Michael Jackson (énekes, 1958–2009)

Michael Jackson
1983-ban
Életrajzi adatok
Születési név	Michael Joseph Jackson
Született	1958. augusztus 29. Gary, Indiana
Elhunyt	2009. június 25. (50 évesen) Los Angeles, Kalifornia
Sírhely	Forest Lawn Memorial Park Glendale, Kalifornia
Házastársa	Lisa Marie Presley (1994. május 26. – 1996. augusztus 20., 1, válás) Debbie Rowe (1996. november 15. – 2000. április, 2, válás)
Gyermekei	3
Szülei	Katherine Jackson Joe Jackson
Iskolái	Montclair College Preparatory School
Pályafutás
Műfajok	Pop R&B soul diszkó
Aktív évek	1964–2009
Együttes	The Jackson 5
Hangszer	Vokál
Hang	tenor
Díjak	Michael Jackson díjainak listája
Tevékenység	Énekes dalszerző táncos filantróp
Kiadók	Steeltown Motown Epic Sony
IPI-névazonosító	00002961801
Michael Jackson aláírása
Michael Jackson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Jackson témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Michael Joseph Jackson (Gary, Indiana, 1958. augusztus 29. – Los Angeles, Kalifornia, 2009. június 25.) többszörös Grammy-díjas amerikai énekes, dalszerző, táncos és filantróp. A „Pop királya” néven ismert előadót széles körben a 20. század egyik legjelentősebb kulturális alakjaként tartják számon. Négy évtizedes pályafutása során zenei eredményei áttörték az amerikai faji korlátokat, és világszinten meghatározó figurává tették. Dalaival, koncertjeivel és öltözködési stílusával új szintre emelte a popzenei vizuális előadásmódot, és hozzájárult olyan utcai táncelemek elterjedéséhez, mint a moonwalk, a robot vagy az „antigravitációs” előredőlés. Jacksont gyakran minden idők legnagyobb előadóművészének tartják.

A Jackson család nyolcadik gyermekeként hatéves korában lépett először nyilvánosság elé a The Jackson 5 énekeseként, amely a Motown egyik legsikeresebb formációja volt. Szólókarrierje az Off the Wall (1979) albummal indult, majd példátlan nemzetközi sikert ért el a Thriller (1982) megjelenésével, amely minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma. Az albumhoz készült, kisfilm jellegű videók – Thriller, Beat It és Billie Jean – újradefiniálták a zenei videóklip műfaját mint művészeti formát. Ezt követte a Bad (1987), amely az első olyan album lett, amely öt listavezető dalt produkált az amerikai Billboard Hot 100 listán: I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror és Dirty Diana. A Dangerous (1991) és a HIStory (1995) albumokról származó Black or White és You Are Not Alone szintén listavezetők lettek; utóbbi az első dal volt, amely a Hot 100 lista élén debütált. Utolsó stúdióalbuma, az Invincible (2001) minden idők legköltségesebb albuma.

Az 1980-as évek közepétől Jackson megjelenése, kapcsolatai, viselkedése és életmódja miatt fokozott médiafigyelem alá került. 1993-ban egy családi barát gyermekének szexuális zaklatásával vádolták meg. 2005-ben bíróság elé állították további hasonló vádak és egyéb bűncselekmények miatt, de felmentették. 2009-ben, a This Is It című visszatérő koncertsorozatra készülve, propofol-túladagolás következtében hunyt el, amelyet magánorvosa, Conrad Murray adott be neki; őt 2011-ben gondatlanságból elkövetett emberölésért elítélték. Jackson halála világszintű reakciókat váltott ki, példátlan internetes forgalomnövekedést és zenei eladásainak ugrásszerű emelkedését eredményezve. Los Angeles-i búcsúztatását, amelyet a Staples Center arénában tartottak, becslések szerint több mint 2,5 milliárd ember követte.

Jackson minden idők egyik legsikeresebb zenei előadója, szólóelőadóként több mint 500 millió eladott hangfelvétellel. Paul McCartney és Phil Collins mellett azon három előadó egyike, akik szólóban és zenekari tagként is több mint 100 millió lemezt adtak el. Tizenhárom első helyezést ért el a Billboard Hot 100 listán férfi szólóelőadóként (holtversenyben rekord), és ő az egyetlen előadó, akinek hat különböző évtizedben is volt Top 10-es slágere. A zeneipar egyik legtöbb díjjal elismert előadójaként 13 Grammy-díjat, Grammy Legend-díjat, valamint Grammy Életmű-díjat, 26 American Music Awards-díjat, 12 World Music Awards-díjat, 8 MTV Video Music Awards-díjat, 6 Brit Awards-díjat és három elnöki kitüntetést kapott. Számos hírességek csarnokába beválasztották, köztük kétszer a Rock and Roll Hall of Fame-be, továbbá a Songwriters Hall of Fame-be és a Dance Hall of Fame-be. Becslések szerint mintegy 500 millió dollárt adományozott jótékony célokra, és ezzel új mércét állított fel a hírességek jótékonykodásában. 2024-ben zenei katalógusának felét 600 millió dollárért eladták a Sony-nak; ez volt a legnagyobb zenei felvásárlás egy szólóelőadó esetében.

Élete és karrierje

1958–1975: Gyermekkora és a The Jackson 5

Jackson gyermekkori otthona az Indiana állambeli Garyben, 2009 júliusában

Michael Joseph Jackson 1958. augusztus 29-én született az Indiana állambeli Gary városában. A Jackson család tíz gyermekének egyikeként – nyolcadikként – nőtt fel egy afroamerikai munkásosztálybeli háztartásban, egy kétszobás otthonban a Jackson Streeten. Édesanyja, Katherine Jackson (született Scruse), klarinéton, csellón és zongorán játszott, korábban country- és westernénekesi pályára készült, és részmunkaidőben a Sears áruházláncnál dolgozott; Jehova Tanúja volt. Édesapja, Joe Jackson, korábbi ökölvívó és a US Steel darukezelője volt, aki gitározott a helyi The Falcons rhythm and blues együttesben. Michael három lánytestvérével (Rebbie, La Toya és Janet) és öt fiútestvérével (Jackie, Tito, Jermaine, Marlon és Randy) együtt nőtt fel; Marlon ikertestvére, Brandon röviddel születése után elhunyt.

1964-ben Michael és Marlon csatlakozott a Jackson Brothers nevű együtteshez, amelyet apjuk hozott létre Jackie, Tito és Jermaine részvételével. Kezdetben kísérőzenészként léptek fel, kongán és tamburinon játszottak. Michael később elmondta, hogy apja a próbák során fizikailag és lelkileg is bántalmazta, és felidézte, hogy Joe gyakran övvel a kezében ült, készen arra, hogy a hibákért megbüntesse. Joe elismerte, hogy rendszeresen megverte fiát. Jackie, Tito, Jermaine és Marlon tagadták, hogy apjuk bántalmazta volna őket, és azt állították, hogy a verések – amelyeket Michael azért érzett meg jobban, mert ő volt a legfiatalabb – fegyelmet tartottak a zenekarban. Michael saját gyermekkorát magányosnak és elszigeteltnek írta le.

Jackson (középen) a The Jackson 5 tagjaként 1972-ben. A csoport az első afroamerikai előadók közé tartozott, akik széles körű rajongótáborra tettek szert.

1965 végére Michael megosztotta az énekesi szerepet Jermaine-nel, és az együttes nevét The Jackson 5-ra változtatták. Ugyanebben az évben megnyertek egy tehetségkutató versenyt, ahol Michael Robert Parker Barefootin’ című dalára táncolt, valamint a The Temptations My Girl című számát énekelte. 1966 és 1968 között a Jackson 5 az amerikai középnyugaton turnézott, gyakran fellépve a Chitlin’ Circuit rendezvényein olyan előadók előtt, mint Sam & Dave, a The O’Jays, Gladys Knight és Etta James. Klubokban, koktélbárokban, helyi színházakban és iskolai rendezvényeken is felléptek. 1967 augusztusában, keleti parti turnéjuk során, megnyerték az amatőrök számára rendezett heti versenyt a harlemi Apollo Theater színpadán.

A Jackson 5 több dalt rögzített a Gary városában működő Steeltown Records számára, és 1968-ban megjelentették első kislemezüket, a Big Boy-t. Bobby Taylor, a Bobby Taylor & the Vancouvers tagja, miután a zenekar előzenekaraként látta őket a chicagói Regal Theater színpadán, bemutatta őket a Motown kiadónak. Taylor producerként közreműködött korai Motown-felvételeiken, köztük a Who’s Lovin' You feldolgozásán. A Motownnal kötött szerződés után a Jackson család Los Angeles városába költözött. 1969-ben a kiadó vezetői úgy döntöttek, hogy Diana Ross mutatja be a Jackson 5-ot a nagyközönségnek, részben televíziós karrierjének támogatása érdekében. A csoport első televíziós fellépésére ugyanebben az évben került sor a Miss Black America szépségversenyen, ahol az It’s Your Thing feldolgozását adták elő. A Rolling Stone magazin később a fiatal Michaelt „csodagyerekként” jellemezte, „rendkívüli zenei tehetséggel”, aki gyorsan az együttes fő attrakciójává és vezető énekesévé vált.

1970 januárjában az I Want You Back a Jackson 5 első olyan kislemeze lett, amely az első helyre került az amerikai Billboard Hot 100 listán, ahol négy hétig maradt. További három Motown-sláger – ABC, The Love You Save és I’ll Be There – szintén listavezető lett. 1971 májusában a Jackson család átköltözött egy nagy házba a Hayvenhurst Avenue-n, egy közel 1 hektár területű birtokra Encino városában, Kaliforniában. Ebben az időszakban Michael gyermekelőadóból tinibálvánnyá vált. 1972 és 1975 között négy szóló stúdióalbumot adott ki a Motownnál: Got to Be There (1972), Ben (1972), Music & Me (1973) és Forever, Michael (1975). A Got to Be There és a Ben címadó dalai, valamint Bobby Day Rockin’ Robin című számának feldolgozása is sikeres kislemezek lettek.

Michael továbbra is aktívan részt vett a Jackson 5 munkájában, amelyet később a fekete előadók „crossover” sikerének úttörő példájaként írtak le. A csoport egyre inkább elégedetlenné vált a Motownnal, amiért nem biztosított számukra kreatív szabadságot. Michael a Dancing Machine című dal előadásával a Soul Train műsorban hozzájárult a „robot” tánc népszerűsítéséhez.

1975–1981: Kiadóváltás és Off the Wall

Jackson (balra) és Quincy Jones (jobbra) Diana Ross mellett ülve 1981 márciusában

1975-ben a Jackson 5 kilépett a Motown kiadótól, és szerződést kötött az Epic Records-szal, majd nevüket The Jacksons-ra változtatták. Ebben az időszakban csatlakozott hozzájuk fiatalabb testvérük, Randy, míg Jermaine a Motownnál maradt, hogy szólókarrierjét folytassa. A The Jacksons továbbra is nemzetközi turnékat adott, és 1976 és 1984 között további hat albumot jelentetett meg. Ebben az időszakban a csoport fő dalszerzőjeként Michael olyan dalokat írt, mint a Shake Your Body (Down to the Ground) (1978), a This Place Hotel (1980) és a Can You Feel It (1980).

1977-ben Jackson New Yorkba költözött, hogy a Madárijesztő szerepét alakítsa a The Wiz című musicalfilmben, amelyet Sidney Lumet rendezett, és amelyben Diana Ross, Nipsey Russell és Ted Ross is szerepelt. A film kereskedelmi szempontból sikertelennek bizonyult. Zenéjét Quincy Jones hangszerelte, aki később Jackson három szólóalbumának producere lett. New York-i tartózkodása alatt Jackson gyakran látogatta a Studio 54 szórakozóhelyet, ahol korai hiphop zenéket hallott; ez hatással volt későbbi felvételein, például a Working Day and Night beatbox-technikájára.

Jackson ötödik, egyben első felnőttkori szólóalbuma, az Off the Wall (1979) megszilárdította helyét önálló előadóként, és jelezte átmenetét a korábbi, könnyedebb pophangzásból az összetettebb zenei világ felé. Az album négy Top 10-es slágert produkált az Egyesült Államokban: Off the Wall, She’s Out of My Life, valamint a listavezető Don’t Stop ’Til You Get Enough és Rock with You című dalokat. Az album a Billboard 200 listán a harmadik helyig jutott, és világszerte több mint 20 millió példányban kelt el. Jackson 1979-ben Grammy-díjat nyert A legjobb férfi R&B-énekesi teljesítmény kategóriában a Don’t Stop ‘til You Get Enough című dalért. Az 1980-as évek elején az American Music Awards díjátadón elnyerte a Kedvenc soul/R&B kislemez díját ugyanennek a dalnak köszönhetően, továbbá egymást követő években a Kedvenc soul/R&B album és a Kedvenc férfi soul/R&B előadó kategóriákban is győzött. 1981-ben ismét megkapta a Kedvenc soul/R&B album és a Kedvenc férfi soul/R&B előadó díjakat.

Jackson úgy érezte, hogy az Off the Wall nagyobb hatást érdemelt volna, ezért elhatározta, hogy következő albumával túlszárnyalja az elvárásokat. 1980-ban a zeneiparban addig példátlanul magas, 37%-os jogdíjarányt biztosított magának az albumok nagykereskedelmi bevételeiből.

1981–1984: Thriller, Motown 25: Yesterday, Today, Forever és a Pepsi-incidens

1981 és 1983 között Michael Jackson demófelvételeket készített a State of Shock, Victory és There Must Be More to Life Than This című dalokhoz Freddie Mercury-val, a Queen énekesével egy tervezett közös albumhoz. A projekt végül nem készült el; a State of Shock-ot később Mick Jaggerrel vették fel a The Jacksons Victory (1984) című albumára, míg a There Must Be More to Life Than This posztumusz, 2014-ben jelent meg. 1982-ben Jackson előadta a Someone in the Dark című dalt az E. T., a földönkívüli hangoskönyv-változatához.

Hatodik stúdióalbuma, a Thriller 1982. november 29-én jelent meg. 1983-ban a világ legnagyobb példányszámban eladott albuma lett, és később minden idők legkelendőbb albumává vált az Egyesült Államokban és világszerte, mintegy 70 millió eladott példánnyal. A Billboard 200 listát 37 héten át vezette, és 80 egymást követő héten keresztül maradt a Top 10-ben. A Thriller volt az első album, amely hét Top 10-es kislemezt produkált a Billboard Hot 100 listán, köztük az első helyezett Billie Jean és Beat It számokkal.

