Wilhelm Keitel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Keitel
Keitel vezérőrnagyi egyenruhában 1938-ban
Keitel vezérőrnagyi egyenruhában 1938-ban
Beceneve "Lakeitel"
Született 1882. szeptember 22.
Német Birodalom Helmscherode, Braunschweigi Hercegség, Német Császárság
Meghalt 1946. október 16. (64 évesen)
Merchant Flag of Germany (1946-1949).svg Nürnberg, Németország
Nemzetisége német
Fegyvernem Wehrmacht
Szolgálati ideje 1901-1945
Rendfokozata Tábornagy (Generalfeldmarschall)
Egysége OKW
Csatái Első világháború
Második világháború
Kitüntetései A Vaskereszt lovagkeresztje

Wilhelm Keitel aláírása
Wilhelm Keitel aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Keitel témájú médiaállományokat.

Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel (Bad Gandersheim, 1882. szeptember 22.Nürnberg, 1946. október 16.) német tábornok, a német tábornoki törzskar tagja, második világháborús főbűnös.

Életút[szerkesztés]

Carl és Apollonia Keitel fia, vidéki iparoscsaládban nevelkedett. 1909-ben nősült meg, házasságából hat gyermeke született.

1901-ben lépett be a német hadseregbe. Az első világháborút hadnagyként szolgálta végig. A háború után a Reichswehr hivatásos tisztjeként szolgált tovább a hadseregben. A weimari köztársaság idején a szokott módon lépdelt előre a katonai ranglétrán. 1931-ben elérte az ezredesi rendfokozatot. Az egyre nagyobb hatalommal bíró nácikkal nem ápolt különösebb kapcsolatot. Az NSDAP-ba soha nem lépett be.

Keitel jó érzékkel kapcsolatokat keresett a nácikkal és hamarosan fő szószólójuk lett a Reichswehren belül. 1935-ben a nácik a hadügyminisztériumba hívták, hogy ott az alakuló Wehrmacht ügyeinek megbízottja legyen. 1937-től a tüzérség főparancsnoka. 1938. február 4-én a Wehrmacht főparancsnoki posztjára aspiráló két főtiszt (Blomberg és Fritsch) közötti konfliktus elfajulása vezetett oda, hogy Adolf Hitler végül Keitelt jelölte a tisztségre. 1939-ben Keitel (kívülmaradása ellenére) megkapta a náci párt arany pártjelvényét.

Keitel és Zsukov a német kapituláció aláírásakor (Berlin-Karlhorst, 1945. május 8.)

Keitel a főparancsnoki székben érte meg a háború kezdetét. Parancsnoki tevékenysége során Hitler utasításait gyorsan és vak engedelmességgel teljesítette. Az 1940-es nyári győzelmek után Keitel a Größter Feldherr aller Zeiten („Minden Idők Legnagyobb Hadura”) címmel tüntette ki Hitlert. Simulékonysága és Hitlerrel való jó viszonya miatt tiszttársai „Lakeitel” (ném. Lakei = lakáj) gúnynévvel illették.

1940. június 22-én a compiègne-i erdőben ő írta alá a francia fegyverletételről szóló okmányt. 1940. július 19-én a berlini Kroll Operaházban tartott ünnepségen Hitler vezértábornaggyá nevezte ki. A háború további részében alig hagyta el a Führer főhadiszállását. Két gyermekét elveszítette a Berlin elleni bombatámadások során. 1944. július 20-án Hitlerrel egy szobában tartózkodott, amikor az összeesküvők bombája felrobbant. A tudósítások szerint Keitel maga szabadította ki a csupán könnyebben megsérült Führert a szoba romjai alól és ő is vezette ki Hitlert az égő épületből. 1945 tavaszára Berlinbe szorult vissza, tehetetlenül nézte végig a Wehrmacht és Németország végső haláltusáját.

1945. május 8-án szintén ő írta alá Berlinben – Hans-Georg von Friedeburg tengernaggyal (Generaladmiral) és Hans-Jürgen Stumpff vezérezredessel (Generaloberst) együtt – az addigra már szétvert Wehrmacht fegyverletételét a Vörös Hadsereg előtt. Keitel ezután Flensburgba szökött, hogy ott az új náci kormányt felállítani próbáló Karl Dönitz főtengernagyot támogassa. Itt esett május 13-án egy brit kommandó fogságába.

Vádlottként Nürnbergben[szerkesztés]

Keitelt hamarosan Nürnbergbe vitték, ahol többi náci vezetővel együtt perbe fogták. Keitelnek bizonyított szerepe volt az európai államok elleni agresszió előkészítésében. Nevéhez fűződik hírhedt „komisszárparancs” kiadása, amelynek értelmében az elfogott politikai komisszárokra kivégzés várt. Keitelre a bíróság halálos ítéletet mondott ki 1946. október 2-án. Fellebbezését és a francia kegyelmi kérvényt (mely szerint katonaként golyó általi halált kellene halnia) elutasították. Wilhelm Keitelt 1946. október 16-án felakasztották. A nyakára a kötelet az amerikai Woods őrmester helyezte fel.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Field Marshal Ceremony című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.; az előléptetés forrása: Sandler, Stanley (2002). Ground Warfare: An International Encyclopedia, Bind 1. ABC-Clio. ISBN 978-1576073445.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Keitel témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.png
A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:
Idézetek Keiteltől