Pszichoterápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pszichoterápia gyógymód a lelki problémák, magatartászavarok kezelésében és gyógyításában. „Lélekgyógyászat”, mely kölcsönhatást (interakciót) alakít. Társalgással (kommunikációval) változtat az élmények átélésén és feldolgozásán, a magatartáson. Egyénileg, csoportosan, pár-család és/vagy terápiás rendszerben. Napjainkban számtalan iskola és irányzat műveli, szerepe van a képességek fejlesztésében és kreatív kibontakoztatásában is. A kezelt csoport lelki (mentális) zavarát, gondját próbálja javítani, orvosolni. A kezelő megfelelő képzettséggel, gyakorlattal rendelkezik. [1]

Magyarországon[szerkesztés]

Egyéni, illetve csoportos pszichoterápia alatt a hazánkban elterjedt, képzéssel és megfelelő szintű képviselettel rendelkező, tudományosan megalapozott módszerspecifikus pszichoterápiákat értjük. A pszichoterápiák hivatalos leírásában, a Pszichoterápiás Protokollban [2], mely a Pszichoterápiás Tanács mindenkor érvényes álláspontját képviseli azon pszichoterápiák szerepelnek, amelyek klinikai értelemben önmagukban fő terápiáként alkalmazhatók, a hazai klinikumban elterjedtek, a Pszichoterápiás Tanácsban és a hazai pszichoterápiás képzési rendszerben részt vesznek. A Pszichoterápiás Tanács a protokoll felállításával kvázi meghúzta a határt azok között a terápiás formák között, melyek képzése a megfelelő minőséggel garantálható Magyarországon (megfelelő képzettségű és gyakorlatú kiképzők oktatják) és azok között az eljárások között, melyek eredményességét nem garantálja (pl. azért, mert nincs megfelelő számú pszichoterapeuta, akik szakmai kérdéseiket tapasztalataikat megosztanák egymással vagy szupervíziót tudnának megfelelő földrajzi lefedettséggel kínálni a módszerben jártas kollégáik számára. Az eljárások sora nem végleges, későbbiekben további eljárások akkreditálhatók, amennyiben a PT által előírt mindenkori követelményeknek eleget tesznek.

Az egyes pszichoterápiás eljárások paraméterezettek, sajátosságaik alapján elkülöníthetők. A paraméterek (vázlatuk ebben a protokollban szerepel) felvilágosítást nyújtanak arról, hogy mi történik az egyes eljárások során. Ez mind a betegek felvilágosítása, mint a minőségbiztosítás szempontjából fontos. A betegnek joga tudni, melyik eljárást alkalmazzák nála, és kezelője rendelkezik-e megfelelő képzettséggel.

Pszichoterápiás képzettség fokozatai szerint úgynevezett alap-pszichoterápiás tevékenységet pszichiáterek, gyermekpszichiáterek és klinikus szakpszichológusok végezhetnek. Képzési szempontból az alappszichoterápia végzése a képzés úgynevezett propedeutikai fázisához kötött. Pszichoterápia végzéséhez a szakorvosi illetve klinikus szakpszichológusi végzettségre ráépített pszichoterápiás szakvizsga szükséges.

Pszichoterápiás módszerek[szerkesztés]

Alap pszichoterápiák[szerkesztés]

  • Pszichoterápiás krízis intervenció (válság hárítás)
  • Pszichoterápiás konzultáció (tanácskozás)
  • Szupportív terápia (elviselt kezelés) -szerződésre épül. Önjavító, érzelmi szövetség [3]
  • Autogén tréning

Szakpszichoterápiák[szerkesztés]

Analitikus terápiák lásd még pszichoanalízis

  • Standard pszichoanalízis
  • Pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia, pszichodinamikus terápia
  • Pszichoanalitikus rövid terápia

Viselkedés- és kognitív terápiák

Humanisztikus terápiák

Egyéb, mélylélektani terápiák

Egyéb terápiák

Gyermekterápiák

  • Gyermekterápia

Csoportpszichoterápiák

  • Dinamikus csoportpszichoterápia
  • Pszichodráma csoport-pszichoterápia

Család- és párpszichoterápia

Szakpszichoterápia (módszerspecifikus pszichoterápia) végzéséhez pszichoterapeuta szakképesítés és módszerspecifikus jártasság szükséges. Kombináció esetén valamennyi alkalmazott technikában való képzettség szükséges. Európai képzettségi szint elismertségét jelzi az Európai Pszichoterápiás Szövetség által adott ECP fokozat (European Certificate for Psychotherapy), mely a Pszichoterápiás Tanácson keresztül szerezhető meg.

