Személyiségzavar
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.).
Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul.[1]
A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető.
Csoportosításuk (DSM-V szerint)[szerkesztés]
A kategóriák nem különülnek el szigorúan, néhol átfedésben vannak egymással, valamint egy személynél több személyiségzavar is jelen lehet.
Excentrikus (különc) személyiségzavarok – A csoport[szerkesztés]
Dramatikus (teátrális) személyiségzavarok – B csoport[szerkesztés]
- Antiszociális személyiségzavar
- Borderline személyiségzavar
- Hisztrionikus személyiségzavar
- Narcisztikus személyiségzavar
Szorongásos személyiségzavarok – C csoport[szerkesztés]
Egyéb személyiségzavarok[szerkesztés]
- Passzív-agresszív személyiségzavar
- Szenzitív személyiségzavar
- Depresszív személyiségzavar
- Hipertím személyiségzavar
- Irritábilis személyiségzavar
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ronald J. Comer: A lélek betegségei pszichopatológia. Boross Ottilia. Utánny. 2005. ISBN 978-963-276-242-5 Hozzáférés: 2021. feb. 19.