Néprádió
A néprádió tömegesen forgalomba hozott, olcsó, korlátozott tudású és szolgáltatású, egyszerű kivitelű, jellemzően államilag támogatott árú rádióvevőkészülék. Funkcióját tekintve azonos, műszaki kialakításban azonban nagyban eltér az úgynevezett vezetékes rádiótól.
Néprádiók a világban[szerkesztés]
Az 1930-as években az európai országok többségében megkezdték saját néprádió gyártását. Így többek között Svájc, Olaszország, Lengyelország, Ausztria, Nagy Britannia, Finnország, Norvégia, Hollandia, illetve kiemelten Németország, illetve a Szovjetunió is gyártott néprádiót.
Nagy Britanniában 1944 és 1945 között gyártották az Utility Radiot,[1] Németországban több típusvariánsban az úgynevezett Volksempfängert, Olaszországban a látványos külsejű Balillat.[2] A lehető legegyszerűbb, de hangolható a román Radio Popular által szovjet minta alapján gyártott Record S50A2,[3] illetve a skálával sem rendelkező jugoszláv BU-357,[4] vagy a csehszlovák Tesla T713.[5] Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök még az 1960-as évtized végén is indított néprádió-programot, ahol tranzisztoros zsebrádiókkal látta el a lakosság szegényebb rétegeit.[6]
Néprádiók Magyarországon[szerkesztés]
Az I. magyar néprádió program (1939-) – a „Horthy Néprádió”[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
Kapcsolódva az európai tendenciákhoz, hazánkban már az 1930-as évek elején felmerült egy olcsó, mindenki részére elérhető rádiókészülék igénye. A szakemberek az előfizetői létszám lassú emelkedésének egyik okát a drága készülékekben s a magas előfizetési díjban látták. A havidíj csökkentésének tervezésén kívül a hivatalos szervek nem tettek az ügy érdekében mást. A rádiógyárak is érezték egy olcsó néprádió szükségességét, s megpróbáltak forgalomba hozni egyszerű tudású, olcsó készülékeket. Ezek az akciók nem voltak képesek átütő sikert hozni, mert még ezek a készülékek is sokba kerültek a nagy létszámú, szegény társadalmi rétegeknek.
Ilyen készüléknek számított a Philips 2515 népvevője, később az Árpád, az Orion 7016, és a 111-es típusa. A Telefunkennek is volt ilyen célzattal gyártott készüléke, melynek a neve is Népvevő volt.
Az áttörést a Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. javaslata hozta, mely szerint a Rádió, a Posta, a rádiógyárak és az áramszolgáltatók álljanak össze és közösen finanszírozzanak egy olcsó népvevőt. A gondolat sikeresnek bizonyult, 1939. április 18-án a Kereskedelemügyi Minisztérium közreműködésével létrejött a szerződés az Orion, Philips, Telefunken, Standard rádiógyárak között húszezer darab Néprádió gyártására
Megjelenés[szerkesztés]
A készülék 1939 őszén került a boltokba, önköltsége 57 pengő 30 fillér volt, az eladási ár 24 havi részletre 48 pengő. A különbözetet az államon keresztül a Posta, a Rádió és a villamos művek bevételeiből fedezték. A néprádiók propagálására félmillió pengőt fordítottak.[7] Mivel az első húszezres széria hetek alatt elfogyott, 1940. január 31-én sor került a második, huszonötezer darabos sorozat szerződéskötésére. Összesen negyvenötezer darab készült a "Horthy Néprádióból". Az akció folytatására a háborús helyzet miatt már nem került sor.
A "Horthy Néprádiót" azonos tartalommal és külalakkal az Orion, a Philips, a Standard és a Telefunken rádiógyárak gyártották. A Néprádió legjellegzetesebb része a magyaros stílusú motívumokkal és koronás címerrel díszített bakelitház. Ezt a formatervet a Magyar Philips Művek nyújtotta be, és az a Bozzay Dezső iparművész tervezte, aki akkortájt kezdett dolgozni a Philips számára. Az elbíráláskor a belső szerkezetre viszont a Telefunken javaslatát fogadták el, így az nagyban hasonlított a német Kleinempfangerhez. A Néprádió egyik tervezője az a Molnár János volt, aki rádiós témájú folyóirataival, írásaival, könyveivel a hazai rádiózás meghatározó alakjaként vált ismertté.[8] A VCL11-es elektroncsövet kifejezetten a népvevők céljaira konstruálták, s nálunk a Tungsram gyártotta a Néprádióhoz Az egyszerű kapcsolás jó vételkészséget biztosított a Néprádiónak, magas antennával, földeléssel jelentős számú középhullámú állomást vételére nyújtott lehetőséget.
Nem hivatalos nevét a korszak vezetőjéről, Horthy Miklósról kapta.
