AEG

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AEG Aktiengesellschaft
Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft (logo).svg
Típus Részvénytársaság
Alapítva 1883 mint Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität
Megszűnt Fúzió Daimler-Benz-cel
Székhely

1883–1945: Berlin

1951–1996: Frankfurt am Main
Vezetők Ernst Stöckl (1996-ig)
Alapító Emil Rathenau
Iparág Elektrotechnika
Tulajdonos Electrolux
Forma Aktiengesellschaft
Árbevétel 2,5 Mrd. DM (1995)
Alkalmazottak száma 11.000 (1995)[1]

www.aeg.com Az AEG Aktiengesellschaft weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AEG Aktiengesellschaft témájú médiaállományokat.

Az AEG Aktiengesellschaft[2] egyike volt a világ legnagyobb elektronikai vállalatainak. A céget 1883-ban alapították Berlinben mint Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität (Német-Edison-Vállalat az elektromosság alkalmazására) és néhány évvel később a General Electric Company[3] cégnéven bevezetett olyan termékeket az elektromos energiatechnikai termékeken kívül, mint az elektromos háztartási gépek, elektromos épületfűtő berendezéseket, villamosokat, villamos-- és gőzmozdonyokat, valamint a NAG leányvállalatában gépjárműmotorokat és így tovább.

Az AEG 1982-ben kénytelen volt csődöt jelenteni[4] és 1985-ben megvásárolta a Daimler-Benz AG. Végül 1996-ban fuzionált a Daimler-Benz leányvállalatával, és struktúráját tekintve a következő időkben Németország második legnagyobb elektromos csoportja (a Siemens után) és elkülönül minden megosztottság. Ma a valódi AEG márka a svéd Electroluxé a „Electrolux Global Brand Licensing„ licencek használatáról szóló szerződés alapján.[5][6]

Az AEG vezérigazgatói[szerkesztés]

Igazgató -tól -ig
Emil Rathenau 1887 1915
Felix Deutsch 1915 1928
Hermann Bücher 1928 1946 január
Walther Bernhard 1946 január 1947 május
Friedrich Spennrath 1947 május 1955 december
Hans C. Boden 1956 január 1961 február
Hugo Bäurle
(1912–1962)
1961 március 1962 január
Hans C. Boden 1962 február 1962 szeptember
Hans Heyne 1962 október 1964 december
Berthold Gamer
(1914–1966)
1965 január 1965 december
Hans Bühler
(1903–1997)
1966 január 1970 június
Hans Groebe 1970 június 1976 július
Walter Cipa
(*1928)
1976 július 1980 január
Heinz Dürr 1980 február 1990 december
Ernst Georg Stöckl 1991 január 1996 szeptember

Termékek[szerkesztés]

Autógyártás[szerkesztés]

Irodatechnika[szerkesztés]

Energiatechnika[szerkesztés]

Repülőgépgyártás[szerkesztés]

Háztartási gépek és világítástecnoka[szerkesztés]

Rádió- és hangtechnika[szerkesztés]

Vasúti járművek[szerkesztés]

Mint a Studiengesellschaft für Elektrische Schnellbahnen alapító tagja az AEG és a Siemens & Halske már 1899 óta felelős volt a villamos vontatási és gyorsvasút vasúti kocsik fejlesztéséért. A csúcspont az volt a Königlich Preußischen Militär-Eisenbahn tesztpályáján Marienfelde és Zossen között 1903 október 28-án az AEG váltóáramú villamos motorkocsija 210 km/h vasúti jármű sebességrekordot állított fel , mely több mint 30 évig élt.

Miután 1911-ben a Preußischen ES 2 elkészítette az AEG a 20. században befejezte a fejlesztés és számos villamos mozdonyhoz gyártott elektromos részt Németországban. Ezen felül számos gőzmozdony készült az AEG gyáraiban. 1931-ben az AEG-től átveszi a mozdonygyártást a berlini Borsig és átkerül az egész mozdonygyártás a hennigsdorfi gyárba (a Borsig Lokomotiv-Werke GmbH leányvállalata). Ehhez jött még 1936-ban a Wildau-i gyár. A háború után, 1948-tól, az akkor már NDK-hoz tartozó hennigsdorfi gyár VEB Lokomotivbau Elektrotechnische Werke „Hans Beimler“ Hennigsdorf (LEW), a wildaui gyár pedig„LOWA-Lokomotivbau Wildau VEB“. Az 1954-ig még továbbra is folyó kis számú gőzmozdonygyártás mellett ott számos villamos mozdonyt gyártottak a keletnémet Reichsbahnnak és külföldnek.