1983. március 25-én Jackson újra együtt lépett fel testvéreivel a Motown 25: Yesterday, Today, Forever című televíziós műsorban, amelyet május 16-án sugárzott az NBC, és mintegy 47 millió néző követte. Jackson Billie Jean című szólóelőadása meghozta számára első Emmy-jelölését . Egy strasszokkal díszített kesztyűben mutatta be a moonwalk tánclépést – amelyet három évvel korábban Jeffrey Daniel tanított neki –, és amely később védjegyévé vált. Jackson eleinte nemet mondott a meghívásra, mert úgy vélte, túl sokat szerepel a tévében, de a Motown alapítója, Berry Gordy kérésére végül beleegyezett a fellépésbe, cserébe egy szólószámért.. Fellépése széles körű elismerést kapott: a Rolling Stone kritikusa rendkívülinek nevezte, míg a The New York Times méltatta táncának tempóját és technikáját; Berry Gordy pedig „lenyűgözőnek” írta le.

Jackson a 26. Grammy-gálán, ahol nyolc díjat nyert, megdöntve ezzel az egy éjszaka alatt elnyert legtöbb díj rekordját

A 26. Grammy-gálán Jackson 12 jelölést kapott – ami akkor rekordnak számított –, és nyolc díjat nyert, megdöntve az egy estén elnyert legtöbb díj rekordját (később a Santana is elérte ezt a bravúrt). A Thriller 13 jelölést kapott, amely szintén rekord volt, és nyolc díjat nyert, köztük A legjobb hangmérnöki munka díját Bruce Swedien számára. Jackson elnyerte többek között Az év albuma díjat a Thriller-ért és Az év felvétele díjat a Beat It-ért, valamint egy további Grammyt az E.T.-hangoskönyvéért. A 11. American Music Awards-on újabb nyolc díjat kapott, és a legfiatalabb előadó lett, aki elnyerte az Érdemdíjat. Emellett elnyerte a Kedvenc férfi előadó, a Kedvenc soul/R&B előadó és a Kedvenc pop/rock előadó díjakat is. A Beat It pedig elnyerte a Kedvenc soul/R&B videó, a Kedvenc pop/rock videó és a Kedvenc pop/rock kislemez díjakat. Az album elnyerte a Kedvenc soul/R&B album és a Kedvenc pop/rock album díjakat. A Thriller eladásai megduplázódtak, miután megjelent a címadó dal bővített videóklipje, amelyben Jackson egy csapat zombival táncol.

A siker világszinten meghatározó popkulturális erővé tette Jacksont, és az album hozzájárult a faji határok lebontásához a populáris zenében. Ekkoriban a zeneipar legmagasabb jogdíjával rendelkezett, albumonként körülbelül 2 dollárt (2025-ben átszámítva 6 dollárt) keresve, és rekordnyereséget ért el. Ugyanebben az időszakban a The Making of Michael Jackson’s Thriller című dokumentumfilm Grammy-díjat nyert A legjobb hosszú formátumú zenei videó kategóriában. A Time Jackson hatását úgy írta le, mint „a lemezek, a rádió és a rockvideók sztárja, egy egyszemélyes mentőcsapat a zeneipar számára”, míg a The New York Times szerint „a popzene világában létezik Michael Jackson, és mindenki más”.

1983 novemberében Jackson és testvérei 5 millió dolláros promóciós szerződést kötöttek a PepsiCo-val, amely új rekordot állított fel a hírességek által kötött támogatói szerződések terén (ez 2025-ben 16,2 millió dollárnak felelne meg). Az első Pepsi-kampány (1983–1984) az Egyesült Államokban zajlott, és turnétámogatást, PR-eseményeket és bolti promóciókat is tartalmazott; Jackson közreműködött a reklám kialakításában, és javasolta a Billie Jean módosított szövegű változatának használatát reklámzeneként.

Jackson a The Jacksons együttessel fellépve Los Angelesben a Victory Tour keretében 1984-ben

1984. január 27-én Jackson és a The Jacksons többi tagja reklámfilmet forgatott a Shrine Auditoriumban, Los Angeles-ben. A forgatás során pirotechnikai hiba következtében Jackson haja lángra kapott, és másodfokú égési sérüléseket szenvedett a fejbőrén. Kezeléseknek vetette alá magát a hegek elfedésére, és ezt követően harmadik orrplasztikai műtétjén is átesett. A Pepsi peren kívüli egyezséget kötött, Jackson pedig az 1,5 millió dolláros kártérítést (ami 2025-ben 4,6 millió dollárnak felel meg) a kaliforniai Culver City-ben található Brotman Medical Centernek adományozta; a ma már bezárt Michael Jackson Égési Központot tiszteletére róla nevezték el. Az 1980-as évek második felében egy második, 10 millió dolláros (ami 2025-ben 28,3 millió dollárnak felel meg) szerződést is kötött a vállalattal, amely 20 országra terjedt ki, és támogatta a Bad albumot, valamint az 1987–1988-as világturnét. Jackson emellett együttműködött többek között a LA Gear, a Suzuki és a Sony vállalatokkal is, de egyik sem érte el a Pepsi-megállapodások jelentőségét.

Az 1984-es Victory Tour turné a The Jacksons vezetésével zajlott, és több mint kétmillió amerikai néző előtt mutatta be Jackson új szólóanyagát. Ez volt az utolsó turné, amelyen testvéreivel együtt lépett fel. A jegyértékesítések körüli viták után Jackson a bevételből rá eső, becslések szerint 3–5 millió dollárt jótékony célokra ajánlotta fel. A turné utolsó koncertjén, a Los Angeles-i Dodger Stadion színpadán, a Shake Your Body előadása közben bejelentette, hogy kilép a The Jacksons együttesből.

1985: We Are the World és egyéb kereskedelmi tevékenységek

Jackson 1985-ben dedikál egy We Are the World-posztert

Lionel Richie-vel együtt Jackson társszerzője volt a We Are the World (1985) című jótékonysági dalnak, amely az Egyesült Államokban és Afrikában élő rászorulók megsegítésére gyűjtött pénzt. 63 millió dollár bevételt ért el (ami 2025-ben 189 millió dollárnak felel meg), és minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze lett, körülbelül 20 millió eladott példánnyal. 1985-ben négy Grammy-díjat nyert, köztük Az év dala díjat Jackson és Richie számára. Jackson, Quincy Jones és Ken Kragen külön elismerésben részesültek a projekt megvalósításában betöltött szerepükért.

Az 1980-as évek elején Jackson együtt dolgozott Paul McCartney-val, és megtudta, hogy McCartney évente mintegy 40 millió dollárt keres más előadók dalainak jogdíjaiból. 1983-ra Jackson maga is elkezdte felvásárolni mások dalainak kiadói jogait, bár válogatottan járt el, és csak kevés katalógusra tett ajánlatot. Korai szerzeményei közé tartozott például Sly Stone dalainak gyűjteménye, köztük az Everyday People (1968), valamint Len Barry 1-2-3 (1965) és Dion DiMucci The Wanderer (1961) és Runaround Sue (1961) című dalai. 1984-ben Robert Holmes à Court bejelentette, hogy eladásra kínálja az ATV Music Publishing katalógusát, amely közel 4000 dal kiadói jogait tartalmazta, köztük a The Beatles legtöbb szerzeményét. 1981-ben McCartney-nek 20 millió fontért (40 millió dollárért) ajánlották fel a dalkatalógust (ami 2025-ben 142 millió dollárnak felelne meg). Jackson 1984. november 20-án 46 millió dolláros ajánlatot tett (ami 2025-ben 143 millió dollárnak felelne meg). Miután Jackson és McCartney nem tudtak közösen megállapodni a vásárlásról, McCartney nem kívánta egyedül megszerezni a Beatles-dalok jogait, és nem tett további ajánlatot. Jackson képviselői végül nem tudtak megállapodásra jutni, és 1985 májusában, több mint egymillió dollár és négy hónapnyi előkészítő munka után megszakították a tárgyalásokat.

1985 júniusában Jackson és jogi képviselője, John Branca értesült arról, hogy Charles Koppelman és Martin Bandier cége, a The Entertainment Company 50 millió dolláros ajánlatot tett az ATV Music-ra. Augusztus elején Holmes à Court ismét felvette a kapcsolatot Jacksonnal, és a tárgyalások újraindultak. Jackson 47,5 millió dolláros (2025-ben 142 millió dollárnak megfelelő) emelt ajánlatát azért fogadták el, mert ő gyorsabban tudta lezárni az ügyletet, mivel már elvégezte az átvilágítást. Jackson beleegyezett, hogy Ausztráliába utazik Holmes à Courthoz, ahol a Channel Seven perth-i jótékonysági műsorában is megjelent. Az ATV Music megvásárlását 1985. augusztus 10-én véglegesítették.

1986–1987: Fokozódó bulvárlapos spekulációk

Jackson bőrszíne fiatalkorában középbarna volt, azonban az 1980-as évek közepétől fokozatosan világosabbá vált. Ez a változás széles körű médiafigyelmet váltott ki, és találgatásokhoz vezetett, miszerint szándékosan fehéríti a bőrét. Bőrgyógyásza, Arnold Klein elmondása szerint már 1983-ban megfigyelte nála a vitiligo nevű betegséget, amely a bőr pigmentjének foltokban történő elvesztésével jár. Emellett diszkoid lupus erythematosust is diagnosztizált nála. Klein abban az évben lupust, 1986-ban pedig vitiligót diagnosztizált Jacksonnál. A vitiligo jelentős testi és pszichés terhelést okozhat; Jackson világos színű sminket és feltehetően bőrdepigmentáló krémeket használt az egyenetlen foltok elfedésére. Jackson elmondta, hogy nem szándékosan fehérítette ki a bőrét, és nem tudta kontrollálni betegségét, majd hozzátette: „Fáj, amikor az emberek kitalálnak dolgokat arról, hogy nem akarok az lenni, aki vagyok.” Barátságot kötött Kleinnel és asszisztensével, Debbie Rowe-val, aki később második felesége lett, valamint első két gyermekének anyja.

1988-as önéletrajzában és egy 1993-as interjúban Jackson azt állította, hogy két orrplasztikai műtéten és egy állcsúcskorrekción esett át, de ennél több beavatkozáson nem. Elmondása szerint az 1980-as évek elején testsúlycsökkenése étrendváltásának volt köszönhető, amelyet a táncos testalkat elérése érdekében vezetett be. Egyes beszámolók szerint azonban gyakran szédült, és felmerült az anorexia nervosa gyanúja is; testsúlyának ingadozása későbbi életében is visszatérő problémát jelentett. Halála után édesanyja, Katherine Jackson úgy nyilatkozott, hogy fia eredetileg a vitiligo miatt fordult kozmetikai beavatkozásokhoz, és feltételezése szerint több műtéten esett át, mint amennyit elismert.

Jackson és csimpánza, Bubbles, 1986-ban

1986-ban olyan hírek jelentek meg, hogy Jackson túlnyomásos oxigénkamrában alszik az öregedés lassítása érdekében, amit ő tagadott, bár egy üvegkamrában fekvő képe megjelent a The National Enquirer hasábjain. A sajtó arról is beszámolt, hogy Jackson ösztrogéninjekciókat kapott, hogy hangja magas maradjon és arcszőrzete ritka legyen, megkérte Elizabeth Taylor kezét, és szentélyt is állított neki, valamint különféle kozmetikai beavatkozásokat végeztetett szemein. Menedzsere, Frank DiLeo ezek többségét cáfolta, bár elismerte, hogy Jackson rendelkezett egy oxigénkamrával, amelyet egészségügyi okokból tartott hasznosnak.

Amikor Jackson házi csimpánzát, Bubbles-t magával vitte japán turnéjára, a média gyakran úgy ábrázolta, mint egy rajzfilmszerű Disney-figurát, aki állatokkal barátkozik. Az is felmerült, hogy meg kívánta vásárolni Joseph Merrick („Elefántember”) csontvázát. A Chicago Tribune 1987-es beszámolója szerint szóvivője egymillió dolláros ajánlatot tett a londoni orvosi intézménynek, amely azonban elutasította az eladást. DiLeo szerint Jackson érdeklődése Merrick iránt elsősorban etikai, orvosi és történelmi jellegű volt.

Jackson együtt dolgozott George Lucas és Francis Ford Coppola rendezőkkel a Captain EO című, 17 perces, mintegy 30 millió dolláros 3D filmen, amelyet 1986-tól vetítettek a Disneyland és az Epcot parkokban, majd később a Tokyo Disneyland és az Euro Disneyland helyszíneken is. A produkciót az 1990-es évek végén eltávolították, de Jackson halála után ideiglenesen visszatért a műsorba. Jehova Tanújaként Jackson időnként álruhában, házról házra járva végzett térítő tevékenységet. Az Ebony 1987-ben arról számolt be, hogy eltávolodott a vallási közösségtől, amit édesanyja részben a Thriller videó körüli vitákkal magyarázott. Jackson egy vallási kiadványban tagadta ezt 1984-ben. Bár a Jehova Tanúi közösségéből kilépők gyakran megszakítják kapcsolataikat családjukkal, Katherine Jackson továbbra is kapcsolatban maradt fiával. 2001-ben Jackson egy interjúban azt állította, hogy még mindig Jehova Tanújának tekinti magát.

1987–1990: Bad, autobiográfia és a Neverland

Jackson (középen) a The Way You Make Me Feel című dalhoz tartozó táncjelenetet ad elő a Bad World Tour keretében 1988-ban

A nagy várakozást követően Jackson 1987. augusztus 31-én megjelentette hetedik stúdióalbumát, a Bad-et. Az album az első héten több mint 2,25 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban, és a Billboard 200 lista élén debütált, ahol hat hétig maradt. Ez lett az első album, amely öt amerikai listavezető kislemezt produkált: I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror és Dirty Diana; egy másik kislemeze, a Smooth Criminal a hetedik helyig jutott.

A Bad elnyerte az 1988-as Grammy-gálán A legjobb hangmérnöki munka díját, valamint 1990-ben a Leave Me Alone videóklipje révén A legjobb rövid formátumú zenei videó díját. 1989-ben az American Music Awards díjátadón Jackson Életműdíjat kapott, miután az album öt listavezető kislemezt eredményezett, 25 országban vezette a slágerlistákat, és 1987–1988-ban a világ legnagyobb példányszámban eladott albuma lett. A Bad World Tour 1987. szeptember 12. és 1989. január 27. között zajlott; Japánban 14 teltházas koncerten 570 000 néző vett részt, ami jelentősen meghaladta az addigi rekordokat. A londoni Wembley Stadion hét teltházas koncertjén összesen 504 000 néző vett részt, ami új Guinness rekordot jelentett. A Bad megerősítette Jackson pozícióját a zeneipar meghatározó alakjaként; az album világszerte több mint 35 millió példányban kelt el, ezzel minden idők legsikeresebb albumai közé került.