Módja[szerkesztés]

A pszichoterápia mindig kezeléssorozat, üléseken folyik . A gyakorisága és időtartama rögzített. A pszichoterápiás ülés időtartama alapesetben 60 perc, melyből a beteggel töltött idő 45-50 perc. Egyes módszereknél dupla (például ambuláns csoport-pszichoterápia, családterápia) illetve tripla (pszichodráma, családterápia) ülésekkel helyes dolgozni. Bizonyos módszerek, illetve szupportív terápiák esetében indokolt lehet a felezett ülés (25-30 perc).

A terapeuta és a kezelt megbeszélésén szerződik a módszert, az ülések idejét, gyakoriságát és a folyamat várható hosszát. A terápiára megállapodás és az ügyfél felvilágosítása elengedhetetlen.

Hatótényezői[szerkesztés]

A pszichoterápiák élőmunka-igényes (szakemberigényes) eljárások. A fő terápiás hatótényező a módszeren kívül maga a kezelő személyisége; a terápia az alkalmazót személyében is igénybe veszi.

Diszkrepancia(meghasonlás)[szerkesztés]

A szerződés céljának módosulása, a feltételek változása: fennáll-e a kezelés szükséges összhangja? Vagy gondoskodni kell az összhangról vagy olyan eljárást indítani, ami helyreállítja az összhangot. [4] Terapeutaváltás terápia közben a lélektani kötődés miatt nem lehetséges. A terápia megszakadása váltás miatt általában megrázkódtatással, iatrogéniával(orvosbaj) jár. A páciens rendszerint nem adható át, a terápiát be kell fejezni, és újat kell kezdeni.

Hol alkalmazzák[szerkesztés]

A pszichoterápia ambuláns és kórházi kezelésként alkalmazható. Ambuláns pszichoterápiás ellátás keretében a terápia úgynevezett zárt rendelés keretében folyik, azaz várakozás nincs, a beteg adott időre jön és távozik. Meghatározott indikációk (így például krízis - veszélyeztetettség, környezetből való kiemelés szükségessége, ambuláns kezelhetetlenség a tünet jellege miatt, illetve a terápiák rendszerszerű kombinációja, pszichoterápiás rezsim miatt) pszichoterápiás osztályi kezelés szükséges. Az osztályon nyílt csoport van. A gyógyulttól nem várható, hogy maradjon más gyógyulásáig. [5]

A pszichoterápiás munka a terápiás ülések mellett feldolgozási időt és esetmegbeszélési időt foglal magában (körülbelül négy órából három óra terápiás ülés, egy óra feldolgozás és esetmegbeszélés).

A pszichoterápiás eljárások meghatározott esetekben egymással, illetve gyógyszeres terápiával kombinálhatók.

Forrás[szerkesztés]

Pszichoterápiás szakmai protokoll [1]

  • Bevezetés a Pszichológiába Pléh Csaba - Boross Ottilia válogat - szerkeszt (2004). ISBN 9633894786 /37. Szőnyi Gábor: A pszichoterápiák osztályozása
  • Szőnyi Gábor - Füredi János (szerk.): A pszichoterápia tankönyve (2000). Medicina, Budapest (3-52 o.)
  1. Szőnyi Gábor 753-755. o.
  2. http://www.pszichoterapia.hu/download/PT_protokoll.doc
  3. Szőnyi Gábor 760. o.
  4. Szőnyi Gábor 764. o.
  5. Szőnyi Gábor 782-783. o.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]