Kislemez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kislemez (angolul single) elkülönült zeneszámo(ka)t tartalmazó rövid zenei kiadvány. Megjelenési formái: vinyl (a „bakelit” elnevezés - helytelenül - hőre keményedő műanyagból készültnek gondolta), kazetta, CD, promóciós CD (kereskedelmi forgalomban nem kapható), VHS-kazetta, DVD, digitális formátumok (MP3, ogg stb.); az utóbbiak az internet használatának általánossá válása óta terjedt el. Az újabb keletű terminológiában szintén kislemeznek nevezünk – bár fizikai értelemben nem lemezről vagy más, hozzáférhető vagy megvásárolható adathordozóról van szó – minden olyan dalt, illetve videoklipet, amelyet – általában egy album promóciója keretében – adott időszakban játszanak a műsorszórók (ennek angol megnevezése a radio single).

A kislemezek általában 2–4 zeneszámot, vagy – többnyire – egy adott zeneszám feldolgozásait (remixeit) tartalmazzák. Egy adott kislemezt több eltérő formátumban is kiadhatnak.

Bár a kislemezek jóval előbb léteztek, mint a nagylemezek, kiadásuk elsődleges célja ma inkább általában a valamivel később megjelenő nagylemez reklámozása, a hallgatóközönség érdeklődésének felkeltése, egyszóval a promóció. Emellett fontos szerepe van a marketingben is, ugyanis a kislemezek eladási és népszerűségi mutatói – beleértve a rádiós és televíziós slágerlistákat – határozzák meg részben az album sikerességét és a kiadó további marketingpolitikáját. Egy zenei albumhoz általában 2–4 kislemezt szoktak készíteni. Mindazonáltal, kislemezek nagylemez nélkül is megjelenhetnek olyan esetekben, amikor az előadó új zeneszámot készít, azonban teljes album kiadását nem tervezi.

Az első kislemezek ún. 7" (7 hüvelykes, collos v. inches átmérőjű) vinyl anyagból nyomott kislemezek voltak, melyek mindkét oldalán (A és B oldal) egy-egy dal szerepelt. Az 1980-as években terjedtek el a maxi kislemezek, melyek ugyanúgy 12"-es bakelitlemezen jelentek meg, mint az albumok, és többnyire 3-4 dal volt rajtuk. Ezek nevéből ered a (tulajdonképpen helytelen) maxi CD kifejezés, melyet ma Magyarországon gyakran használnak kislemezekre.

Gyártása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rögzített hanganyagot csigavonalban, kívülről befelé, negatív fémklisére vitték át, majd hőre lágyuló műanyagra fröccsöntéssel nyomtatták át, amin már a pozitív, tűvel lejátszható barázdák keletkeztek.