1988-ban Jackson kiadta Moonwalk című önéletrajzát, amely Stephen Davis és Jacqueline Kennedy Onassis közreműködésével készült. A könyv 200 000 példányban kelt el, és a The New York Times bestsellerlistájának élére került. Jackson beszámolt gyermekkoráról, a The Jackson 5 időszakáról és az apjától elszenvedett bántalmazásról. Arcvonásainak változását plasztikai műtétekkel, pubertással, fogyással, vegetáriánus étrenddel, frizuraváltással és színpadi világítással magyarázta. 1988. június 28-án, a Bad turné során Jacques Chirac, Párizs polgármestere átadta neki a város Grand Vermeil érdemérmét. Július 20-án ő lett az első civil, aki a londoni Guildhall királyi bejáratán léphetett be. 1988 októberében jelent meg a Moonwalker című film, amely koncertfelvételeket és rövidfilmeket tartalmazott, többek között Joe Pesci szereplésével. Az Egyesült Államokban közvetlenül videókazettán adták ki, és az ország legkelendőbb videókiadványa lett; az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) nyolcszoros platinalemezzé minősítette.

Jackson fellépés közben Bécsben, 1988 júliusában

1988 márciusában Jackson 11 négyzetkilométer területű telket vásárolt a kaliforniai Santa Ynez közelében, hogy megépítse ott új, Neverland Ranch elnevezésű otthonát, 17 millió dollárért (ami 2025-ben 46 millió dollárnak felel meg). A területen óriáskereket, körhintát, mozit és állatkertet alakított ki, és mintegy 40 fős biztonsági személyzet felügyelte. Nem sokkal később szerepelt a Szovjetunióban sugárzott első nyugati televíziós reklámban. Ebben az időszakban terjedt el a „Pop királya” elnevezés is, amelyet a sajtósa is szívesen használt. Amikor Elizabeth Taylor 1989-ben átadta neki a Soul Train Heritage Award díjat, „a pop, rock és soul igazi királyának” nevezte. George H. W. Bush amerikai elnök az évtized művészének nevezte a Fehér Házban. Az 1990-es BMI Awards díjátadón Jackson lett az első személy, akit saját nevét viselő díjjal tüntettek ki. 1985 és 1990 között 455 000 dollárt adományozott a United Negro College Fund számára, és a Man in the Mirror teljes bevételét jótékony célokra ajánlotta fel. A Sammy Davis Jr. 60. születésnapjára rendezett ünnepségen előadott You Were There című produkciója második Emmy-jelölését eredményezte. Jackson volt az 1980-as évtized legkelendőbb előadója.

1991–1993: Dangerous és közösségi munka

1991 márciusában Jackson 65 millió dollár (ami 2025-ben 154 millió dollárnak felelne meg) értékben megújította szerződését a Sony vállalattal, ami akkoriban rekordösszegnek számított. 1991. november 21-én megjelent nyolcadik stúdióalbuma, a Dangerous, amelyet Teddy Riley-vel közösen készített. Az album az Egyesült Államokban nyolcszoros platinalemez lett, és 2018-ig világszerte mintegy 32 millió példányban kelt el. Az első kislemez, a Black or White hét hétig vezette a Billboard Hot 100 listát, és nemzetközileg is jelentős sikert aratott. Második kislemeze, a Remember the Time a harmadik helyig jutott a Hot 100-on, 1992 végére a Dangerous lett az év legkelendőbb albuma világszerte, a Black or White pedig az év legsikeresebb kislemeze a Billboard Music Awards-on. 1993-ban a Soul Train Music Awards gálán ülve adta elő a Remember the Time-ot, azzal az indokkal, hogy a táncpróbák során kificamította a bokáját.. Az Egyesült Királyságban a Heal the World 1992-ben a második helyet érte el a slágerlistákon.

Jackson fellépés közben az 1992-es Dangerous World Tour keretében az olaszországi Monzában

1992-ben Jackson megalapította a Heal the World Foundationt, amely hátrányos helyzetű gyermekeket támogatott, többek között azzal, hogy meghívta őket a Neverland Ranch birtokra, valamint jelentős pénzügyi segítséget nyújtott világszerte. Ugyanebben az évben jelent meg második könyve, a Dancing the Dream, amely költeményeket tartalmazott. A Dangerous album népszerűsítésére Jackson elindította második világturnéját, a Dangerous World Tourt, hogy adományokat gyűjtsön alapítványa számára. A turné 1992 júniusától 1993 novemberéig tartott, és az Egyesült Államokon kívüli 69 koncerten 100 millió dolláros bevételt hozott (ami 2025-ben 220 millió dollárnak felel meg), valamint több mint 3,5 millió nézőt vonzott. Jackson 20 millió dollárért (ami 2025-ben 46 millió dollárnak felel meg) eladta az HBO-nak az 1992. október 1-jei bukaresti koncertjének közvetítési jogait, ami akkoriban a legmagasabb összeg volt, amit valaha fizettek egy koncertelőadó televíziós szerepléséért; a bevétel egy részét romániai gyermekek megsegítésére fordították.

Barátja és HIV/AIDS-aktivista Ryan White halála után Jackson felszólította Bill Clinton kormányzatát, hogy növelje a HIV/AIDS elleni kutatás és jótékonysági szervezetek támogatását, és az elnöki beiktatási ünnepségen előadta a Gone Too Soon és a Heal the World című dalokat. Jackson 1992 elején Afrikába utazott; első állomásán, Gabonban több mint 100 000 ember fogadta, akik közül néhányan „Üdv itthon, Michael” feliratú táblákat tartottak a kezükben, és Omar Bongo az ország egyik állami kitüntetésével jutalmazta. Elefántcsontparti látogatása során Jackson nagyobb tömegeket vonzott, mint II. János Pál pápa korábbi látogatásai alkalmával. Az elefántcsontparti Krindjabo faluban egy törzsfőnök „Sani királynak” koronázta meg, ahol francia és angol nyelven köszönte meg a tiszteletbeli vendégeknek, aláírta a királyi címét hivatalossá tevő dokumentumokat, és aranytrónon ülve vezényelte az ünnepi táncokat.

1993 januárjában Jackson fellépett a Super Bowl XXVII félidei műsorában Pasadena városában. A National Football League (NFL) a csökkenő nézettségi adatok miatt egy neves művészt keresett, hogy a félidőben is fenntartsa a nézőszámot. 133,4 millió nézővel ez volt az első Super Bowl, amelynek félidei műsora több nézőt vonzott, mint maga a mérkőzés. Jackson a Jam, a Billie Jean, a Black or White és a Heal the World című dalokat adta elő. A fellépés után a Dangerous album 90 helyet ugrott előre az amerikai albumlistán.

1993. február 10-én Jackson 90 perces interjút adott Oprah Winfrey műsorában. Beszélt az apja által gyerekkorában elszenvedett bántalmazásokról, elmondta, hogy úgy érzi, gyerekkorának nagy részétől megfosztották, és kijelentette, hogy gyakran sírt a magány miatt. Cáfolta a bulvársajtóban keringő pletykákat, miszerint megvásárolta az Elefántember csontjait, túlnyomásos oxigénkamrában aludt volna, vagy fehérítette volna a bőrét. Ekkor beszélt először nyilvánosan a vitiligo betegségéről. Az interjú után a Dangerous több mint egy évvel a megjelenése után visszakerült az amerikai albumlisták Top 10-es mezőnyébe. Az interjú az Egyesült Államok történelmének eddigi legnézettebb televíziós interjújává vált, több mint 90 millió nézővel.

1993 januárjában Jackson három American Music Awards-díjat nyert, köztük A legjobb pop/rock album (Dangerous) és A legjobb soul/R&B kislemez (Remember the Time) kategóriákban, valamint ő lett az első előadó, aki megkapta a Nemzetközi Kiválósági Díjat. Februárban a 35. Grammy-gálán Los Angelesben átvehette az „Élő legenda” díjat. Brooke Shields társaságában vett részt az eseményen. A Dangerous albumot A legjobb énekesi teljesítmény (a Black or White című dalért), A legjobb R&B énekesi teljesítmény (Jam) és A legjobb R&B dal (Jam) kategóriákban jelölték, Bruce Swedien és Teddy Riley pedig elnyerte A legjobb hangmérnöki munka (nem klasszikus zene) kategóriában járó Grammy-díjat. Az azóta eltelt évtizedek során a Dangerous-t vitathatatlanul Jackson legnagyobb művészi teljesítményeként tartják számon.

1993–1995: Első gyermekzaklatási vádak és első házasság

1993 második felében Jackson jelentős botrány középpontjába került, miután azzal vádolták meg, hogy szexuálisan zaklatta a 13 éves Jordan Chandlert, akivel abban az évben ismerkedett meg. Július 8-án rögzítették, ahogy Jordan apja, Evan Chandler azzal fenyegetőzött, hogy egy „gondosan megtervezett módon” tönkreteszi Jackson karrierjét. Másnap Jackson ügynöke, Anthony Pellicano találkozott Jordannel, aki tagadta, hogy Jackson bármilyen módon bántalmazta volna vagy nem megfelelő módon érintette volna meg. Egy pszichiáter, Mathis Abrams levelét követően – amely szerint visszaélés történhetett –, Chandler fia állítólag vallomást tett apjának, aki 1993. augusztus 4-én 20 millió dollárt követelt Jacksontól, amit ő visszautasított. Augusztus 9. és 13. között Chandler és jogi képviselői több ellenajánlatot tettek, végül szeptemberben 30 millió dolláros kártérítési keresetet nyújtottak be. Jackson minden vádat és pénzügyi követelést visszautasított, mire Chandler nyilvánosságra hozta az ügyet.

Az ügyészek 1993 augusztusában, miközben Jackson turnén volt, átkutatták a Neverland Ranch birtokot és más ingatlanokat, de nem találtak gyermekpornográfiát vagy egyéb terhelő bizonyítékot. 1993 decemberében Thomas W. Sneddon Jr. ügyész bírósági végzést kért Jackson teljes testének átvizsgálására, a sértett által a hatóságoknak átadott rajz alapján. Hírügynökségi beszámolók szerint a leírás nem egyezett a rendőrségi fényképekkel. Az esküdtszék később Jackson édesanyját is beidézte annak megállapítására, történt-e fizikai változás. 1993 novemberében Jackson azt kérte, hogy a polgári pert halasszák el a büntetőeljárás lezárultáig, azzal érvelve, hogy az eljárás megsértené polgári jogait, mivel a kettős büntethetőség elve értelmében kénytelen lenne kétszer is védekezni. A kérelmet elutasították, és 1994 januárjában a polgári pert 15 331 250 dollárban rendezték, amelyből 1,5 millió dollárt Evan és June Chandler kapott, így összesen 18,3 millió dollár jutott a Chandler családnak – kevesebb, mint a kezdeti 20–30 millió dolláros követelés. A peren kívüli egyezség dokumentumaiból kiderül, hogy a Chandler család visszavonta a gyermekmolesztálási vádakat, és Jacksonnal a gondatlanság vádjai alapján kötöttek peren kívüli egyezséget. Később kiderült, hogy a peren kívüli egyezség nem akadályozta meg a családot, hogy tanúskodjanak a büntetőügyben. A rendőrség soha nem emelt vádat. Az ügyészség 1994 januárjától júniusáig folytatta a nyomozást Jackson ellen, Jordan Chandler pedig továbbra is együttműködött a nyomozókkal. 1994 júliusára több nagyesküdtszéket is összehívtak; az esküdtek jelentése szerint nem mutattak be Jackson ellen terhelő bizonyítékokat. 1994. szeptember 21-én, miután 400 tanút hallgattak ki és további 30-at idéztek be a nagyesküdtszék elé, a nyomozást lezárták. Néhány lehetséges nyomot találtak, de mind hamisnak bizonyult.

Jackson az 1984-es Pepsi-reklámbaleset utáni fejbőrműtétek miatt fájdalomcsillapítókat szedett, és az ügy miatti stressz hatására függővé vált tőlük. 1993. november 12-én egészségi állapota, a vádak okozta nyomás és gyógyszerfüggősége miatt lemondta a Dangerous World Tour hátralévő koncertjeit. Nyilvánosan megköszönte Elizabeth Taylor támogatását és tanácsait. A turné megszakításával megszűnt a PepsiCo szponzori megállapodása is.

1993 végén Jackson telefonon megkérte Lisa Marie Presley kezét, aki Elvis Presley lánya volt. 1994 májusában a Dominikai Köztársaságban házasodtak össze. A bulvársajtó azt feltételezte, hogy a házasság figyelemelterelő lépés volt a vádakról és Presley karrierjének fellendítését is szolgálta. A kapcsolat valamivel több mint egy év után véget ért; 1995 decemberében különváltak, majd Presley a következő hónapban „kibékíthetetlen ellentétekre” hivatkozva beadta a válókeresetet. Később elmondta, hogy a válás után még évekig próbálták helyreállítani kapcsolatukat.

Jackson zenét komponált a Sonic the Hedgehog 3 című játékhoz a Sega számára, de a vádak idején kilépett a projektből, és nem tüntették fel a nevét. Részvételét évtizedekig találgatások övezték, mígnem 2022-ben Yuji Naka megerősítette azt. Roger Hector, a Sega Technical Institute igazgatója, és Naoto Ohshima, a Sonic egyik alkotója elmondta, hogy a vádak nyomán Jacksonnal felbontották a szerződését, és átdolgozták a zenéjét. Jackson zenei rendezője, Brad Buxer, valamint Jackson csapatának más tagjai viszont azt állították, hogy azért nem szerepelt a közreműködők listáján, mert nem volt elégedett azzal, ahogyan a Genesis hardver visszaadta a zenéjét. A játék zárózenéje később alapul szolgált Jackson 1996-os Stranger in Moscow című dalához.

