Charlie Kaufman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charlie Kaufman
SzületettCharles Stuart Kaufman
1958. november 19. (65 éves)[1]
New York[2]
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
Iskolái
  • Boston University College of Fine Arts
  • Tisch School of the Arts
  • Hall High School
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Charlie Kaufman témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Charles Stuart Kaufman ( /ˈ k ɔː f m ə n /; New York, 1958. november 19. –) amerikai filmrendező és író. A John Malkovich menet (1999), Adaptáció (2002) és az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) című filmek forgatókönyvírója. A Kis-nagy világ (2008), Anomalisa (2015) és az I'm Thinking of Ending Things (2020) című filmek írója és egyben rendezője. Irodalmi bemutatkozó regénye a 2020-as Antkind.

Forgatókönyvíróként [3] [4] [5] Oscar-díjat, három BAFTA-díjat, két Independent Spirit Award-ot és egy Writers Guild of America-díjat kapott. Roger Ebert filmkritikus 2009-ben a New York-i Synecdoche-t "az évtized legjobb filmjének" nevezte.[6] Kaufman három forgatókönyve szerepel a Writers Guild of America listáján, amely a valaha írt 101 legjobb filmforgatókönyvet tartalmazza. [7]

Korai évek[szerkesztés]

A középiskola elvégzése után Kaufman a Bostoni Egyetemre járt, majd átiratkozott a New York-i Egyetemre, ahol filmet tanult. Míg a NYU-n járt, Kaufman megismerkedett Paul Proch-al, akivel sok meg nem valósított forgatókönyvet és színdarabot írt. [8]

Karrier[szerkesztés]

Karrierje elején Kaufman olyan sorozatokon dolgozott, mint a Seinfeld, a The Larry Sanders Show, a Simpsons és a Mr. Show. Ebből az időszakból a legjelentősebb munkájának a The Dana Carvey Show mondható, amelyben olyan írók és előadók szerepeltek, mint Louis CK, Robert Smigel, Greg Daniels, Stephen Colbert és Steve Carell . Ezekben a sorozatokban Kaufman sokszor azért küzdött, hogy írásait inkább ne valósítsák meg, mintsem az eredeti elképzelést meghamisítva készüljenek el.[9]

Először a Spike Jonze által rendezett Being John Malkovich írójaként vált ismertté, Oscar-díjra jelölték és BAFTA-díjjal tüntették ki. A forgatókönyvet még 1994-ben írta, és sok cégnek és stúdiónak elküldte, de mindegyiktől visszautasítást kapott. A forgatókönyv végül eljutott Francis Ford Coppolához, aki továbbadta akkori vejének, Jonzének, aki elvállalta a film rendezését. [10]

Kaufman a William Arnoldnak adott interjújában azt mondta: "Az írónak a szokásos dolga az, hogy a forgatókönyvet leírja, majd utána eltűnjön. Ez nem nekem való. Szeretnék részt venni az elejétől fogva egészen a végéig. Ezek a rendezők [Gondry és Jonze] tudják ezt, és tiszteletben tartják.” [11]

A 2004-ben megjelent Eternal Sunshine of the Spotless Mind Kaufman második gyümölcsöző együttműködése volt filmrendezővel, mégpedig Michel Gondryval. Kaufman elnyerte az első Oscar-díját a legjobb eredeti forgatókönyvért és a harmadik BAFTA-díjat Gondryval és Pierre Bismuth-vel közösen. A trió megkapta a PEN American Center 2005 rangos díját is a film forgatókönyvéért. [12] David Edelstein a így jellemezte a filmet: „Philip K. Dick jóvoltából kifordított Kár volt hazudni, ami odabiccent Samuel Beckettnek, Chris Markernek, John Guare-nak – modern, megtört tudatunk legnagyobb drámaíróinak. A szőttesen végzett munka viszont hamisítatlan Kaufman." [13]

Rendezőként a Synecdoche, New York című posztmodern filmmel debütált, melyben Philip Seymour Hoffman alakította a főszerepet. [14] 2008-ban a Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be. A film ötlete odáig vezethető vissza, hogy Kaufmant és Spike Jonze-t korábban azzal keresték meg, hogy készítsenek egy horrorfilmet. Ahelyett, hogy hagyományos horrorfilmet képzeltek volna el, megegyeztek abban, hogy a film olyan dolgokkal foglalkozzon, amiket ijesztőnek tartanak, mint például a halandóság és az élet rövidsége. [15] Miután Jonze kilépett a projektből, hogy helyette a Where the Wild Things Are című filmet rendezze, Kaufman úgy döntött, hogy ő ül a rendezői székbe. A filmet a 2008-as Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, ahol megosztotta a kritikusokat. Egyesek az év legjobb filmjének nevezték, mások viszont elbizakodottnak találták. [16] [17] A megjelenése óta eltelt években több listán is szerepelt a 21. század legjobb filmjei között. [18] [19]

Kaufman (balra) és Duke Johnson a 2015-ös Velencei Filmfesztiválon a zsűri nagydíját veszik át.

