Ugrás a tartalomhoz

Flannery O’Connor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Flannery O'Connor
SzületettMary Flannery O'Connor
1925. március 25.
Savannah, Georgia
Elhunyt1964. augusztus 3. (39 évesen)
Milledgeville, Georgia
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • esszéíró
  • filmforgatókönyv-író
Iskolái
Kitüntetései
Halál okaszisztémás lupus erythematosus
SírhelyeMemory Hill Cemetery
Flannery O'Connor aláírása
Flannery O'Connor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Flannery O'Connor témájú médiaállományokat.

Mary Flannery O’Connor (Savannah, 1925. március 25. – Milledgeville, 1964. augusztus 3.) amerikai regényíró, novellaíró és esszéíró. Két regényt és 31 novellát írt, valamint számos kritikát és kommentárt.

Délvidéki írónő volt,[4] aki gyakran írt gúnyos déli gótikus stílusban[5] és erősen támaszkodott a regionális környezetre és groteszk karakterekre, gyakran erőszakos helyzetekben. E karakterek korlátainak, tökéletlenségeinek vagy különbségeinek érzelemmentes elfogadása vagy elutasítása (akár fogyatékosságnak, fajnak, bűnözésnek, vallásnak vagy józan észnek tulajdonítható) jellemzően a dráma alapja.[6]

Írásai tükrözték római katolikus hitét, és gyakran vizsgálták az erkölcs és az etika kérdéseit. Posztumusz összeállítása a Complete Stories 1972-ben elnyerte az Egyesült Államok szépirodalmi nemzeti könyvdíját.[7]

Ifjúsága és tanulmányai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
O'Connor gyerekkori otthona(wd) Savannah-ban, Georgia államban.

Gyermekkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

O'Connor 1925. március 25-én született Savannah-ban, Georgia államban, Edward Francis O'Connor ingatlanügynök és Regina Cline egyetlen gyermekeként, akik mindketten ír származásúak voltak.[8] Felnőttként úgy emlékezett magára, mint egy "galambujjú gyerekre, lehúzódó állal és egy hagyj békén-vagy-megharaplak-komplexussal".[9] A Flannery O'Connor Childhood Home(wd) Museum a 207 E. Charlton Street szám alatt található, a Lafayette téren.

1940-ben Ő és családja a Georgia állambeli Milledgeville-be költözött, ahol kezdetben édesanyja családjával éltek az úgynevezett „Cline kastélyban”,[10] a városban.[11] 1937-ben apját szisztémás lupus erythematosusszal diagnosztizálták; ez végül 1941. február 1-jén a halálához vezetett, és O'Connor és édesanyja továbbra is Milledgeville-ben élt. 1951-ben az Andalusia Farmba[12] költöztek, amely ma O'Connor munkásságának szentelt múzeum.[13]

Iskolái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Peabody High Schoolba járt, ahol az iskolai újság művészeti szerkesztőjeként dolgozott és ahol 1942-ben végzett. Beiratkozott a Georgia State College for Women-be (ma Georgia College & State University[14]) egy gyorsított hároméves programba, és 1945 júniusában szociológiából és az angol irodalomból B.A. fokozattal végzett. A Georgia College égisze alatt jelentős mennyiségű karikatúrát készített a diákújság számára.[15] Sok kritikus azt állította, hogy e korai rajzok egyedi stílusa és megközelítése jelentős mértékben alakította későbbi történeteit.[16]

O'Connor Arthur Koestlerrel (balra) és Robie Macauley-vel(wd)[17] az Amana kolóniákon(wd)[18] tett látogatásán 1947-ben.

