Benzodiazepinek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A benzodiazepinek pszichoaktív gyógyszerek osztályába tartozó vegyületek, melyet főként nyugtatóként és altatóként közismertek, de a kábítószerpiacon is jelen vannak. A gyógyászatban szedatív (nyugtató), hipnotikus (altató), szorongásoldó (anxiolitikus), görcsoldó (antikonvulzív), izomlazító (izomrelaxáns) és amnéziát (emlékezet-kiesést) okozó tulajdonságaik miatt használják. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé a benzodiazepinek használatát a szorongás, álmatlanság, nyugtalanság, izomgörcsök, alkoholelvonási tünetek kezelésében, valamint műtéti és fogászati beavatkozások előtt. A hetvenes években a világon leggyakrabban felírt gyógyszer a benzodiazepinek közül kerületek ki.[1] A legközismertebb benzodiazepin típusú gyógyszerkészítmények a Seduxen, a Rivotril és a Xanax.

Története[szerkesztés]

Az első benzodiazepin a klórdiazepoxid (Librium) volt, melyet Leo Sternbach fedezett fel. 1960-ban kezdték bevezetni a piacra, és gyorsan követte a diazepám (Valium, Seduxen). Terápiás tulajdonsága, hogy fokozza a GABA neurotranszmitter hatását a GABAA receptorokon, ami depresszív vagy nyugtató hatású a központi idegrendszerre. A korábban használt barbiturátok helyett manapság a benzodiazepinek a leggyakrabban felírt nyugtató-altatók (szedato-hipnotikumok). Ugyanakkor a benzodiazepinek használatát újabban kezdik felváltani a nem-benzodiazepin gyógyszerek (zolpidem, zopiklon), különösen az álmatlanság kezelésére.

Orvosi felhasználása[szerkesztés]

Pánikbetegség[szerkesztés]

Generalizált szorongás[szerkesztés]

Alvászavar[szerkesztés]

Görcsgátlás[szerkesztés]

Alkoholelvonás[szerkesztés]

Mellékhatások, hozzászokás és elvonás[szerkesztés]

Mellékhatások[szerkesztés]

A benzodiazepinek általában biztonságos és hatékony gyógyszerek rövid távú alkalmazás során, bár kognitív károsodások vagy paradox hatások, mint például a fokozott agresszió vagy gátlástalan viselkedés, időnként előfordulnak.

Szellemi leépülés[szerkesztés]

Az idős emberek fokozottan veszélyeztetettek a benzodiazepinek káros hatásaitól. Egy 2014-ben megjelent tanulmány szerint a három hónapnál hosszabb ideig tartó benzodiazepin használat 51%-kal növeli az Alzheimer-kór kialakulásának valószínűségét.[2] Bár ezt a kutatási eredményt nagyobb sajtóvisszhang kísérte, nem ez volt az első kutatás, mely a hosszútávú benzodiazepin használat káros hatásaival foglalkozott. Például francia kutatók 2012-ben jelentősnek találták a leépülés kockázatát a hosszútávú benzodiazepin szedés esetén. [3][4]

Függőség[szerkesztés]

Használatuk hosszabb távon nem javasolt, mivel kiválthatnak toleranciát, fizikai függőséget, addikciót és a benzodiazepin megvonási tüneteket a szerek elhagyásakor. A benzodiazepinekkel gyakran előfordul súlyos, gyógyszerrel való visszaélés. A benzodiazepinek hosszú távú használatának további hátrányai közé tartozik, hogy alvási problémákat okozhatnak vagy azokat súlyosbíthatják. Depresszió, szorongás és pánikroham, valamint agorafóbia alakulhat ki.

A benzodiazepinek veszélyessége[5]

Benzodiazepin elvonás[szerkesztés]

Súlyos tünetek leginkább a nagy dózisú benzodiazepin-kúra esetében a gyógyszerelhagyást követően jelentkeznek, vagy akkor, ha hirtelen, fokozatos csökkentés nélkül történik az elhagyás. Hirtelen gyógyszerelhagyás veszélyes lehet, ezért az elhagyás előtt a fokozatos csökkentés javasolt. Az ajánlott csökkentési mérték szerint a csökkentés nem haladhatja meg az átlagos havi 10%-os csökkentés mértékét, így a szer 10 hónap alatt teljesen elhagyható.[6] Ugyanakkor kialakult benzodiazepin-függőség esetén enyhébb mértékben a fokozatos csökkentett dózisú gyógyszerelhagyáskor is megjelennek az elvonási tünetek.

