Adolf Eichmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Otto Adolf Eichmann
Adolf Eichmann a jeruzsálemi tárgyaláson
Adolf Eichmann a jeruzsálemi tárgyaláson
Született 1906. március 19.
Solingen, Németország
Elhunyt 1962. május 31. (56 évesen)
Izrael
Álneve Ricardo Klement
Állampolgársága
Nemzetisége német
Házastársa Veronika Liebl
Gyermekei Ricardo Eichmann
SzüleiMaria Eichmann
Adolf Karl Eichmann
Foglalkozása
  • politikus
  • tiszt
Tisztség köztisztviselő
Kitüntetései Anschluss Medal
Halál okakivégzés
Sírhely Földközi-tenger

Otto Adolf Eichmann aláírása
Otto Adolf Eichmann aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Adolf Eichmann témájú médiaállományokat.

Otto Adolf Eichmann (Solingen, Németország, 1906. március 19.Ramla, Izrael, 1962. május 31.[2]) német SS-főtiszt, SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja. A zsidódeportálások egyik fő szervezője, gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. Argentínai bujkálása alatt izraeli ügynökök elrabolták és Izraelben bíróság elé állították: bűnösnek találták és 1962-ben kivégezték.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkorát Linzben töltötte (csakúgy, mint Hitler). Villamosmérnöknek tanult, azonban tanulmányait nem tudta befejezni pénzügyi okok miatt. 1932-ben, Bécsben belépett a nemzetiszocialista pártba. Politikai tevékenysége miatt el kellett hagynia Ausztriát. Németországba ment, ahol csatlakozott az SA-hoz. Himmler kinevezte a Zsidóügyi Tudományos Múzeum élére.

1935-től a berlini SD-központban Eichmann a zsidóügyek felelőse. 1937-ben Palesztinában tanulmányozta a zsidó kivándorlás lehetőségeit. 1938-tól a bécsi Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát vezette. 1939 végétől az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 (zsidóügyi) ügyosztályának volt a vezetője. Részt vett a wannseei konferencián 1942 januárjában. Az európai zsidók deportálását Eichmann és munkatársai szervezték és irányították. Személyesen leghosszabb ideig Magyarországon tevékenykedett a német megszállás után.

A világháború után Argentínába szökött vatikáni útlevéllel. Itt a Moszad ügynökei elrabolták, 1960-ban. Elkábítva Izraelbe csempészték, a következő évben zsidó bíróság elé állították, halálra ítélték és 1962-ben felakasztották. Hamvait a Földközi-tengerbe szórták.

Eichmann Magyarországon[szerkesztés]

Eichmann helyettese, Hermann Krumey és másik közvetlen munkatársa, Dieter Wisliceny a német hadsereggel együtt érkeztek Magyarországra 1944. március 19-én. Eichmann néhány nappal később érkezett az országba. Innen kívánta megszervezni a több százezer magyar zsidó deportálását. Sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt.

A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról. Eichmann ezután visszatért Németországba. Október 17-én Veesenmayer jelentette Szálasinak, hogy Eichmann visszatért, és 50 000 munkaképes (zsidó) férfi kiállítását követeli. Az első halálmenetek november 6-án indultak el a nyugati határ felé. A magyar zsidó holokauszt áldozatainak számát összesen körülbelül 400 000 főre becsülik.[3]

Pere és kivégzése[szerkesztés]

Eichmann a háború után 4 évig Németországban favágóként bujdosott, majd sikerült Argentínába jutnia. Később felesége és gyermekei is követték, és Buenos Aires mellett, Suarezben telepedtek le. 1960-ban három izraeli ügynök fogta el. Elrabolták és 1960. május 22-én különgéppel Izraelbe szállították. Jeruzsálemben bíróság elé állították, a vádat Gideon Hausner, Izrael állam főügyésze képviselte. Az eljárás során beismerte bűnösségét. Adolf Eichmannt 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-én hajtották végre.[2] Hamvait a Földközi-tengerbe szórták.

Műve magyarul[szerkesztés]

  • Tárgyalástól ítéletig. Feljegyzések a börtönből; ford. Németh Balázs, Wittmann László; Trifer, Bp., 2000

Irodalom[szerkesztés]

  • Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben. Tudósítás a gonosz banalitásáról; ford. Mesés Péter; Osiris, Bp., 2000 (Osiris könyvtár. Judaica)
  • David Cesarani: Eichmann. Élete és bűnei; ford. Novák Gábor; Gold Book, Debrecen, 2005
  • Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története; előszó, jegyz., időrendi áttekintés Karsai Elek, szerk. Somló Vera, ford. Balabán Péter; Európa, Bp., 1984
  • V. P. Borovička: Izraeli hírszerzők (Zrínyi Kiadó 1984) ISBN 963-326-155-4
  • Adolf Eichmann: Tárgyalástól ítéletig – Feljegyzések a börtönből; Trifer, Budapest 1999, 340 old.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • „A náci szörny cellájában” – fényképek Eichmannról az izraeli fogságban
  • "Ház a Garibaldi utcában" – Iszer Harel (a Moszad vezetője Eichmann elrablásakor) írása alapján készült film
  • Eichmann in Hungary. Documents; szerk. Lévai Jenő; Pannonia, Bp., 1961
  • Randolph L. Braham: Eichmann és a magyar zsidóság pusztulása; ford. Farkas Ervin; Pro Arte, New York, 1963
  • F. K. Kaul: Az Eichmann-ügy; ford. Tímár István; Kossuth, Bp., 1965
  • J. C. Schwarz: A hóhérnak nincs arca. A hatodik hadoszlop; ford. Jólesz László; Magvető, Bp., 1965
  • Iszer Harel: A Garibaldi utcai ház. Adolf Eichmann elfogása; ford. Barzilay István; Zohar, Tel-Aviv, 1975
  • Peter Z. Malkin–Harry Stein: Eichmann a markomban; ford. Kirschner Dávid; Dunakönyv, Bp., 1994
  • Stefan Niemayer [Nemere István]: Eichmann, milliók gyilkosa; Merényi, Bp., 1997
  • Peter Z. Malkin–Harry Stein: Eichmann a markomban; jav. utánny.; Ex Libris, Bp., 2010
  • Neal Bascomb: Vadászat Eichmannra; ford. Varga Benjámin; Park, Bp., 2012