Ugrás a tartalomhoz

Bernhard von Bülow

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernhard von Bülow
A Német Birodalom 4. kancellárja
Hivatali idő
1900. október 26 – 1909. július 13.
UralkodóII. Vilmos
ElődChlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
UtódTheobald von Bethmann-Hollweg
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1900. október 26. – 1909. július 13.
UralkodóII. Vilmos
ElődChlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst
UtódTheobald von Bethmann-Hollweg
Katonai pályafutása
Csatáiporosz–francia háború
Született1849. május 3.[1][2][3][4][5]
Klein Flottbek
Elhunyt1929. október 28. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
Róma[6]
SírhelyNienstedten Cemetery
SzüleiLuise Victorine Rücker
Bernhard Ernst von Bülow
HázastársaMaria Beccadelli di Bologna
Foglalkozás
Iskolái
  • Lausanne-i Egyetem
  • Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald
Halál okabetegség
Vallásprotestantizmus
Díjak
  • Aranygyapjas rend lovagja
  • Fekete Sas-rend
  • Szent András-rend
  • Order of the Crown
  • Order of the Wendish Crown
  • Order of Saint Hubert
  • Order of the Rue Crown
  • Elefántrend
  • Knight of the Seraphim (1908. június 6.)
  • Order of the Most Holy Annunciation
  • honorary doctor of the University of Königsberg
  • honorary doctor of the University of Münster
  • Magyar Királyi Szent István-rend
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1899. november 9.)
Bernhard von Bülow aláírása
Bernhard von Bülow aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernhard von Bülow témájú médiaállományokat.

Bernhard Heinrich Karl Martin von Bülow (Klein Flottbeck [ma Hamburg része], Holstein, 1849 május 3. – Róma, 1929 október 28.) német gróf, később herceg, diplomata és államférfi. Németország kancellárja 1900–1909.

Bernhard von Bülow, a híres német államférfi Bernhard Ernst von Bülow fia, mint önkéntes vett részt a porosz–francia háborúban. A háború után kezdődött el a diplomata karrierje, mint követségi titkár Párizsban, Szent Péterváron és Bukarestben. 1893-ban Németország olaszországi nagykövetévé nevezték ki, majd 1897-ben Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst kancellár, külügyminiszterévé nevezte ki.

Bülow legnagyobb érdeme mint külügyminiszter, a német gyarmati politika ügyes kezelése volt. Ebben az időben Németország egy terjeszkedő fázisban volt, amit elég későn kezdtek el a kései egyesülés miatt. Ennek ellenére, 1899-ben Bülownak sikerült diplomáciai tárgyalásokkal a Karolina-szigetekre kiterjeszteni a német gyarmati uralmat. Elismerésképpen ezért megkapta a grófi címet.

Hohenlohe-Schillingsfürst lemondása után, 1900-ban, II. Vilmos császár von Bülowot nevezte ki kancellárnak. A kancellári hivatalát 9 évig megtartotta és a korábbi diplomata hátterének köszönhetően, nagyon ügyes politikusnak bizonyult. Nehéz körülmények között is sikerült megőrizze a konzervatívokból és liberálisokból álló kormánykoalíciót, kiváló tárgyaló és kompromisszumkészsége segítségével. A kancellárságát különösen az ügyes külpolitikája jellemezte valamint elkötelezettsége a német gyarmati politika mellett, amit még külügyminiszteri korából hozott magával. Például ő volt a mozgató erő Németország kínai (csiaocsoui), gyarmatosítása mögött.

1905-ben hercegi címet kapott főként külpolitikai eredményeiért. 1909 nyarán a von Bülow kormánynak nem sikerült a költségvetési tervet a elfogadtatni a parlamentben, és lemondásra kényszerült. A kancellári posztot 1909. július 14-én hagyta el.

1914–1915 között Von Bülow ismét nagykövet Rómában azzal a kifejezett feladattal, hogy rábeszélje Olaszországot a központi hatalmakhoz való csatlakozásra. Ez nem sikerült neki, és Olaszország 1915 áprilisában az antant oldalán lépett be a háborúba. Von Bülow úgy ítélte meg a megbízatását, mint „reménytelen feladatot”. Amikor utódja, Theobald von Bethmann-Hollweg 1917 júliusában lemondásra kényszerült, sokan abban reménykedtek, hogy ismét von Bülow lesz a kancellár, de II. Vilmos a gyengének tartott Georg Michaelist nevezte ki kancellárnak.

A háború után kiadta memoárjait, négy vastag kötetben. A kötet csodálatos alkotás volt, sok érdekes képpel és iratok másolatával, de forrásértéke erősen megkérdőjelezhető.

Bernhard von Bülow herceg 1929. október 28-án hunyt el, egy nappal a nagy tőzsdekrach („fekete csütörtök”) előtt, amely a nagy gazdasági világválság kezdetét jelentette.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bernhard von Bülow című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Elődje:
Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst 		Utódja:
Theobald von Bethmann-Hollweg
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bernhard_von_Bülow&oldid=28692437”