Dino Stamatopoulos, Kaufman egykori kollégája, Kaufman beleegyezésével, Kickstarter közösségi finanszírozást indított a korábban írt Anomalisa színműnek stop motion animációs filmként való adaptálására. A Kickstarter oldalt 2012 augusztusában hozták létre, és mire a finanszírozás véget ért, 406 237 dollárt gyűjtöttek. [20] A 8 millió dolláros költségvetés fennmaradó részét a film produkciós cége, a Starburns Industries szolgáltatta. [21] Kaufman közösen rendezte a filmet Duke Johnsonnal, akinek ekkorra már volt tapasztalata a stop motion technikával. A film ugyanabban a szereposztásban készült el mint a színdarab. A világpremierre 2015. szeptember 4-én került sor a Telluride Filmfesztiválon, [22] amelyen egyhangú elismerést kapott a kritikusoktól. [23] Elnyerte a zsűri nagydíját a Velencei Filmfesztiválon, és Oscar-díjra jelölték a legjobb animációs film kategóriában, de a Synecdoche -hoz hasonlóan a pénztáraknál gyengén szerepelt. [24]

2018 januárjában jelentették be, hogy Kaufman Iain Reid 2016-os , I'm Thinking of Ending Things című regénye adaptációjának megírásán és rendezésén dolgozik. [25] A film forgatása 2019 márciusában kezdődött el, és 2020 szeptemberében jelent meg a Netflixen, pozitív kritikai visszhangot találva. [26] [27]

Kaufman írt egy forgatókönyvet az álmokról Ryan Gosling produkciós cégének, melyben Gosling esélyes a főszerepre, és egy adaptációt a The Memory Police című regényből, amelyet Reed Morano fog valószínűsíthetően megrendezni. [28]

Filmográfia[szerkesztés]

Hatások[szerkesztés]

Írók és rendezők, amelyeket Kaufman saját bevallása szerint hatással voltak rá, vagy kedvel: Franz Kafka, [29] Samuel Beckett, [30] Eugene Ionesco, Stanisław Lem, [31] Flannery O'Connor, [32] Shirley Jackson, [32] Philip K. Dick, [33] Patricia Highsmith, [33] Stephen Dixon, [33] David Lynch, [29] Lars von Trier, [29] Roy Andersson, [29] Woody Allen, [34] és a Coen testvérek . [35] Szintén kedvenceként említi Tom Noonan What Happened Was... című művét. [36]

Magánélet[szerkesztés]

