Varsói gettó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A varsói gettó[1] (németül: Ghetto Warschau; lengyelül: getto warszawskie) volt a legnagyobb náci koncentrációs tábor a második világháború alatt. A lengyel fővárosban, Varsóban alakították ki 1940. október és november 16-a között, a Lengyel Főkormányzóság területén, ahol több mint 400 000 zsidót helyeztek el egy 3,4 km2-es területen. A gettóból legkevesebb 254 000 zsidót deportáltak a treblinkai megsemmisítő táborba 1942 nyarán, két hónap alatt.

A gettó zsidó halálos áldozatainak száma a megsemmisítő táborokba történő deportálásuk, a varsói gettófelkelés, majd a gettó teljes lerombolása következtében becsléses szerint legkevesebb 300 000 fő volt.[2][3][4][5]

Létrehozása[szerkesztés]

A varsói gettót körülzáró falak emelését 1940. április 1-jén kezdték meg.[6] A gettót hivatalosan a német főkormányzó, Hans Frank 1940. október 6-án hozta létre Varsó, döntően lengyel zsidók által lakott részén. Frank főkormányzó elrendelte a varsói és a varsó környéki zsidók összegyűjtését, majd azok beterelését a gettóba. Ekkor a gettó népessége nagyjából 400 000 főre volt tehető, Varsó lakosságának közel 30%-a,[2] habár mindössze a város területének 2,4%-át tette ki a gettó.[7]

A németek 1940. november 16-án elzárták a gettót a külvilágtól. A falak körülbelül 3 méter magasak voltak, tetejükön szögesdrót volt elhelyezve. A szökni próbálókat azonnal lelőtték. A gettó határai az elkövetkező években többször változtak.

A gettót a Chłodna utca osztotta két részre. Az utca Varsó egyik fontos kelet-nyugati irányú közlekedési útvonalaként nem vált a gettó részévé, attól elzártak. Az utca déli oldalán volt a "Kis-gettó", míg az utca északi oldalán a "Nagy-gettó". E két különálló részt a Żelazna utca kötötte össze, amelyen egy sorompóval ellátott kereszteződés épült a Chłodna utcai kereszteződésénél. 1942 januárjában a kaput bezárták, és helyét egy gyalogoshíd vette át, amely a háború után a holokauszt egyik szimbólumává vált.[8] Az első parancsnoka a gettónak annak megszervezője, SA-Standartenführer Waldemar Schön volt. Ő 1941-ben Hienz Auersawldnak adta át posztját.

A gettó közigazgatása[szerkesztés]

Mint minden lengyelországi gettóban, a németek az adminisztrációs feladatokat egy úgynevezett "Judenrat"-ra vagyis zsidó közgyűlésre bízták, amit az "Ältester", vagyis a legidősebb vezetett.[9] Varsóban a feladatot Adam Czerniaków látta el, aki a nácikkal való együttműködés politikáját folytatta, a lázadás helyett. Adam Czerniaków szívszaggató tapasztalatait naplójában jegyezte fel.[10] 1942 júliusában ráeszmélt tragikus szerepére, és öngyilkosságot követett el.

Habár a személye kevésbé hírhedt maradt, mint Mordechai Chaim Rumkowski, a łódzi gettó "Ältester"-re. Adam Czerniaków kollaborálása nem volt egyedi eset, a legtöbb európai zsidónak hasonló hozzáállása volt a nácikhoz.[forrás?] A zsidó együttműködést a zsidó gettó őrség segítette.

Körülmények[szerkesztés]

A következő másfél évben újabb lengyel zsidók ezreit és számos romát hurcoltak be a gettóba, a környező városokból vagy vidékről, miközben a betegségek és járványok folyamatosan szinten tartották a gettó népesség számát. Az átlagos élelmiszer adatokat 1941-ben a varsói zsidók számára 184 kalóriában állapították meg, szemben a lengyelek 699 kalóriás, és a németek 2 613 kalóriás adagjával.[11]

A munkanélküliség is egy jelentős probléma volt a gettóban. Illegális műhelyek kézműves termékeket állítottak elő, melyeket illegálisan eladtak a külvilágnak, cserébe élelmiszert és más alaptermékeket csempésztek be, gyakran gyerekek. Négy és nyolc év közötti zsidó gyerekek százai mentek át a fal másik oldalára, hogy élelmiszert csempésszenek be a gettóba, melyek néha nagyobb súlyúak voltak mint ők maguk. A csempészet volt az egyetlen lehetőség a gettó élelmiszerrel való ellátására.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The United States Holocaust Memorial Museum encyclopedia of camps and ghettos, 1933–1945. Bloomington: Indiana University Press, 456–460. o (2009). ISBN 978-0-253-35599-7 
  2. ^ a b "Warsaw Ghetto Uprising", United States Holocaust Memorial Museum. Last Updated: May 20, 2008.
  3. Aktion Reinhard. Treblinka Extermination Camp in the Generalgouvernement. Jad Vasem.
  4. (lengyelül) Marcin Urynowicz, Institute of National Remembrance|Institute of National Remembrance (IPN), Gross Aktion – Zagłada Warszawskiego Getta[halott link] (Gross Aktion – Annihilation of Warsaw Ghetto)
  5. The statistical data compiled on the basis of "Glossary of 2,077 Jewish towns in Poland" by Virtual Shtetl Museum of the History of the Polish Jews, as well as "Getta Żydowskie," by Gedeon,  (lengyelül) and "Ghetto List" by Michael Peters at www.deathcamps.org/occupation/ghettolist.htm. Accessed June 21, 2011.
  6. Adama Czerniakowa dziennik getta warszawskiego 6 IX 1939 – 23 VII 1942, Opracowanie i przypisy Marian Fuks, Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa 1983, p. 101
  7. The Warsaw Ghetto
  8. http://www.johndclare.net/Nazi_Germany3_WarsawGhetto.htm
  9. cf Dawidowicz, Lucy S.. The war against the Jews 1933-1945. New York: Holt, Rinehart and Winston, 228–229. o (1975) 
  10. Hilberg, Raul, et al. (editors). The Warsaw diary of Adam Czerniakow: Prelude to Doom (Stein & Day, NY, 1979).
  11. Roland, Charles G, "Scenes of Hunger and Starvation" (1992), pages 99-104.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]