Filmvetítők[szerkesztés]

Az AEG hosszú időn át gyártott filmvetítőgépeket[7]

  • Stillstandsmaschine 1919 Projektor 35 mm
  • Theatermaschine 1920 Projektor 35 mm
  • Triumphator I–III 1924–1935 Projektor 35 mm ACR 0710
  • Successor (Lehrmeister) 1925–1935 Projektor 35 mm
  • Kofferkino 1927 encased Projektor 35 mm
  • Lehrmeister 1929 Projektor 35 mm ACR 0709 (Leitz)
  • Mechau Modell 4 1929–1934 Projektor 35 mm
  • Euro K 1938–1942 Projektor 35 mm
  • Euro M 1936 Projektor 35 mm
  • Euro G 1938 Projektor 35 mm, Interlock-Version (G-MB)
  • Euro M2 1939–1944 Projektor 35 mm

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az AEG című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wirtschaft: AEG: abgemagerte Elektro-Gesellschaft. auf: focus.de, 6. November 1995.
  2. Eintragung 14.11.1984: Hessen AG FFM: HRB 25000: AEG Aktiengesellschaft, Frankfurt am Main (Historie 1. AEG-TELEFUNKEN AKTIENGESELLSCHAFT); Löschdatum: 14.11.1984: Hessen AG FFM: HRB 8060: AEG-TELEFUNKEN AKTIENGESELLSCHAFT, Berlin und Frankfurt am Main
  3. Schreibweise mit c siehe: - AEG-Teilschuldverschreibung von 1962
  4. „Auch Riesen können sterben“ von Richard Gaul bei Zeit.de: „die größte Insolvenz der Nachkriegszeit“.
  5. www.aeg.com
  6. Angabe im Register des Deutschen Patent und Markenamts.
  7. Kurt Enz: 100 Jahre Deutsche Filmprojektoren. Manuskriptdruck. Berlin 1996, S. 14ff.

Irodalom[szerkesztés]

  • Peter Strunk: Die AEG. Aufstieg und Niedergang einer Industrielegende. Nicolai, Berlin 1999, ISBN 3875848632 .
  • Erdmann Thiele (Hrsg.): Telefunken nach 100 Jahren - Das Erbe einer deutschen Weltmarke. Nicolaische Verlagsbuchhandlung, Berlin 2003, ISBN 3875849612 .
  • 50 Jahre AEG. als Manuskript gedruckt. Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft Abt. Presse, Berlin 1956, OCLC 68693563.
  • Manfred Pohl: Emil Rathenau und die AEG. AEG Aktiengesellschaft, Berlin/ Frankfurt am Main 1988, ISBN 3775811907 .
  • Aus der Geschichte der AEG: Vor 25 Jahren: Bau der ersten AEG-Flugzeuge. In: AEG-Mitteilungen. Jahrgang 1937, Heft 10 (Oktober), S. 359–362.
  • Miron Mislin: Industriearchitektur in Berlin 1840–1910. Wasmuth Verlag, Tübingen 2002, ISBN 3803006171 , S. 388–403.
  • Peter Obst: Die Industrie am Humboldthain (Maschinenfabrik), AEG 1896–1984. Innovations-Zentrum Berlin Management (IZBM).
  • S. Müller, K. Wittig, S. Hoffmann: Empirische Befunde zum Konsumentenboykott. Der Fall AEG/Electrolux. Dresdner Beiträge zur Betriebswirtschaftslehre Nr. 116/06, 2006. (mehr dazu)
  • Hans-Heinrich von Fersen: Autos in Deutschland 1920–1939.
  • Gert Hautsch: Das Imperium AEG-Telefunken, ein multinationaler Konzern. Frankfurt am Main 1979.
  • Felix Pinner: Emil Rathenau und das elektrische Zeitalter. Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig 1918, DNB 362043442.
  • Harri Czepuck: Ein Symbol zerbricht, zur Geschichte und Politik der AEG. Dietz Verlag, Berlin 1983, DNB 830767525.
  • Tilmann Buddensieg: Peter Behrens und die AEG, Neue Dokumente zur Baugeschichte der Fabriken am Humboldthain. In: Schloss Charlottenburg Berlin-Preußen. Deutscher Kunstverlag, München 1971.
  • Jahresringe Verband für Vorruhestand und aktives Alter, Land Brandenburg e. V. (Hrsg.): Zeitzeugnisse 1945–1990. Teil I (1999) und II (2000).
  • Thomas Irmer: Eine Werks-Stiftung für Frauen - Zur Geschichte der „Mathilde-Rathenau-Stiftung“ für weibliche Beschäftigte der »Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft« (AEG) 1892-1933. In: Andreas Ludwig, Kurt Schilde (Hrsg.): Jüdische Wohlfahrtsstiftungen. Fachhochschulverlag, Frankfurt am Main 2010, S. 213–237.
  • Thomas Irmer: Zwangsarbeit für die deutsche Elektroindustrie im besetzten Polen – Die »Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft« (AEG) und das Kabelwerk Krakau 1941-1944. In: Andreas Heusler, Mark Spoerer, Helmuth Trischler (Hrsg.): Rüstung, Kriegswirtschaft und Zwangsarbeit im »Dritten Reich«. (= Perspektiven. Schriftenreihe der BMW Group – Konzernarchiv, Bd. 3), R. Oldenbourg, München 2010, ISBN 9783486588583 , S. 87–105.
  • Thomas Irmer: „allmand cochon“ – Widerständiges Verhalten von ausländischen Zwangsarbeiterinnen und Zwangsarbeitern am Beispiel von AEG/Telefunken in Berlin. In: Hans Coppi, Stefan Heinz (Hrsg.): Der vergessene Widerstand der Arbeiter. Gewerkschafter, Kommunisten, Sozialdemokraten, Trotzkisten, Anarchisten und Zwangsarbeiter. Karl-Dietz-Verlag, Berlin 2012, ISBN 9783320022648 , S. 248–262.

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg az aeg címszót a Wikiszótárban!