Colmar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Colmar
Az óváros jellegzetes elzászi stílusú házai
Az óváros jellegzetes elzászi stílusú házai
Colmar címere
Colmar címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióElzász
Megye Haut-Rhin
Kantoncanton of Colmar-Nord
Polgármester Gilbert Meyer (2014–2020)
INSEE-kód68066
Irányítószám 68000
Körzethívószám 389
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 70 284 fő (2015)[1]
Népsűrűség1013 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175–214 m
Terület66.57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Colmar (Franciaország)
Colmar
Colmar
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 04′ 54″, k. h. 7° 21′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 54″, k. h. 7° 21′ 20″
Colmar weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Colmar témájú médiaállományokat.


Colmar (kiejtés: kɔlmaʁ) város Franciaország északkeleti részén, Elzász régióban, Haut-Rhin megye központja. A Vogézek hegyláncánál elterülő település Strasbourgtól 64 kilométerre dél-délkeleti irányban helyezkedik el, a Lauch folyó mentén, melyet egy csatorna köt össze a Rajnával

A legelzásziabb városnak tartják sokan ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta.

Története[szerkesztés]

Colmar polgárai sok csatát vívtak szabadságukért, lelkes támogatói voltak a szabadság és a francia forradalom eszméinek. Egy ideig Voltaire számára is ez a város adott lakóhelyet. 1870 után német birtokba került, 1945 után lett ismét Franciaország része.

Demográfia[szerkesztés]

Év Lakosság
1962 52 316
1968 59 506
1975 64 771
1982 62 483
Év Lakosság
1990 63 498
1999 65 136
2006 67 163


Látnivalók[szerkesztés]

  • Maison des Arcades – két nyolcszögletű toronnyal szegélyezett épület, 1609-ben épült. Vele szemben található szökőkút a város szülötte, Frédéric Bartholdi alkotása, Lazarus von Schwendi emlékét örökíti meg.
  • Église St-MatthieuFerences rendi templom.
  • Ancienne Douane – a régi vámház, 1480-ban épült. Emeleti nagyterme volt a Décapole, a feudális uralom ellen a XIV. században összeszövetkezett tíz elzászi szabad város tanácsának ülésterme.
  • Maison Pfister – árkádos, galériás, tornyos, freskókkal díszített épülete 1537-ből való, egy tehetős polgárcsalád háza volt.
  • Musée Bartholdi – a XIX. század jelentős szobrásza, a New York-i Szabadság-szobor alkotójának szülőháza és emlékmúzeuma.
  • Ancien Corps de garde1575-ben épült a város régi laktanyája, szép reneszánsz loggiával.
  • Maison Adolphole – a legrégebbi ház a városban, 1350-ben épült.
  • Collégiale St-Martin – a jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom a XII-XIV. századból, homlokzatát csak egy torony díszíti. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. Baloldalt a negyedik alak maga a szobrász, Maisters Humbret.
  • Église des Dominicains – alapkövét Habsburg Rudolf császár rakta le 1283-ban, de az építkezés csak jó kétszáz évvel később fejeződött be.
  • Musée d’Unterlinden – az ország egyik leghíresebb múzeuma. Az egykori kolostorépület a XIII. századtól az Ágoston-rendi, majd dominikánus barátok kolostora volt, a francia forradalom során lakatlanná vált majd az 1848-as forradalom idején laktanya lett belőle, végül 1853-ban nyitotta meg kapuit múzeumként. Itt található a késő középkor és a kora reneszánsz elzászi művészetének legjelentősebb gyűjteménye, köztük olyan művészek alkotásai, mint Martin Schongauer, vagy Matthias Grünewald. Legnagyobb kincse Matthias Grünewald világhírű alkotása, az isenheimi szárnyas oltár (Retable d’Issenheim), amelyet a közeli kisváros (Issenheim) templomából a francia forradalom éveiben menekítettek át Colmarba.[2]
  • Fontaine du Vigneron – Bartholdi másik szökőkútja a folyópart közelében áll, és az elzászi borok dicsőségét hirdeti.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Partnervárosok:

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]