Angela Merkel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angela Merkel
Angela Merkel Juli 2010 - 3zu4.jpg
Németország 8. kancellárja
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2005. november 22.
Előd Gerhard Schröder
Ifjúsági és nőügyi miniszter
Hivatali idő
1991. január 18.1994. november 17.
Előd Ursula Lehr
Utód Claudia Nolte
Környezetvédelmi miniszter
Hivatali idő
1994. november 17.1998. október 26.
Előd Klaus Töpfer
Utód Jürgen Trittin
Kereszténydemokrata Unió vezetője
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2000. április 10.

Született 1954. július 17. (62 éves)
Hamburg, NSZK
Párt DA (1989–2000)
CDU (2000–napjainkig)

Szülei Herlind Kasner
Horst Kasner
Házastársa Ulrich Merkel (1977–1982)
Joachim Sauer (1998–)
Vallás evangélikus[1]

Díjak Az év embere (2015)

Angela Merkel aláírása
Angela Merkel aláírása

Angela Merkel, született Angela Dorothea Kasner (Hamburg, 1954. július 17.) német politikus, 2000 óta a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, 2005 óta Németország kancellárja.[1][2][3]

A világ egyik legbefolyásosabb emberének tartják, a Forbes 2015-ös listája szerint például a második legnagyobb hatalmú ember a világon, egyben a legbefolyásosabb nő.[4] Az Európai Unió politikájára gyakorolt hatása meghatározó.[5]

Pályafutása[szerkesztés]

Apja Horst Kasner berlini származású evangélikus lelkipásztor, anyja Herlind Jentzsch hamburgi latin–angol szakos tanárnő. Még 1954-ben, néhány héttel születése után a család Hamburgból az NDK-ba költözött: apja a berlin–brandenburgi evangélikus egyház lelkipásztora lett a brandenburgi Quitzowban, majd három évvel később a fővárostól északra fekvő Templinbe költöztek.[2][3]

1973-ban érettségizett Templinben, majd 1978-ban fizikusi diplomát szerzett a Lipcsei Egyetemen. Ezt követően 1990-ig tudományos munkatársként dolgozott Kelet-Berlinben, a tudományos akadémia fizikai kémiai központi intézetében.[1][2] 1986-ban írott doktori disszertációját (amellyel a doctor rerum naturae címet – „a természettudományok doktora” – szerezte meg[2]) kvantumkémiai témáról írta.[5]

Politikai pályafutásának kezdetei[szerkesztés]

Lothar de Maizière-rel, az NDK utolsó miniszterelnökével, 1990 augusztusában

Politikai pályafutása a rendszerváltás évében, 1989-ben kezdődött, amikor belépett a Demokratikus Ébredés (Demokratischer Aufbruch) nevű ellenzéki mozgalomba,[1][2][3] melynek később szóvivője lett.[2] Az 1990. március 18-án tartott NDK-s választás után – amely az első és utolsó demokratikus választás volt a szocialista országban – Lothar de Maizière kereszténydemokrata miniszterelnök kormányának szóvivő-helyettese volt.[1][2] Miután a Demokratischer Aufbruch 1990-ben egyesült a CDU-val, Merkel automatikusan a kereszténydemokrata párt tagja lett. 1990 decemberében közvetlen választás útján a Bundestag képviselője lett.[1][2]

1991 és 1994 között a Helmut Kohl vezette német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere volt.[1][2][3] Felfedezőjének Kohlt tartják.[3] 1994 és 1998 között környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszterkét szolgált.[1][2][3] Erről a posztjáról az elvesztett 1998-as szövetségi választások során kellett lemondania, utódja Jürgen Trittin lett.

1991-től 1998-ig a CDU elnökhelyettese, 1993-tól 2000-ig a párt mecklenburg-elő-pomerániai elnöke volt.[1] 1998-ban a CDU főtitkárává nevezték ki.[1][2][3] A 1999 novemberében kirobbant pártfinanszírozási botrányt felhasználva Helmut Kohlt kiszorította a párt irányításából,[3][6] majd 2000 áprilisában a szintén érintett Wolfgang Schäuble lemondása után a párt elnökévé választották[3] 96%-os többséggel. Ebben a pozíciójában 2004-ben is megerősítette egy pártgyűlés, igaz, már csak 88%-kal. 2002-től 2005-ig a CDU/CSU frakcióvezetője volt a Bundestagban.[1][2]

Kancellár[szerkesztés]