1945-ben felvették az Iowai Egyetem tekintélyes Iowa Writers' Workshopjába,[19] ahol először újságírást tanult. Ottléte során megismerkedett több fontos íróval és kritikussal, akik előadásokat tartottak vagy tanítottak a programban, köztük Robert Penn Warren, John Crowe Ransom(wd)[20], Robie Macauley(wd)[21], Austin Warren(wd)[22] és Andrew Lytle-vel(wd)[23].[24] Lytle, sok éven át a Sewanee Review[25] szerkesztője volt szépirodalmának egyik legkorábbi csodálója. Később számos történetét publikálta a Sewanee Review-ban, valamint kritikai esszéket a munkájáról. A műhely igazgatója, Paul Engle(wd)[26] volt az első, aki elolvasta és kommentálta a Wise Blood kezdeti tervezetét. Az Iowai Egyetemről 1947-ben M.F.A.-t[27] kapott. Egy ösztöndíjas diploma megszerzése után még egy évig az Iowa Writers' Workshopban maradt.[28] 1948 nyarán O'Connor tovább dolgozott a Wise Blood-on a Yaddóban,[29] egy művészközösségben Saratoga Springsben,[30] New Yorkban, ahol több novellát is írt.

1949-ben O'Connor találkozott Robert Fitzgeralddal(wd)[31] (a klasszikusok jól ismert fordítója) és feleségével, Sally-vel és elfogadta a meghívást, hogy szálljon meg velük a Connecticut állambeli Ridgefieldben.[32]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

O'Connor elsősorban novelláiról ismert. Két novelláskötete jelent meg: A Good Man is Hard to Find (1955) és az Everything That Rises Must Converge (posztumusz, 1965-ben). Számos novelláját újra kiadták jelentős antológiákban, köztük a The Best American Short Stories-ban[33] és a Prize Stories-ban (PEN/O. Henry Prize Stories).[34]

O'Connor két regénye a Wise Blood (1952) (John Huston készített belőle filmet[35]) és a The Violent Bear It Away (1960). Több könyve is megjelent más írásaiból, és tartós hatását a munkásságáról szóló tudományos tanulmányok egyre növekvő száma bizonyítja.

Töredékek léteznek egy befejezetlen regényből, melynek címe: Why Do the Heathen Rage? (Miért dühöngnek a pogányok?) amely több novellájából merít, köztük a „Why Do the Heathen Rage?”, a „The Enduring Chill” és a „The Partridge Festival”.

Írói pályafutása négy, 1945-től 1964-ig tartó ötéves időszakra osztható, amelyben a készség és ambíció erősödött:

  • Posztgraduális hallgató: Iowa Writers' Workshop, első publikált történetek, Wise Blood vázlatok. Az irodalmi hatások közé tartozik Nathaniel Hawthorne, Edgar Allan Poe, Henry James.
  • Korai: Első regénye, a Wise Blood elkészült és megjelent. Ebben az időszakban a szatirikus elemek dominálnak. A befolyások közé tartozik Jacques Maritain.
  • Közép: A Good Man Is Hard to Find and Other Stories megjelent, az The Violent Bear It Away megírva és megjelentetve. A hatások közé tartozik Friedrich von Hügel(wd)[36]. Ebben az időszakban a misztikus alapáramlatok kezdenek elsőbbséget élvezni.
  • Érett: Everything That Rises Must Converge megírva. A hatások közé tartozik Pierre Teilhard de Chardin és Mary Ann Long(wd).[37] Ebben az időszakban a groteszk fogalma kibővül a jóra mint groteszkre és a groteszkre mint jóra.

Jellemzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A groteszk hangsúlyozásával kapcsolatban O'Connor azt mondta: „[B]ármit, ami a délről jön, groteszknek fog nevezni az északi olvasó, kivéve, ha groteszk, ebben az esetben realistának nevezik."[38] Szövegei általában délen játszódnak[39] és erkölcsileg hibás karakterek körül forognak, gyakran érintkeznek fogyatékkal élőkkel vagy magukkal fogyatékkal élőkkel (mint O'Connor is volt), miközben gyakran felmerül a faj kérdése. Műveinek többsége felkavaró elemeket tartalmaz, bár nem szerette, ha cinikusként jellemezték. „Nagyon elegem van abból, hogy olyan kritikákat olvassak, amelyek egy jó embert brutálisnak és szarkasztikusnak neveznek” – írta. "A történetek nehezek, de azért nehezek, mert nincs nehezebb vagy kevésbé szentimentális, mint a keresztény realizmus... Amikor látom, hogy ezeket a történeteket horrortörténetként írják le, mindig mulatni szoktam, mert a lektor mindig rossz horrorhoz jut."[40]

