Magnókazetta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elcaset és Compact Cassette
Mikrokazetta (balra) és Compact Cassette

A magnókazetta egy mágnesszalag alapú adathordozó, mely a hagyományos orsós magnetofonszalaggal szemben speciálisan kialakított zárt házban fut. Különféle változatait hang-, kép- és adatrögzítésre használják, analóg vagy digitális módon.

Története[szerkesztés]

Hangrögzítés[szerkesztés]

Hangrögzítés céljára az 1960-as évek elejétől kezdődően többféle rendszert bevezettek, ilyen volt a Grundig-féle DC International, vagy az Amerikában igen népszerű Stereo 8. Végül univerzális hangtechnikai célokra a Philips által kifejlesztett Compact Cassette rendszer terjedt el világszerte.

A kazettás magnetofonok az orsós magnókkal szemben nagyfokú mobilitást és kényelmes kezelhetőséget biztosítottak. Egyszerű módot kínált saját hangtár létrehozására rádióból vagy hanglemezről felvett műsoranyagok révén, emellett nagy tömegben jelentek meg kazettán kiadott zenei albumok. A kazetta ennek köszönhetően a digitális hangrögzítés megjelenése előtt uralkodó szerepet töltött be mint hanghordozó médium.

Fénykora az 1970-es, 1980-as évekre tehető, ekkor a mikrobarázdás hanglemez mellett ez volt a legelterjedtebb hanghordozó. Különös népszerűségnek örvendett a zeneélvező ifjúság körében, de az élet valamennyi területén használták a hangtechnikában (pl. nyelvoktatás, riportkészítés stb.) Bár kommersz célokra használták leginkább, az 1980-as évekre több cég is kifejlesztett professzionális, stúdió célú kazettás magnetofont is, ilyen volt a legendás svájci Revox cég B 710 típusú készüléke. A magnókazettával megvalósítható hanghűség tehát alapvetően két tényező függvénye: a jelhordozó anyag és a rögzítésnél alkalmazott készülék minősége.

Noha megpróbálkoztak a minőség javításával (pl. Elcaset), a magnókazetta karrierjének végét a CD megjelenése okozta. Bár igen szűk kínálatban, de napjainkban is forgalmazzák, tekintettel a még jelentős számú hozzá való üzemképes eszközre. Digitális rögzítési módot használó kazettákkal is próbálkoztak, ilyen a DAT és DCC, de lemezalapú írható formátumok (pl. MiniDisc) kényelmével, majd a CD-R lemezek alacsony árával nem versenyezhettek.

Speciális célokra is használták, például a diktafonokban alkalmazott mikrokazetta.

A legismertebb márkák a teljesség igénye nélkül: Agfa, BASF, Fuji, Maxell, Memorex, Philips, Scotch, Sony, TDK. Megemlítendő a volt szocialista tábor keletnémet terméke, az ORWO, valamint hazánkban huzamos ideig gyártott Polimer márka, amely valójában Magna, illetve BASF-szalagokat használt.

  • DC International
  • Stereo 8
  • Compact Cassette, a legelterjedtebb hangkazetta-szabvány, amelyet a Philips dolgozott ki 1963-ban, később adattárolásra is használták
  • Minikazetta, a Philips által 1967-ben kidolgozott szabvány
  • Mikrokazetta, az Olympus cég szabadalma, 1969-ből
  • Elcaset, a Sony által 1976-ban bemutatott szabvány
  • DAT (Digital Audio Tape), a Sony digitális kazettája
  • DCC (Digital Compact Cassette), a Philips digitális kazettája

Képrögzítés[szerkesztés]

Az első mágnesszalagos képrögzítő rendszerek orsós szalaggal dolgoztak. A kényelmesebb kezelés okán fejlesztették ki professzionális célra az U-matic rendszert. az 1970-es évek végén a JVC fejlesztette ki a VHS videórendszert, mely a nyolcvanas évek során népszerűvé válva lehetővé tette az otthoni filmgyűjtemények létrehozását, tévéműsorok felvételét, majd a házi kamerák elterjedésével először vált lehetővé az egyszerű és gyors házi videókészítés. A Sony által kifejlesztett Betamax rendszer műszaki adatait tekintve ugyanolyan jó volt mint a VHS, ennek ellenére széles körben nem tudott elterjedni, akárcsak a Video 2000 rendszer. Az analóg képrögzítés minőségének feljavítására több kísérlet is született, pl. S-VHS és SuperBeta rendszer, majd házi kamerák számára a DV (Digital Video) rendszer.

Adatrögzítés[szerkesztés]

A korai otthoni számítógépek egy része a számítógéphez analóg kábellel kapcsolt kazettás magnóról töltötte be a programokat, valamint arra rögzítette az adatokat. A kényelmesebb floppy lemez szorította ki a használatból.

Egyéb felhasználás[szerkesztés]

A normál, ill. mikrokazettával működő diktafonok megkönnyítették a hangjegyzetek készítését. Az otthoni telefonra kapcsolt üzenetrögzítő rendszerek szintén kazettával működtek. A szívműködés és a vérnyomás ellenőrzésére szolgáló, 24 órán keresztül hordott orvosi eszközök a digitális korszak előtt szintén kazettára rögzítették a mérési adatokat.

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap