Néprádió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A néprádió tömegesen forgalomba hozott, olcsó, korlátozott tudású és szolgáltatású, egyszerű kivitelű, jellemzően államilag támogatott árú rádióvevőkészülék. Funkcióját tekintve azonos, műszaki kialakításban azonban nagyban eltér az úgynevezett vezetékes rádiótól.

Néprádiók a világban[szerkesztés]

Az 1930-as években az európai országok többségében megkezdték saját néprádióik gyártását. Így többek között Svájc, Olaszország, Lengyelország, Ausztria, Nagy Britannia, Finnország, Norvégia, Hollandia, illetve kiemelten Németország, illetve a Szovjetunió is gyártott néprádiót.

Nagy Britanniában 1944 és 1945 között gyártották az Utility Radio-t,[1] Németországban több típusvariánsban az úgynevezett Volksempfänger-eket, Olaszországban a látványos külsejű Balilla-t.[2] A lehető legegyszerűbb, de hangolható a román Radio Popular által szovjet minta alapján gyártott Record S50A2,[3] illetve a skálával sem rendelkező jugoszláv BU-357,[4] vagy a csehszlovák Tesla T713.[5] Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök még az 1960-as évtized végén is indított néprádió programot, ahol tranzisztoros zsebrádiókkal látták el a lakosság szegényebb rétegeit.[6]

Néprádiók Magyarországon[szerkesztés]

Az I. magyar néprádió program (1939-) – a „Horthy Néprádió”[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

Kapcsolódva az európai tendenciákhoz, hazánkban már az 1930-as évek elején felmerült egy olcsó, mindenki részére elérhető rádiókészülék igénye. A szakemberek az előfizetői létszám lassú emelkedésének egyik okát a drága készülékekben s a magas előfizetési díjban látták. A havidíj csökkentésének tervezésén kívül a hivatalos szervek nem tettek az ügy érdekében mást. A rádiógyárak is érezték egy olcsó néprádió szükségességét, s megpróbáltak forgalomba hozni egyszerű tudású, olcsó készülékeket. Ezek az akciók nem voltak képesek átütő sikert hozni, mert még ezek a készülékek is sokba kerültek a nagy létszámú, szegény társadalmi rétegeknek.

Ilyen készüléknek számított a Philips 2515 népvevője, később az Árpád, az Orion 7016, és a 111-es típusa. A Telefunkennek is volt ilyen célzattal gyártott készüléke, melynek a neve is Népvevő volt.

Az áttörést a Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. javaslata hozta, mely szerint a Rádió, a Posta, a rádiógyárak és az áramszolgáltatók álljanak össze és közösen finanszírozzanak egy olcsó népvevőt. A gondolat sikeresnek bizonyult, 1939. április 18-án a Kereskedelemügyi Minisztérium közreműködésével létrejött a szerződés az Orion, Philips, Telefunken, Standard rádiógyárak között húszezer darab Néprádió gyártására

Megjelenés[szerkesztés]

Philips 22V - "Horthy Néprádió"
Philips 22V - "Horthy Néprádió"

A készülék 1939 őszén került a boltokba, önköltsége 57 pengő 30 fillér volt, az eladási ár 24 havi részletre 48 pengő. A különbözetet az államon keresztül a Posta, a Rádió és a villamos művek bevételeiből fedezték. A néprádiók propagálására félmillió pengőt fordítottak.[7] Mivel az első húszezres széria hetek alatt elfogyott, 1940. január 31-én sor került a második, huszonötezer darabos sorozat szerződéskötésére. Összesen negyvenötezer darab készült a "Horthy Néprádióból". Az akció folytatására a háborús helyzet miatt már nem került sor.

A "Horthy Néprádiót" azonos tartalommal és külalakkal az Orion, a Philips, a Standard és a Telefunken rádiógyárak gyártották. A Néprádió legjellegzetesebb része a magyaros stílusú motívumokkal és koronás címerrel díszített bakelitház. Ezt a formatervet a Magyar Philips Művek nyújtotta be, és az a Bozzay Dezső iparművész tervezte, aki akkortájt kezdett dolgozni a Philips számára. Az elbíráláskor a belső szerkezetre viszont a Telefunken javaslatát fogadták el, így az nagyban hasonlított a német Kleinempfangerhez. A Néprádió egyik tervezője az a Molnár János volt, aki rádiós témájú folyóirataival, írásaival, könyveivel a hazai rádiózás meghatározó alakjaként vált ismertté.[8] A VCL11-es elektroncsövet kifejezetten a népvevők céljaira konstruálták, s nálunk a Tungsram gyártotta a Néprádióhoz Az egyszerű kapcsolás jó vételkészséget biztosított a Néprádiónak, magas antennával, földeléssel jelentős számú középhullámú állomást vételére nyújtott lehetőséget.