Úgy érezte, mélyen megvilágosodott a szentségi és a tomista felfogástól, hogy a teremtett világot Isten tölti be. Mégsem írt olyan apologetikus fikciót, mint amilyen az akkori katolikus irodalomban elterjedt, és kifejtette, hogy az író jelentésének nyilvánvalónak kell lennie a fikciójában, didaktika nélkül. Ironikus, finoman allegorikus történeteket írt megtévesztően elmaradott déli szereplőkről, általában fundamentalista protestánsokról, akik olyan átalakulásokon mennek keresztül, amelyek gondolkodása szerint közelebb vitték őket a katolikus eszméhez. Az átalakulás gyakran fájdalom, erőszak és nevetséges viselkedés révén valósul meg a szentség hajszolása során. Bármilyen groteszk a környezet, igyekezett úgy ábrázolni szereplőit, mint akik nyitottak az isteni kegyelem érintésére.[41] Ez kizárta a történetek erőszakának szentimentális megértését, mint saját betegségét. Ezt írta: "A kegyelem megváltoztat minket, és a változás fájdalmas."

Mélyen gúnyos humora is volt, ami gyakran a szereplői korlátozott felfogása és a rájuk váró félelmetes sors közötti különbségen alapult. A humor másik forrása gyakran abban rejlik, hogy a jó szándékú liberálisok a saját feltételeik szerint próbálnak megbirkózni a vidéki déliekkel. O'Connor a szekuláris világ huszadik századi kudarcának példájaként használta fel, hogy az ilyen karakterek képtelenek megbékélni a fogyatékossággal, a rasszal, a szegénységgel és a fundamentalizmussal, a szentimentális illúziókon kívül.

Azonban számos történetben O'Connor feltárt néhány olyan legérzékenyebb kortárs kérdést, amellyel liberális és fundamentalista szereplői találkozhatnak. A holokauszttal foglalkozott a „The Displaced Person” című történetében, a faji integrációval az „Everything That Rises Must Converge”-ben, és az interszexualitásról „A Temple of the Holy Ghost”. Szépirodalma gyakran tartalmazott utalásokat a déli faji problémára; időnként a faji kérdések kerülnek előtérbe, mint például a "The Artificial Nigger", az "Everything That Rises Must Converge" és a "Judgement Day", az utolsó novellája, és egy drasztikusan átírt változata az első megjelent történetének, a "The Geranium"-nak.

Visszahúzódó élete ellenére írásai az emberi viselkedés árnyalatainak rejtélyes megragadásáról árulkodnak. O'Connor sok előadást tartott a hitről és az irodalomról, gyenge egészsége ellenére meglehetősen messzire utazott. Politikailag nagy vonalakban progresszív felfogást vallott hitével kapcsolatban, 1960-ban John F. Kennedyre szavazott, és támogatta Martin Luther King Jr. munkáját és a polgárjogi mozgalmat.[42][43] Ennek ellenére egész életében kifejtette személyes álláspontját a faji kérdésekkel és az integrációval kapcsolatban, például a drámaíró Maryat Lee-nek(wd)[44] írt több levelében "Mrs Turpin" álnéven: "Tudja, elvből integrációpárti vagyok, ízlésből pedig szegregációpárti. Nem szeretem a négereket."[45]

Betegsége és halála

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Andalusia Farm, ahol O'Connor 1952-től 1964-es haláláig élt.

1952 nyarára O'Connornál szisztémás lupusz erythematosust diagnosztizáltak, mint korábban apjánál.[46] Élete hátralevő részében Andalúziában maradt.[47] Tizenkét évig élt a diagnózis után, hét évvel tovább a vártnál.

