Személyi kultusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hatalmas, 10 méter magas és csaknem 6 tonna súlyú Sztálin-szobor Budapesten 1953-ban (Fortepan)

A személyi kultusz egy karizmatikus vezér, politikus, sok esetben államfő államilag kikényszerített, rajongásszerű, szolgai tisztelete. A személyi kultusz legkirívóbb formája a történelem során a kommunista vezetők körül alakult ki.[1] Bár a tisztelet sokakban őszintén is kialakulhat, a személyi kultuszt általában az adott ország tömegtájékoztatási eszközei, kultúrpolitikája, oktatási rendszere gerjeszti, sulykolja, kikényszerítve a népből az áhítatot a vezető iránt. Ez abban mutatkozik meg, hogy még életében iskolákat, utcákat, településeket neveznek el az adott személyről. A politikai vezetőt tilos bírálni, tilos például a gúnyolódó karikatúrák készítése, sőt tilos a vezetővel szemben a magánszférában megnyilvánuló kritika, tiszteletlenség, viccelődés is, amit többnyire a titkosrendőrség ellenőriz.

A kifejezést (kульт личности) először Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára használta az 1956-ban megrendezett huszadik pártkongresszuson, egy Sztálinról folytatott értekezés során.[2]

A személyi kultuszt általában a sztálinizmus egyik jellegzetességének tartják, de antikommunista kormányok esetében is megfigyelhető, például Hitler uralma alatt. Magyarországon Rákosi Mátyásnak volt személyi kultusza az 1950-es években, az 1970-es és 80-as években pedig Nicolae Ceaușescu-nak Romániában. Manapság jellemzője a kubai Fidel Castro és az észak-koreai Kim Dzsongun kormányzásának is. Ezenkívül a már meghalt Saparmyrat Nyýazownak, más néven Türkmenbaşynak is nagy kultusza van még Türkmenisztánban, csakúgy mint a szintén elhunyt Kim Ir Szennek Észak-Koreában.

Személyhez fűződő kultusz vagy „személyi kultusz”?[szerkesztés]

Szaddám Huszein iraki diktátor hatalmas bronzszobrai 2005-ben az útmentén

Karizmatikus személyeknek úgy is lehet kultusza, hogy azt nem a hatalom „erőlteti rá” az emberekre. Ilyen önkéntes rajongás tapasztalható Jézus, John Lennon, Elvis Presley, Mustafa Kemal Atatürk, Michael Jackson, Che Guevara, Lady Diana, a 2005-ben meghalt II. János Pál pápa vagy a horvátoknál Ante Gotovina esetében is. A mai napig kaphatóak az arcképükkel díszített dísztárgyak, pólók, poharak, órák. A sztárkultusz sem személyi kultusz.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fogalmak Magyarország történetéhez (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2016. április 13.)
  2. О культе личности и его последствиях (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2016. április 13.)

Források[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]