Merkel a Bundestagban 2014-ben

2005. május 30-án Angela Merkel a CDU/CSU kancellárjelöltje, Gerhard Schröder szociáldemokrata (SPD) kancellár fő kihívója lett.[2] A választás során az SPD 25%-os népszerűségi indexről ért el 34%-ot, a CDU/CSU 50%-ról 35,5%-ra esett vissza. A szeptember 18-i eredmények (CDU: 35,2%, SPD: 34,2%, FDP: 9,8%, Die Linke: 8,7%, Zöldek: 8,1%, egyéb: 3,9%) a "C-pártok" (CDU és CSU) nem várt sikertelenségét jelentették. Hat hétig tartó tárgyalások eredményeképpen nagykoalíciós (CDU, CSU, SPD) kormány alakult Angela Merkel vezetésével. 2005. november 22-én választották kancellárrá,[2] a második világháború utáni Németország második nagykoalíciójának vezetőjévé, egyúttal ő az első női kancellár is az ország történetében.[3] Emellett Merkel az első keletnémet származású kancellár, minthogy gyermekkorát Templinben, Brandenburg tartomány egy kisvárosában töltötte. Elődeitől abban is eltér, hogy foglalkozását tekintve ő az egyetlen természettudós.

José Manuel Barroso, Nicolas Sarkozy és Angela Merkel 2011-ben
Merkel az Európai Néppárt 2009-es varsói kongresszusán

2009. október 28-án, majd 2013. december 7-én is újraválasztották Németország kancellárjává.[2] A 2007-ben az Európai Unió soros elnökeként fontos szerepet játszott a Lisszaboni szerződés kidolgozásában. A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság hatására fordult erőteljesebben az európai és általában a külpolitika felé, és jelentős szerepet játszott az eurózóna és Európai Unió válságból való kivezetésében. Eközben Németország a 2010-es évek első felében az euróövezet átlagánál jobb gazdasági mutatókkal rendelkezik.[5]

Az euróövezet válságával kapcsolatos álláspontja[szerkesztés]

Reagálása az ukrán válságra[szerkesztés]

A 2013 novemberében kezdődő kijevi kormányellenes tüntetések 2014 februárjára – részben tisztázatlanul – véres összetűzésekben tetőződtek, ennek következménye volt Janukovics elnök távozása, egy Nyugat-orientált ukrán vezetés létrejötte és a kelet-ukrajnai háború kirobbanása.

2014 augusztusában Merkel Ukrajnába látogatott, hogy támogatásáról biztosítsa Petro Porosenkót.[7] Merkel Európai Unión belüli politika súlyánál fogva jelentős szerepet játszott az Oroszország elleni szankciók bevezetésében. Ennek során Merkel eltávolodott a Schröder korszakára jellemző orosz–német kapcsolatoktól és az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikája mellett tette le a voksát.

Reagálása az európai migrációs válságra[szerkesztés]

2015 augusztusának végén Merkel nyilatkozatot tett közzé, mely szerint „Németország minden szíriai migránst befogad”.[8] Amikor Angela Merkel meghívásának és a magyar határzár építésének híre eljutott a migránsokhoz, onnantól kezdve a többségük vagy megtagadta a magyarországi regisztrációt és a Magyarországgal való együttműködést, vagy regisztrált, de azok közül, akik regisztráltak és menedékkérelmet adtak be, sokan nem várták meg kérelmük elbírálását, hanem még az elbírálás előtt elhagyták az országot. 2015. szeptember 2-áig 159 968 illegális határátlépést regisztráltak Magyarországon, de csak 148 643 menedékjog iránti kérelem érkezett.[9][10][11] 2015. szeptember 5-én a kancellár újabb nyilatkozatot tett közzé, mely szerint „a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja”.[12] Ennek hatására még több migráns indult meg Magyarországon keresztül Németország felé, Băsescu volt román elnök pedig kijelentette, hogy Schengen és a Dublini Egyezmény összeomlott.[13]

Merkel szerint Európának erkölcsi és jogi kötelessége, hogy a valódi menekülteket befogadja. A legtöbb migráns célpontja Németország. 2015. szeptember 6-a óta ezrével özönlenek az országba.[14][15] The Wall Street Journal szerint az egyoldalú nyitás politikája[16] bel- és külföldön is visszhangot keltett.[17] Németország újból előállt a minden tagállamra kötelező kvótarendszerrel, ahogy az egyes tartományok között is kvóta alapján szerették volna szét osztani a menekülteket csoportját.[18]