Napi rutinja az volt, hogy részt vett a misén, reggel írt, majd a nap hátralévő részét pihenéssel és olvasással töltötte. A lupusz kezelésére használt szteroid gyógyszerek gyengítő hatása ellenére mégis több mint hatvan alkalommal jelent meg előadásokon, hogy felolvassa műveit.[24]

A PBS Flannery[48] című dokumentumfilmben Alice McDermott(wd)[49] írónő elmagyarázza a lupusz O'Connor munkájára gyakorolt hatását, mondván: "Azt hiszem, a betegség tette őt azzá az íróvá, amilyen lett."[50]

O'Connor több mint két tucat novellát és két regényt készített el, miközben lupusszal élt. 1964. augusztus 3-án halt meg, 39 évesen a Baldwin Megyei Kórházban. Halálát egy mióma műtétet követő új lupuszroham szövődményei okozták.[24] A Georgia állambeli Milledgeville-ben temették el, a Memory Hill temetőben.[51]

Levelek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész életében széleskörű levelezést folytatott, többek között Robert Lowell(wd)[52] és Elizabeth Bishop[53] írókkal, Samuel Ashley Brown(wd)[54] angol professzorral és Maryat Lee(wd)[44] drámaíróval. Halála után a barátja, Sally Fitzgerald(wd) által szerkesztett leveleiből válogatás jelent meg The Habit of Being címmel. O'Connor vallásról, írásról és délről szóló legismertebb írásainak nagy részét ezek és más levelek tartalmazzák.

1955-ben Betty Hester(wd)[55], egy atlantai aktahivatalnok levelet írt O'Connornak, amelyben kifejezte csodálatát a munkája iránt. Hester levele felkeltette O'Connor figyelmét és gyakran leveleztek. A Habit of Being'-hez Hester átadta Fitzgeraldnak az összes levelet, amelyet O'Connortól kapott, de kérte, hogy személyazonosságát tartsák titokban; csak „A”-ként azonosították Az O'Connor és Hester közötti szerkesztetlen levelek teljes gyűjteményét az Emory Egyetem 2007 májusában mutatta be; a leveleket 1987-ben adták át az egyetemnek azzal a kikötéssel, hogy 20 évig nem adják ki a nyilvánosság számára.[56]

Az Emory Egyetemen megtalálható az a több mint 600 levél is, amelyet O'Connor szinte minden nap írt anyjának, Reginának, miközben Iowa Cityben, New Yorkban és Massachusettsben folytatta irodalmi karrierjét. Ezek némelyike „utazási útvonalakat és vízvezeték-baleseteket, szakadt harisnyát és hangos rádiós szobatársakat ír le”, valamint azt, hogy gyermekkora házi készítésű majonézét kérte.[57] O'Connor 39 évéből 34-et édesanyjával élt.

Vallásosság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

O'Connor hívő katolikus volt. 1956 és 1964 között több mint száz könyvkritikát írt két georgiai katolikus egyházmegyei újságnak: a The Bulletin és a The Southern Cross számára.[58] Joey Zuber recenzenstársa szerint a könyvek széles skálája, amelyet áttekintésre választott, azt bizonyítja, hogy mélyen intellektuális volt. Carter Martin angol professzor, O'Connor írásainak tekintélyes ismerője, egyszerűen megjegyzi, hogy „könyvismertetései egybevágnak vallási életével”.[59]

2013-ban megjelent egy imanapló, amelyet O'Connor az Iowai Egyetemen töltött ideje alatt vezetett. Tartalmaz imákat és elmélkedéseket a hitről, az írásról és O'Connor Istennel való kapcsolatáról.

A madarak szeretete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

O'Connor gyakran használt madárképeket írásaiban.