A II. magyar néprádió program (1949-) – a „Rákosi Néprádió”[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
A II. világháború során a hazai rádiókészülékek jelentős része megsérült, megsemmisült. Ehhez hozzájárult a rádiókészülék-beszolgáltatások, illetve a harci cselekmények időszakában bekövetkezett legális- és illegális rekvirálások során keletkezett hiány is.[9]
A Magyar Posta már 1946-ban foglalkozott a néprádió-kérdéssel, a Rádiótechnika című folyóiratban a nagyközönség is figyelemmel kísérte az ügyet.[10] A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Híradástechnikai Szakosztálya 1947. június 16-án vitát rendezett a falurádió és a néprádió problémájáról.[11] 1948-ban a Híradástechnikai Ipari Központ pályázatot írt ki,[12] egy olcsó rádiókészülék gyártására. A megfogalmazott cél a szórakozás, oktatás, művelődés eljuttatása az olcsó Néprádión keresztül a széles néprétegek felé.
Barta István villamosmérnök, rádiótervező 1948-ban az Orion-gyár műszaki igazgatója lett és tevékenyen közreműködött a néprádió megkonstruálásában.[13]
Megjelenés[szerkesztés]
1949. év végén kerültek forgalomba került az első 313-as típusszámú Néprádiók.[14] A készüléket az Orion, a Philips, illetve ekkor a Szovjetunió birtokában lévő Siemens és Telefunken, illetve a RÁVA gyárak gyártották. Ez utóbbiak 1950-ben beszüntették a rádiógyártást. A Magyar Philips Művek 1949. év végi államosítása után még egy-két hónapig Philips, majd RÁVA néven (RÁVA = Rádió és Vákuumtechnika) gyártották a 313-ast a Philips gyártósorán addig, míg a rádiógyártást le nem választották a Magyar Philips Művektől. Ezt követően a Néprádiók gyártása végérvényesen átkerült az Orionhoz. A Néprádió konstrukciókból 1957-ig az Orion minden idők legnagyobb magyar sorozatát, félmillió darabot gyártott.[15]
Az Orion, Siemens, Telefunken és a Philips Néprádiók csak alumínium házzal készültek, a RÁVA fadobozba szerelte készülékeit. Korabeli leírások szerint az alumínium ház gyártása gazdaságosabb volt, mint a fakáva. Egy idő után azonban leálltak az alumínium ház gyártásával, ennek egyik oka az volt, hogy a fémburkolat érintésvédelmi, biztonságtechnikai szempontból nem felelt meg a szabványoknak.
A Néprádió államilag támogatott ára 380 Ft volt, s OKÁ-utalványra (Országos Központi Áruhiteliroda) 12 havi részletre lehetett megvásárolni. A Néprádió hosszú időn keresztül a beszolgáltatásban, munkaversenyben aktív dolgozók jutalmaként is megjelent.[16]
A „Rákosi Néprádió” nem volt hangolható, csupán három, előre beállított frekvenciát volt képes venni. Ezek a Kossuth, Petőfi adók, illetve a helyi adó volt. Nem hivatalos nevét a korszak vezetőjéről, Rákosi Mátyásról kapta.
Működése és felépítése[szerkesztés]
Az első német néprádió felépítése egy átalakításra vonatkozó leírásból tanulmányozható. [17] Az eredeti elektroncső foglalata az első szabványosított foglalattípusba tartozik: a kosaras foglalat – bakelitaljzat 3+5 érintkezővel – a harmincas években alakult ki. Ezt később a loktál (UCL21), majd a novál (ECL80) váltotta fel. Az átalakításnál alkalmazott VCL11 elektroncső egyetlen búrában tartalmazza a nagyfrekvenciás triódát és a hangfrekvenciás végerősítőként alkalmazott tetródát. A trióda audion kapcsolásban működik, így ellátja a demodulátor szerepét. A tetróda anódárama mágnesezi fel a hangszórót, amely eredetileg gerjesztett dinamikus hangszóró volt. Ezt a felújított készülékekben állandómágneses hangszóróval helyettesítik. Az elektroncső különlegessége a soros, közvetett fűtésű katód. A fűtőfeszültség semmilyen szabványnak nem felel meg, ezért előtétellenállással állítják be a fűtőáramot. A fűtőkör tartalmazza még a hálózati egyenirányítócső (VY2) fűtését is. A VCL11 kompakt felépítésű elektroncső; a tetróda a foglalaton helyezkedik el, a trióda koncentrikusan az elektroncső felső részén.
A hivatkozásban található kapcsolási rajz jól mutatja a készülék bemenőkörét. Hangolt előkör, az előkör antennabemenetének csatolása az elektroncső magos impedanciájához a készülék szelektivitását szolgálja, nehogy más adót lehessen vele fogni. A szekunder kör két átkapcsolható tekercset tartalmaz, hogy két állomást is lehessen vele fogni. (Ez magyar változatban a Kossuth és a Petőfi Rádió közti átkapcsolást tette lehetővé.) A kapcsolási rajzon ezen kívül még a visszacsatoló tekercs is látható. Az első változat Németországban A Deutschlandsender wusterhauseni hosszúhullámú adója volt. Magyarország ehhez képest (1929) késésben volt; a magyar néprádiók a középhullámú sávra készültek (1935).
