Heinrich Schëuch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Heinrich Schëuch
GeneralHeinrichScheuch.jpg
Született 1864. június 21.
Schlestadt (Schlettstadt), Elzász, Francia Császárság
Meghalt 1946. szeptember 3. (82 évesen)
Bad Kissingen, Németország
Állampolgársága
Nemzetisége elzászi német
Szolgálati ideje 1893-1919
Rendfokozata Gyalogsági tábornok (General der Infantrie)
Egysége 112. (badeni 4.sz) „Vilmos herceg” gyalogezred
142. sz. (badeni 7. sz.) gyalogezred
Mülhauseni 58. gyalogezred
29. gyalogdandár
33. gyaloghadosztály
rajnai 7. gyalogezred
4. gárdaezred
Csatái első világháború
Kitüntetései Pour le Mérite
Civilben A Német Birodalom hadügyminisztere 1918/19-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Schëuch témájú médiaállományokat.

Heinrich Schëuch Schlestadt (németül: Schlettstadt), manapság használatos francia nevén: (Sélestat) Elzász, 1864. június 21.Bad Kissingen, 1946. szeptember 3.) porosz altábornagy majd 1918/1919-ben német hadügyminiszter volt az első világháború végén.

Családi háttere, fiatalkori évei[szerkesztés]

Édesapja (1820-1888) törvényszéki tanácselnökként dolgozott az elzászi Kolmárban[1] és haláláig a Kolmar melletti Herlisheimban élt. Édesanyja, Emilie Graeff 1831-ben született Schlettstadban és Herlisheimban hunyt el 1879-ben.

Schëuch a kolmari líceumba járt középiskolába, utána katonai pályát választott. Először a Porosz Királyi Kadétiskolát (Königlich Preußische Kadetten-Schule) végezte el sikeresen, majd mint kardbojtos tisztjelölt (Portepee-Fähnrich) szolgált a 4. Bádeni „Vilmos herceg“ 112-es gyalogezrednél Kolmarban, ahol hadnagyi rangig emelkedett a tiszti ranglétrán.

Csapatszolgálatban[szerkesztés]

Miután áthelyezték Mülhausenbe, Schëuch főhadnagy lett és ezred-segédtiszt a 7. Bádeni 142-es gyalogezrednél. Ezután a mülhauseni 58. gyalogezred parancsnokságán volt segédtiszt. Áthelyezés folytán került a Hadügyminisztériumba, mint a hadsereg közigazgatási osztályának igazgatójának segédtisztje.

Ezt követően, mint századparancsnok megkapta az első parancsnoki beosztását a 7. Rajnai gyalogezred élén. Majd ismét áthelyezték a hadügyminisztériumba, ezúttal már titkárként, ahol a hadkiegészítési és költségvetési feladatokat látta el.[2] Ezt követte egy további átvezénylés, amikor mint 4. gárdaezred ütegparancsnoka állt szolgálatba.

A vezérkarnál és a hadügyminiszterség[szerkesztés]

Az első világháború kitörésekor Schëuch a Hadügyminisztériumban dolgozott az Általános Központi Részleg (Allgemeine Zentralabteilung) igazgatójaként. 1914. augusztus 4-én, Belgium megtámadása és az angol hadüzenet napján kinevezték vezérkari főnöknek a főhadiszálláson. Walther Rathenau, az AEG egykori vezetőségi elnöke konzultált vele 4 nappal később arról, hogy a Német Birodalomnak nincs elegendő nyersanyagkészlete - különösen égető volt a lőpor hiánya - egy hat hónapnál hosszabb háború megvívására.

1916. május 16-ától a 29. gyalogsági dandárt vezette. 1917. január 13-án nevezték ki a 33. gyalogsági hadosztály parancsnokává. Mint a hadügyi hivatal (Kriegsamt) vezetőjeként szolgált 1917. augusztus 16-ától. Katonai karrierjének tetőpontja a hadügyminiszteri poszt volt, amit 1918. október 9-én ért el. Nem sokáig maradt e tisztségben, 1919. január 2-án megvált hivatalától. A vonatkozó kérelmet az elbocsátásról már 1918. december 15-én megírta ami után törvényesen nyugállományba vonult.

A legnagyobb megtiszteltetés számára az volt, mikor is megkapta a létező legmagasabb német hadi kitüntetést, a Pour le Mérite érdemrendet. 1939-ben tiszteletbeli gyalogsági tábornokká nevezték ki a Tannenbergi csata emléknapján.

Rendfokozatai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Scheuch című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Hermann A.L. Degener: Wer ist’s? Berlin, 1935.
  • Dieter Martinetz: Der Gas-Krieg 1914–1918. Bonn, 1996.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1871-ig Franciaországhoz tartozott elzászi város, majd a Német Birodalomhoz került a porosz–francia háború után. Onnantól kezdve 1918-ig Kolmarként hívták. Amikor a második világháborúban a Harmadik Birodalom visszafoglalta Elzász-Lotaringiát, majd visszacsatolták, ismét megkapta német nevét. 1945 óta ismét Colmar néven szerepel, habár lakosságának többsége mai napig német származású.
  2. Az Ersatz szó németül pótlékot, pótlást jelent. Ebből valószínűsíthető, hogy az Ersatz- und Etatwesen Aufgaben az hadkiegészítési és költségvetési feladatokat jelent.