Hatéves korában tapasztalta meg először a híresség státuszát. A Pathé News(wd)[60] leforgatta a "Little Mary O'Connor" című filmet betanított csirkével,[61] és az egész országban bemutatta a filmet. Azt mondta: "Hatéves koromban volt egy csirkém, amely hátrafelé sétált, és a Pathé Newsban szerepelt. Én is benne voltam a csirkével. Csak azért voltam ott, hogy segítsem a csirkét, de ez volt életem csúcspontja, azóta egy antiklimax volt."[62]

A középiskolában, amikor a lányoknak vasárnapi ruhákat kellett varrniuk maguknak, O'Connor egy teljes alsóneműt és ruhát varrt kedvenc kacsájának.[63]

Felnőttként "Andalúziában" mintegy 100 féle pávát nevelt és ápolt. A madarak minden fajtája lenyűgözte, kacsákat, struccokat, emukat, tukánokat és bármilyen egzotikus madarat nevelt, amit csak tudott szerezni, miközben pávaképeket is beépített könyveibe. A The King of the Birds című esszéjében írt páváiról.

Emlékezete, díjak és elismerések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az O'Connor's Complete Stories 1972-ben elnyerte az Egyesült Államok szépirodalmi nemzeti könyvdíját, és egy 2009-es online szavazáson a valaha volt legjobb könyvnek választották a National Book Awards-on.

2015 júniusában az Egyesült Államok Postaszolgálata egy új postabélyeggel, a Literary Arts sorozat 30. kiadásával tüntette ki O'Connort. Néhányan kritizálták a bélyeget, mivel az nem tükrözi O'Connor karakterét és örökségét.

2016-ban a Savannah Women of Vision beiktatásába választották.

A University of Georgia Press által O'Connor tiszteletére elnevezett Flannery O'Connor Award for Short Fiction egy olyan díj, amelyet 1983 óta évente adnak át egy kiemelkedő novellagyűjteménynek.[64]

A Killdozer Lupus című dala az O'Connor életét kioltó betegségről szól, az 1989-es 12 Point Buck című albumon található.[65]

A Flannery O'Connor Book Trail a Little Free Libraries[66] sorozata, O'Connor Savannah-i és Milledgeville-i otthonai között húzódik.[67]

A Flannery O'Connor Childhood Home egy történelmi házmúzeum Savannah-ban, Georgia államban, ahol O'Connor gyermekkorában élt. A múzeumi szolgálat mellett a ház rendszeres rendezvényeknek, programoknak ad otthont.

A Maryland Loyola Egyetemen(wd)[68] egy diákotthon volt, amelyet O'Connorról neveztek el. 2020-ban Flannery O'Connor Hallt átnevezték Thea Bowman(wd)[69] aktivista nővér tiszteletére. A közlemény azt is megemlíti: „Ez az átnevezés Flannery O’Connor, a 20. századi katolikus amerikai írónő közelmúltbeli egyes munkáiban jelenlévő rasszizmus felismerése után történt.”[70]

A Flannery: The Storied Life of the Writer from Georgia[71] című film egy író története, "aki a létezés nagyobb titkaival birkózott".[72]

A 2023-ban Ethan Hawke rendezésével készült Wildcat című film Flannery O'Connor írónő életét követi, miközben az első regénye kiadásával küzdött. Az írónőt Maya Hawke, a rendező és Uma Thurman színésznő lánya alakítja.[73]

Idézetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • "Bárhová megyek, mindenhol megkérdezik tőlem, hogy az egyetemek megfojtják-e az írókat. Az a véleményem, hogy nem fojtják el eléggé őket."
  • "Sok olyan bestseller van, amit egy jó tanár megakadályozhatott volna."
  • A sikerről: "Jobb fiatalnak lenni a kudarcokban, mint öregnek a sikerekben."

