Bundestag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Bundestag plenáris ülésterme

A Bundestag a Németországi Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóháza. Székhelye Berlinben, a Reichstag felújított épületében van. A német politikai rendszerben az egyetlen olyan alkotmányos szerv, amelyet a Szövetségben a nép közvetlenül választ. 709 tagja van, jelenlegi elnöke Wolfgang Schäuble (CDU). Alelnökei Hans-Peter Friedrich (CSU), Thomas Oppermann (SPD), Wolfgang Kubicki (FDP), Petra Pau (Die Linke) és Claudia Roth (Szövetség ’90/Zöldek).

A Bundestagnak számos feladata van: a legfontosabb a jogalkotási funkció, vagyis megteremti a szövetségi törvényeket és módosítja az alkotmányt. Ez gyakran a Bundesrat bevonását igényli. Jóváhagyja a nemzetközi megállapodásokat, valamint elfogadja a szövetségi költségvetést. A választási jogkör részeként megválasztja a szövetségi kancellárt (Bundeskanzler), a szövetségi elnököt (Bundespräsident), a szövetségi bírákat, és más, kulcsfontosságú intézményeket. Szintén az alsóház gyakorolja a parlamenti ellenőrzést a szövetségi kormány (Bundesregierung) felett, továbbá felügyeli a szövetségi hadsereg, a Bundeswehr bevetését. Politikailag jelentős a nyilvánossági funkció is, tehát kifejezi a nép akaratát, tájékoztatja a lakosságot.

Mandátumok kiosztása[szerkesztés]

A választási alapelvek szerint a képviselőket kombinált, arányos rendszerben, általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással választják meg a 299 kerületben.

Törvényalkotás[szerkesztés]

A Szövetségi Gyűlésben a képviselőknek, a szövetségi kormánynak és a Szövetségi Tanácsnak (Bundesrat) van joga törvényt kezdeményezni.

A tervezetet egy képviselőcsoportnak, vagy a képviselők minimum 5%-ának támogatnia kell. A javaslatot az alkotmány (Grundesgesetz) 77. cikkelyével összhangban megvitatják, majd elfogadják vagy elutasítják. Amennyiben ratifikálják, véleményezésre elküldik a felsőháznak. Általában azonban egy törvénytervezetet a szövetségi kormány (Bundesregierung) először is átad a Bundesratnak, amelyet a testület megvitat. Ezzel az állásfoglalással és az ellenjegyzéssel együtt a javaslatot a kormány átküldi a Bundestagnak. (Ugyanez fordítva, a Szövetségi Tanácsból kiindulva is megtörténhet.)

Ha egy törvény esetében a Bundestag határozott, szükséges a Szövetségi Tanács további közreműködése, amely ezzel jön létre. A Szövetségi Tanács hozzájárulhat hozzájárulhat egy törvényhez vagy ellenvetést tehet. Egy jogszabály elutasítását a Bundestag azonban leszavazhatja.

Pártok a Bundestagban[szerkesztés]

A pártok képviselőcsoportjainak megoszlása
Kormánypártok (Ügyvezető kormány) (399) Ellenzék (310)
  Baloldali Párt (Die Linke) (69)
  Szövetség ’90/Zöldek (Grünen) (67)

A Bundestag elnökei[szerkesztés]

Név Élt Hivatali idő Párt
Erich Köhler 18921958 1949. szeptember 7.1950. október 18. CDU
Hermann Ehlers 19041954 1950. október 19.1954. október 29. CDU
Eugen Gerstenmaier 19061986 1954. november 16.1969. január 31. CDU
Kai-Uwe von Hassel 19131997 1969. február 5.1972. december 13. CDU
Annemarie Renger 19192008 1972. december 13. – 1976. december 14. SPD
Karl Carstens 19141992 1976. december 14. – 1979. május 31. CDU
Richard Stücklen 19162002 1979. május 31. – 1983. március 29. CSU
Rainer Barzel 19242006 1983. március 29. – 1984. október 25. CDU
Philipp Jenninger 19322018 1984. november 5.1988. november 11. CDU
Rita Süssmuth 1937 1988. november 25.1998. október 26. CDU
Wolfgang Thierse 1943 1998. október 26. – 2005. október 18. SPD
Norbert Lammert 1948 2005. október 18. – 2017. október 24. CDU
Wolfgang Schäuble 1942 2017. október 24. – CDU

A Bundestag elnökségének tagjai[szerkesztés]

Der Bundestagspräsident und seine Stellvertreter bilden das Bundestagspräsidium.[1] Die folgende Übersicht der Präsidenten und Vizepräsidenten ist nach Wahlperioden und Fraktionszugehörigkeit geordnet.