Átalakított néprádiók[szerkesztés]
Ahogy a „Rákosi Néprádiók” megjelentek, az amatőr rádiósok és a rádiójavító kisiparosok körében azonnal megindult azok átalakítása hangolható, illetve kétsávos vevővé. Erre az adott lehetőséget, hogy a készülék érzékenysége és szelektivitása sokkal jobb volt annál, hogy az csak a helyi adók vételére korlátozódjék. Megszámlálhatatlan típusú és műszaki megoldású átalakítás történt, többnyire a modulátortekercsek helyére szereltek forgókondenzátort, erre építettek skálát, vagy egyszerűbb hangolásjelző mechanizmust.
A hatalom hozzáállása ezekhez az átalakításokhoz nem volt egységes. Volt, ahol elnézték, volt, ahol figyelmeztetés, volt, ahol büntetés járt érte. Ez abból adódott, hogy a Néprádiók kedvezményes fogyasztói ára az állami dotációnak volt köszönhető. Ez világvevő készülékekre nem járt, így az átalakító megkárosította a népgazdaságot azzal, hogy jogosulatlanul vett igénybe állami kedvezményt.
A néprádiók mítosza[szerkesztés]
Mind a hazai, mind a külhoni közvélekedésben ismertek azok a vélemények, mely szerint a néprádió az elnyomás, az ideológia, a hatalmi propaganda terjesztésének, széles néptömegek tudatmódosításának az eszköze, létezése elsősorban ennek köszönhető. Ennek ellentmond az a tény, hogy bármely időszakban, bármely néprádiót használó országban – beleértve a náci Németországot, illetve a sztálini Szovjetuniót is – a néprádiókkal párhuzamosan széles körben, széles árfekvésben elérhetők voltak a világvevő készülékek is. Emellett néprádiókat demokratikus berendezkedésű országok is használtak. A néprádiók elterjesztése sokkal inkább tekinthető olyan népjóléti intézkedésnek, amely az addig a rádiózástól jövedelmi okok miatt elzárt rétegeket juttat vevőkészülékekhez, tesz rádióhallgatóvá, nem mellesleg rádió előfizetővé.
Galéria[szerkesztés]
- Magyar néprádiók
-
"Horthy Néprádió" címeres díszítése -
"Horthy Néprádió" hangoló skálája számjelölésekkel -
Néprádiók egy rádiókiállításon -
Házilag skálával ellátott Néprádió -
Skálával ellátott, "világvevővé" átalakított Néprádió -
Orion gyártmányú "Rákosi Néprádió" kezelőgombjai -
Átalakított Néprádió belső szerkezete, jobb oldalon az utólagosan beépített forgókondenzátorral. -
Philips 22V Néprádió belső szerkezete
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Utility Radio. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
- ↑ Ballila radio. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
- ↑ A román Record S50A2 készülék. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
- ↑ A jugoszláv BU-357 készülék. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
- ↑ A csehszlovák Tesla T713 készülék. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
- ↑ „Bokor László: Kairó, az álomváros. 168 óra, 2011. június 12., 38-40.p.”.
- ↑ „Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)”.
- ↑ Krizsákné Farkas Piroska: Meditáció Molnár János születésének 100. évfordulójára. Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996, 139.p.
- ↑ Rádiókészülék-beszolgáltatások Magyarországon. (Hozzáférés: 2022. január 22.)
- ↑ „Rádiótechnika 1947/2. szám Mi újság a piacon?”.
- ↑ „Magyar Híradástechnika, 1947/8.”.
- ↑ „Rádió és Filmtechnika 1948. november”.
- ↑ A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1978-1979. In Memoriam Barta István. 42.p.
- ↑ „Rádió és Filmtechnika 1950. január”.
- ↑ Jenei Károly – Szilágyi Gábor – Várkonyi György: Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat története, 1913-1963. Budapest, 1963, Orion, 54.p.
- ↑ „Szentesi Flórián [begyűjtési előadó]: Megjutalmazzák az őszi begyűjtési versenyben kitűnt dolgozó parasztokat. Dunántúli Napló, 1954. december 16., 3.p.”.
- ↑ Frank Dittrich: VCL11 helyettesítése (Deutscher Kleinempfänger). Radiomuseum. (Hozzáférés: 2023. szeptember 29.)
Források[szerkesztés]
- Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása 7., Rádiótechnika Évkönyve 2005, 71-80.p.
- Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása 6., Rádiótechnika Évkönyve 2004, 69-81.p.
- Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása, Rádiótechnika Évkönyve 1999, 91-101.p.
- Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása 3., Rádiótechnika Évkönyve 2001, 34-47.p.
- Kóger László: A Koronacímeres „Horthy" Néprádió. RMK Hírújság, 72. szám, 2010/05-06.
- Kóger László: Néprádió TYP 313. Orion, Philips, Siemens, Telefunken, RÁVA. 1949-52. I-II-III. rész. RMK Hírújság, 77. szám 2011/03-04.; 78. szám 2011/05-06.; 79. szám 2011/07-08.