Magánélete[szerkesztés]

1977 és 1982 között Ulrich Merkel felesége volt, akinek a nevét megtartotta. 1998-ban Joachim Sauerrel, a Humboldt Egyetem professzorával kötött házasságot,[2][3] férjével Berlinben él bérelt lakásban.[6] Gyermekei nincsenek.[3][6]

2014. január 6-án Svájcban, síbalesetben medencecsontját törte.[5]

Díjai[szerkesztés]

Állami kitüntetések:

Egyéb díjak:

Konfliktusok a személye körül[szerkesztés]

Tüntetés az NSA tömeges megfigyelései ellen, Berlin, 2013 júniusa
  • 2013-ban napvilágra került információk szerint[22] az USA-béli Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatta számos vezető európai politikus, többek között Gerhard Schröder és Angela Merkel telefonját, illetve az AP hírügynökség újságíróit. Az NSA százmilliónál is jóval több német, francia, spanyol és olasz telefonhívást rögzített.[23]
  • Merkel több ízben használta az alternatíva nélküli (alternativlos) kifejezést, alátámasztandó belföldi politikáját és az euróövezet válsága kapcsán képviselt álláspontját, melyet 2010-ben Németországban az év legoffenzívabb szavának választottak.[24] Részben Merkel szavajárására reagálva jött létre 2013-ben az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű euroszkeptikus pártalakulat.[25]
  • Németországban és külföldön is számosan kritizálták az európai migrációs válságban képviselt álláspontját.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k Biografie (német nyelven). Die Bundeskanzlerin / Presse- und Informationsamt der Bundesregierung, 2014. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Portrait (német nyelven). Die Bundeskanzlerin / Presse- und Informationsamt der Bundesregierung, 2014. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l Nagy Katalin cárnő a Kislány példaképe (magyar nyelven). Új Szó, 2005. október 11. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  4. The World's Most Powerful People (angol nyelven). Forbes, 2015. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  5. ^ a b c d Angela Merkel: a rekorder hatvan éve (magyar nyelven). Világgazdaság, 2014. július 17. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  6. ^ a b c d Dési András: Angela Merkel titka (magyar nyelven). Népszabadság, 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  7. Germany's vice-chancellor backs 'federalization' in Ukraine”, 2014. augusztus 23.. [2014. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 23.) 
  8. Angela Merkel: A Merkel-nyilatkozat meghívólevél a szíreknek. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.)
  9. Tájékoztató a migrációs helyzetről Magyarországon 2015. szeptember 5. Vezetői összefoglaló, 2015. szeptember 5.
  10. A menekültkáosz hetei: Merkel kijelentésétől Münchenig, 2015. szeptember 7.
  11. Prőhle: Mi nem szoktunk ahhoz, hogy erős muszlim közösségünk legye nmno.hu
  12. Angela Merkel: Merkel: a politikai menedékjogra jogosultak befogadásának nincs felső korlátja. (Hozzáférés: 2015. szeptember 10.)
  13. Merkel: A védelemre szorulóknak nincs felső korlátja, magyarhirlap.hu
  14. euronews – Data raises questions over EU's attitude towards asylum seekers. euronews.com. (Hozzáférés: 2015. augusztus 28.)
  15. Which Countries Are Under the Most Strain in the European Migration Crisis?”, 2015. augusztus 28. (Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 28.) 
  16. www.theguardian.com
  17. Bertrand Benoit and Nicholas Winning. „Germany Feels Backlash for Welcoming Migrants”, 2015. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 6.) 
  18. Katrin Bennhold and Melissa Eddy. „German Quota System Highlights Possible Path and Pitfalls for Handling Crisis”, 2015. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 6.) 
  19. President Obama Names Presidential Medal of Freedom Recipients (angol nyelven). Fehér Ház, 2010. április 27. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  20. Angela Merkel lett az év embere (magyar nyelven). Origo / MTI, 2014. december 26. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  21. Angela Merkel, German chancellor, is Time 'Person of the Year' - BBC News (en-GB nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
  22. Lásd többek között az Edward Snowden szócikket.
  23. Obama, Obama, miért csinálod ezt? Origo, 2013. 10. 29.
  24. Sprachkritik: "Alternativlos" ist das Unwort des Jahres (de nyelven). Der Spiegel, 2011. január 18. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
  25. Prantl, Heribert. „Alternative dank Merkel”, 2013. szeptember 24.. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. május 2.) 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angela Merkel témájú médiaállományokat.