Francis Ford Coppola
| Francis Ford Coppola | |
_crop.jpg) | |
| Francis Ford Coppola Cannes-ban, (2001) | |
| Született |
1939. április 7. (83 éves) Detroit, Michigan |
| Állampolgársága | amerikai[1] |
| Házastársa |
Eleanor Jessie Neil (1963–) |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Italia Coppola Carmine Coppola |
| Foglalkozása |
filmrendező forgatókönyvíró producer |
| Tisztsége | a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
Oscar-díj Legjobb rendező A Keresztapa II. (1974) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francis Ford Coppola témájú médiaállományokat. | |
Francis Ford Coppola (Detroit, Michigan, 1939. április 7. –) olasz származású amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer.
Életpálya[szerkesztés]
New Yorkban nőtt fel. Apja Carmine Coppola, zeneszerző, aki többek között a Keresztapa első részében zongoristát alakított, de a teljes trilógiához pótlólagos zenét komponált Nino Rota mellett. Édesanyja színésznő volt. Coppola diplomát a Hofstra Egyetemen szerzett dráma tagozaton, diplomamunkáját az UCLA Egyetemen filmgyártásból írta (ahol együtt tanult Jim Morrisonnal). Első önálló nagyjátékfilmjét Dementia 13 címen készítette 1963-ban. 1966-ban a második filmje, a Felnőtt fiú vagy már hozta meg számára a kritikusok elismerését és az MA diplomát. 1969-ben George Lucassal közösen megalapította az American Zoetrope független filmgyártó céget San Franciscoban. A cég első filmje THX-1138 volt: George Lucas rendezésében 1971-ben. Coppola második produceri munkáját szintén Lucas rendezésében Amerikai Graffiti címen mutatták be 1973-ban. Ez a film 5 Oscar jelölést kapott, beleszámítva a legjobb film nominálását is.
1972-ben Coppola elkészítette legmaradandóbb alkotását A Keresztapát. A lófej az ágyban, Sonny lemészárlása, a lakodalom a kertben, szemben a Don Corleone elsötétített szobájában zajló audienciájával, a finálé, melyben a keresztelővel egy időben gyilkosságok sorozata zajlik le, ekkor válik Michael valódi Keresztapává. A Keresztapa lényegében a maffiát dicsőíti, ám a központban mégis a családi kötelék fontossága áll. A film elnyerte a legjobb film Oscar-díját. 1974-ben bemutatott Magánbeszélgetéssel elhozta Cannes-ból az Arany Pálmát, valamint jelölték a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv díjára az Oscar gálán. A film egyik érdekessége, hogy a Magánbeszélgetést kevéssel a Watergate-botrány kirobbanása előtt mutatták be, így a film hátborzongató jóslatnak bizonyult. Coppolát majdnem kirúgták az első Keresztapa filmből, és annyira aggódott a film anyagi sikeréért, hogy a bemutatón nem jelent meg, hanem egy hotelszobába zárkózva írta A nagy Gatsby forgatókönyvét. Az elsöprő sikert látva a stúdió folytatást követelt. A profit egy hányada mellett Coppolának teljes alkotói szabadságot adott. Coppola itt már egyértelműen a maffia ellen foglalt állást, Michael úgy lesz egyre mélabúsabb, ahogy növekszik a hatalma. Hyman Roth szerepében az Actors Studió híres igazgatója, Lee Strasberg debütált. A Keresztapa II-vel hat Oscar-díjban részesült a produkció.
1979-ben készült Apokalipszis most című filmjénél John Miliustól kapott segítséget Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényének adaptálásában. A forgatás nehézségeivel több könyv és egy 1991-es dokumentumfilm is foglalkozott. A Fülöp-szigetek-i 16 hetes munka 238 nap lett, a 36 éves Martin Sheen csaknem belehalt a szívrohamába a helyszínen, de pár hét múlva visszatért. Marlon Brando felkészületlenül és meghízva érkezett. A vietnámi háború túlélői szerint a film élethűen jeleníti meg Vietnám valóságát.
