Személyiségzavar
A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.).
Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul.[1]
A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető.
Csoportosításuk (DSM-V szerint)
[szerkesztés]A kategóriák nem különülnek el szigorúan, néhol átfedésben vannak egymással, valamint egy személynél több személyiségzavar is jelen lehet.
Excentrikus (különc) személyiségzavarok – A csoport
[szerkesztés]Dramatikus (teátrális) személyiségzavarok – B csoport
[szerkesztés]- antiszociális személyiségzavar
- borderline személyiségzavar
- hisztrionikus személyiségzavar
- narcisztikus személyiségzavar
Szorongásos személyiségzavarok – C csoport
[szerkesztés]Egyéb személyiségzavarok
[szerkesztés]- Passzív-agresszív személyiségzavar
- Szenzitív személyiségzavar
- Depresszív személyiségzavar
- Hipertím személyiségzavar
- Irritábilis személyiségzavar
Források
[szerkesztés]- https://onlinepszichologus.net/blog/a-szemelyisegzavarok-tipusai/
- https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/szemelyisegzavar
- https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/betegtajekoztatok/szakambulanciank-profiljaba-nem-tartozo-zavarok/szemelyisegzavarok/
- https://semmelweis.hu/pszichiatria/files/2016/10/gytk_hun_szemelyisegzavarok_2015.pdf
- http://midra.uni-miskolc.hu/document/23230/17803.pdf
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ronald J. Comer: A lélek betegségei pszichopatológia. Boross Ottilia. Utánny. 2005. ISBN 978-963-276-242-5 Hozzáférés: 2021. február 19.