Ciklus Elnök CDU/CSU SPD PDS/
Die Linke[* 1]
Bündnis 90/
Die Grünen
FDP További frakciók
1949–1953 Erich Köhler (CDU)
(1950-ig)
Hermann Ehlers (CDU)
(1950-től)
Carlo Schmid Hermann Schäfer FVP/DP
1953–1957 Hermann Ehlers (CDU)
(1954-ig)
Eugen Gerstenmaier
(CDU) (1954-től)
Richard Jaeger (CSU) Carlo Schmid Ludwig Schneider
(1956-ig)[* 2]
Max Becker
(1956-től)[* 2]
Ludwig Schneider (1956-től)[* 2]
1957–1961 Eugen Gerstenmaier (CDU) Richard Jaeger (CSU) Carlo Schmid Max Becker
(1960-ig)
Thomas Dehler
(1960-tól)
Victor-Emanuel Preusker (1958–1960)[* 3]
1961–1965 Eugen Gerstenmaier (CDU) Richard Jaeger (CSU) Carlo Schmid
Erwin Schoettle
Thomas Dehler
1965–1969 Eugen Gerstenmaier
(CDU) (1969-ig)
Kai-Uwe von Hassel
(CDU) (1969)
Richard Jaeger (CSU)
(1965-ben és 1967-től)
Maria Probst (CSU)
(1965–1967)
Carlo Schmid
(1966-ig)
Karl Mommer
(1966-től)
Erwin Schoettle
Thomas Dehler
(1967-ig)
Walter Scheel
(1967-től)
1969–1972 Kai-Uwe von Hassel (CDU) Richard Jaeger (CSU) Carlo Schmid
Hermann Schmitt-Vockenhausen
Liselotte Funcke
1972–1976 Annemarie Renger (SPD) Kai-Uwe von Hassel (CDU)
Richard Jaeger (CSU)
Hermann Schmitt-Vockenhausen Liselotte Funcke
1976–1980 Karl Carstens (CDU)
(1979-ig)
Richard Stücklen (CSU)
(1979-től)
Richard Stücklen (CSU)
(1979-ig)
Richard von Weizsäcker
(CDU) (1979-től)
Annemarie Renger
Hermann Schmitt-Vockenhausen
(1979-ig)
Georg Leber
(1979-től)
Liselotte Funcke
(1979-ig)
Richard Wurbs
(1979-től)
1980–1983 Richard Stücklen (CSU) Richard von Weizsäcker
(CDU) (1981-ig)
Heinrich Windelen (CDU)
(1981-től)
Annemarie Renger
Georg Leber
Richard Wurbs
1983–1987 Rainer Barzel (CDU)
(1984-ig)
Philipp Jenninger
(CDU) (1984-től)
Richard Stücklen (CSU) Annemarie Renger
Heinz Westphal
Richard Wurbs
(1984-ig)
Dieter-Julius Cronenberg
(1984-től)
1987–1990 Philipp Jenninger
(CDU) (1988-ig)
Rita Süssmuth (CDU)
(1988-tól)
Richard Stücklen (CSU) Annemarie Renger
Heinz Westphal
Dieter-Julius Cronenberg
1990–1994 Rita Süssmuth (CDU) Hans Klein (CSU) Helmuth Becker
Renate Schmidt
Dieter-Julius Cronenberg
1994–1998 Rita Süssmuth (CDU) Hans Klein (CSU)
(1996-ig)
Michaela Geiger (CSU)
(1997-től)
Hans-Ulrich Klose Antje Vollmer Burkhard Hirsch
1998–2002 Wolfgang Thierse (SPD) Rudolf Seiters Anke Fuchs Petra Bläss Antje Vollmer Hermann Otto Solms
2002–2005 Wolfgang Thierse (SPD) Norbert Lammert Susanne Kastner Antje Vollmer Hermann Otto Solms
2005–2009 Norbert Lammert (CDU) Gerda Hasselfeldt (CSU) Wolfgang Thierse
Susanne Kastner
Petra Pau
(2006-tól)[* 4]
Katrin Göring-Eckardt Hermann Otto Solms
2009–2013 Norbert Lammert (CDU) Gerda Hasselfeldt
(CSU) (2011-ig)
Eduard Oswald (CSU)
(2011-től)
Wolfgang Thierse Petra Pau Katrin Göring-Eckardt Hermann Otto Solms
2013–2017 Norbert Lammert (CDU) Peter Hintze
(CDU) (2016-ig)
Michaela Noll
(CDU) (2017-től)
Johannes Singhammer (CSU)
Edelgard Bulmahn
Ulla Schmidt
Petra Pau Claudia Roth AfD
2017 Wolfgang Schäuble (CDU) Hans-Peter Friedrich (CSU) Thomas Oppermann Petra Pau Claudia Roth Wolfgang Kubicki [* 5]
  1. A 14. ciklusban (1998–2002): PDS; a 16. ciklustól (2005): Die Linke.
  2. ^ a b c Ludwig Schneider 1956-ban kilépett az FDP-ből, és az újonnan alapított Freie Volkspartei (FVP) tagja lett, ami 1957-ben összeolvadt a Deutsche Partei (DP) párttal. Schneider kilépése után az FDP képviselőjeként Max Beckert is az elnökség tagjává választották.
  3. 1958. április 23-án Victor-Emanuel Preuskert a DP jelöltjeként negyedik alelnökké választották. 1960. július 1-én Preusker kilépett a DP-ből, és 1960. szeptember 20-án belépett a CDU-ba. 1960. október 4-én megvált alelnöki tisztségétől.
  4. A 16. ciklusban a Baloldali Párt jelöltje, Lothar Bisky négy választási fordulóban sem érte el az alelnökséghez szükséges többséget. Ezután a frakció a neki járó alelnöki tisztséget betöltetlenül hagyta. 2006. április 7-én végül Petra Pau megválasztásával mégis lett a párthoz tartozó alelnök.
  5. A 19. ciklus alakuló ülésén az AfD jelöltje, Albrecht Glaser három fordulóban sem érte el az alelnökséghez szükséges többséget. Az AfD-frakciónak járó alelnöki poszt így egyelőre betöltetlen.

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Deutscher Bundestag: Präsidium. (Hozzáférés: 2017. május 1.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bundestag témájú médiaállományokat.