1995–1997: HIStory, második házasság, apaság és Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix

Jackson az 1997-es cannes-i filmfesztiválon, Michael Jackson’s Ghosts című rövidfilmjének premierjén

1995 júniusában Jackson megjelentette a HIStory: Past, Present and Future, Book I című dupla albumot. Az első lemez, a HIStory Begins válogatásalbum (2001-ben újra kiadták Greatest Hits: HIStory, Volume I címmel), míg a második, a HIStory Continues 13 eredeti dalt és két feldolgozást tartalmaz. Az album a slágerlisták élén debütált, az Egyesült Államokban nyolcszoros platinalemez lett, és világszerte mintegy 20 millió példányban (40 millió albumegységben) kelt el. Grammy-díjra jelölték Az év albuma kategóriában. A The New York Times úgy jellemezte, mint „egy zenész vallomását, akinek önsajnálata immár egyenrangú tehetségével”.

Az album első kislemeze a Scream/Childhood volt. A Scream, amelyet húgával, Janet Jacksonnal adott elő, a médiának az 1993-as vádak idején tanúsított bánásmódja ellen tiltakozott. A dal az ötödik helyig jutott a Billboard Hot 100 listán, és Grammy-jelölést kapott A legjobb pop-együttműködés kategóriában. A második kislemez, a You Are Not Alone a Guinness World Records szerint az első dal volt, amely a Billboard Hot 100 élén debütált; 1995-ben Grammy-jelölést kapott A legjobb popénekesi teljesítmény kategóriában.

1995-ben az Anti-Defamation League és más csoportok antiszemitának minősítették a They Don’t Care About Us eredeti szövegét, ezért Jackson módosított változatot adott ki. 1995 végén egy televíziós fellépés próbái során összeesett, amit stressz okozta pánikrohamnak tulajdonítottak. Novemberben egyesítette az ATV Music katalógusát a Sony zenei kiadói részlegével, létrehozva a Sony/ATV Music Publishing vállalatot. A cég felét megtartotta, és ennek ellenében 95 millió dollárt kapott előlegként (ami 2025-ben 201 millió dollárnak felel meg), valamint további dalok jogait is megszerezte.

A Earth Song az album harmadik kislemezeként jelent meg, és hat hétig vezette a UK Singles Chart listát 1995 karácsonya idején. A dal az Egyesült Királyság történetének 87. legsikeresebb kislemeze lett. Az 1996-os Brit Awards gálán Jackson Earth Song előadását megzavarta a Pulp énekese, Jarvis Cocker, aki azt állította, hogy tiltakozik az általa „Krisztus-szerűnek” tartott Jackson-imázs ellen. Jackson „undorítónak és gyávának” nevezte a színpadra való bevonulást.

1996-ban Jackson Grammy-díjat nyert a Scream videóklipjéért, valamint American Music Awards-díjat kapott A legjobb férfi pop/rock előadó kategóriában. 1996 júliusában fellépett Hassanal Bolkiah 50. születésnapján a Jerudong Park Amphitheater színpadán, amelyet kifejezetten az eseményre építettek; Jackson a hírek szerint 17 millió dollárt kapott érte (ami 2025-ben 35 millió dollárnak felel meg). A HIStory albumot a HIStory World Tour keretében népszerűsítette 1996. szeptember 7. és 1997. október 15. között. Öt kontinensen, 35 országban és 58 városban adott 82 koncertet több mint 4,5 millió rajongó előtt, így ez lett a legnagyobb közönséget vonzó turnéja. A turné 165 millió dolláros bevételt hozott (ami 2025-ben 331 millió dollárnak felel meg). A turné idején, Sydney városában Jackson feleségül vette Debbie Rowe-t, aki ekkor hat hónapos terhes volt első gyermekükkel.

Michael Joseph Jackson Jr. (közismert nevén Prince) 1997. február 13-án született. Húga, Paris-Michael Katherine Jackson 1998. április 3-án született. Jackson és Rowe 2000-ben elváltak; Rowe lemondott a gyermekek felügyeleti jogáról, és 8,5 millió dolláros kártérítést kapott (ami 2025-ben 15,9 millió dollárnak felel meg). 2004-ben, miután Jackson ellen második alkalommal is gyermekzaklatási vádak merültek fel, Rowe a bírósághoz fordult, hogy visszaszerezze a felügyeleti jogot. A pert 2006-ban peren kívül rendezték.

1997-ben Jackson kiadta a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című albumot, amely a HIStory dalainak remixeit és öt új számot tartalmazott. Világszerte mintegy 6 millió példányban kelt el, ezzel minden idők legkelendőbb remixalbuma lett. Az Egyesült Királyságban az album és a címadó dal, a Blood on the Dance Floor is listavezető lett, míg az Egyesült Államokban a 24. helyig jutott, és platinalemezzé vált.

1997–2002: Kiadói viták és Invincible

1997 októbere és 2001 szeptembere között Michael Jackson tizedik szólóalbumán, az Invincible-ön dolgozott, amelynek elkészítése mintegy 30 millió dollárba (ami 2025-ben 54,5 millió dollárnak felel meg) került, így minden idők legdrágább albumának számított. 1999 júniusában Luciano Pavarotti társaságában jótékonysági koncerten lépett fel az olaszországi Modena városában a War Child támogatására; A műsor egymillió dollárt gyűjtött össze a koszovói háború menekültjei számára, valamint további adományokat a guatemalai gyermekek javára. Ugyanebben a hónapban megszervezte a Michael Jackson & Friends jótékonysági koncerteket Németországban és Dél-Koreában, olyan előadókkal, mint Slash, a Scorpions, Boyz II Men, Luther Vandross, Mariah Carey, A. R. Rahman, Andrea Bocelli és mások. A bevételeket többek között a Nelson Mandela Children’s Fund, a Vöröskereszt és a UNESCO kapta. 1999-ben a Bollywood Movie Awards gálán New Yorkban Jackson „Kiemelkedő humanitárius díjat” kapott, ahol Mahatma Gandhit nevezte meg inspirációként. 1999 augusztusa és 2000 között New Yorkban élt a 74th Streeten. A századfordulón Jackson elnyerte az 1980-as évek művésze díjat a 27. American Music Awards gálán, valamint a millenniumi évtized legsikeresebb férfi popelőadója díjat a 12. World Music Awards gálán. A Guinness World Records 2000-ben elismerte, hogy 39 jótékonysági szervezetet támogatott, többet, mint bármely más szórakoztatóipari szereplő. 2001 szeptemberében két koncertet rendeztek a Madison Square Gardenben, hogy megünnepeljék Jackson szólókarrierjének 30. évfordulóját. Jackson 1984 óta először lépett fel testvéreivel együtt. A fellépők között szerepelt Mýa, Usher, Whitney Houston, a Destiny’s Child, Monica, Liza Minnelli és Slash. Az első előadást technikai problémák árnyékolták be, és a közönség kifütyülte Marlon Brando beszédét. A Nielsen Media Research adatai szerint novemberben 45 millióan nézték a koncert televíziós közvetítését. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után (amelyek során Jackson is életét veszthette volna, mivel elaludt, és így lemaradt egy, a Világkereskedelmi Központban tervezett találkozóról), Jackson segített megszervezni a United We Stand: What More Can I Give jótékonysági koncertet, amelyet 2001. október 21-én tartottak a washingtoni Robert F. Kennedy Memorial Stadiumban. A koncert zárószámaként Jackson előadta a What More Can I Give című dalt.

Az Invincible megjelenését vita előzte meg Jackson és kiadója, a Sony Music Entertainment között. Jackson arra számított, hogy az albumainak mesterfelvételeihez fűződő jogok a 2000-es évek elején visszakerülnek hozzá, és ezután tetszése szerint népszerűsítheti az anyagokat, és megtarthatja a bevételeket, de a szerződés egyes pontjai a jogok visszakerülésének időpontját évekre elhalasztották. Jackson a szerződésének idő előtti felbontását kérte. Az Invincible 2001. október 30-án jelent meg. Ez volt Jackson első teljes hosszúságú albuma hat év után, és az utolsó olyan album, amelyen saját szerzeményei szerepeltek, és amelyet még életében kiadott. 13 országban debütált az első helyen, világszerte nyolc millió példányban kelt el, és az Egyesült Államokban dupla platina minősítést kapott.

2002. január 9-én Jackson 22. American Music Awards-díját nyerte el, és megkapta az „Évszázad művésze” elismerést. Ugyanezen év későbbi részében egy névtelen béranyától megszületett harmadik gyermeke, Prince Michael Jackson II (becenevén „Blanket”), aki mesterséges megtermékenyítéssel fogant. November 20-án egy berlini szálloda erkélyén rövid időre átemelte gyermekét a korláton, ami széles körű kritikát váltott ki; Jackson később „szörnyű hibának” nevezte tettét és bocsánatot kért. 2003. január 22-én Marcel Avram szerződésszegés miatt pert indított ellene két elmaradt 1999-es koncert kapcsán. Márciusban egy Santa Maria-i bíró arra kötelezte Jacksont, hogy fizessen Avramnak 5,3 millió dollárt (ami 2025-ben 9,5 millió dollárnak felel meg). 2003. december 18-án Jackson ügyvédei visszavonták az ítélet ellen benyújtott összes fellebbezést, és a pert egy nem nyilvános összegű peren kívüli egyezséggel zárták le.

2002. április 24-én Jackson fellépett az Apollo Theaterben, egy adománygyűjtő koncerten a Democratic National Committee és Bill Clinton javára. A begyűjtött pénzt arra használták fel, hogy ösztönözzék a polgárokat a szavazásra. 2,5 millió dollárt gyűjtöttek össze (ami 2025-ben 3,9 millió dollárnak felel meg). A koncert címe Michael Jackson: Live at the Apollo volt, és ez volt Jackson egyik utolsó színpadi fellépése.

2002 júliusában a harlemi Al Sharpton által vezetett National Action Network rendezvényén Jackson a Sony Music elnökét, Tommy Mottolát „rasszistának és nagyon-nagyon-nagyon gonosznak” nevezte, és azzal vádolta, hogy saját hasznára kizsákmányolja a fekete művészeket. A vád miatt Sharpton koalíciót hozott létre azzal a céllal, hogy kivizsgálja, vajon Mottola valóban kizsákmányolta-e a fekete művészeket. Jackson azzal vádolta Mottolát, hogy kollégáját, Irv Gottit „kövér niggernek” nevezte A Sony közleményt adott ki, amelyben a vádakat „nevetségesnek, rosszindulatúnak és sértőnek” nevezte, és kijelentette, hogy Mottola évek óta támogatja Jackson karrierjét. A Sony megtagadta Jackson szerződésének meghosszabbítását, és kijelentette, hogy egy 25 millió dolláros (2025-ben 44,8 millió dollárnak megfelelő) promóciós kampány hiúsult meg, mert Jackson nem volt hajlandó az Invincible albummal turnézni az Egyesült Államokban.

2002–2005: Dokumentumfilm, Number Ones, második gyermekzaklatási ügy és a felmentés

Jackson Las Vegas-ban, 2003-ban

2002 májusától kezdődően egy dokumentumfilmes stáb, élén Martin Bashirral, több hónapon át követte Jackson életét. A 2003 februárjában sugárzott Living with Michael Jackson című dokumentumfilmben Jackson kézen fogva látható egy tizenkét éves fiúval, valamint beszél az alvási szokásairól is. Kijelentette, hogy nem lát problémát abban, ha kiskorúakkal együtt alszik vagy megosztja velük az ágyát és hálószobáját, ami komoly vitát váltott ki. Hangsúlyozta, hogy ezek az együttalvások nem voltak szexuális jellegűek, és állítása szerint szavait félreértették.

2003 októberében Jackson megkapta Las Vegas város kulcsát Oscar Goodman polgármestertől. 2003. november 18-án a Sony kiadta a Number Ones című válogatásalbumot, amelyet az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége ötszörös platinalemezzé minősített, míg az Egyesült Királyságban tízszeres platinalemez lett hárommillió példány kiszállítása után.

2003. december 18-án Santa Barbara hatóságai hét rendbeli gyermekmolesztálás és két rendbeli kiskorú alkoholos befolyásolása miatt vádat emeltek Jackson ellen. Jackson tagadta a vádakat és ártatlannak vallotta magát. A People v. Jackson per 2005. január 31-én kezdődött Santa Maria városában, és május végéig tartott. Az eljárás megterhelő volt számára, és egészségi állapotára is hatással volt; bűnösség esetén akár húsz év börtönbüntetésre számíthatott volna. 2005. június 13-án minden vádpontban felmentették. A 2009-ben nyilvánosságra hozott FBI-dokumentumok feltárták az FBI szerepét mind az 1993-as vádak, mind a 2005-ös per során, és kimutatták, hogy a hatóság nem talált bizonyítékot Jackson részéről elkövetett bűncselekményre.

2005–2009: Az utolsó évek, pénzügyi gondok, Thriller 25 és This Is It

Jackson és fia, Blanket a párizsi Disneylandben, 2006-ban

A per lezárása után Jackson visszavonultan élt. 2005 júniusában Bahrainbe költözött Abdullah bin Hamad Al Khalifa sejk vendégeként. 2006 elején bejelentették, hogy szerződést kötött a Two Seas Records nevű bahreini startup céggel, ám az együttműködésből nem lett semmi; a vállalat vezetője, Guy Holmes később közölte, hogy a megállapodást soha nem véglegesítették. Holmes azt is állította, hogy Jackson a csőd szélén állt, és 47 folyamatban lévő perben volt érintett. 2006 szeptemberére Jackson már nem állt kapcsolatban a céggel.

2006 áprilisában Jackson beleegyezett, hogy az ATV zenei katalógusban lévő részesedésének egy részét – amely akkor mintegy 1 milliárd dollárt ért – fedezetként használja fel a Bank of America felé fennálló, 270 millió dolláros tartozására. A Bank of America egy évvel korábban eladta a hiteleket a Fortress Investmentsnek, egy olyan befektetési társaságnak, amely problémás hiteleket vásárol fel. A megállapodás részeként a Fortress Investments 300 millió dolláros új hitelt nyújtott a Jacksonnak, csökkentett kamatfizetési kötelezettséggel (ami 2025-ben 480 millió dollárnak felel meg). A Sony Music opciót kapott arra, hogy meghatározott áron megvásárolja a katalógus egy részét. Pénzügyi tanácsadói arra ösztönözték, hogy adja el részesedése egy részét a csőd elkerülése érdekében. A költségek csökkentése miatt a Neverland Ranch főépületét bezárták, miközben Jackson Bahreinben tartózkodott. Több alkalmazottját nem fizették ki időben; összesen 306 000 dollár elmaradt bérrel tartoztak nekik, amiért 100 000 dollár bírságot is kiszabtak. Felmentése után Jackson már nem tért vissza a Neverlandbe.