Nem hivatalos nevét a korszak vezetőjéről, Horthy Miklósról kapta.

A II. magyar néprádió program (1949-) – a „Rákosi Néprádió”[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A II. világháború során a hazai rádiókészülékek jelentős része megsérült, megsemmisült. Ehhez hozzájárult a rádiókészülék-beszolgáltatások, illetve a harci cselekmények időszakában bekövetkezett legális- és illegális rekvirálások során keletkezett hiány is.[9]

313-as Néprádió korabeli reklámplakátja
313-as Néprádió korabeli reklámplakátja

A Magyar Posta már 1946-ban foglalkozott a néprádió-kérdéssel, a Rádiótechnika című folyóiratban a nagyközönség is figyelemmel kísérte az ügyet.[10] A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Híradástechnikai Szakosztálya 1947. június 16-án vitát rendezett a falurádió és a néprádió problémájáról.[11] 1948-ban a Híradástechnikai Ipari Központ pályázatot írt ki,[12] egy olcsó rádiókészülék gyártására. A megfogalmazott cél a szórakozás, oktatás, művelődés eljuttatása az olcsó Néprádión keresztül a széles néprétegek felé.

Barta István villamosmérnök, rádiótervező 1948-ban az Orion-gyár műszaki igazgatója lett és tevékenyen közreműködött a néprádió megkonstruálásában.[13]

Megjelenés[szerkesztés]

Orion 313 - alumínium dobozos "Rákosi Néprádió
Orion 313 - alumínium dobozos "Rákosi Néprádió

1949. év végén kerültek forgalomba került az első 313-as típusszámú Néprádiók.[14] A készüléket az Orion, a Philips, illetve ekkor a Szovjetunió birtokában lévő Siemens és Telefunken, illetve a RÁVA gyárak gyártották. Ez utóbbiak 1950-ben beszüntették a rádiógyártás. A Magyar Philips Művek 1949. év végi államosítása után még egy-két hónapig Philips, majd RÁVA néven (RÁVA = Rádió és Vákuumtechnika) gyártották a 313-ast a Philips gyártósorán addig, míg a rádiógyártást le nem választották a Magyar Philips Művektől. Ezt követően a Néprádiók gyártása végérvényesen átkerült az Orionhoz. A Néprádió konstrukciókból 1957-ig az Orion minden idők legnagyobb magyar sorozatát, félmillió darabot gyártott.[15]

Orion 115A - fadobozos "Rákosi Néprádió"
Orion 115A - fadobozos "Rákosi Néprádió"

Az Orion, Siemens, Telefunken és a Philips Néprádiók csak alumínium házzal készültek, a RÁVA fadobozba szerelte készülékeit. Korabeli leírások szerint az alumínium ház gyártása gazdaságosabb volt, mint a fakáva. Egy idő után azonban leálltak az alumínium ház gyártásával, ennek egyik oka az volt, hogy az alumínium ház érintésvédelmi, biztonságtechnikai szempontból nem felelt meg a szabványoknak.

A Néprádió államilag támogatott ára 380 Ft volt, s OKÁ-utalványra (Országos Központi Áruhiteliroda) 12 havi részletre lehetett megvásárolni. A Néprádió hosszú időn keresztül a beszolgáltatásban, munkaversenyben aktív dolgozók jutalmaként is megjelent.[16]

A „Rákosi Néprádió” nem volt hangolható, csupán három, előre beállított frekvenciát volt képes venni. Ezek a Kossuth, Petőfi adók, illetve a helyi adó volt. Nem hivatalos nevét a korszak vezetőjéről, Rákosi Mátyásról kapta.

