Kelet-Poroszország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelet-Poroszország
(1773 – 1829
1878 – 1945.)
A terület a két világháború között
A terület a két világháború között
Kelet-Poroszország zászlaja
Kelet-Poroszország zászlaja
Kelet-Poroszország címere
Kelet-Poroszország címere

Egyéb nevei Ostpreußen
Fennállás önálló tartományként:
1773 – 1829
1878 – 1945
(Poroszország tartomány része 1829 – 1878)
Ország Porosz Királyság (1773 – 1871)
Német Birodalom (1871 – 1945)
Központ Königsberg
Főbb települések Allenstein, Insterburg, Memel, Tilsit, Elbing, Marienwerder
Pénznem Reichsmark (1924–1945)
Népesség
Népesség 1 856 000 (1875)
2 064 000 (1910)
2 488 000 (1939)
Népsűrűség 67 fő/km² (1939)
Nemzetiségek német (porosz)
Vallás evangélikus
Nyelv német (ostniederdeutsch, ostmitteldeutsch)
Földrajzi adatok
Terület 37 002 km² (1 910)
36 992 km² (1 938)  km2
Időzóna EET
Térkép
Kelet-Poroszország 1871–1918 (piros)
Kelet-Poroszország 1871–1918 (piros)
Kelet-Poroszország 1822–1945 (sötétkék)
Kelet-Poroszország 1822–1945 (sötétkék)

Kelet-Poroszország, (németül Ostpreußen) a Porosz Királyság, majd a Német Birodalom tartománya volt 1773-tól 1945-ig. Székhelye és legnagyobb városa Königsberg (ma Kalinyingrád) volt. A második világháború végéig Németországhoz tartozott, akkor déli részét Lengyelországhoz csatolták, az északit pedig a Szovjetunióhoz, ahol különleges katonai övezetet alakítottak ki.

Fekvése[szerkesztés]

A történelmi Kelet-Poroszország a Balti-tenger partján, a Visztula folyó feltájától keletre terült el, egészen Memel városáig. A mai Kalinyingrádi területen, Lengyelország északkeleti részén (Mazuri-tavak és környéke), illetve Litvánia nyugati részén helyezkedett el. 1939 május 1-jén területe 39 840 km² volt, a Memel-vidékkel együtt.

Történelme[szerkesztés]

A porosz a lettekkel és litvánokkal rokon balti nép volt, melyet Konrád lengyel fejedelem sikertelenül akart keresztény hitre téríteni. Később a Német Lovagrend foglalta el területüket, és alapított itt államot Malbork (Marienburg) székhellyel, ők kezdték meg a poroszok keresztény hitre térítését. Lengyelország és a lovagrend több háborút is vívott egymással, ennek során zajlott a grünwaldi csata is, véglegesen csak a második thorni béke rendezte a terület státuszát. A nyugati rész lengyel uralom alá került, míg keleten 1525-ig megmaradt a lovagrend uralma. A közben megindult reformáció hatására a terület német lakossága döntően evangélikussá vált.

A Porosz Hercegség 1648-ban

1616-ban a Brandenburgi Választófejedelemséggel perszonáluniót kötöttek, innentől kezdve a terület, Brandenburg–Pororszország, a Porosz Hercegség és a Hohenzollern-ház uralma alá került. Lengyelország első, 1772-es felosztása során Poroszország mindenekelőtt a régi, 1466 előtti területeit kapta vissza. Innentől kezdve nevezték Kelet-Poroszországnak, megkülönböztetésül Nyugat-Poroszországtól. Kelet-Poroszország fővárosa Königsberg lett. A további felosztások révén területe tovább nőtt. 1824 és 1878 között a két Poroszországot egyesítették, majd ismét két részre osztották fel.

Az első világháború során azon kevés területek egyike volt, amelyet ha időlegesen is, megszálltak az antanthatalmak. A háború kezdeti szakaszában a keleti front legfontosabb csatáit itt vívták meg, a tannenbergi csatában a német csapatok megalázó vereséget mértek az orosz egységekre, majd kiszorították őket a tartományból. A versailles-i béke szerint népszavazást kellett kiírni a terület hovatartozásának kérdéséről, a lakosok elsöprő többsége Németország mellett döntött. A területet elvágták az anyaországtól, Danzigtól nyugatra létrehoztak egy korridort, ezáltal Kelet-Poroszországból szárazföldön csak Lengyelországon áthaladva lehetett elérni a központi területeket. A Memel-vidéket francia csapatok szállták meg, majd Litvánia annektálta 1923-ban.

Hitler hatalomra kerülése után Gau-Ostpreußen néven folytatódott a története, élén Erich Koch Gauleiterrel. Miután Hitler egyre inkább sürgette a versailles-i békerendszer revízióját, Litvánia átadta a Memel-vidéket a Harmadik Birodalomnak. A németek tovább követelték a danzigi kérdés megoldását, végül is ez lett az egyik közvetlen oka Lengyelország német megtámadásának, így a második világháború kirobbanásának.

A Keleti-tenger jegén át menekülő német lakosok

A világháború végén a közelgő Vörös Hadsereg hírére a német hatóságok tömeges evakuálásba kezdtek, ami a történelem legnagyobb tengeri mentőakcióját, a Hannibal hadműveletet eredményezte. Mintegy 2,2 millió civilt mentettek ki, és szállítottak el nyugatra. A hadművelet során történtek meg a világ eddigi legnagyobb hajókatasztrófái, itt merült hullámsírba a Wilhelm Gustloff és a Goya.

A világháború után az egykori Kelet-Poroszországról úgy döntöttek a győztesek, hogy azt megsemmisítik, mivel szerintük az volt a német militarizmus fellegvára. A terület északi részét a SZU-hoz, míg nagyobbik, déli és nyugati felét Lengyelországhoz csatolták. 1946-ban Königsberget átnevezték Kalinyingráddá. A még itt maradt németeket télen erőszakkal telepítették a későbbi NDK területére. Körülbelül 511 000 keletporosz civil vesztette életét a háborúban, majd az azt követő kitelepítésben.

A háború után az NDK vezetése 1950-ben elismerte az Odera - Neisse határt, majd az új keleti politika jegyében a hetvenes évek elején ezt tette Willy Brandt nyugatnémet kancellár is.

Híres keletporoszok[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-Poroszország témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]