Georg von Hertling
| Georg von Hertling | |
 | |
| A Német Birodalom 7. kancellárja | |
| Hivatali idő 1917. november 1. – 1918. október 3. | |
| Uralkodó | II. Vilmos |
| Előd | Georg Michaelis |
| Utód | Miksa badeni herceg |
| A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1917. november 1. – 1918. október 31. | |
| Uralkodó | II. Vilmos |
| Előd | Georg Michaelis |
| Utód | Miksa badeni herceg |
| A Bajor Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1912. február 9. – 1917. november 10. | |
| Szövetségi elnökség | II. Vilmos |
| Uralkodó |
Ottó III. Lajos |
| Előd | Clemens von Podewils-Dürniz |
| Utód | Otto von Dandl |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Született |
1843. augusztus 31. Darmstadt |
| Elhunyt | 1919. január 4. (75 évesen) Ruhpolding |
| Párt | Német Centrumpárt |
| Szülei |
Antonie Georgine von Guaita Jakob Maximilian von Hertling |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Lajos–Miksa Egyetem |
| Vallás | római katolikus egyház |
 | |
| Georg von Hertling aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georg von Hertling témájú médiaállományokat. | |
Georg von Hertling (Darmstadt, 1843. augusztus 31. – Ruhpolding, 1919. január 4.) filozófus, konzervatív német politikus és a Német Birodalom 7. kancellárja volt az első világháború utolsó évében. Kormányzása gyakorlatilag a német katonai felsővezetéstől függött.
Élete[szerkesztés]
Georg von Hertling 1843. augusztus 31-én született Darmstadtban. Hívő katolikus tudósként nagy befolyása volt a katolikus szociális filozófiára mind a bonni egyetem tanszékén, mind a müncheni Görres Társaság vezetőjeként, melyet ő alapított a katolikus tanulmányok elősegítése érdekében. Az 1875 és 1890, valamint az 1896 és 1912 közötti időszakban a Katolikus Középpárt képviselője, 1909-től 1912-ig pedig a párt parlamenti vezetője volt a Reichstagban. 1912-ben III. Lajos bajor király kinevezte Bajorország miniszterelnökévé és külügyminiszterévé, mely pozíciókat 1917-ig töltötte be.[1]
1917. november 1-jén Hertling (vonakodva) átvette Georg Michaelistől a kancellári teendőket, akinek leváltása a parlamenti pártok kiengesztelése végett volt szükséges. Hertling a valóságban igen csekély hatalommal rendelkezett, mely gyakorlatilag a katonai felsővezetés (Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff) kezében maradt. Hertling soha nem tanúsított velük szemben ellenállást, mivel hozzájuk hasonlóan hitt a Német Birodalom végső győzelmében. Emellett nehéz feladatot jelentett számára az antanttal békekötésre hajló Reichstag és a háborút folytatni akaró katonai vezetés közötti közvetítés. Helyzetét tovább nehezítette, hogy akár elődje, ő sem rendelkezett kellő támogatottsággal a Reichstagon belül. 1918 szeptemberében, a német összeomlás küszöbén Ludendorff lemondott és átadta a hatalmat a Reichstagnak. Ezt követően Hertling inkább lemondott, minthogy olyan kormánnyal dolgozzon, amelyik a Reichstagnak tartozik felelősséggel.[1][2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Encyclopedia Britannica: Georg von Hertling (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
- ↑ Who's Who: Count Hertling (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
Források[szerkesztés]
- Encyclopedia Britannica: Georg von Hertling (angolul)
- Georg von Hertling életrajza a first world war.com honlapján (angolul)
| Elődje: Georg Michaelis |
|
Utódja: Miksa badeni herceg |
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
.png){kind=small}