Bernhard von Bülow

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bernhard von Bülow
Bundesarchiv Bild 146-2004-0098A, Bernhard von Bülow (cropped).jpg
A Német Birodalom 4. kancellárja
Hivatali idő
1900. október 26 1909. július 13.
Uralkodó II. Vilmos
Előd Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
Utód Theobald von Bethmann-Hollweg
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1900. október 26. 1909. július 13.
Uralkodó II. Vilmos
Előd Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
Utód Theobald von Bethmann-Hollweg
Katonai pályafutása
Csatái porosz–francia háború

Születési név Bernhard Heinrich Martin Karl von Bülow
Született 1849. május 3.[1][2][3][4]
Klein Flottbek
Elhunyt1929. október 28. (80 évesen)[1][2][3][4]
Róma[5]
Sírhely Nienstedten Cemetery

Szülei Bernhard Ernst von Bülow
Foglalkozás
Iskolái
  • Lausanne-i Egyetem
  • Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald
Halál oka betegség

Díjak
  • Aranygyapjas rend lovagja
  • Fekete Sas-rend
  • Szent András-rend
  • Order of the Crown
  • House Order of the Wendish Crown
  • Order of Saint Hubert
  • Order of the Rue Crown
  • Elefántrend
  • Royal Order of the Seraphim
  • Order of the Most Holy Annunciation

Bernhard von Bülow aláírása
Bernhard von Bülow aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernhard von Bülow témájú médiaállományokat.

Bernhard Heinrich Karl Martin von Bülow (Klein-Flottbeck, Holstein, 1849 május 3. - Róma, 1929 október 28.) német gróf, később herceg, diplomata és államférfi. Németország kancellárja 19001909.

Bernhard von Bülow, a híres német államférfi Bernhard Ernst von Bülow fia, mint önkéntes vett részt a porosz–francia háborúban. A háború után kezdődött el a diplomata karrierje, mint követségi titkár Párizsban, Szent Péterváron és Bukarestben. 1893-ban Németország olaszországi nagykövetévé nevezték ki, majd 1897-ben Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst kancellár, külügyminiszterévé nevezte ki.

Bülow legnagyobb érdeme mint külügyminiszter, a német gyarmati politika ügyes kezelése volt. Ebben az időben Németország egy terjeszkedő fázisban volt, amit elég későn kezdtek el a kései egyesülés miatt. Ennek ellenére, 1899-ben Bülownak sikerült diplomáciai tárgyalásokkal a Karolina-szigetekre kiterjeszteni a német gyarmati uralmat. Elismerésképpen ezért megkapta a grófi címet.

Hohenlohe-Schillingsfürst lemondása után, 1900-ban, II. Vilmos császár von Bülowot nevezte ki kancellárnak. A kancellári hivatalát 9 évig megtartotta és a korábbi diplomata hátterének köszönhetően, nagyon ügyes politikusnak bizonyult. Nehéz körülmények között is sikerült megőrizze a konzervatívokból és liberálisokból álló kormánykoalíciót, kiváló tárgyaló és kompromisszumkészsége segítségével. A kancellárságát különösen az ügyes külpolitikája jellemezte valamint elkötelezettsége a német gyarmati politika mellett, amit még külügyminiszteri korából hozott magával. Például ő volt a mozgató erő Németország kínai (kiautschou-i), gyarmatosítása mögött.

1905-ben hercegi címet kapott főként külpolitikai eredményeiért. 1909 nyarán a von Bülow kormánynak nem sikerült a költségvetési tervet a elfogadtatni a parlamentben, és lemondásra kényszerült. A kancellári posztot 1909 július 14.-én hagyta el.

1914-1915 között Von Bülow ismét nagykövet Rómában azzal a kifejezett feladattal, hogy rábeszélje Olaszországot a központi hatalmakhoz való csatlakozásra. Ez nem sikerült neki, és Olaszország 1915 áprilisában az antant oldalán lépett be a háborúba. Von Bülow úgy ítélte meg a megbízatását, mint „reménytelen feladatot”. Amikor utódja, Theobald von Bethmann-Hollweg 1917 júliusában lemondásra kényszerült, sokan abban reménykedtek, hogy ismét von Bülow lesz a kancellár, de II. Vilmos a gyengének tartott Georg Michaelist nevezte ki kancellárnak.

A háború után kiadta memoárjait, négy vastag kötetben. A kötet csodálatos alkotás volt, sok érdekes képpel és iratok másolatával, de forrásértéke erősen megkérdőjelezhető.

Bernhard von Bülow herceg 1929. október 28-án hunyt el, egy nappal a nagy tőzsdekrach („fekete csütörtök”) előtt, amely a nagy gazdasági világválság kezdetét jelentette.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernhard von Bülow című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
A Német Császárság birodalmi kancellárja
1900. október 26.
1909. július 13.
A Német Császárság címere
Utódja:
Theobald von Bethmann-Hollweg