Segítette unokaöccse, Nicolas Cage karrierjét, akit 1983-as Rablóhal című filmjében is szerepeltetett. Leánya, Sofia Coppola is apja nyomdokaiba lépett: filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Coppola személyes tragédiája, hogy fia, Gian-Carlo meghalt egy hajóbalesetben 22 évesen, 1986-ban. Coppola az Egyesült Államok egyik legszabálytalanabb, legenergikusabb és legvitatottabb filmkészítője.
A nyolcvanas évektől kezdve azonban Coppola nem tudta megismételni korábbi sikereit, a Gengszterek klubja, az Előre a múltba, a Tucker: Az ember és az álma, a Keresztapa III., és a Drakula már nem voltak annyira sikeresek, mint a korábbi filmjei. A saját cége is tönkrement ekkortájt a veszteséges projektek miatt. A Drakula után a kilencvenes években csak a Jack és Az esőcsináló című filmjeit készítette el, a kétezres években készült filmjei pedig már semmilyen különösebb visszhangot nem váltottak ki, a Tetro című dráma és a Twixt című horror kritikailag és anyagilag is megbukott.
Coppola a filmjei romló színvonala miatt is a kilencvenes évektől inkább produceri teendőket vállalt el.
Filmjei[szerkesztés]
Rendezőként[szerkesztés]
- 2011 Twixt
- 2009 Tetro
- 2007 Youth Without Youth
- 1997 Az esőcsináló
- 1996 Jack
- 1992 Drakula
- 1990 A Keresztapa III.
- 1989 New York-i történetek
- 1988 Tucker: Az ember és az álma
- 1986 Kőkert
- 1986 Előre a múltba
- 1984 Gengszterek klubja
- 1983 Rablóhal
- 1983 A kívülállók
- 1982 Szívbéli
- 1979 Apokalipszis most
- 1974 A Keresztapa II.
- 1974 Magánbeszélgetés
- 1972 A Keresztapa
- 1969 Az esőemberek
- 1968 Szivárványvölgy
- 1966 Felnőtt fiú vagy már
- 1963 Dementia 13
Forgatókönyvíróként[szerkesztés]
- 1966: Ez a ház bontásra vár
- 1974: A nagy Gatsby
- 1970: Patton
Producerként[szerkesztés]
- 1995 Don Juan DeMarco
- 1973 Amerikai graffiti
- 1971 THX 1138
- 1982 A piszkos ügy
Jelentősebb díjai[szerkesztés]
- 1980: legjobb rendezés (Apokalipszis most)
- 1980: legjobb rendezés (Apokalipszis most)
- 1973: legjobb rendezés (Keresztapa)
- 1973: legjobb forgatókönyv (Keresztapa)
- 1979: Arany Pálma (Apokalipszis most)
- 1979: FIPRESCI-díj (Apokalipszis most)
- 1974: Arany Pálma (Magánbeszélgetés)
- 1974: Ökumenikus zsűri díja (Magánbeszélgetés)
- 1975: legjobb rendezés (Keresztapa II.)
- 1975: legjobb forgatókönyv (Keresztapa II.)
- 1975: legjobb film (Keresztapa II.)
- 1973: legjobb forgatókönyv (Keresztapa)
- 1971: legjobb forgatókönyv (Patton)
- 2002: speciális 50. évfordulós díj
- 1984: FIPRESCI-díj (Rablóhal)
- 1984: OCIC-díj (Rablóhal)
- 1969: Arany Kagyló (Az esőemberek)
- Egyéb
- 2019 : Lumière-díj (életműdíj)[2]
Lásd még[szerkesztés]
- Coppola-családfa
- Hirsch Tibor: Keresztapa sztori; Duna Film–Budapest Film–Szabadtér Kiadó, Bp., 1991
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ Francis Ford Coppola – Prix Lumière 2019 (francia nyelven). festival-lumiere.org. Institut Lumière, 2019. július 24. [2019. július 24-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 16.)
További információk[szerkesztés]
- Francis Ford Coppola a PORT.hu-n (magyarul)
- Francis Ford Coppola az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Rendezőportrék: Francis Ford Coppola Filmdroid.hu
- Bibliography at the University of California Berkeley Library
- Niebaum-Coppola Winery, Napa Valley
- Altman and Coppola in the Seventies: Power and the People Essay (24 Lies A Second)
- Official Belize Government's website on honorary consulates worldwide
- Rendező a fájától
|