2020 óta Manhattanben él,[37] korábban pedig (1998-tól) Pasadena-ban lakott.[38][39] Házastársa Denise Monaghan,[40] akivel egy közös lányuk van, Anna.[37][41]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.beingcharliekaufman.com/index.php?option=com_content&task=view&id=31&Itemid=34
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  3. Ebert: 'Synecdoche, New York Movie Review (2008), 2008. november 5. (Hozzáférés: 2015. október 16.) "Charlie Kaufman is one of the few truly important writers to make screenplays his medium."
  4. Charlie Kaufman: Screenwriters Lecture. British Academy of Film and Television Arts. (Hozzáférés: 2015. október 16.) "One of modern cinema's most celebrated writers"...
  5. Ulin. „Why Charlie Kaufman Is Us”, The Los Angeles Times, 2006. május 14. (Hozzáférés ideje: 2015. október 16.)  "In exploring our inner selves, he's become one of the best writers of his generation, David L. Ulin argues."
  6. Ebert, Roger. (December 13, 2009) The best films of the decade – Roger Ebert's Journal Archiválva 2010. május 28-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Blogs.suntimes.com. Retrieved on 2010-12-19.
  7. 101 Greatest Screenplays List. Writers Guild of America, West. [2006. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 13.)
  8. Biography. BeingCharlieKaufman.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.)
  9. Charlie Kaufman: Confessions of an Original Mind. GoodRead.com. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  10. Kobel. „FILM; The Fun and Games of Living a Virtual Life”, The New York Times, 1999. október 24.. [2010. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. november 4.) 
  11. Kaufman interviewed by William Arnold.”, Seattle Post-Intelligencer, 2004. március 18. (Hozzáférés ideje: 2007. május 19.) 
  12. PEN Center USA: 2005 Literary Awards Winners. [2006. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 12.)
  13. David Edelstein (2004. március 19.). „Forget Me Not: The genius of Charlie Kaufman's Eternal Sunshine of the Spotless Mind”. Slate. (Hozzáférés: 2016. július 24.)  
  14. Kaufman's Directorial Debut Lands Williams, Hoffman. [2017. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 5.)
  15. Synecdoche, New York: A Great Film About the Upcoming Zombie Apocalypse? | Blog | WorldMaker.net. Blog.worldmaker.net, 2009. május 18. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
  16. [1] Archiválva 2009. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  17. Kois: Vulture's Critics' Poll: The Complete Ballots. Vulture.com, 2009. január 5. (Hozzáférés: 2015. november 17.)
  18. The 100 best films of the 21st Century. The Guardian, 2019. szeptember 13. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
  19. The 21st Century's 100 greatest films. BBC, 2016. augusztus 23. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
  20. Charlie Kaufman's Anomalisa. Kickstarter
  21. Starburns Industries: Kickstart Update #39: Anomalisa Timeline. Kickstarter, 2014. május 22. (Hozzáférés: 2018. június 11.)
  22. Kohn: Telluride Review: Charlie Kaufman's Marvelously Strange 'Anomalisa' is An Animated Identity Crisis. Indiewire.com, 2015. szeptember 5. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
  23. Anomalisa (2015). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2015. december 9.)
  24. Anomalisa. Box Office Mojo. IMDb. (Hozzáférés: 2016. február 21.)
  25. Charlie Kaufman Adapting Novel by Canadian Author Iain Reid for Netflix”, The National Post, 2018. január 25. (Hozzáférés ideje: 2018. július 31.) 
  26. Howland: Charlie Kaufman movie for Netflix filming in Fishkill, Hudson Valley. Poughkeepsie Journal, 2019. március 21. (Hozzáférés: 2019. március 22.)
  27. Larson out, Toni Collette, Jessie Buckley and David Thewlis in for "Ending Things". Being Charlie Kaufman, 2019. március 28. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 4.)
  28. 'I'm Thinking of Ending Things Director Charlie Kaufman Isn't Trying to Mess With Your Mind. Variety, 2020. augusztus 27. (Hozzáférés: 2020. október 8.)
  29. a b c d IN CONVERSATION: CHARLIE KAUFMAN. Vulture.com, 2015. december 16. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  30. Charlie Kaufman interview: Life's little dramas. Scotsman.com. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  31. Talking with the Kaufman About Pandas. The L Magazine, 2008. október 22. [2017. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  32. a b Being Charlie Kaufman. Salon, 1999. november 11. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  33. a b c Being Charlie Kaufman (angol nyelven). Salon, 1999. november 11. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
  34. The Filmmakers @KVIFF 2016: Charlie Kaufman. YouTube
  35. Sternbergh: In Conversation: Charlie Kaufman (amerikai angol nyelven). Vulture, 2015. december 16. (Hozzáférés: 2020. június 24.)
  36. "Anomalisa" Star Reveals E-Mail Trail Sparked Close Bond To Hollywood Great Charlie Kaufman, 2016. április 1. (Hozzáférés: 2023. május 5.)
  37. a b Mooallem. „This Profile of Charlie Kaufman Has Changed”, The New York Times, 2020. július 2. 
  38. David: Charlie Kaufman Lists Arts and Crafts Bungalow in Pasadena (amerikai angol nyelven). Variety, 2019. április 22. (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  39. Salon.com Interview by Michael Sragow., 1999. november 11. (Hozzáférés: 2007. május 15.)
  40. Logan: Hollywood's Biggest Real Estate Deals of the Week: Matthew Perry, Ellen DeGeneres, Sacha Baron Cohen (amerikai angol nyelven). The Hollywood Reporter, 2011. október 7. (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  41. An interview with the artist Denise Monaghan, Pasadena, California. Quixotic. (Hozzáférés: 2021. június 30.)

További információk[szerkesztés]