Benzodiazepin elvonási szindróma[szerkesztés]

A benzodiazepin leggyakoribb elvonási tünetei:[7]

  • álmatlanság
  • félelmek, szorongás
  • emésztési problémák
  • depresszió
  • remegés
  • károsodás az emlékezőképességben[8]
  • koncentrálóképesség romlása[8]
  • nyugtalanság
  • izomgörcsök

A kevésbé gyakori elvonási tünetek közé tartozik:[9]

Túladagolás, mérgezés, halálozás[szerkesztés]

A benzodiazepinek terhesség alatti biztonságosságának tekintetében ellentmondásos adatok állnak rendelkezésre. Ezen gyógyszerek teratogenitása nem nagy, azonban nem bizonyított, hogy okozhatnak-e jelentős fejlődési rendellenességet, torzulást az újszülöttekben. A benzodiazepinek szedhetők terhesség alatt, azonban ez az újszülöttben megvonási tüneteket okozhat.

Benzodiazepinek használatánál gyakran előfordul túladagolás, de túladagolás esetén kevésbé mérgezőek az 1950-es évekig használt barbiturátoknál. Amennyiben a benzodiazepinekkel együtt egyéb központi idegrendszeri depresszánsokat, például alkoholt vagy opiátokat használ valaki, az idegrendszert működését befolyásoló hatások összeadódva idegrendszert bénító hatást, légzésleállást, majd halált okozhatnak. Ez különösen problematikus az egyéb depresszáns hatású drogokat, pl. a heroint használók körében. Ezért a halálozási ráta sokszorosa a normál lakosság halálozási arányának azok esetében, akik úgy használnak benzodiazepineket, hogy alkoholfüggőséggel is küzdenek.[10] A benzodieazepin típusú gyógyszerek szedése különösen a középkorúaknál jár emelkedett halálozási kockázattal.[11]

Kémiája, hatásmechanizmusa[szerkesztés]

A benzodiazepinek alapszerkezete

Hatás-időtartam szerinti megkülönböztetés[szerkesztés]

A benzodiazepineknek változatos az eliminációs felezési ideje, ez alapján rövid, közepes és hosszú hatástartamúakat különböztetünk meg. A rövid és közepes hatástartamú benzodiazepineket részesítik előnyben az álmatlanság kezelésére. A hosszabb hatástartamú benzodiazepinek a szorongás kezelésére használatosak.

Néhány benzodiazepin típusú gyógyszer hatóanyag[szerkesztés]

Társadalmi és kulturális vonatkozások[szerkesztés]

Jogi státusza[szerkesztés]

Rekreációs használata[szerkesztés]

Állatorvosi használata[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Heather Ashton:A benzodiazepin-függőség diagnózisa és megbirkózás e függőséggel Fordította: Csontos Erika, tenyek-tevhitek.hu
  2. Benzodiazepine use and risk of Alzheimer’s disease: case-control study BMJ 2014; 349 doi: http://dx.doi.org/10.1136/bmj.g5205 (Published 09 September 2014) Cite this as: BMJ 2014;349:g5205
  3. de Gage, S. B., Bégaud, B., Bazin, F., Verdoux, H., Dartigues, J. F., Pérès, K., & Pariente, A. (2012). „Benzodiazepine use and risk of dementia: prospective population based study” (angol nyelven). BMJ 345. DOI:10.1136/bmj.e6231.  
  4. Gyógyszerek okozhatják az Alzheimer-kórt? Csak óvatosan a nyugtatókkal 2014.09.12.
  5. Nutt D, King LA, Saulsbury W, Blakemore C (2007. március 24.). „Development of a rational scale to assess the harm of drugs of potential misuse”. Lancet 369 (9566), 1047–1053. o. DOI:10.1016/S0140-6736(07)60464-4. PMID 17382831.  
  6. How to taper off high potency and or short acting benzodiazepines. [2015. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 20.)
  7. Chouinard G (2004). „Issues in the clinical use of benzodiazepines: potency, withdrawal, and rebound”. The Journal of clinical psychiatry 65 (Suppl 5), 7–12. o. PMID 15078112.  
  8. a b Heather Ashton (2005. május). „The diagnosis and management of benzodiazepine dependence”. Current Opinion in Psychiatry 18 (3), 249–255. o. DOI:10.1097/01.yco.0000165594.60434.84. PMID 16639148. (Hozzáférés ideje: 2017. május 20.)  
  9. Harrison PC, Gelder MG, Cowen P. The misuse of alcohol and drugs, Shorter Oxford Textbook of Psychiatry, 5th ed., Oxford University Press, 461–462. o. (2006). ISBN 0-19-856667-0 
  10. Piesiur‐Strehlow, B., U. Strehlow, and W. Poser. "Mortality of patients dependent on benzodiazepines." Acta psychiatrica scandinavica 73.3 (1986): 330-335.
  11. Charlson, Fiona, et al. "A systematic review of research examining benzodiazepine‐related mortality." Pharmacoepidemiology and drug safety 18.2 (2009): 93-103.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]