Leo von Caprivi
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Leo von Caprivi | |
A Német Birodalom 2. kancellárja | |
Hivatali idő 1890. március 20. – 1894. október 26. | |
Uralkodó | II. Vilmos |
Előd | Otto von Bismarck |
Utód | Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst |
A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1890. március 20. – 1892. március 22. | |
Uralkodó | II. Vilmos |
Előd | Otto von Bismarck |
Utód | Botho zu Eulenburg |
Katonai pályafutása | |
Csatái | |
Született | 1831. február 24.[1][2][3][4][5] Charlottenburg[6][7][5][8][9] |
Elhunyt | 1899. február 6. (67 évesen)[1][2][3][4][5] Skórzyn[7][5][8][9] |
Szülei | Leopold von Caprivi |
Foglalkozás |
|
Iskolái | |
Halál oka | szívinfarktus |
Vallás | protestantizmus |
Díjak |
|
Leo von Caprivi aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Leo von Caprivi témájú médiaállományokat. |
Georg Leo von Caprivi de Caprera de Montecuccoli (Charlottenburg 1831. február 24. – Skyren, Brandenburg 1899. február 6.), német gróf, politikus és hadvezér. a Német Császárság második kancellárja, Otto von Bismarck után, 1890 és 1894 között.
Életrajza
[szerkesztés]Caprivi családja Krajnából, a mai Szlovénia területéről származik, az első ismert őse Andreas Kopriva volt. Az 1600-as években a család Sziléziába költözött, ahol a törökök elleni háborúban (1653) szerzett érdemeiért lovagi címet kapott. A Caprivi nevet az 1600-as évek végétől használták. Leo von Caprivi, Leopold Caprivi (1797–1865) és Emilie Köpke (1803–1871) legidősebb fia volt. Apja tagja volt a Porosz Parlament felsőházának. Testvére Raimmund von Caprivi altábornagy volt. Leo von Caprivi tudatában volt szlovén származásának, ami kiderül A beszéd című, 1984-ben kiadott könyvéből.
Katonai pályafutása
[szerkesztés]Leo von Caprivi 1850-ben tisztként szolgál a porosz gyalogsági gárdaezredben, elvégezte a porosz katonai akadémiát Berlinben és 1861-ben századosként kerül a vezérkarhoz. Hamarosan elnyerte Moltke bizalmát és támogatását valamint 1866-ban az 1. hadtest őrnagyaként részt vett a porosz–osztrák–olasz háborúban. A porosz–francia háború kitörésekor Caprivit kinevezték alezredesnek és vezérkari parancsnoknak a 10. hadtesthez. Megítélők szerint Caprivi hozzájárult a hadtest sikereihez a vionville-i (1870. augusztus 16.) és a beaune-la-rolande-i (1870. november 28.) csatákban.
A békekötés után Caprivit a hadügyminisztérium alkalmazta, 1872-ben ezredes, 1877-ben vezérőrnagy, 1878-ban dandártábornok, 1882-ben altábornagy valamint hadosztályparancsnok és 1883-ban altengernagy és a tengerészet vezérkarának főnöke. Az öt év alatt míg a haditengerészet élén állt, nagymértékben támogatta a flotta és a torpedóegység fejlődését, ugyanakkor megmutatta, hogy ügyes adminisztrátor és parlamenti szónok. 1888-ban gyalogsági vezérezredessé és a 10. hannoveri hadtest parancsnokává nevezték ki.
Kancellár
[szerkesztés]Általános meglepetést keltett amikor, 1890. március 20-án, II. Vilmos császár Caprivit kancellárnak, porosz külügyminiszternek továbbá miniszterelnöknek nevezte ki, Otto von Bismarck lemondása után.
A külpolitikában legfőbb céljának tekintette a baráti kapcsolatok megőrzését az Osztrák-Magyar monarchiával és az Olasz Királysággal. A hármas szövetséget közöttük 1891-ben hat évre meghosszabbították. Megkötötte, 1890. július 1-én, a Helgoland–Zanzibár-egyezményt ami abból állt, hogy Németország lemondott Zanzibárról az Nagy-Britannia javára és cserébe megkapta Helgoland szigetét amely ellenőrzi az Elba torkolatát.
A belpolitikában megpróbálta csökkenteni az osztályellentéteket, de mindezt konzervatív alapokból kiindulva. A Bismarck által bevezetett ostromállapotot Berlinben és más nagyvárosokban megszüntette. A szükségállapotot a szociáldemokratákkal szemben, ami 1890. szeptember 30-án járt le, nem újították meg. A Posen tartomány lengyel nyelvű lakosságával szemben több megértést tanúsítottak, eltörölték a tilalmat a lengyel nyelv használatáról az oktatásban. A Bismarck által bevezetett útlevél kötelezettséget Elzász-Lotaringiában megszüntették.
Caprivi iparbarát, liberális kereskedelmi politikájának a legnagyobb ellenzői az ultraprotekcionisták és az agrár jobboldal volt. Hosszas tárgyalások után sikerült neki kereskedelmi egyezményt kötni az Osztrák–Magyar Monarchiával, Olaszországgal, Belgiummal és Svájccal. A politikai tekintélye növekedett az által, hogy agrárok és konzervatívok heves ellenállása ellenére, megvédte és elfogadta az egyezményt a parlamentben (Reichstag). Érdemeiért 1891. december 18-án grófi címet kapott.
Még bonyolultabbak voltak az Oroszországgal folytatott tárgyalások. Több megszakítás után 1884 elején sikerült a német iparnak nagyon kedvező orosz–német kereskedelmi szerződést megkötni. Caprivi katonai törvényjavaslata is ellenállásba ütközött, amelyben a katonai szolgálat idejét 2 évre csökkentették, de a katonaság létszámát békeidőben 80 000-re megnövelték. Mivel a parlament 1893. május 6-án a törvénytervezetet elutasította, új választást írtak ki. A választáson Caprivi többséget szerzett s így a katonai törvényt elfogadták.
Már 1892. március 24-én feladta miniszterelnöki hivatalát. Bár továbbra is kancellár és külügyminiszter, az új porosz miniszterelnök gróf Botho zu Eulenburg mint ellenfele lép fel. A köztük kialakult rivalizálás oda vezetett, hogy 1894. október 26-án mindkét államférfi kénytelen volt lemondani. Helyükbe Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst herceg lépett mint kancellár és miniszterelnök. Caprivi ezután teljesen távol tartotta magát a politikától és 1899. február 6-án hunyt el a skyreni (ma Skórzyn, Lubusi vajdaság) birtokán, Crossen an der Oder városka közelében.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каприви Лео фон, 2015. szeptember 28.
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ a b Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek. (Hozzáférés: 2024. március 16.)
- ↑ a b c d Caprivi de Caprara de Montecuculi, Leo von, 2024. március 16.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo von Caprivi című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]Elődje: Otto von Bismarck |
Utódja: Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst |