Kurt Eisner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kurt Eisner
KurtEisner1919.jpg
A Bajor Szabadállam miniszterelnöke
Hivatali idő
1918. november 8. 1918. február 21.
Előd Otto von Dandl
Utód Johannes Hoffmann

Született 1867. május 14.[1][2]
Berlin[3]
Elhunyt1919. február 21. (51 évesen)[1][3][4][2][5]
München[3]
Párt

Foglalkozás
  • politikus
  • író
  • újságíró
Iskolái
Vallás zsidó vallás
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurt Eisner témájú médiaállományokat.

Kurt Eisner (Berlin, 1867. május 14. – München, 1919. február 21.) német író, újságíró, szociáldemokrata politikus, forradalmár. Kulcsszerepet játszott Bajorországban az 1918–1919-i német forradalomban, ő volt a világháború utáni első bajor miniszterelnök. 1919. február 21-én a szélsőjobboldali Graf von Arco auf Valley által elkövetett politikai merénylet áldozatául esett.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Középosztálybeli zsidó családban született Berlinben. Filozófiát és német irodalmat tanult, de nem szerezte meg a doktorátust. Az újságírás felé fordult, előbb a Frankfurter Zeitungnak dolgozott, majd 1893-ban Marburgba költözött, ahol a Hessische Landeszeitung politikai szerkesztője lett. Hermann Cohen filozófiai előadásait hallgatta az egyetemen, mely szerepet játszott neokantianizmusának kialakulásában. 1897-ben egy paródiát publikált II. Vilmos császárról, amely miatt 9 hónap börtönbüntetést kapott. 1898-ban belépett Németország Szociáldemokrata Pártjába (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD), ahol Wilhelm Liebknecht hamarosan felfigyelt tehetségére, és szerkesztői állást biztosított részére a Vorwärtsnél, melyet 1899–1905-ig töltött be. Újkantiánus etikai szocializmusa miatt az ortodox marxista többségű szerkesztőség lemondatta. 1907-től 1910-ig főszerkesztője volt a nürnbergi Fränkische Tagespostnak. Bajorországba költözött, ahol számos újságnak dolgozott, többek között az Arbeiterfeuilletons szerkesztője volt. Tagja volt a müncheni bohém köröknek, irodalmi műveltsége kiemelte szocialista munkatársai közül.

Az első világháború átalakította Eisnert. A háború ellenzőjeként 1917-ben csatlakozott az újonnan alakult Németország Független Szociáldemokrata Pártjához (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD), s a bajorországi szervezet elnöke lett. Mint az 1918 januári müncheni háborúellenes sztrájk felbujtóját letartóztatták és bebörtönözték. Általános amnesztia alapján 1918 októberében engedték szabadon. A Münchenben állomásozó csapatok támogatásával november 7–8-án fő szervezője volt a Bajor Munkás- és Katonatanács megalakításának, vezetésével lemondásra kényszerítették III. Lajos bajor királyt, a Wittelsbach-dinasztia utolsó uralkodó tagját, s egy puskalövés nélkül proklamálták a Bajor Szabadállamot (Freien Volksstaat Bayern).

Első miniszterelnöke Eisner lett, ám az SPD–USPD szövetségére alapozott koalíciós kormány rendkívül törékeny volt. A tanácsok szerepéről folytatott viták, Eisner köntörfalazása az új Landtag választás szükségességéről elidegenítette magától az SPD-t, s holtpontra juttatta a kabinetet. December végére növekedett a kormányon belüli repedés Eisner és a belügyminiszter, Erhard Auer között, aki régi politikai ellenfele volt. Kísérlete, hogy támogatói bázisát a radikális bajor parasztok csatlakozásával kiszélesítse, kudarcot vallott. A január 12-i Landtag választásokon a 180 helyből pártja csak hármat szerzett meg. Heteken keresztül nem akarta elismerni a választások eredményét, míg végül február 20-án Auer meggyőzte a lemondásról. Február 21-én, lemondó nyilatkozatával a zsebében a Landtag felé tartva egy szélsőjobboldali merénylő, Anton Graf von Arco auf Valley fejbe lőtte. Megölése óriási közfelháborodást okozott, s egyik közvetlen előzményévé vált a rövid életű és tragikus Bajor Tanácsköztársaságnak.[6][7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эйснер Курт, 2015. szeptember 28.
  4. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Vincent 1997 108–109. o.
  7. Mommsen 1996 47. o.

Források[szerkesztés]

  • Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766  
  • Mommsen 1996: Hans Mommsen: The Rise and Fall of Weimar Democracy. (angolul) Chapel Hill & London: University of North Carolina Press. 1996. ISBN 0807822493