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Wise Blood (1952)
  • The Violent Bear It Away (1960)

Novellagyűjtemények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A Good Man Is Hard to Find and Other Stories (1955)
  • Everything That Rises Must Converge (1965)
  • The Complete Stories (1971)

Egyéb írások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Mystery and Manners: Occasional Prose (1969)
  • The Habit of Being: Letters of Flannery O'Connor (1979)
  • The Presence of Grace: and Other Book Reviews (1983)
  • Flannery O'Connor: Collected Works (1988)
  • Flannery O'Connor: The Cartoons (2012)
  • A Prayer Journal (2013)

Magyarul

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "www.georgiawritersmuseum.org/flannery-oconnor/".
  2. ↑ "www.nationalbook.org/books/the-complete-stories-of-flannery-oconnor/".
  3. ↑ "www.georgiawomen.org/gwa-hall-of-fame".
  4. ↑ Az Egyesült Államok déli irodalma az Egyesült Államok déli területéről vagy a régió írói által írt amerikai irodalomból áll. Az amerikai délről írt irodalom először a gyarmati korszakban kezdődött, és jelentősen fejlődött az Egyesült Államokban a rabszolgaság időszaka alatt és után.
  5. ↑ A Southern Gothic a fikció, a country zene, a film és a televízió művészi alműfaja, amelyre erősen hatnak a "gothic" elemek és az amerikai dél. A déli gótika gyakori témái közé tartozik a különc karakterek történetmesélése, leromlott vagy elhagyatott környezetben, groteszk helyzetekben és más baljós eseményekben, amelyek a szegénységgel, elidegenedéssel, bűnözéssel vagy erőszakkal kapcsolatosak és abból fakadnak.
  6. ↑ Basselin, Timothy J. (2013). Flannery O'Connor: Writing a Theology of Disabled Humanity. baylorpress.com.
  7. ↑ A National Book Award for Fiction egyike annak az évenkénti öt National Book Awardnak, amely az Egyesült Államok állampolgárainak kiemelkedő irodalmi munkásságát ismeri el.
  8. ↑ "Focus on Flannery O'Connor at Write by the Sea". independent (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. március 13.
  9. ↑ Gooch 2009, p. 30; Bailey, Blake, "Between the House and the Chicken Yard", Virginia Quarterly Review (Spring 2009): 202–205, 2016. június 2. dátummal az eredetiből archiválva, hozzáférés: 2022. október 5. {{cite journal}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó).
  10. ↑ Cline mansion
  11. ↑ "Andalusia Farm – Home of Flannery O'Connor". Andalusia Farm. Hozzáférés: 2016. március 4.
  12. ↑ Andalusia Farm
  13. ↑ "Flannery O'Connor". Andalusia Farm. 2016. április 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. május 12.
  14. ↑ A Georgia College & State University egy nyilvános bölcsészeti egyetem a georgiai Milledgeville-ben.
  15. ↑ Heintjes, Tom (2014. június 27.). "Flannery O'Connor, Cartoonist". Hogan's Alley. 2016. március 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. május 12.
  16. ↑ Moser, Barry (2012. július 6.). "Flannery O'Connor, Cartoonist". The New York Review of Books (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. március 12.
  17. ↑ Robie Mayhew Macauley (Grand Rapids, 1919. május 31. – Boston, 1995. november 20.) amerikai szerkesztő, regényíró és kritikus.
  18. ↑ Az Amana Colonies hét falu 11 000 hektáron Iowa megyében, Iowa keleti-középső részén, az Egyesült Államokban: Amana, East Amana, High Amana, Middle Amana, Dél-Amana, West Amana és Homestead. A falvakat német radikális pietisták építették és telepítették be, akiket hazájukban üldöztek.
  19. ↑ Az Iowa Writers' Workshop egy diplomás szintű kreatív írási program.