2006 közepén Jackson a Grouse Lodge-ba költözött, egy lakó- és stúdiókomplexumba Rosemount közelében, az írországi Westmeath megyében, ahol az amerikai producerekkel, will.i.am-mel és Rodney Jenkinsszel együtt megkezdte új albumának munkálatait. Novemberben egy televíziós stábnak betekintést engedett a munkálatokba. November 15-én rövid időre csatlakozott a We Are the World előadásához a londoni World Music Awards gálán, amely utolsó nyilvános fellépése volt, és itt vette át a Diamond-díjat 100 millió eladott lemezért. Decemberben visszatért az Egyesült Államokba, Las Vegas-ban telepedett le, és részt vett James Brown temetésén, ahol méltatta őt mint legnagyobb inspirációját.

2007-ben Jackson és a Sony felvásárolt egy újabb zenei kiadót, a korábban a Viacom tulajdonában álló Famous Music LLC-t, amellyel többek között Eminem és Beck dalainak jogaihoz jutott. Egy rövid interjúban kijelentette, hogy pályafutásával kapcsolatban nincsenek megbánásai, annak ellenére, hogy szerinte „szándékosan próbálták ártani” neki. 2007 márciusában ellátogatott a Camp Zama amerikai katonai támaszpontra Japánban, ahol több ezer katonát és családtagjaikat köszöntötte. 2007 szeptemberében még mindig következő albumán dolgozott, amely azonban soha nem készült el.

2008-ban, a Thriller 25. évfordulója alkalmából Jackson és a Sony kiadta a Thriller 25 című albumot, amelyről két remix jelent meg kislemezként: a The Girl Is Mine 2008 és a Wanna Be Startin’ Somethin' 2008. Jackson 50. születésnapja alkalmából a Sony BMG kiadott egy King of Pop című válogatásalbum-sorozatot, amelynek dalválogatása régiónként eltérő volt. Júliusban a Fortress Investments azzal fenyegetőzött, hogy végrehajtást indít a Neverland Ranch ellen, amelyet Michael kölcsönének fedezeteként használt. A Fortress eladta Jackson adósságait a Colony Capital LLC-nek. Novemberben Jackson átruházta a Neverland Ranch tulajdonjogát a Sycamore Valley Ranch Company LLC-re, amely Jackson és a Colony Capital LLC közös vállalkozása volt. Az üzlet 35 millió dollár bevételt hozott számára. 2009-ben több mint ezer darabból álló relikviagyűjteményének árverését tervezte a Julien’s Auctions közreműködésével, de azt végül áprilisban lemondta.

2009 márciusában, pénzügyi és egészségi állapotával kapcsolatos találgatások közepette Jackson az O2 Arénában tartott sajtótájékoztatón bejelentette visszatérő koncertsorozatát, a This Is It-et. A koncertek az 1997-es HIStory World Tour óta az első nagy koncertjei lettek volna. Jackson utalt arra, hogy a koncertek után visszavonul. Az eredeti terv szerint tíz londoni koncertet tartottak volna, amelyet párizsi, New York-i és mumbai-i fellépések követtek volna. Randy Phillips, az AEG Live elnöke és vezérigazgatója úgy becsülte, hogy az első tíz koncert 50 millió font bevételt hoz majd Jacksonnak.

A hatalmas kereslet miatt a londoni fellépések számát 50-re emelték; több mint egymillió jegyet adtak el kevesebb mint két óra alatt. A koncerteket 2009. július 13. és 2010. március 6. között tartották volna. Jackson Los Angelesbe költözött, ahol a turné előtti hetekben Kenny Ortega koreográfus irányítása alatt próbált, akivel már korábbi turnéi során is együtt dolgozott. A próbák az AEG tulajdonában lévő Forumban és a Staples Centerben zajlottak. Ekkorra Jackson adóssága már csaknem 500 millió dollárra rúgott. Halálakor három-négy hónapos fizetési hátralékkal tartozott a San Fernando Valley-i házáért. A The Independent arról számolt be, hogy Jackson adósságai rendezése érdekében további vállalkozások sorozatát tervezte, köztük egy világturnét, egy új albumot, filmeket, egy múzeumot és egy kaszinót.

Halála

A rajongók virágokat és üzeneteket helyeztek el Jackson csillagán a Hollywood Walk of Fame-en a halála napján.

2009. június 25-én, kevesebb mint három héttel azelőtt, hogy londoni koncertrezidenciája megkezdődött volna – amelynek minden előadására elkelt az összes jegy –, Jackson 50 éves korában szívleállás következtében meghalt, amelyet propofol és benzodiazepin túladagolása okozott. Conrad Murray, Jackson magánorvosa különböző gyógyszereket adott neki, hogy segítsen elaludni a Los Angeles-i Holmby Hillsben bérelt villájában. A mentősök helyi idő szerint 12:21-kor (19:21 UTC) kapták a segélyhívást, és négy perccel később érkeztek a helyszínre. Jackson nem lélegzett, ezért újraélesztést végeztek rajta. Az újraélesztési kísérletek a Ronald Reagan UCLA Medical Centerbe szállítás közben, majd a helyszínre érkezés után több mint egy órán át folytatódtak, de sikertelenek voltak, és helyi idő szerint 14:26-kor (21:26 UTC) halottnak nyilvánították. Murray propofolt, lorazepámot és midazolámot adott be neki; Jackson halálát propofol-túladagolás okozta.

Halálhíre gyorsan elterjedt az interneten, ami miatt a weboldalak lelassultak vagy összeomlottak a túlterheltség miatt, és példátlan forgalmat jelentett számos szolgáltatás és oldal számára, többek között a Google, az AOL Instant Messenger, a Twitter és a Wikipédia esetében is. Összességében a webforgalom 11% és 20% közötti mértékben nőtt. Az MTV és a BET Jackson videóklipjeinek maratonját sugározta, és világszerte televíziós csatornák tűztek műsorra róla szóló különkiadásokat. Az MTV rövid időre visszatért eredeti, zenei videókra épülő formátumához, és órákon át sugárzott Jackson-videókat, élő hírműsorokkal kiegészítve, amelyekben MTV-s személyiségek és más hírességek reakciói is szerepeltek. Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama részvétnyilvánító levelet küldött a Jackson családnak, és a Képviselőház egyperces néma csenddel emlékezett meg róla.

Búcsúztatása

Jackson jelöletlen kriptája a Forest Lawn Memorial Parkban

A rajongók Jackson halála után nem sokkal felkeresték a Neverland Ranch bejárata előtt felállított ideiglenes emlékhelyet

Jackson búcsúztatását 2009. július 7-én tartották a Los Angeles-i Staples Centerben, amelyet egy zártkörű családi szertartás előzött meg a Forest Lawn Memorial Parkban. Több mint 1,6 millió rajongó jelentkezett jegyekért az eseményre; a 8750 nyertest véletlenszerűen sorsolták ki, és mindegyikük két jegyet kapott. A búcsúztató a streaming történetének egyik legnézettebb eseménye volt, az Egyesült Államokban becslések szerint 31,1 millió nézővel, világszerte pedig mintegy 2,5–3 milliárdos közönséggel.

Mariah Carey, Stevie Wonder, Lionel Richie, Jennifer Hudson és Shaheen Jafargholi léptek fel a megemlékezésen, míg Smokey Robinson és Queen Latifah búcsúbeszédet mondtak. Al Sharpton álló ovációt kapott, amikor Jackson gyermekeinek azt mondta: „Semmi különös nem volt az édesapátokban. Az volt különös, amivel szembe kellett néznie. De ő ennek ellenére is helytállt.” Jackson 11 éves lánya, Paris Katherine először szólalt meg nyilvánosan, és sírva beszélt a közönséghez. Lucious Smith záróimát mondott. 2009. szeptember 3-án Jackson testét a kaliforniai Glendale-ben található Forest Lawn Memorial Parkban helyezték végső nyugalomra.

Conrad Murray elleni bűnügyi nyomozás és vádemelés

2009 augusztusában a Los Angeles megyei halottkém megállapította, hogy Jackson gyilkosság áldozata lett. A hatóságok 2010. február 8-án vádat emeltek Murray ellen gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. 2011 végén bűnösnek találták ebben a vádpontban, és óvadék nélkül tartották fogva az ítélethirdetésig. Murrayt négy év börtönbüntetésre ítélték, de egy év és tizenegy hónap után szabadon engedték.

Halála utáni eladások

A 2009-es American Music Awards díjátadón Jackson négy posztumusz díjat nyert, köztük kettőt a Number Ones válogatásalbumáért, amivel összesen 26-ra növelte American Music Awards-díjainak számát. Halálát követő egy évben csak az Egyesült Államokban több mint 16,1 millió példányt adtak el albumaiból, világszerte pedig 35 milliót – többet, mint bármely más előadó esetében 2009-ben. Ő lett az első előadó, aki egy hét alatt egymillió zenei letöltést ért el, összesen 2,6 millió dalletöltéssel. A Thriller, a Number Ones és a The Essential Michael Jackson lettek az első olyan régebbi albumok, amelyek túlszárnyalták bármely új album eladásait. Jackson lett az első előadó, akinek egyetlen év alatt négy albuma került be az Egyesült Államok 20 legnagyobb példányszámban eladott lemeze közé. Halála utáni egy évben világszerte több mint 75 millió lemezt adott el. 2013 végére ez a szám meghaladta az 50 millió eladott albumot világszerte a halála óta.

Az eladások hirtelen megugrását követően 2010 márciusában a Sony Music 250 millió dolláros szerződést (ami 2025-ben 370 millió dollárnak felel meg) kötött a Jackson-örökösökkel, hogy legalább 2017-ig meghosszabbítsa Jackson korábbi albumainak forgalmazási jogait; ezek eredetileg 2015-ben jártak volna le. Ez volt a történelem legértékesebb szerződése egyetlen előadó esetében. Megállapodtak abban, hogy tíz albumot adnak ki korábban kiadatlan anyagokból, valamint új válogatásokat már megjelent művekből. A szerződést 2017-ben meghosszabbították. Ugyanazon év júliusában egy Los Angeles-i bíróság 9,4 millió dollár vitatott jogdíjat ítélt meg Quincy Jones számára az Off the Wall, a Thriller és a Bad albumok után. 2018 júliusában a Sony/ATV 287,5 millió dollárért megvásárolta a hagyaték részesedését az EMI-ben.

2015-ben a Thriller lett az első album, amely az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA) 30 millió eladott példányra szóló minősítést kapott. Egy évvel később 33× platina minősítést kapott, miután a Soundscan a streameléseket és az audioletöltéseket is beleszámította az albumminősítésekbe.

2024 februárjában a Sony Music 600 millió dollárért megvásárolta Jackson kiadói jogainak és hangfelvételeinek felét. Az üzlet magában foglalja a Mijac kiadói katalógusában szereplő jogokat, de nem tartalmazza több Jacksonhoz kapcsolódó produkció – például az MJ Broadway-musical és a 2026-os Michael film – jogdíjait. Az ügylet feltehetően minden idők egyik legnagyobb értékű megállapodása egyetlen zenész munkásságára vonatkozóan.

Posztumusz kiadások és produkciók

Jackson posztumusz kiadványait és műveit a Michael Jackson-örökség kezeli, amely Jackson védjegyeinek, valamint nevéhez, arcképéhez és személyéhez fűződő jogok tulajdonosa. Az első posztumusz Jackson-dal, a This Is It, amelyet az 1980-as években Paul Ankával közösen írt, 2009 októberében jelent meg. A még élő Jackson testvérek újra összeálltak, hogy vokált rögzítsenek hozzá. Ezt követte a Michael Jackson’s This Is It című dokumentumfilm a lemondott This Is It turné próbáiról, valamint egy válogatásalbum. Bár a film csak korlátozott ideig, két hétig volt műsoron, minden idők legnagyobb bevételt hozó dokumentum- vagy koncertfilmjévé vált, világszerte több mint 260 millió dolláros bevétellel. A bevételek 90%-a Jackson hagyatékához került. 2010 végén a Sony kiadta az első posztumusz albumot, a Michael című lemezt, valamint a felvezető kislemezt, a Hold My Hand-et, amely egy duett Akonnal. Jackson egyik együttműködő partnere, will.i.am felháborodását fejezte ki, mondván, hogy Jackson nem hagyta volna jóvá a megjelenést.

A videójáték-fejlesztő Ubisoft a 2010-es ünnepi szezonra kiadott egy Jackson zenéjére épülő játékot Michael Jackson: The Experience címmel. Ez az elsők között volt, amely a Kinect és a PlayStation Move mozgásérzékelő rendszereket használta Xbox 360-on és PlayStation 3-on. 2011 októberében a Cirque du Soleil színházi társulat elindította a Michael Jackson: The Immortal World Tour című, 57 millió dolláros produkciót Montréalban. Egy nagyobb és színháziasabb Cirque-előadás, a Michael Jackson: One, amelyet a Las Vegas-i Mandalay Bay üdülőhelyen való állandó futásra terveztek, 2013. május 23-án mutatkozott be egy felújított színházban.

2012-ben, egy családi vita lezárása érdekében Jackson testvére, Jermaine visszavonta aláírását egy nyilvános levélről, amely a hagyaték végrehajtóit és édesanyja tanácsadóit bírálta testvére végrendeletének jogszerűsége miatt. T.J. Jackson, Tito Jackson fia, megkapta Michael Jackson gyermekeinek társgondviselői jogát, miután téves hírek terjedtek Katherine Jackson eltűnéséről. Az Xscape című, korábban kiadatlan anyagokat tartalmazó album 2014. május 13-án jelent meg. Első kislemeze, a Love Never Felt So Good, Jackson és Justin Timberlake duettje, a 9. helyet érte el az amerikai Billboard Hot 100 listán, ezzel Jackson lett az első előadó, akinek öt különböző évtizedben is volt top 10-es dala ezen a listán.

Később, 2014-ben a Queen kiadott egy, az 1980-as években Jacksonnal rögzített duettet. A Scream című válogatásalbum 2017. szeptember 29-én jelent meg. Az MJ the Musical című zenés darab 2022-ben debütált a Broadwayn. Myles Frost elnyerte a 2022-es Tony-díjat A legjobb musicalszínész kategóriában Jackson megformálásáért. 2022. november 18-án az Epic kiadta a Thriller 40. évfordulós újrakiadását. Jackson halála óta hagyatéka 2 milliárd dollár jegybevételt ért el az MJ the Musical, a Michael Jackson’s This Is It és két Cirque du Soleil-produkció révén. A Michael című életrajzi filmet, amelyet Antoine Fuqua rendezett és Jackson unokaöccse, Jaafar Jackson főszereplésével készült, 2026 áprilisában mutatták be. A kritikusoktól általában negatív, a közönségtől viszont pozitív fogadtatást kapott. A film több rekordot is megdöntött az életrajzi filmek között a nyitónapon és a nyitóhéten, mind belföldön, mind nemzetközileg: a nyitóhétvégi bevétel becslések szerint 97 millió dollár volt belföldön és 217 millió világszerte, így 2026 hatodik legnagyobb bevételt hozó filmje lett.

