Reichstag (nemzetiszocialista Németország)
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik. Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2024. július 22. |
| Reichstag Großdeutscher Reichstag | |
.svg) | |
| Ország | .svg){kind=small} Német Birodalom |
| Típusa | egykamarás |
| Létrehozva | 1933. március 21. |
| Megszüntetve | 1942. április 26. (de facto) 1947. január 30. (a mandátumok lejárta) |
| Jogelőd | Reichstag |
| Jogutód | Nyugat-Németország: |
| Elnök | Hermann Göring (1933–1945) |
 | |
| Politikai csoportok | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Reichstag Großdeutscher Reichstag témájú médiaállományokat. | |
A Reichstag a nemzetiszocialista Németország törvényalkotó testülete volt. Alakuló ülését 1933. március 21-én tartotta;[1] utoljára pedig 1942. április 26-án ülésezett,[2] bár a képviselők mandátuma formálisan 1947 elején járt csak le.[3] A második világháború után helyét Nyugat-Németországban a Bundestag,[4] Kelet-Németországban pedig a Volkskammer[5] vette át.
A testület gyakorlati jelentősége csekély volt, miután a nemzetiszocialista hatalomátvétel során a Reichstag elfogadott egy felhatalmazási törvényt, amely az Adolf Hitler vezette birodalmi kormánynak széles törvényhozói jogkört biztosított. Ezt követően a nemzetiszocialista Németország fennállásának tizenkét éve alatt a Reichstag látszatparlamentként működött: csupán hét törvényt alkotott, szemben a kormány által elfogadott 986 törvénnyel, és mindössze tizenkilenc alkalommal ülésezett.[2]
Történelmi előzmények
[szerkesztés]Németország 1871-es egyesítését követően az újonan megalakult Német Birodalom törvényhozó testülete a Reichstag ('Birodalmi Gyűlés') elnevezést kapta.[6]
1919-ben, az első világháborút követő politikai zűrzavar lezárultával megújult a német államrend. A weimari alkotmány alapjain demokratikus szövetségi köztársaság jött létre, amely azonban megőrizte a Német Birodalom (Deutsches Reich) nevet. A weimari Német Birodalomban a nép a hatalmát kétkamarás parlamenten keresztül gyakorolta. Az alsóház neve továbbra is Reichstag volt; ennek tagjait közvetlenül a nép választotta négyéves időtartamra.[7] A felsőház a Reichsrat (Birodalmi Tanács) nevet viselte; tagjai az egyes tagállamokat képviselték.[8] Az alkotmány szerint a törvényalkotás a Reichstag feladata volt. Az alsóházban megalkotott törvények ellen a felsőház kifogást emelhetett.[9] A gyakorlati végrehajtó hatalmat a birodalmi kormány, illetve annak vezetője, a birodalmi kancellár (Reichskanzler) gyakorolta. Őket a birodalmi elnök nevezte ki és mentette fel, de a kormánynak a kinevezés után még az alsóház bizalmát is el kellett nyernie szavazás útján, és ha a Reichstag a bizalmát határozatban megvonta, le kellett mondania.[10]
Amikor 1933 elején a demokratikus alapokon nyugvó Reichstag átalakult a nemzetiszocialista Birodalmi Gyűléssé, a transzformáció lényege az volt, hogy a törvényhozás centruma a Reichstagtól a birodalmi kancellárhoz került át, a Birodalmi Gyűlés pedig elveszítette többpárti, demokratikus jellegét.[2]
Politikai háttér
[szerkesztés]
1932–1933-ban Németország súlyos gazdasági és politikai válságban volt. A 67 milliós lélekszámú országban 1933 januárjában 6 013 000 munkanélkülit tartottak nyilván; minden harmadik munkaképes korú polgár állás nélkül volt. Az ország három legerősebb politikai ereje a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt volt. Az utóbbi kettő tagjai között gyakoriak voltak az erőszakos, nemegyszer halálesettel végződő összecsapások. A nemzetiszocialista Sturmabteilung (szokásos rövidítéssel: SA) nevű paramilitáris erő tagjai a zsidókat is zaklatták, bántalmazták. A vezető politikai erők időnként, időlegesen kompromisszumokat kötöttek egymással, de egyikük sem volt képes a lakosság döntő többségét maga mögé állítani a különböző választásokon. A parlamenti demokráciába vetett bizalom megcsappant, Paul von Hindenburg birodalmi elnök ismételten szükségrendeletek kiadásával kerülte meg a Birodalmi Gyűlést.[11][12]
Az országban 1932. július 31-én parlamenti választást tartottak, ahol a nemzetiszocialisták szerezték a legtöbb mandátumot (37,4 százalékot), messze többet, mint a második helyen végzett szociáldemokraták 21,6 százaléka. Kormányképes többség azonban nem alakult ki. Hitler kijelentette, a nemzetiszocialisták csak olyan kormányban vesznek részt, amelynek élén ő áll. Az országot így átmenetileg ügyvezető kormány vezette. A Birodalmi Gyűlés elnöke a nemzetiszocialista Hermann Göring lett, aki az első ülésnapon határozatlan időre elnapolta a parlament ülését. Több hónapig tartó politikai bizonytalanság után Hindenburg feloszlatta a Reichstagot, és 1932. november 6-án új választásokat tartottak. Ezt ismét a nemzetiszocialisták nyerték meg, bár gyengébb eredménnyel, mint a nyáron.[12] A hetekig tartó sikertelen koalíciós tárgyalások után Hindenburg végül 1933. január 30-án Hitlert nevezte ki kancellárnak, majd Hitler kérésére mindjárt feloszlatta a Birodalmi Gyűlést és március 5-ére választást tűzött ki.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LeMO Tag von Potsdam
- ↑ a b c Bundestag Nationalsozialismus
- ↑ ÖNB-ALEX - Deutsches Reichsgesetzblatt Teil I 1867-1945. alex.onb.ac.at. (Hozzáférés: 2024. június 11.)
- ↑ LeMO Bundestag
- ↑ LeMO Volkskammer
- ↑ Bundestag Kaiserreich
- ↑ Alkotmány 1919 20–23. cikkely
- ↑ Alkotmány 1919 60. cikkely
- ↑ Alkotmány 1919 68–77. cikkely
- ↑ Alkotmány 1919 41–59. cikkely
- ↑ Schneider 1953 199. old.
- ↑ a b LeMO 1932
- ↑ LeMO 1933
Források
[szerkesztés]- ↑ Alkotmány 1919: A Német Birodalom 1919-es alkotmányának (weimari alkotmány) eredeti szövege. de.wikisource.org, 1911. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
- ↑ Bundestag: Deutscher Bundestag - Geschichte des deutschen Parlamentarismus (német nyelven). Deutscher Bundestag. (Hozzáférés: 2024. június 23.)
- ↑ LeMO: LeMO Das lebendige Museum Online (német nyelven). www.dhm.de. Stiftung Deutsches Historisches Museum, Stiftung Haus der Geschichte der Bundesrepublik Deutschland. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ Schneider 1953: Schneider, Hans (1953. július). „Das Ermächtigungsgesetz vom 24. März 1933”. Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 1 (3), 197–221. o. (Hozzáférés: 2020. április 18.)