  20. ↑ John Crowe Ransom (1888. április 30. – 1974. július 3.) amerikai oktató, tudós, irodalomkritikus, költő, esszéista és szerkesztő.
  21. ↑ Robie Mayhew Macauley (1919. május 31. – 1995. november 20.) amerikai szerkesztő, regényíró és kritikus.
  22. ↑ Austin Warren (1899. július 4. – 1986. augusztus 20.) amerikai irodalomkritikus, író és angol professzor.
  23. ↑ Andrew Nelson Lytle (1902. december 26. – 1995. december 12.) amerikai regényíró, drámaíró, esszéíró és irodalomprofesszor.
  24. 1 2 3 Gordon, Sarah (2015. december 8.) [Originally published July 10, 2002]. "Flannery O'Connor". New Georgia Encyclopedia. Georgia Humanities Council. 2016. március 14. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. május 13.
  25. ↑ A Sewanee Review egy 1892-ben alapított amerikai irodalmi folyóirat.
  26. ↑ Paul Engle (1908. október 12. – 1991. március 22.) amerikai költő, szerkesztő, tanár, irodalomkritikus, regény- és drámaíró.
  27. ↑ A Master of Fine Arts (MFA vagy M.F.A.) végső diploma képzőművészetből, beleértve a vizuális művészeteket, a kreatív írást, a grafikai tervezést, a fotózást, a filmkészítést, a táncot, a színházat és az egyéb előadóművészeteket és bizonyos esetekben színházi menedzsment, vagy művészeti igazgatást.
  28. ↑ "LitCity".
  29. ↑ A Yaddo egy művészközösség Saratoga Springsben.
  30. ↑ Saratoga Springs város New York államban, Saratoga megyében.
  31. ↑ Robert Stuart Fitzgerald (1910. október 12. – 1985. január 16.) amerikai költő, kritikus és műfordító, akinek a görög klasszikusok átdolgozásai "a tudósok és a diákok egy generációjának standard műveivé váltak". Leginkább az ókori görög és latin fordítójaként ismerték. Számos saját verses könyvet is írt.
  32. ↑ Ridgefield egy város a Connecticut állambeli Fairfield megyében.
  33. ↑ A legjobb amerikai novellák éves antológiája a Houghton Mifflin Harcourt(wd) által kiadott The Best American Series sorozat része.
  34. ↑ Farmer, David (1981). Flannery O'Connor: A Descriptive Bibliography. New York: Garland Publishing.
  35. ↑ Csalhatatlan vér (film)
  36. ↑ Friedrich von Hügel (született: Friedrich Maria Aloys Franz Karl Freiherr von Hügel, általában von Hügel báróként ismert; 1852. május 5. – 1925. január 27.) befolyásos osztrák katolikus laikus, vallásos író és keresztény apologéta. Bár Alfred F. Loisyval és George Tyrrell-lel(wd) való barátsága miatt a modernisták közé sorolták, von Hügel elutasította a modernista hitelméletet.
  37. ↑ Flannery O’Connor találkozása Mary Ann Longgal
  38. ↑ Mystery and Manners: Occasional Prose ISBN 9780374508043
  39. ↑ Flannery O'Connor's Private Life Revealed in Letters
  40. ↑ The Habit of Being: Letters of Flannery O'Connor. Farrar, Straus and Giroux. ISBN 9780374504649
  41. ↑ Az isteni kegyelem sok vallásban jelenlévő teológiai kifejezés. Úgy határozták meg, mint isteni befolyás, amely az emberekben megszentelődésre, erényes késztetésekre ösztönöz, és erőt ad a próbák elviseléséhez és a kísértéseknek való ellenálláshoz, valamint isteni eredetű egyéni erényként vagy kiválóságként.
  42. ↑ Spivey, Ted R. (1997). Flannery O'Connor: The Woman, the Thinker, the Visionary. Mercer University Press. 60. o.
  43. ↑ Elie, Paul (2020. június 15.). "How racist was Flannery O'Connor?". The New Yorker. Hozzáférés: 2023. szeptember 10.{{cite magazine}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  44. 1 2 Maryat Lee (született: Mary Attaway Lee; 1923. május 26. – 1989. szeptember 18.) amerikai drámaíró és színházi rendező, aki jelentős mértékben hozzájárult a második világháború utáni avantgárd színházhoz, úttörő szerepet játszott a harlemi utcaszínházban, majd megalapította az Eco Theater színházat, amely az Appalachia(wd) állambeli szóbeli történetekből drámaprodukciókat fejlesztett ki.
