Ernst Däumig

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernst Däumig
Született 1866. november 25.
Merseburg
Elhunyt 1922. július 4. (55 évesen)
Berlin
Állampolgársága német
Nemzetisége Német Birodalom Német
Foglalkozása újságíró, drámaíró, szocialista forradalmár

Ernst Däumig (Merseburg, 1866. november 25. – Berlin, 1922. július 4.) német szocialista forradalmár, újságíró, drámaíró, az 1918–1919-i német forradalomban Richard Müller mellett a tanácshatalom egyik fő ideológusa.

Élete és munkássága[szerkesztés]

1887–1898-ig előbb a Francia Idegenlégió tiszthelyetteseként (Észak-Afrikában és Indokínában), majd a német birodalmi hadseregben szolgált. Ezen időszak alatt meggyűlölte a hadsereget és a gyarmati háborút, 1898-ben visszatért Németországba, s 32 évesen belépett Németország Szociáldemokrata Pártjába (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD). Néhány éven át szocialista oktatási programokban segédkezett, s mellette az SPD sajtója számára is dolgozott. 1911-ben szerkesztői állást kapott a Vorwärts-nél és Berlinbe költözött. Írásait főleg a munkásoktatásnak és a militarizmus kritikájának szentelte. Az első világháború kitörése után a párt burgfrieden politikájának ellenzői közé tartozott, amiért a pártvezetés 1916-ban többekkel együtt lemondatta a szerkesztői funkciójáról. Ezután a Mitteilungs-Blatt, egy alternatív párthetilap szerkesztője volt a Németország Független Szociáldemokrata Pártja (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD) hivatalos megalakulásáig, melynek egyik alapítója. Az USPD radikális baloldalának tagjaként, mint az oroszországi forradalom híve, egyre nagyobb befolyásra tett szert a pártban. 1918 márciusától novemberéig az USPD titkára, mellette a párt napilapjának a Die Freiheitnek (Szabadság) a szerkesztője volt. 1918 nyarán csatlakozott a forradalmi bizalmiak (Revolutionäre Obleute) mozgalmához. Miután Richard Müllert, a januári háborúellenes sztrájk bebörtönzött főszervezőjét novemberben szabadon bocsátották, együtt dolgozott vele a Munkás- és Katonatanácsok Végrehajtó Tanácsában (Vollzugsrat des Arbeiter- und Soldatenrats Groß-Berlin). Összebarátkoztak, s ettől fogva politikai pályájuk párhuzamosan alakult, egészen Däumig haláláig.[1] A december 16. és 21. között megtartott birodalmi tanácskongresszuson (Reichsrätekongress) benyújtott egy határozati javaslatot a tanácsrendszer bevezetéséről, de azt a küldöttek nagy többséggel leszavazták.[2]

Bár Däumig társelnöki tisztségét előre elhatározták az USPD-ben, Hugo Haase annak realizálását minduntalan megakadályozta, így hivatalos beiktatása csak Haase 1919 decemberi, tragikus halála után valósult meg. 1920 júniusától a Reichstag tagja, a Komintern II. kongresszusán az USPD küldöttje volt. Az USPD 1920 októberi pártkongresszusán azt az álláspontot képviselte, hogy a fogadják el a Komintern felvételi feltételeit, amely végül a párt kettészakadásához vezetett. Däumig csatlakozott az 1920 decemberében megalakult Németország Egyesült Kommunista Pártjához (Vereinigte Kommunistische Partei Deutschlands – VKPD), és annak Paul Levi mellett társelnöke lett. Paul Levi Komintern nyomásra történő leváltása elleni tiltakozásul, több elnökségi taggal együtt lemondott tisztségéről. 1922 áprilisában újra csatlakozott az USPD-hez, majd három hónap múltán elhunyt.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hoffrogge 2015 57. o.
  2. Hoffrogge 2015 94–95. o.
  3. Vincent 1997 84. o.

Források[szerkesztés]

  • Fowkes 1984: Ben Fowkes: Communism in Germany under the Weimar Republic. (angolul) London: Macmillan Press. 1984. ISBN 9780333272718  
  • Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766  
  • Hoffrogge 2015: Ralf Hoffrogge: Working Class Politics in the German Revolution. Richard Müller, the Revolutionary Shop Stewards and the Origins of the Council Movement. (angolul) Leiden: Brill. 2015. ISBN 9789004219212