Konstantin von Neurath

Konstantin von Neurath
A Német Birodalom külügyminisztere weimari köztársaság/Náci Németország
Hivatali idő 1932. június 1. – 1938. február 4.
Kancellár	Franz von Papen Kurt von Schleicher Adolf Hitler
Előd	Heinrich Brüning
Utód	Joachim von Ribbentrop
A Cseh–Morva Protektorátus birodalmi kormányzója
Hivatali idő 1939. március 21. – 1943. augusztus 24.
Kinevező	Adolf Hitler
Előd	új tisztség
Utód	Reinhard Heydrich Wilhelm Frick
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1873. február 2. Kleinglattbach
Elhunyt	1956. augusztus 14. (83 évesen) Enzweihingen
Sírhely	Baden-Württemberg
Párt	Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (1937. január 30. – 1945)
Foglalkozás	politikus diplomata jogász
Iskolái	Tübingeni Egyetem Eberhard-Ludwigs-Gymnasium Humboldt Egyetem
Halál oka	szívinfarktus
Díjak	Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order NSDAP arany párt jelvénye Vaskereszt Német Sasrend Sebesültek Emlékjele
Konstantin von Neurath aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Konstantin von Neurath témájú médiaállományokat.

Konstantin von Neurath báró (teljes nevén Konstantin Hermann Karl Freiherr von Neurath; Württembergi Királyság, Kleinglattbach, 1873. február 2. – Nyugat-Németország, Enzweihingen, 1956. augusztus 14.) német politikus, diplomata. Három évtizedes diplomáciai pályafutását követően, 1932–1938 között különböző nemzetiszocialista kormányok külügyminisztere, 1939–1941 között a hitleri Harmadik Birodalom által megszállt Cseh–Morva Protektorátus birodalmi kormányzója volt.

Élete

Württembergi nemesi család sarjaként, báró Konstantin Sebastian von Neurath (1847–1912) és báró Mathilde von Gemmingen–Hornberg (1847–1927) fiaként született a Vaihingen an der Enz melletti Kleinglattbachban. A Tübingeni Egyetemen, majd a Berlini Egyetemen tanult jogot, s miután 1892-ben megszerezte diplomáját, egy kleinglattbachi ügyvédi irodában helyezkedett el. 1901. május 30-án Stuttgartban feleségül vette Marie Auguste Moser von Filseck (1875–1960) nemest, akitől két gyermeke született: Konstantin (* 1902) és Winifred (* 1904). 1901-ben Berlinbe költözött, s a külügyminisztérium szolgálatába lépett. 1903-tól Németország londoni nagykövetségén töltötte be az alkonzuli tisztet, 1909-től pedig ugyanott követségi tanácsos lett. 1914-ben Konstantinápolyba akkreditálták, de az első világháború kitörése után Neurath bevonult a hadseregbe, s gyalogsági tisztként harcolt a fronton. 1914 decemberében megkapta a Vaskeresztet, majd 1916-ban súlyosan megsebesült a harcokban. Gyógyulását követően leszerelt és visszatért Konstantinápolyba. Hamarosan azonban a diplomáciai szolgálat alóli felmentését kérte, s 1917-ben II. Vilmos württembergi király polgári kormányának vezetője és királyi kamarás lett.

Az első világháborút követően, 1919. december 3-án Friedrich Ebert kancellár közbenjárására visszatért a német külügyminisztérium szolgálatába. Hazája nagyköveteként teljesített diplomáciai szolgálatot Koppenhágában (1919–1921), Rómában (1921–1930), Londonban (1930–1932). 1932. június 1-jén a nemzetiszocialista eszmékkel szimpatizáló Franz von Papen kormányában megkapta a birodalmi külügyminiszteri tárcát. Az időközben hatalomra került nemzetiszocialisták sem mozdították el posztjáról Neurathot, így 1932. december 3-ától Kurt von Schleicher, majd 1933. január 28-ától Hitler kormányában is tovább vezette a tárcát. Külügyérként – diplomáciai oldalról – ő készítette elő a náci Németországnak a Népszövetségből való 1933. októberi kilépését, valamint a demilitarizált Rajna-vidék 1936. márciusi annektálását. 1937-ben Neurath belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, amiért jutalmul tiszteletbeli SS-Obergruppenführerré nevezték ki. Neurath azonban mind kevésbé tudott azonosulni a Harmadik Birodalom erőszakos diplomáciai törekvéseivel, ezért 1938. február 4-én lemondott külügyminiszteri posztjáról, s tárca nélküli miniszterként a titkos kormánytanács elnöke lett.

1939. március 21-ével birodalmi protektorrá (Reichsprotektor) nevezték ki a pár nappal előbb megalakított Cseh–Morva Protektorátus közigazgatásának élére. Új posztján Neurathnak egyfelől a nyugati nagyhatalmak képviselőit kellett meggyőznie a Csehországot megszálló Németország jóindulatáról. Másfelől a háttérben végzett igazi feladata az volt, hogy biztosítsa az elnyomó náci államhatalom működési feltételeit (politikai pártok, civil társadalmi szerveződések betiltása, sajtó ellenőrzése stb.) és megteremtse a zsidók szervezett begyűjtésének intézményes kereteit. Neurath azonban erélytelennek mutatkozott ez utóbbi feladatok elvégzésére, ráadásul nem is osztotta feltétel nélkül és minden részletében a Harmadik Birodalom politikai programját. 1941 szeptemberében elhagyta hivatalát, s helyére Reinhard Heydrich került. Jóllehet, Hitler csupán két évvel később, 1943. augusztus 24-én fogadta el Neurath lemondását, azaz névleg továbbra is hivatalában maradt.

A háborús főbűnösök nürnbergi perében, 1946 novemberében négyrendbeli háborús bűn vádjával tizenöt évnyi börtönre ítélték. Megromlott egészségi állapotára tekintettel 1954-ben szabadlábra helyezték, elhagyhatta spandaui börtönét. Két esztendő elteltével, nyolcvanhárom esztendősen halt meg a szülővárosához közeli, enzweihingeni otthonában.

Források

• Spencer C. Tucker & Priscilla Mary Roberts, Encyclopedia of World War II: A political, social, and military history, Santa Barbara, ABC CLIO, 2005, 1072–1073.
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 741. o. ISBN 963-9257-09-5  

További információk

• Neurath életrajza németül Archiválva 2013. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben a Német Történeti Múzeum honlapján

Elődje: Heinrich Brüning

Németország külügyminisztere 1932. június 1. –1938. február 4.

Utódja: Joachim von Ribbentrop

Elődje: Johannes von Blaskowitz

A Cseh–Morva Protektorátus birodalmi protektora 1939. március 21. –1943. augusztus 24.

Utódja: Reinhard Heydrich