Ludwig Erhard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludwig Erhard
Bundesarchiv B 145 Bild-F004204-0003, Ludwig Erhard mit seinem Buch.jpg
A Német Szövetségi Köztársaság 2. kancellárja
Hivatali idő
1963. október 16.1966. december 1.
Előd Konrad Adenauer
Utód Kurt Georg Kiesinger
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1897. február 4.
Fürth
Elhunyt 1977. május 5. (80 évesen)
Bonn
Párt CDU

Házastársa Luise Erhard
Foglalkozás üzletember
Iskolái
  • School of Economics and Social Sciences Nuremberg
  • Goethe Egyetem Frankfurt
Halál oka szívelégtelenség
Vallás lutheránus

Díjak
  • Bajor Érdemrend
  • Grand Cross of the Order of Isabella the Catholic

Ludwig Erhard aláírása
Ludwig Erhard aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Erhard témájú médiaállományokat.

Ludwig Wilhelm Erhard (Fürth, 1897. február 4.Bonn, 1977. május 5.) német politikus, közgazdász, 1963 és 1966 között Németország kancellárja volt. Konrad Adenauer kormányában gazdasági miniszterként nagyban hozzájárult Nyugat-Németország gazdasági fellendüléséhez a második világháború utáni években.

Életpályája[szerkesztés]

Apja textilkereskedő volt. Szülővárosában járt iskolába, majd tanonc lett fehérnemű boltban. 1916 tavaszán textil kiskereskedőként szabadult fel. A Bajor Hadsereg katonájaként részt vett az első világháborúban. 1916/17-ben a 22. tüzérezreddel Romániában harcolt, 1918-ban a nyugati fronton vetették be. Szeptemberben az Ypres-nél gránátszilánkok súlyosan megsebesítették. Többször megműtötték, és a kereskedő szakmáról le kellett mondania, mert a pult mögötti álldogálást nem bírták a lábai. Az éppen megnyílt Felsőfokú Kereskedelmi Iskolába iratkozott be Nürnbergben. Diplomamunkáját a készpénznélküli fizetési forgalomról írta. Ezt követően szociológiát kezdett tanulni a Frankfurti Egyetemen Franz Oppenheimernél, aki az elméleti nemzetgazdaság professzora is volt. Erhard tőle tanulta meg a tudományos gondolkodást. 1925-ben doktorált. Disszertációjában az értékémérő egységgel, az értékelméletet tárgyaló különböző közgazdasági irányzatokról és az Oppenheimer által kidolgozott munkaérték-elmélettel foglalkozott. 1928-ban a nürnbergi Gazdasági Figyelő Intézet munkatársa lett Wilhelm Vershofen kiváló piackutató mellett.

1942-ben létrejött az Iparkutató Intézet. Erhard behatóan tanulmányozta a birodalmi kormány valuta- és gazdaságpolitikájával. 1945 októberében a megszálló amerikai katonai kormányzat Bajorország kereskedelmi és iparügyi miniszterévé nevezte ki. 1947-ben az egyesült brit és amerikai megszállási területen (bizóna) annak a szakértői bizottságnak az élén állt, amely a bizóna pénzügyeivel foglalkozott. Erhard valutareformot kért, és megbízták az előkészítésével. 1947-ben a müncheni Lajos Miksa Egyetem tiszteletbeli professzora lett.

A második világháború után Erhard a szociális piacgazdaságot és a szociálliberális politikát támogatta. A valutareformmal és a késztermékek rögzített árrendszerének megszüntetésével utat nyitott a szociális piacgazdaság felé, amely számára versenyt és a szociális egyensúly megteremtését jelentette. A gazdasági keretfeltételek létrehozásával kezdődött az ún. gazdasági csoda, a jólét mindenki számára. A német gazdaság stabilizálódott. A jólét mindenesetre nem jelentett korlátlan társadalmi juttatásokat. A társadalmi igazságosság alapját a piaci verseny, a pénz értékének stabilitása és a jól működő jogrendszer teremtették meg.

Az Erhard által fontosnak tartott négy tényező a következő: piaci verseny, olyan mértékű gazdasági növekedés biztosítása, amely a jólét fenntartásához szükséges, szociális piacgazdaság=juttatásokat biztosító állam, egyesült Európa.

1949-ben Konrad Adenauer rábeszélte, hogy induljon a parlamenti választásokon a CDU színeiben. A Bundestagban az ulmi választókerület képviselője lett, pedig nem volt tagja a pártnak, sőt a későbbiekben sem csatlakozott a CDU-hoz.[1] Szeptember 20-án Adenauer a gazdasági és energiaügyi tárcát bízta rá. 1950-ben a Bonni Egyetemen kezdett tanítani. 1957-től kancellár-helyettes, 1963 októberétől 1966 decemberéig kancellár volt.

Írásai[szerkesztés]

  • Wesen und Inhalt der Werteinheit Dissertation. 1925.
  • Kriegsfinanzierung und Schuldenkonsolidierung Denkschrift. 1944.
  • Deutschlands Rückkehr zum Weltmarkt 1953.
  • Wohlstand für Alle 1957.
  • Deutsche Wirtschaftspolitik 1962.
  • Grenzen der Demokratie? Düsseldorf 1973.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sven Felix Kellerhoff: Der Kanzler, der nie Mitlied seiner Partei war (német nyelven). Die Welt, 25-04-2007. (Hozzáférés: 2016. június 14.)

Források[szerkesztés]