Adolf Wild von Hohenborn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolf Wild von Hohenborn
Adolf Wild von Hohenborn tábornok, hadügyminiszter
Adolf Wild von Hohenborn tábornok, hadügyminiszter
Született 1860július 8.
KasselHessen
Flagge Großherzogtum Hessen ohne Wappen.svg Hesseni Nagyhercegség
Meghalt 1925október 25. (65 évesen)
Hohenborn / Zierenberg, Hessen  Német Birodalom
Nemzetisége német
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1878–1919
Rendfokozata gyalogsági tábornok (1919-től)
Kitüntetései Pour le Mérite
Civilben államminiszter, hadügyminiszter

Adolf Wild von Hohenborn (Kassel, Hesseni Nagyhercegség, 1860. július 8. – Hohenborn / Zierenberg, Hessen, 1925. október 25.) porosz tábornok, politikus, az első világháború idején 1915–16 között a Porosz Királyság, egyben a Német Birodalom hadügyminisztere, 1919-től nyugállományú gyalogsági tábornok.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború előtt Hohenborn tiszti beosztásokban különféle alakulatoknál szolgált, ill. egyetemi tanulmányokat végzett. Az első világháború kezdetén, 1914 augusztusában, a mozgósítás elrendelésekor rövid időre Poroszország helyettes hadügyminiszerévé nevezték ki, de hamarosan lemondott, és frontszolgálatra vonult.

1915. január 21-től 1916. október 29-éig volt Poroszország hadügyminisztere, egyben birodalmi hadügyminiszter. Igen jelentős kritikusa volt Hindenburg kancellárnak, különösen annak kötelező munkaprogramját (Arbeitspflichtprogramm) bírálta. Emlékezetes az 1916. október 11-én-én kiadott, a zsidók összeszámlálásáról szóló rendelete, amelynek segítségével szembe lehetett volna szállni az zsidó frontkatonák elleni antiszemita üldözésekkel. A rendelet végrehajtásakor azonban már nem volt hivatalban, mivel Hindenburg és a haderő-főparancsnokság sürgetésére a legfelsőbb hadúr, a császár (II. Vilmos) elbocsátotta.

Kinevezték a XVI. hadtest parancsnokává, e minőségében a háború végéig a francia fronton szolgált, Lotaringia és a Champagne közötti L’Argonne vidéken. Harctéri parancsnoki érdemeiért 1918. október 11-én megkapta a legmagasabb német kitüntetést (Pour le Mérite).

Az 1918 végén megkötött fegyverszünet után hazavezette csapatait. Ezt követően elbocsátották a szolgálatból. Nyugállományba helyezésekor, 1919. november 3-án gyalogsági tábornokká (General der Infanterie) léptették elő.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]