  45. ↑ Elie, Paul (2020. június 15.). "How racist was Flannery O'Connor?". The New Yorker. Hozzáférés: 2023. szeptember 10.{{cite news}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  46. ↑ Flannery O'Connor, Hermit Novelist. University of South Carolina Press. ISBN 9781611172270
  47. ↑ Andalúzia Flannery O'Connor georgiai vidéki birtokának neve Baldwin megyében.
  48. ↑ Flannery (film)
  49. ↑ Alice McDermott (1953. június 27. –) amerikai író, egyetemi tanár.
  50. ↑ American Masters | Flannery | Season 35 (angol nyelven), hozzáférés: 2021. június 16.
  51. ↑ Everything That Rises Must Converge. By O'Connor, Flannery. Farrar, Straus and Giroux. ISBN 9780374504649
  52. ↑ Robert Traill Spence Lowell IV (1917. március 1. – 1977. szeptember 12.) amerikai költő.
  53. ↑ Elizabeth Bishop (1911. február 8. – 1979. október 6.) amerikai költő és novellaíró.
  54. ↑ Samuel Ashley Brown (1923. december 19. – 2011. június 24.) a Dél-Karolinai Egyetem emeritus professzora volt, aki angolt és összehasonlító irodalmat tanított.
  55. ↑ Hazel Elizabeth Hester (1923. június 1. – 1998. december 26.) befolyásos huszadik századi írók amerikai tudósítója volt.
  56. ↑ Flannery's Friend: Emory Unseals Letters from O'Connor to Longtime Correspondent Betty Hester
  57. ↑ McCoy, Caroline (2019. május 17.). "Flannery O'Connor's Two Deepest Loves Were Mayonnaise and Her Mother". Literary Hub.
  58. ↑ The Presence of Grace, and Other Book Reviews. University of Georgia Press. ISBN 9780820331393
  59. ↑ Martin, Carter W. (1968). The True Country: Themes in the Fiction of Flannery O'Connor. Vanderbilt University Press.
  60. ↑ A Pathé News híradó- és dokumentumfilm-gyártó volt 1910 és 1970 között az Egyesült Királyságban. Alapítója, Charles Pathé(wd) a mozgóképek úttörője volt a némafilmes korszakban.
  61. ↑ O'Connor, Flannery (1932). Do You Reverse? (Motion picture). Pathé.
  62. ↑ Conversations with Flannery O'Connor. University of Missouri Press. ISBN 0878052658
  63. ↑ Basselin, Timothy J. (2013). Flannery O'Connor: Writing a Theology of Disabled Humanity. baylorpress.com. 9. o.
  64. ↑ Flannery O’Connor Award for Short Fiction
  65. ↑ Killdozer - Twelve Point Buck LP
  66. ↑ Little Free Libraries
  67. ↑ Southern Gothic: Flannery O'Connor Little Free Libraries
  68. ↑ A Loyola University Maryland egy jezsuita magánegyetem Baltimore-ban, Maryland államban.
  69. ↑ Thea Bowman (született: Bertha Elizabeth Bowman; 1937. december 29. – 1990. március 30.) fekete katolikus hittestvér, tanár és tudós, aki jelentős mértékben hozzájárult a katolikus egyháznak afro-amerikai társaiért végzett szolgálatához.
  70. ↑ Loyola Renames Flannery O'Connor Hall After Sister Thea Bowman
  71. ↑ Flannery: The Storied Life of the Writer from Georgia.Directed by Mark Bosco, SJ and Elizabeth Coffman. USA: Long Distance Productions in association with American Masters, 2020.
  72. ↑ Moran, Daniel. Review of Flannery: The Storied Life of the Writer from Georgia dir. by Mark Bosco, SJ and Elizabeth Coffman. American Catholic Studies 132, no. 4 (2021): 47-50.
  73. ↑ Wildcat (film)

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Flannery O'Connor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Flannery_O’Connor&oldid=28973947”