Átalakított néprádiók[szerkesztés]

Házilag átalakított Néprádió
Házilag átalakított Néprádió

Ahogy a „Rákosi Néprádiók” megjelentek, az amatőr rádiósok és a rádiójavító kisiparosok körében azonnal megindult azok átalakítása hangolható, illetve kétsávos vevővé. Erre az adott lehetőséget, hogy a készülék érzékenysége és szelektivitása sokkal jobb volt annál, hogy az csak a helyi adók vételére korlátozódjék. Megszámlálhatatlan típusú és műszaki megoldású átalakítás történt, többnyire a modulátortekercsek helyére szereltek forgókondenzátort, erre építettek skálát, vagy egyszerűbb hangolásjelző mechanizmust.

A hatalom hozzáállása ezekhez az átalakításokhoz nem volt egységes. Volt, ahol elnézték, volt, ahol figyelmeztetés, volt, ahol büntetés járt érte. Ez abból adódott, hogy a Néprádiók kedvezményes fogyasztói ára az állami dotációnak volt köszönhető. Ez világvevő készülékekre nem járt, így az átalakító megkárosította a népgazdaságot azzal, hogy jogosulatlanul vett igénybe állami kedvezményt.

A néprádiók mítosza[szerkesztés]

Mind a hazai, mind a külhoni közvélekedésben ismertek azok a vélemények, mely szerint a néprádió az elnyomás, az ideológia, a hatalmi propaganda terjesztésének, széles néptömegek tudatmódosításának az eszköze, létezése elsősorban ennek köszönhető. Ennek ellentmond az a tény, hogy bármely időszakban, bármely néprádiót használó országban – beleértve a náci Németországot, illetve a sztálini Szovjetuniót is – a néprádiókkal párhuzamosan széles körben, széles árfekvésben elérhetők voltak a világvevő készülékek is. Emellett néprádiókat demokratikus berendezkedésű országok is használtak. A néprádiók elterjesztése sokkal inkább tekinthető olyan népjóléti intézkedésnek, amely az addig a rádiózástól jövedelmi okok miatt elzárt rétegeket juttat vevőkészülékekhez, tesz rádióhallgatóvá, nem mellesleg rádió előfizetővé.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Utility Radio. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
  2. Ballila radio. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
  3. A román Record S50A2 készülék. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  4. A jugoszláv BU-357 készülék. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  5. A csehszlovák Tesla T713 készülék. (Hozzáférés: 2020. november 13.)
  6. „Bokor László: Kairó, az álomváros. 168 óra, 2011. június 12., 38-40.p.”.  
  7. „Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1939 (39. évfolyam, 1-95. szám)”.  
  8. Krizsákné Farkas Piroska: Meditáció Molnár János születésének 100. évfordulójára. Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996, 139.p. 
  9. „R. Nagy József: Rádiókészülék-beszolgáltatások Magyarországon. RMK Hírújság, 2016/05.”.  
  10. „Rádiótechnika 1947/2. szám Mi újság a piacon?”.  
  11. „Magyar Híradástechnika, 1947/8.”.  
  12. „Rádió és Filmtechnika 1948. november”.  
  13. A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1978-1979. In Memoriam Barta István. 42.p. 
  14. „Rádió és Filmtechnika 1950. január”.  
  15. Jenei Károly – Szilágyi Gábor – Várkonyi György: Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat története, 1913-1963. Budapest, 1963, Orion, 54.p. 
  16. „Szentesi Flórián [begyűjtési előadó]: Megjutalmazzák az őszi begyűjtési versenyben kitűnt dolgozó parasztokat. Dunántúli Napló, 1954. december 16., 3.p.”.  

Források[szerkesztés]

  • Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása 7., Rádiótechnika Évkönyve 2005, 71-80.p.
  • Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása 6., Rádiótechnika Évkönyve 2004, 69-81.p.
  • Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása, Rádiótechnika Évkönyve 1999, 91-101.p.
  • Simoncsics László: Muzeális vevőkészülékek szakszerű restaurálása 3., Rádiótechnika Évkönyve 2001, 34-47.p.
  • Kóger László: A Koronacímeres „Horthy" Néprádió. RMK Hírújság, 72. szám, 2010/05-06.
  • Kóger László: Néprádió TYP 313. Orion, Philips, Siemens, Telefunken, RÁVA. 1949-52. I-II-III. rész. RMK Hírújság, 77. szám 2011/03-04.; 78. szám 2011/05-06.; 79. szám 2011/07-08.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]