Posztumusz gyermekzaklatási vádak

2013-ban a koreográfus Wade Robson pert indított, amelyben azt állította, hogy hétéves kora óta Jackson hét éven keresztül (1989–1996) szexuálisan bántalmazta őt. 2014-ben James Safechuck is keresetet nyújtott be, hasonló visszaéléseket állítva egy négyéves időszakra (1988–1992). Mindketten korábban Jackson védelmében tanúskodtak az 1993-as vádak idején; Robson ezt 2005-ben ismét megtette. 2015-ben Robson keresetét Jackson hagyatékával szemben elutasították, mivel túl későn nyújtották be. Safechuck keresete szintén elévült.

2017-ben kimondták, hogy Jackson vállalatai nem vonhatók felelősségre az állítólagos múltbeli cselekedeteiért. Az ítéletek ellen fellebbeztek. 2020. október 20-án Safechuck keresetét Jackson vállalatai ellen ismét elutasították. A bíró megállapította, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Safechuck kapcsolatban állt volna Jackson cégével, és arra sem volt bizonyíték, hogy különleges kapcsolat állt volna fenn kettejük között. 2021. április 26-án Robson ügyét elutasították, mivel nem volt elegendő bizonyíték arra, hogy az alperesek ellenőrzést gyakoroltak volna Jackson felett.

Robson és Safechuck állításai képezték a 2019 márciusában bemutatott Leaving Neverland című dokumentumfilm alapját. Új-Zélandon, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Hollandiában rádióállomások levették Jackson zenéit a lejátszási listáikról. Jackson családja „nyilvános lincselésnek” nevezte a filmet, míg hagyatéka közleményben „bulvár jellegű karaktergyilkosságnak nevezte, amelyet [Jackson] életében elszenvedett, és most halála után is”. Jackson közeli ismerősei, például Corey Feldman, Aaron Carter, Brett Barnes és Macaulay Culkin a dokumentumfilm megjelenése után védelmükbe vették őt, kijelentve, hogy Jackson soha nem molesztálta őket.

Olyan dokumentumfilmek, mint a Square One: Michael Jackson, a Neverland Firsthand: Investigating the Michael Jackson Documentary és a Michael Jackson: Chase the Truth olyan információkat mutattak be, amelyek ellentmondtak a Leaving Neverland állításainak. Jackson albumeladásai a dokumentumfilm vetítései után növekedtek. A Billboard vezető szerkesztője, Gail Mitchell elmondta, hogy ő és egy kollégája mintegy harminc zenei vezetőt kérdeztek meg, akik úgy vélték, Jackson öröksége kiállja a botrányt. 2019 végén néhány új-zélandi és kanadai rádióállomás „pozitív hallgatói felmérési eredmények” miatt visszahelyezte Jackson zenéit a lejátszási listáira.

2019. február 21-én a Jackson-hagyaték pert indított az HBO ellen, arra hivatkozva, hogy megsértettek egy 1992-es szerződésben szereplő, becsmérlést tiltó záradékot. A kereset célja az volt, hogy az HBO-t nem nyilvános választottbírósági eljárásra kötelezzék, amely akár 100 millió dollár vagy annál nagyobb kártérítést is eredményezhetett volna a hagyaték javára. Az HBO tagadta a szerződésszegést, és egy úgynevezett anti-SLAPP indítványt nyújtott be a hagyaték ellen. 2019 szeptemberében George H. Wu bíró elutasította az HBO kereset megszüntetésére irányuló kérelmét, így lehetővé tette a választottbírósági eljárás megindítását. Az HBO fellebbezett, de 2020 decemberében a fellebbviteli bíróság helybenhagyta Wu döntését.

2020-ban Kaliforniában olyan állami törvényt fogadtak el, amely további időt biztosított a gyermekek elleni szexuális visszaélési ügyek felpereseinek a keresetek benyújtására. 2020 októberében, majd ismét 2021 áprilisában a Los Angeles megyei felsőbíróság a Safechuck kontra MJJ Productions ügyben úgy döntött, hogy az MJJ Productions Inc. és az MJJ Ventures Inc. alkalmazottai jogilag nem voltak kötelesek megvédeni a két férfit Jacksontól. 2023 augusztusában Kalifornia második körzeti fellebbviteli bírósága hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet, és engedélyezte az ügy tárgyalásának folytatását.

2026-ban a Cascio család három férfi és egy női felnőtt testvére szövetségi pert indított Jackson hagyatéka ellen, gyermekkoruktól felnőttkorukig tartó szexuális visszaéléseket állítva. A keresetet azt követően nyújtották be, hogy egy elsőfokú bíróság helyt adott a hagyaték választottbírósági eljárásra irányuló kérelmének Frank Cascióval szemben, akit polgári zsarolás miatt pereltek, miután 213 millió dolláros követeléssel és az állítólagos visszaélések nyilvánosságra hozatalával fenyegetőzött.

Hatása

Jackson a Fehér Házban 1984-ben. Ronald Reagan elnök úgy jellemezte őt, mint „az egyik legtehetségesebb, legnépszerűbb és legizgalmasabb szupersztárt”.

Jacksont a „Pop királyának” is nevezik, mivel forradalmasította a videóklipek művészetét, és megalapozta a modern popzene fejlődését. Pályafutása nagy részében páratlan, világszintű hatást gyakorolt a fiatalabb generációra. Hatása túlmutatott a zeneiparon: befolyásolta a táncot, divattrendeket indított el, és felhívta a figyelmet globális ügyekre. Jackson zenéje és videói hozzájárultak a faji sokszínűség növeléséhez az MTV műsorában, valamint elmozdították a csatorna fókuszát a rockzenéről a pop és az R&B irányába, ami végül a korábban domináns albumorientált rock formátum háttérbe szorulásához vezetett. Olyan dalokban, mint a Black or White, a Heal the World, az Earth Song és a They Don’t Care About Us, zenéje a faji integrációt és a környezetvédelmet hangsúlyozta, valamint tiltakozott az igazságtalanság ellen. A 20. század egyik legjelentősebb kulturális alakjának tartják, és a zenéhez, tánchoz és divathoz való hozzájárulása, valamint nyilvános magánélete több mint négy évtizeden át a globális popkultúra meghatározó figurájává tette.

Jackson 1980-as évekbeli villámgyors felemelkedése világhírűvé tette, és hatása határokon átívelő volt. Afrikában hatását Nelson Mandeláéhoz hasonlították, mivel képes volt zenéjével inspirálni és egyesíteni a különböző közönségeket. Indiában hasonlóképpen Mahatma Gandhihoz hasonlították, művészete a társadalmi igazságosság és a humanitárius értékek témáit képviselte, és hatása elérte a Bollywood világát is, ahol azt mondták, hogy minden jól táncoló előadót hozzá hasonlítanak. Európában hatását a Pápáéhoz mérték; hatalmas tömegek gyűltek össze, hogy lássák őt nyilvánosan, és még többen vettek részt koncertjein, amelyek a szeretet és gyógyulás üzenetét közvetítették gazdaságilag és politikailag nehéz időkben. Közel-keleti jelenlétét olyan hatalmasnak tartották, mint a Coca-Cola-ét, és zenéje révén a közös globális kultúrát szimbolizálta. Emellett Dél-Koreában a K-pop ipar egyik alapkövének tekintik, mivel számtalan előadóra hatott, és formálta a műfaj fejlődését.

Olyan hatalmas és messzire ható volt a befolyása – különösen a Thriller példátlan kereskedelmi sikere után –, hogy alig akadt olyan előadó, aki ne próbálta volna utánozni a „Jackson-formulát”. – J. Edward Keyes a Rolling Stone magazintól.

Danyel Smith, a Vibe Media Group tartalomigazgatója és a Vibe főszerkesztője Jackson-t „a legnagyobb sztárnak” nevezte. Steve Huey az AllMusic-tól „megállíthatatlan erőnek” nevezte, aki minden adottsággal rendelkezett ahhoz, hogy szinte tetszése szerint uralja a slágerlistákat: azonnal felismerhető hang, látványos táncmozdulatok, rendkívüli zenei sokoldalúság és hatalmas karizma. A BET szerint Jackson „egyszerűen minden idők legnagyobb előadója”, akinek „hangzása, stílusa, mozgása és öröksége minden műfaj előadóját inspirálja”. 1984-ben a Time popkritikusa, Jay Cocks azt írta, hogy Jackson a legnagyobb jelenség a The Beatles és Elvis Presley óta, és talán „a valaha volt legnépszerűbb fekete énekes”. Cocks „a lemezek, a rádió és a rockvideók sztárjának”, valamint „a legügyesebb lábú táncosnak” nevezte. 2003-ban a The Daily Telegraph szerzője, Tom Utley „rendkívül fontosnak” és „zseninek” nevezte. Jackson 2009. július 7-i búcsúztatásán a Motown alapítója, Berry Gordy „a valaha élt legnagyobb előadónak” nevezte. A Guinness World Records „Minden idők legsikeresebb előadójaként” tartja számon. A Rolling Stone „Minden idők legnagyobb énekesei” listáján is szerepel.

Craig Glenday, a Guinness World Records főszerkesztője 2006-ban a világ leghíresebb emberének nevezte Jacksont. Halála után azt írta, hogy ezt a státuszt egészen haláláig megőrizte, később pedig megjegyezte, hogy hírneve még Konfuciuszét is felülmúlta. A The Guardian szerint hírneve egyedülálló volt, és annyira ismertté vált, hogy statisztikailag elhanyagolhatóvá vált azok száma, akik nem ismerték. Példátlan hatása miatt széles körben a történelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású alakjaként tartják számon. Hírneve a Közel-Kelettől, Afrikán át, Indiáig, és Kínáig terjedt, sőt még az Amazonas térségének törzseihez is eljutott. Hatása olyan távoli helyekre is kiterjedt, mint São Tomé és Príncipe vagy Tristan da Cunha, ahol emlékművészek tartják életben örökségét.

Jackson viaszszobra a londoni Madame Tussauds múzeumban

2018-ban a National Portrait Gallery Jacksont az évszázad legtöbbször ábrázolt kulturális alakjának nevezte, majd később kijelentette, hogy művészetre gyakorolt hatása még Jézus Krisztuséval is vetekszik. Nicholas Cullinan, a galéria igazgatója és a Michael Jackson: On the Wall kiállítás kurátora példátlannak nevezte Jackson művészetre gyakorolt hatását, és 2018-ban azt állította, hogy ő a kortárs művészet történetének legtöbbet ábrázolt alakja. Egy 2014-es átfogó kutatás, amelyet Young-Ho Eom végzett a Toulouse-i Egyetemen, Jacksont minden idők egyik legbefolyásosabb emberének azonosította. A vizsgálat fejlett rangsorolási módszereket, például 2D Rank és PageRank algoritmusokat használt történelmi személyek hatásának elemzésére, és Jacksont olyan személyek mellett helyezte el, mint Carl von Linné, Adolf Hitler és Jézus Krisztus. Egy 2013-ban végzett másik tanulmány szintén Jacksont nevezte meg minden idők egyik legbefolyásosabb személyiségeként. Ez a tanulmány Jacksont a lista élére sorolta, I. Napóleon francia császár mellé, kiemelve azt a rendkívüli hatást és globális ismertséget, amelyet Jackson pályafutása során elért. Számos publikáció és tudományos kutatás kiemelte, hogy hatása a zenén túl olyan területekre is kiterjedt, mint a pszichológia, a jog, a kémia és a mérnöki tudományok.

Jótékonyság

Jackson közismert volt rendkívüli jótékonysági és humanitárius tevékenységéről. Korai jótékonysági munkáját a The Chronicle of Philanthropy úgy jellemezte, hogy „megágyazott a hírességek jótékonysági tevékenységének mai fellendülésének”, míg a Los Angeles Times szerint „mércét állított a nagylelkűség terén más előadók számára”. Egyes becslések szerint élete során több mint 500 millió dollárt adományozott különböző jótékonysági szervezeteknek (infláció nélkül számolva). 1992-ben megalapította a Heal the World Foundation nevű alapítványt, amelynek több millió dollárt adományozott a Dangerous World Tour bevételeiből.

Jackson jótékonysági tevékenysége nem korlátozódott pusztán pénzbeli adományokra. Fellépett jótékonysági koncerteken is, amelyek közül néhányat ő maga szervezett. Jegyeket ajándékozott hagyományos koncertjeire azoknak a szervezeteknek, amelyek hátrányos helyzetű gyermekeket támogatnak. Világszerte meglátogatta a kórházakban fekvő beteg gyermekeket. Értékes személyes és szakmai tárgyakat ajánlott fel számos jótékonysági árverésre. Humanitárius munkájáért számos díjat és elismerést kapott, köztük kettőt amerikai elnököktől. Jótékonysági tevékenységének rendkívüli mértékét a Guinness World Records is elismerte.

1984. május 14-én Ronald Reagan elnök díjat adott át Jacksonnak az alkohol- és drogellenes jótékonysági szervezetek támogatásáért, valamint az Ad Council és a National Highway Traffic Safety Administration ittas vezetés megelőzését célzó kampányának támogatásáért. Jackson engedélyezte, hogy a Beat It című dalát felhasználják a kampány közszolgálati hirdetéseiben.

Zenei stílusa és előadói művészete

Énekstílus

Jackson fellépés közben Bécsben, 1988-ban

Jackson kiváló vokalistaként volt ismert, abszolút hallással. A kritikusok vokális teatralitását úgy írják le, hogy hangja a tiszta és lágy megszólalástól a durva és agresszív hangzásig terjedt, az adott műfajtól függően. Jackson az egyetlen előadó, aki három különböző énekes kategóriában nyert Grammy-díjat szólistaként: pop kategóriában a Thrillerért, rock kategóriában a Beat It-ért, valamint rhythm and blues kategóriában a Billie Jean és a Don’t Stop ’Til You Get Enough című dalokkal. Bruce Swedien, hosszú ideje vele dolgozó hangmérnöke, kiemelte, hogy az énekfelvételek egyik kulcsfontosságú eleme az volt, hogy ő és Jackson számtalan különböző megközelítést próbáltak ki a ritmikai, érzelmi és technikai sajátosságok terén, hogy kialakítsák a „hangzás jellegét”. Stílusjegyei – mint a gyakori staccato, legato, falzett használat, valamint a vokális „csuklások”, improvizációk, kiáltások és morgások – mind jellegzetes részét képezték hangzásának.

