Georg von Hertling

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georg von Hertling
Georg von Hertling.jpg
A Német Birodalom 7. kancellárja
Hivatali idő
1917. november 1.1918. október 3.
Uralkodó II. Vilmos
Előd Georg Michaelis
Utód Miksa badeni herceg
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1917. november 1.1918. október 31.
Uralkodó II. Vilmos
Előd Georg Michaelis
Utód Miksa badeni herceg
A Bajor Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1912. február 9.1917. november 10.
Szövetségi elnökség II. Vilmos
Uralkodó Ottó
III. Lajos
Előd Clemens von Podewils-Dürniz
Utód Otto von Dandl
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1843. augusztus 31.
Darmstadt
Elhunyt 1919. január 4. (75 évesen)
Ruhpolding
Párt Centre Party

Foglalkozás
  • politikus
  • egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg von Hertling témájú médiaállományokat.

Georg von Hertling (Darmstadt, 1843. augusztus 31.Ruhpolding, 1919. január 4.) filozófus, konzervatív német politikus és a Német Birodalom 7. kancellárja volt az első világháború utolsó évében. Kormányzása gyakorlatilag a német katonai felsővezetéstől függött.

Élete[szerkesztés]

Georg von Hertling 1843. augusztus 31-én született Darmstadtban. Hívő katolikus tudósként nagy befolyása volt a katolikus szociális filozófiára mind a bonni egyetem tanszékén, mind a müncheni Görres Társaság vezetőjeként, melyet ő alapított a katolikus tanulmányok elősegítése érdekében. Az 1875 és 1890, valamint az 1896 és 1912 közötti időszakban a Katolikus Középpárt képviselője, 1909-től 1912-ig pedig a párt parlamenti vezetője volt a Reichstagban. 1912-ben III. Lajos bajor király kinevezte Bajorország miniszterelnökévé és külügyminiszterévé, mely pozíciókat 1917-ig töltötte be.[1]

1917. november 1-jén Hertling (vonakodva) átvette Georg Michaelistől a kancellári teendőket, akinek leváltása a parlamenti pártok kiengesztelése végett volt szükséges. Hertling a valóságban igen csekély hatalommal rendelkezett, mely gyakorlatilag a katonai felsővezetés (Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff) kezében maradt. Hertling soha nem tanúsított velük szemben ellenállást, mivel hozzájuk hasonlóan hitt a Német Birodalom végső győzelmében. Emellett nehéz feladatot jelentett számára az antanttal békekötésre hajló Reichstag és a háborút folytatni akaró katonai vezetés közötti közvetítés. Helyzetét tovább nehezítette, hogy akár elődje, ő sem rendelkezett kellő támogatottsággal a Reichstagon belül. 1918 szeptemberében, a német összeomlás küszöbén Ludendorff lemondott és átadta a hatalmat a Reichstagnak. Ezt követően Hertling inkább lemondott, minthogy olyan kormánnyal dolgozzon, amelyik a Reichstagnak tartozik felelősséggel.[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Encyclopedia Britannica: Georg von Hertling (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  2. Who's Who: Count Hertling (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)

Források[szerkesztés]