Németország Kommunista Pártja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Németország Kommunista Pártja

KPD-logo.svg
Adatok

Alapítva 1918 december vége
Feloszlatva 1968
Elődpárt Spartakus-szövetség
Utódpárt Német Kommunista Párt
Pártújság Die Rote Fahne

Ideológia kommunizmus

Németország politikai élete
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Németország Kommunista Pártja témájú médiaállományokat.

Németország Kommunista Pártja (németül Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) egy kommunista párt volt Németországban 1918 és 1968 között. Jelentős, meghatározó szerepe volt megalakulásától 1933-ig, majd kis párt a második világháború utáni Nyugat-Németországban.

Története[szerkesztés]

Karl Liebknecht (*1871, †1919)

Az első világháború előestéjén Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) volt a legfontosabb baloldali ellenzéki párt. Az SPD támogatta a háborút.

A párt háborút ellenző balszárnyának kiemelkedő politikusai Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht voltak. További tagok: Franz Mehring, Julian Balthasar Marchlewski, Ernst Meyer, Hermann Duncker, Wilhelm Pieck, Leo Jogiches, valamivel később Clara Zetkin. A háború mellett az SPD-ben legerőteljesebben egy korábbi marxista csoport érvelt, amelyet Heinrich Cunow, Paul Lensch és Konrad Haenisch vezetett.

A háborút ellenző baloldali belső pártellenzék 1917-ben elszakadt és megalapította saját szervezeteit, a Németország Független Szociáldemokrata Pártját (USPD) és a Spartakus-csoportot.

Az 1918-as novemberi forradalom után a Rosa Luxemburg vezette baloldaliak és a spartakisták létrehozták a kommunista pártot.

Németország Kommunista Pártját az 1918. december 29. és december 31. közt megtartott konferencián alapították. A konferencián több baloldali forradalmi csoport vett részt. A Spartakus-szövetség volt a meghatározóbb csoport, és tőlük származik a párt neve. A párt marxista–leninista elkötelezettségű volt és az 1930-as években teljesen lojális Sztálin Szovjetuniójához.

A weimari köztársaság idején a KPD a választásokon 10–15% közti eredményeket ért el, képviselőket küldött a Reichstagba és a tagállamok parlamentjeibe.

Adolf Hitler náci rezsimje alatt a pártot betiltották. A KPD az illegalitásban tovább működött, de súlyos veszteségeket szenvedett. A második világháború után újraélesztették és az 1949-es első Bundestag választásokon képviselői helyeket is szerzett, de miután Kelet-Németországban megalapították a kommunista államot, a KPD támogatottsága összeomlott. 1956-ban betiltották és történetének 1968-ban véget vetett az új, legális Német Kommunista Párt (DKP) megalapítása.

Főtitkárok[szerkesztés]

Egykori tagjai[szerkesztés]

Lásd a KPD-tagok kategóriáját!

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dauvé–Authier 1976: Gilles Dauvé – Denis Authier: The Communist Left in Germany 1918–1921 (angol nyelven). marxists.org, 1976. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
  • Fowkes 1984: Ben Fowkes: Communism in Germany under the Weimar Republic. (angolul) London: Macmillan Press. 1984. ISBN 9780333272718  
  • Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766  
  • Weitz 1997: Eric D. Weitz: Creating German Communism, 1890–1990, From Popular Protests to Socialist State. (angolul) Princeton: Princeton University Press. 1997. ISBN 0691025940  
  • Konok 2006: Konok Péter: „…a kommunizmus gyermekbetegsége?” Baloldali radikalizmusok a 20. században. Budapest: Napvilág. 2006. ISBN 9639350826  
  • Hoffrogge 2015: Ralf Hoffrogge: Working Class Politics in the German Revolution. Richard Müller, the Revolutionary Shop Stewards and the Origins of the Council Movement. (angolul) Leiden: Brill. 2015. ISBN 9789004219212  
  • Hoffrogge–LaPorte 2017: Weimar Communism as Mass Movement 1918–1933. (angolul) Szerk. Ralf Hoffrogge–Norman LaPorte. London: Lawrence & Wishart. 2017. ISBN 9781910448984  

Egyéb források[szerkesztés]