Jackson gyermekkora óta énekelt, és hangja, valamint énekstílusa az idő során jelentősen változott. 1971 és 1975 között hangja férfi szopránból lírai tenorrá mélyült. Kiváló intonációjáról és hangterjedelméről volt ismert. Minden egyes album megjelenésekor a zenei újságírók pozitívan írtak énekhangjának fejlődéséről és változásairól. Az 1970-es évek végén megjelent Off the Wall című albummal kapcsolatban a Rolling Stone magazin Jackson fiatal felnőttkori tehetségét dicsérve énekhangját Stevie Wonder „lélegzetelállító, álomszerű dadogásához” hasonlította, és így írt: „Jackson tollkönnyű hangszínű tenorja rendkívül gyönyörű. Sima átmenettel csúszik át egy megdöbbentő falsettóba, amelyet rendkívül merészen használ. A Thriller megjelenésekor a Rolling Stone szerint Jackson már „teljesen felnőtt hangon” énekelt, amelyet „szomorúság árnyalt”. Az introspektív Dangerous album kapcsán a The New York Times azt írta, hogy egyes dalokban „levegő után kapkod, hangja szorongástól remeg, vagy kétségbeesett suttogásba zuhan”, sőt néha „sziszeg a fogai között”, ami „gyötrődő hangszínt” eredményez. Amikor azonban testvériségről vagy önbecsülésről énekelt, visszatért a „lágy” vokálhoz. Az Invincible kapcsán a Rolling Stone megjegyezte, hogy még 43 évesen is „kifinomultan megszólaltatott sorokat és vibráló vokális harmóniákat” adott elő. Joseph Vogel kiemelte Jackson képességét arra, hogy nem verbális hangokkal is érzelmeket fejezzen ki. Neil McCormick szerint Jackson szokatlan éneklési stílusa „eredeti és teljesen egyedi” volt.

Hatások

Jackson olyan előadókból merített inspirációt, mint James Brown, Little Richard, Jackie Wilson, Diana Ross, Fred Astaire, Sammy Davis Jr., Gene Kelly, és David Ruffin. Little Richard jelentős hatással volt rá, de legnagyobb inspirációját James Brown jelentette. Gyermekkorában édesanyja gyakran felébresztette, amikor Brown szerepelt a televízióban; Jackson ezt „megbabonázónak” írta le.

Jackson énektechnikájára Diana Ross is nagy hatással volt; már fiatal korától alkalmazta az „oooh” betétet, amelyet Ross is gyakran használt a The Supremes együttessel készült felvételeiben. Ross anyai szerepet töltött be az életében, és Jackson gyakran figyelte a próbáit. Elmondása szerint sokat tanult abból, ahogyan Ross mozgott és énekelt, és ő bátorította arra is, hogy higgyen önmagában.

David Winters koreográfus, aki 1971-ben, a Diana! című Diana Ross-különkiadás koreográfiájának megalkotása során ismerkedett meg Jacksonnal, elmondta, hogy Jackson szinte minden héten megnézte a West Side Story című musicalt, amely a kedvenc filmje volt; a Beat It és a Bad videóklipjeiben is tisztelgett előtte.

Zenei képzettség

Jackson nem részesült formális zenei képzésben, és nem tudott kottát olvasni vagy írni. Bár gitáron, billentyűs hangszereken és dobon is játszott, ezekben nem számított különösebben képzettnek. Zeneszerzés közben ötleteit gyakran beatboxolással és hangjával imitált hangszerekkel rögzítette. A folyamatot így írta le: „Egyszerűen felénekelem a basszust a magnóra. Aztán erre a basszusmenetre ráteszem a dallam akkordjait, és ez inspirálja magát a dallamot.” Ez jól hallható olyan demófelvételeiben, mint a Beat It és a Billie Jean, ahol a dallamot, a basszust, valamint a fő- és háttérvokálokat is mind saját hangjával rétegezte egymásra. Robert Hoffman hangmérnök felidézte, hogy amikor Jackson egyetlen éjszaka alatt megírt dallal érkezett a stúdióba, minden egyes hangot és akkordot elénekelt a gitárosnak. Hoffman arra is visszaemlékezett, hogy Jackson a vonós hangszerelést is szólamról szólamra énekelte fel egy kazettás magnóra.

Tánc

Jackson már fiatal korától táncolt a The Jackson 5 tagjaként, és fellépéseibe is széles körben beépítette a táncot. A The Guardian kritikusa, Sanjoy Roy szerint Jackson „úgy lendítette és rántotta vissza végtagjait, mint egy rugós kés, vagy egy tornádószerű forgásból hirtelen egy tökéletesen kiegyensúlyozott lábujjhegyes állásba váltott”. A moonwalk – amelyet Jeffrey Daniel tanított neki, Jackson védjegyévé vált, és a 20. század egyik legismertebb táncmozdulatának számít. Jacksonnak tulajdonítják, hogy ő találta ki a „moonwalk” elnevezést erre az utcai táncmozdulatra, amelyet korábban „backslide”-nak hívtak.. Egyéb jellegzetes mozdulatai közé tartozott a robot, az ágyékérintés, valamint a Smooth Criminal videóklipjében látható „antigravitációs” előredőlés.

Témák és műfajok

Jackson fellépés közben a Dangerous World Tour keretében 1992-ben

Jackson számos zenei műfajjal kísérletezett, többek között a pop, soul, rhythm and blues, funk, rock, diszkó, posztdiszkó, dance-pop, és new jack swing stílusokkal. Az AllMusic kritikusa, Steve Huey szerint a Thriller továbbfejlesztette az Off the Wall erősségeit; a dance és rock számok agresszívebbek lettek, míg a popdalok és balladák lágyabbak és érzelmesebbek. Az albumon olyan balladák szerepelnek, mint a The Lady in My Life, a Human Nature, és a The Girl Is Mine, funk számok, mint a Billie Jean és a Wanna Be Startin’ Somethin’, valamint diszkó stílusú dalok, például a Baby Be Mine és a P.Y.T. (Pretty Young Thing).

Az Off the Wall kapcsán a The Guardian kritikusa, Tom Ewing azt írta, hogy Jackson „vokális manírjai – a zihálások és remegések, amelyek szinte minden dalt megszakítanak – egy olyan énekest idéznek, aki kétségbeesetten próbál kitörni és mozgásban kifejezni magát”. Christopher Connelly, a Rolling Stone újságírója úgy vélekedett, hogy a Thriller című albummal Jackson tovább mélyítette hosszú évek óta fennálló kapcsolatát a paranoia tudatalatti témájával és a sötétebb képvilággal. Az AllMusic szerzője, Stephen Thomas Erlewine ezt külön kiemelte a Billie Jean és a Wanna Be Startin’ Somethin’ esetében. A Billie Jeanben Jackson egy megszállott rajongót ábrázol, aki azt állítja, hogy ő a gyermekének apja, míg a Wanna Be Startin’ Somethin’ a pletykákkal és a médiával száll szembe. A Beat It a bandák közötti erőszakot bírálja, tisztelegve a West Side Story előtt, és Huey szerint ez volt Jackson első sikeres rock crossover dala. A kritikus azt is megjegyezte, hogy a Thriller indította el Jackson érdeklődését a természetfeletti témák iránt, amelyhez később is visszatért. 1985-ben Jackson társszerzője volt a We Are the World című jótékonysági himnusznak; a humanitárius témák később is visszatérő elemei lettek dalszövegeinek és nyilvános megjelenésének.

A Bad albumon Jackson „ragadozó szerető” koncepciója a Dirty Diana című rockdalban jelenik meg. A felvezető kislemez, az I Just Can’t Stop Loving You hagyományos szerelmes ballada, míg a Man in the Mirror az önvizsgálat és a változás balladája. A Smooth Criminal című dal véres támadást, nemi erőszakot és feltehetően gyilkosságot idéz fel. Az AllMusic kritikusa szerint a Dangerous Jackson személyiségét paradox módon mutatja be. Az album első fele a new jack swing stílusra épül, olyan dalokkal, mint a Jam és a Remember the Time. Ez volt az első Jackson-album, amelyen a társadalmi problémák központi szerepet kaptak; például a Why You Wanna Trip on Me az éhezés, az AIDS, a hajléktalanság és a drogok ellen emel szót. A Dangerous szexuálisan túlfűtött dalokat is tartalmaz, mint az In the Closet. A címadó dal folytatja a megszállott vágy és a ragadozó szerető témáját. Az album második fele introspektív, gospel hatású pophimnuszokat tartalmaz, például a Will You Be There, a Heal the World és a Keep the Faith. A Gone Too Soon című balladában Jackson Ryan White előtt tiszteleg, valamint az AIDS-betegek helyzetére hívja fel a figyelmet.

A HIStory paranoiával átszőtt hangulatot teremt. A new jack swing–funk–rock dalokban, mint a Scream és a Tabloid Junkie, valamint az R&B balladában, a You Are Not Alone, Jackson az általa érzett igazságtalanság és elszigeteltség ellen tiltakozik, haragját pedig a médiára irányítja. Az önreflexív Stranger in Moscow című balladában „bűnbeesését” siratja; az Earth Song, a Childhood, a Little Susie és a Smile operai popdalok. A D.S. című dalban Jackson Thomas W. Sneddon Jr. ügyészt támadja, aki mindkét gyermekbántalmazási ügyben eljárást folytatott ellene; fehér felsőbbrendűség-hívőként írja le, aki „élve vagy halva el akarta kapni”. Az Invincible urban soul dalokat tartalmaz, mint a Cry és a The Lost Children, balladákat, például a Speechless, a Break of Dawn és a Butterflies, valamint a hiphop, pop és R&B keverékét olyan dalokban, mint a 2000 Watts, a Heartbreaker és az Invincible.

Videóklipek és koreográfia

Jackson 1983-ban jelentette meg a Thriller 14 perces videóklipjét, amelyet John Landis rendezett. A zombi témájú klip „újradefiniálta a videóklipeket és áttörte a faji korlátokat” az MTV csatornán, amely mindössze két évvel korábban indult. A Thriller megjelenése előtt Jackson nehezen tudott szerepelni az MTV-n, állítólag azért, mert afroamerikai volt. A CBS Records nyomására az MTV végül elkezdte játszani a Billie Jean, majd a Beat It című dalokat, ami hosszú együttműködéshez vezetett, és más fekete előadók számára is nagyobb elismerést hozott. Videóinak népszerűsége növelte az MTV nézettségét, és a csatorna fókusza a pop és R&B irányába tolódott. A Motown 25: Yesterday, Today, Forever műsorban nyújtott fellépése megváltoztatta az élő színpadi előadások jellegét, elfogadottá téve a playback használatát. A Thriller koreográfiáját indiai filmekben és a Fülöp-szigeteki börtönökben is utánozták. A Thriller új szintre emelte a zenei videók színvonalát, és a Guinness World Records minden idők legsikeresebb videóklipjének nyilvánította.

A Bad 19 perces videójában – amelyet Martin Scorsese rendezett – Jackson szexuális töltetű képi világot és koreográfiát alkalmazott, beleértve mellkasa, törzse és ágyéka érintését. Egy 1993-as interjúban Oprah Winfrey kérdésére azt mondta, hogy ez spontán reakció volt a zenére. A Time magazin „hírhedtnek” nevezte a videót. A klipben Wesley Snipes is szerepelt; későbbi videóiban gyakran tűntek fel hírességek. A Smooth Criminal videójában Jackson egy 45 fokos előredőléssel kísérletezett, amely meghaladta a test súlypontját. Ennek élő előadásához speciális cipőt fejlesztettek ki, amely a színpadhoz rögzítette a lábakat; erre az eszközre amerikai szabadalmat kaptak. A Leave Me Alone videója az Egyesült Államokban nem jelent meg hivatalosan, de 1989-ben három Billboard Music Video Awards-jelölést kapott és elnyerte a Golden Lion-díjat speciális effektjeiért, valamint egy Grammy-díjat A legjobb rövid formátumú videóklip kategóriában.

Jackson 1988-ban megkapta az MTV Életmű-díjat; 2001-ben ezt a díjat róla nevezték el. A Black or White videóklipje 1991. november 14-én egyszerre 27 országban debütált, és becslések szerint 500 millió néző látta – ez akkoriban rekordnak számított. A klipben Jackson mellett Macaulay Culkin, Peggy Lipton és George Wendt is szerepelt, és hozzájárult a „morphing” technika elterjedéséhez a videóklipekben. A videó vitát váltott ki olyan jelenetek miatt, amelyekben Jackson ágyékát fogdossa, autókat rongál meg, és egy kirakatot dob be egy kukával; később bocsánatot kért, és eltávolította a zárójelenetet.

Az In the Closet videóklipjéban Naomi Campbell szerepel, aki Jacksonnal egyfajta udvarló táncot ad elő. A Remember the Time az ókori Egyiptomban játszódik, és Eddie Murphy, Iman és Magic Johnson is feltűnik benne. A Scream videója – amelyet Mark Romanek rendezett – rekordnak számító 11 MTV Video Music Awards-jelölést kapott, és elnyerte A legjobb dance videó, A legjobb koreográfia és A legjobb művészi rendezés díját. A dal és a videó Jackson válasza volt az 1993-as gyermekbántalmazási vádakra. Egy évvel később Grammy-díjat nyert A legjobb rövid formátumú videóklip kategóriában, és sokáig minden idők legdrágább videóklipjének tartották, mintegy 7 millió dolláros költségvetéssel; Romanek ezt cáfolta. Az Earth Song videóklipje jelölést kapott az 1997-es Grammy-díjátadón A legjobb rövid formátumú videóklip kategóriájában.

A Michael Jackson’s Ghosts című rövidfilm – amelyet Jackson és Stephen King írt, és Stan Winston rendezett – a Cannes-i filmfesztiválon mutatkozott be 1996-ban. Több mint 38 perces hosszával a Guinness-rekordok könyvében a leghosszabb videóklipként szerepelt 2013-ig, amikor is Pharrell Williams Happy című dalához készült videó megdöntötte ezt a rekordot. A You Rock My World 2001-es videója több mint 13 perces, Paul Hunter rendezte, és Chris Tucker valamint Marlon Brando is szerepel benne. 2002-ben NAACP Image Awards-díjat nyert a Kiemelkedő videóklip kategóriában.

