Személyiségzavar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.).

Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul.[1]

A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető.

Csoportosításuk (DSM-V szerint)[szerkesztés]

A kategóriák nem különülnek el szigorúan, néhol átfedésben vannak egymással, valamint egy személynél több személyiségzavar is jelen lehet.

Excentrikus (különc) személyiségzavarok – A csoport[szerkesztés]

  1. Paranoid személyiségzavar
  2. Skizoid személyiségzavar
  3. Skizotip személyiségzavar

Dramatikus (teátrális) személyiségzavarok – B csoport[szerkesztés]

  1. Antiszociális személyiségzavar
  2. Borderline személyiségzavar
  3. Hisztrionikus személyiségzavar
  4. Narcisztikus személyiségzavar

Szorongásos személyiségzavarok – C csoport[szerkesztés]

  1. Elkerülő személyiségzavar
  2. Dependens személyiségzavar
  3. Rögeszmés-kényszeres személyiségzavar

Egyéb személyiségzavarok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ronald J. Comer: A lélek betegségei pszichopatológia. Boross Ottilia. Utánny. 2005. ISBN 978-963-276-242-5 Hozzáférés: 2021. feb. 19.