2009 decemberében a Kongresszusi Könyvtár a Thrillert választotta ki az amerikai Nemzeti Filmregiszterbe való megőrzésre, mint „az amerikai kultúra számára maradandó jelentőségű” alkotást. Steve Huey szerint Jackson a videoklipet művészeti formává és hatékony promóciós eszközzé alakította összetett történetek, tánckoreográfiák, speciális effektek és hírességek szerepeltetése révén, miközben lebontotta a faji korlátokat.

Díjak és elismerések

Jackson és George H. W. Bush elnök a Fehér Házban, 1990. április 5-én. Ez volt a második alkalom, hogy Jacksont az Egyesült Államok elnöke kitüntette.

Jackson a zenetörténelem egyik legsikeresebb előadója; lemezeladásait világszerte 500 millió és több mint 1 milliárd példány közé becsülik. Szólókarrierje során 13 listavezető kislemeze volt az Egyesült Államokban – halálakor ez több volt, mint bármely más férfi előadónak a Hot 100 történetében. Jackson egyike annak a három előadónak – Paul McCartney és Phil Collins mellett –, akik szólóelőadóként és egy zenekar tagjaként is több mint 100 millió lemezt adtak el. Három alkalommal hívták meg és tüntették ki az Egyesült Államok elnökei a Fehér Házban. 1984-ben Ronald Reagan „Presidential Public Safety Commendation” díjjal ismerte el humanitárius tevékenységéért. 1990-ben George H. W. Bush a National Children’s Museum díjával „Az évtized előadója” címet adományozta neki, majd 1992-ben „Point of Light” nagykövetnek nevezte ki, amiért hátrányos helyzetű gyermekeket látott vendégül a Neverland Ranch-en.

Jackson több száz díjat nyert, és a könnyűzene egyik legtöbbet díjazott előadója. Elismerései közé tartozik 39 Guinness-világrekord – köztük a „Minden idők legsikeresebb előadója” cím –, 13 Grammy-díj, valamint a Grammy Legend-díj és a Grammy Életmű-díj, továbbá 26 American Music Awards-díj, köztük az „Évszázad előadója” és az „1980-as évek előadója” elismerés. Emellett elnyerte a World Music Awards „A millennium legkelendőbb férfi előadója” díját, valamint a Bambi „A millennium popelőadója” díját is.

1980-ban a The Jacksons részeként, majd 1984-ben szólóelőadóként is csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. 1997-ben és 1999-ben a Rock and Roll Hall of Fame és a Vocal Group Hall of Fame tagja lett a The Jackson 5 tagjaként, majd 2001-ben ismét beiktatták szólóelőadóként. 2002-ben bekerült a Songwriters Hall of Fame-be. 2010-ben ő lett az első zenei előadó, akit beválasztottak a Dance Hall of Fame-be, 2014-ben pedig posztumusz bekerült a Rhythm and Blues Music Hall of Fame-be. 2021-ben az elsők között került be a Black Music & Entertainment Walk of Fame-be.

1988-ban a Fisk University tiszteletbeli bölcsészettudományi doktori címmel tüntette ki. 1992-ben Sanwi – egy Elefántcsontpart délkeleti részén fekvő hagyományos királyság – névleges királyává koronázták. 2009 júliusában a Lunar Republic Society egy holdkrátert nevezett el róla. Augusztusban, amikor Jackson 51. születésnapját ünnepelte volna, a Google neki szentelte a Google Doodle-ját. 2012-ben egy kihalt remeterákfajt, a Mesoparapylocheles michaeljacksoni-t nevezték el róla. 2014-ben a British Council Jackson életét a 20. század 80 legfontosabb kulturális eseménye közé sorolta. A Vitiligo Világnapot június 25-én, Jackson halálának évfordulóján ünneplik, hogy felhívják a figyelmet arra az autoimmun betegségre, amelyben Jackson szenvedett.

Bevételek

Jackson 1989-ben éves bevétele – albumeladásokból, reklámszerződésekből és koncertekből – mintegy 125 millió dollárra volt becsülhető. A Forbes 1996-ban 35 millió dollárra, 1997-ben pedig 20 millió dollárra tette éves jövedelmét. Jackson a leggazdagabb hírességek és zenei előadók közé tartozott; vagyonát életében különböző időpontokban -285 millió és +350 millió dollár közé becsülték (2002, 2003 és 2007-ben). A Forbes 2018 augusztusában arról számolt be, hogy Jackson teljes, életében és halála után elért, adózás előtti bevétele elérte a 4,2 milliárd dollárt. Felvételeinek eladásai a Sony zenei részlegén keresztül körülbelül 300 millió dollár jogdíjat hoztak számára, és további mintegy 400 millió dollárt kereshetett koncertekből, zenei kiadásból (beleértve a The Beatles katalógusában lévő részesedését), reklámokból, merchandisingból és videóklipekből.

2013-ban Jackson hagyatékának kezelői keresetet nyújtottak be az Egyesült Államok adóbíróságán az Internal Revenue Service-szel (IRS) folytatott örökösödési adóvita miatt. A hagyaték értékét körülbelül 7 millió dollárra becsülték, míg az IRS több mint 1,1 milliárd dollárra tette. 2014 februárjában az IRS közölte, hogy a hagyaték 702 millió dollárral tartozik (505 millió adó és 197 millió bírság). 2021-ben az adóbíróság a hagyaték javára döntött, megállapítva, hogy a teljes érték 111,5 millió dollár, míg Jackson nevének és arculatának értéke 4 millió dollár.

2016-ban a Forbes a Jackson-hagyaték éves bevételét 825 millió dollárra becsülte – ez minden idők legnagyobb ilyen jellegű bevétele volt egy híresség esetében, nagyrészt a Sony/ATV Music Publishing katalógusának eladásából. 2018-ban ez az összeg 400 millió dollár volt, majd 2024-re 600 millió dollárra nőtt, így Jackson halála utáni összbevétele elérte a 3,3 milliárd dollárt. A Forbes rendszeresen a legjobban kereső elhunyt hírességek közé sorolja Jacksont, és 2010-től 2024-ig szinte minden évben az első helyre rangsorolta (2012, 2021 és 2022 kivételével).

Diszkográfia

• Got to Be There (1972)
• Ben (1972)
• Music & Me (1973)
• Forever, Michael (1975)
• Off the Wall (1979)
• Thriller (1982)
• Bad (1987)
• Dangerous (1991)
• HIStory: Past, Present and Future, Book I (1995)
• Invincible (2001)

Filmográfia

• The Wiz (1978)
• Michael Jackson’s Thriller (1983)
• Captain EO (1986)
• Moonwalker (1988)
• Michael Jackson: The Legend Continues (1989)
• Michael Jackson’s Ghosts (1997)
• Men in Black – Sötét zsaruk 2. (2002)
• Miss Cast Away and the Island Girls (2004)
• Michael Jackson’s This Is It (2009)
• Bad 25 (2012)
• Michael Jackson’s Journey from Motown to Off the Wall (2016)
• Thriller 40 (2023)

Koncertturnék

• Bad World Tour (1987–1989)
• Dangerous World Tour (1992–1993)
• HIStory World Tour (1996–1997)

Bibliográfia

• Boepple, Leanne (1995). „Scream: Space Odyssey, Jackson-Style. (video production; Michael and Janet Jackson video)”. TCI: Theatre Crafts International 29, Kiadó: Theatre Crafts International. ISSN 1063-9497. 
• The Rolling Stone Album Guide. Fireside (2004). ISBN 978-0-7432-0169-8 
• Bronson, Fred. Billboard's Hottest Hot 100 Hits, 3rd, Billboard Books (2003). ISBN 978-0-8230-7738-0 
• Campbell, Lisa D. Michael Jackson: The King of Pop. Branden (1993). ISBN 978-0-8283-1957-7 
• Campbell, Lisa D. Michael Jackson: The King of Pop's Darkest Hour. Branden (1995). ISBN 978-0-8283-2003-0 
• DeMello, Margo. Faces Around the World: A Cultural Encyclopedia of the Human Face. ABC-CLIO (2012). ISBN 978-1-59884-618-8 
• George, Nelson (2004). Album jegyzetek for Michael Jackson: The Ultimate Collection. Sony BMG.
• Inglis, Ian. Performance and Popular Music: History, Place and Time. Ashgate Publishing (2006). ISBN 978-0-7546-4057-8 
• Jackson, Michael. Moonwalk. Random House (2009). ISBN 978-0-307-71698-9 
• Knopper, Steve. MJ: The Genius of Michael Jackson. Scribner (2016). ISBN 978-1-4767-3037-0 
• Lehman, Christopher P.. A Critical History of Soul Train on Television. McFarland (2008). ISBN 978-0-7864-3669-9 
• Lewis Jones, Jel D.. Michael Jackson, the King of Pop: The Big Picture: the Music! the Man! the Legend! the Interviews: an Anthology. Amber Books Publishing (2005). ISBN 978-0-9749779-0-4 
• Mansour, David. From Abba to Zoom: A Pop Culture Encyclopedia of the Late 20th Century. Andrews McMeel Publishing (2005). ISBN 0-7407-5118-2 
• Palmer, Robert. Rock & Roll: An Unruly History. Harmony Books (1995). ISBN 978-0-517-70050-1 
• Parameswaran, Radhika. E-Race-ing Color: Gender and Transnational Visual Economies of Beauty in India, Circuits of Visibility: Gender and Transnational Media Cultures. NYU Press (2011). ISBN 978-0-8147-9060-1 
• Rojek, Chris. Cultural Studies. Polity (2007). ISBN 978-0-7456-3683-2 
• St John, Graham. Rave Culture and Religion. Routledge (2004). ISBN 978-0-415-31449-7 
• I Want My MTV: The Uncensored Story of the Music Video Revolution. Penguin Books (2011). ISBN 978-1-101-52641-5 
• Taraborrelli, J. Randy. Michael Jackson: The Magic, The Madness, The Whole Story, 1958–2009. Grand Central Publishing, 2009 (2009). ISBN 978-0-446-56474-8 
• Vogel, Joseph. Man in the Music: The Creative Life and Work of Michael Jackson. New York: Sterling (2012). ISBN 978-1-4027-7938-1 
• Campbell, Lisa D.. Michael Jackson: The King of Pop's Darkest Hour. Boston, Massachusetts: Branden Publishing Company, Inc. (1994). ISBN 978-0-8283-2003-0 
• Ebert, John David. Dead Celebrities, Living Icons: Tragedy and Fame in the Age of the Multimedia Superstar. Bloomsbury Publishing. ISBN 978-0-313-37764-8 
• Halperin, Ian. Unmasked: The Final Years of Michael Jackson. Simon & Schuster (2009). ISBN 978-1-66820-415-3 
• Young, Julie (2009. február 1.). „A Hoosier Thriller: Gary, Indiana's Michael Jackson”. Traces of Indiana and Midwestern History, Indianapolis 21 (4), Kiadó: Indiana Historical Society. (Hozzáférés: 2014. április 14.) 

Könyvek magyarul

• Juhani Nagy János: Michael Jackson; Laude, Bp., 1989
• Michael Jackson: Holdséta. Moonwalk; ford. Horváth Attiláné; Európa–Origo-Press, Bp., 1989
• Jürgen Seibold: Michael Jackson; fotó Paul Ehrenreich et al., ford. Sárkány Zsófia; Lux Primo, Bp., 1993
• Nora MacLaine: Michael Jackson; JLX, Bp., 1996
• Szilvási Ildikó: Árnyékbokszolás a bulvárral. Michael Jackson; Szilvási Ildikó, Vaskút, 2008
• Grant, Adrian: Michael Jackson. A leghitelesebb életrajz képekben. 1958-2009 napról napra; ford. Szántai Zsolt; Cartaphilus, Bp., 2009 (Legendák élve vagy halva)
• Michael Jackson: Holdséta. Önéletrajz; ford. Horváth Attiláné, előszó, utószó ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2009
• J. Randy Taraborrelli: Michael Jackson varázslat és őrület, a teljes történet; ford. Kállai Tibor, Etédi Péter, Réti András; Partvonal, Bp., 2009
• Kate King: Michael Jackson. Legendák és valóság; Hot! Könyvek–Ringier, Bp., 2009
• James Aldis: Michael Jackson. Legenda, ikon, hős. Tiszteletadás a pop királyának; ford. Kálmán Judit; Egmont, Bp., 2009
• Michael Jackson a pop királya! Poszter- és képeslapkönyv; szerk. Endreiné Szemők Ildikó; Egmont, Bp., 2009 (Világsztárok világa)
• Chris Roberts: Michael Jackson, 1958-2009; ford. Németh Dorottya; Kossuth, Bp., 2009
• Thomas W. Hook: Jacko Michael Jackson. The king of pop; ford. Szántai Zsolt, Habony Gábor; STB, Kistarcsa, 2009
• Aphrodite Jones: A Michael Jackson-összeesküvés; előszó Tom Mesereau; Mizu, Bp., 2013
• Hevesi Ernő Ferenc: Michael Jackson enigma. Az emberré válás művészete; Kornétás, Bp., 2020

Családtagok által írt könyvek

• (1990) Katherine Jackson, Richard Wiseman: My Family, the Jacksons. St. Martins Mass Market Paper. ISBN 978-0-312-92350-1
• (1991) La Toya Jackson, Patricia Romanowski: Growing Up in the Jackson Family. Dutton Adult. ISBN 978-0-525-93343-4
• (1995) Margaret Maldonaldo Jackson, Richard Hack: Jackson Family Values: Memories of Madness. Dove Books. ISBN 978-0-7871-0522-8
• (2010) Katherine Jackson: Never Can Say Goodbye. Vintage Pop Media. ISBN 0-9828000-0-2 (e-book) ISBN 978-0-9828000-0-3
• (2011) Jermaine Jackson: You Are Not Alone. Touchstone. ISBN 978-1-4516-5156-0, ISBN 978-1-4516-5159-1 (e-book)

További információk

• Hivatalos oldal
• Michael Jackson a Facebookon
• Michael Jackson a PORT.hu-n (magyarul)
• Michael Jackson az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Michael Jackson az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Michael Jackson a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Hivatalos oldal (magyarul)
• Jackson Akták
• A Michael Jackson elleni vádakról
• A gatyája rámehet az HBO-nak a Michael Jackson-dokumentumfilmre