Jean Dujardin
| Jean Dujardin | |
 | |
| Jean Dujardin a Cannes-i Filmfesztiválon, 2011 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Jean Edmond Dujardin |
| Művésznév | Jean Dujardin |
| Született |
1972. június 19. (46 éves) Rueil-Malmaison, Franciaország |
| Származás | francia |
| Házastársa |
Alexandra Lamy (2009–2014) Nathalie Péchalat (2014–) |
| Pályafutása | |
| Híres szerepei | George Valentin (The Artist – A némafilmes) |
| Díjai | |
| Oscar-díj | 2012, legjobb férfi főszereplő (The Artist – A némafilmes) |
| Golden Globe | 2012, legjobb férfi főszereplő, vígjáték kategória (The Artist – A némafilmes) |
| BAFTA-díj | 2012, legjobb férfi főszereplő (The Artist – A némafilmes) |
| További díjak | Arany Csillag 2012, legjobb férfi alakítás (The Artist – A némafilmes) |
| Jean Dujardin az IMDb-n PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Dujardin témájú médiaállományokat. | |
Jean Dujardin, teljes nevén Jean Edmond Dujardin (Rueil-Malmaison, 1972. június 19. –) Oscar-díjas francia színész, rendező és producer. A The Artist – A némafilmes című filmben nyújtott alakításáért 2012-ben elnyerte – első francia színészként – a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Ugyanezen alakításáért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó díját, valamint a Golden Globe-ot, a BAFTA-díjat és az Arany Csillagot.
Tartalomjegyzék
Korai évek[szerkesztés]
Jean Dujardin a Párizs nyugati peremterületén található Rueil-Malmaisonban született (Hauts-de-Seine, Île-de-France), és itt töltötte gyerekkorát. Az érettségi megszerzése után lakatosként kezdett dolgozni, majd kötelező katonai szolgálatot teljesített. Ekkor mutatkozott meg először komikusi tehetsége.
Pályafutásának kezdetei[szerkesztés]
A katonai szolgálat befejezése után Párizsba utazott, ahol bárokban, kávéházakban és kisebb színházakban lépett fel, saját szerzeményeivel, majd megalapította a „la Bande du Carré Blanc” nevű társulatot Éric Collado, Emmanuel Joucla, Éric Massot és Bruno Salomone közreműködésével, akikkel a Le Carré Blanc színházban találkozott. Később a társulat Nous C Nous néven vált ismertté Franciaországban. 1997 és 1998 között háromszor léptek fel a francia M6 csatorna Graines du star című műsorában, amelyben fiatal tehetségek mutatkoznak be. Nem sokkal később Bruno Salomone-nal közösen a France 2 csatorna Farce Attaque műsorában rövid komikus szkeccseket mutatott be.
Az Un gars, une fille (1999–2003) című sorozatnak köszönhetően vált igazán ismertté Franciaországban. A sorozat, amely hamar kultikussá lett Franciaországban, egy tipikus francia házaspár mindennapi civódásait mutatja be rövid, hétperces epizódokban. A sorozat amellett, hogy elindította Dujardint a színészi pályán, magánéletileg is jelentős változásokat hozott számára: beleszeretett sorozatbeli partnerébe, Alexandra Lamyba, akit 2009-ben feleségül vett. 2014-ben Nathalie Péchalat-val házasodott össze.
Színészi karrierje[szerkesztés]
Első igazi filmszerepét a 2004-es Tartós kapcsolat (Mariages !) című filmben kapta. 2005-ben filmet forgattak egyik, saját maga által kitalált és megformált stand-up comedy figurájáról (Brice de Nice), mely hatalmas sikert aratott, elsősorban a fiatalok körében.
A vígjáték felhívta Michel Hazanavicius rendező figyelmét a tehetséges fiatal színészre, akinek nem sokkal később főszerepet ajánlott James Bond-paródiájában (OSS 117 – Caire, nid d’espions; magyarul: OSS 117 – Képtelen kémregény), melyben a főszereplőt, Hubert Bonisseur de la Bath, fedőnevén OSS 117 titkos ügynököt játssza.
Bár az OSS 117-es kém Jean Bruce regényeiben először 1953-ban, tehát Ian Fleming első James Bond-könyvei előtt jelent meg, és több adaptáció is készült belőle, Hazanavicius nem az eredeti történetekhez nyúlt vissza, filmje 007-paródia, „Franciaország válasza James Bondra”.[1]
A film hatalmas kasszasiker volt Franciaországban, és meghozta a kritikusok elismerését Dujardin számára, aki mesterien játssza a nagyképű, hanyag eleganciájú titkos ügynököt, és egyben imitálja Sean Conneryt. Alakítását Arany Csillaggal jutalmazták és César-díjra (az Oscar-díj francia megfelelőjére) is jelölték. 2009-ben elkészült a második rész, OSS 117, Rio ne répond plus címmel.
Az elkövetkező években Dujardin drámai szerepekben is bizonyította sokrétű tehetségét: a Contre-enquête című filmben egy rendőrfelügyelőt játszik, aki azt próbálja kinyomozni, ki ölte meg a saját kislányát, míg a Frédéric Beigbeder 99 francs című regénye alapján készült filmadaptációban egy cinikus, depressziós reklámszakembert alakít.
A tehetséges, minden műfajban kiemelkedő alakítást nyújtó színészt a kritikusok ekkor már egyre többször hasonlítják Jean-Paul Belmondóhoz.[2] 2008-ban, Francis Huster Egy ember és kutyája (Un homme et son chien) című filmjében játszik is a nagy előd, Belmondo oldalán. 2009-ben Lucky Luke-ot játszik, majd visszatér a drámai szerepekhez a Le bruit des glaçons, valamint az Un balcon sur la mer című filmben. Rövid, de jelentőségteljes szerepet kap Guillaume Canet Apró kis hazugságok (Les petits mouchoirs, 2010) című filmjében.
The Artist – A némafilmes[szerkesztés]
Michel Hazanavicius 2011-es fekete-fehér, francia némafilmje hozta meg számára a nemzetközi elismerést. The Artist – A némafilmes (The Artist) Hollywoodban játszódik, az 1920-as években, a hangosfilmek térnyerésének pillanatában. Dujardin a főszereplőt, George Valentint alakítja, a népszerű némafilmszínészt, aki nem tud alkalmazkodni az új műfajhoz. Dujardin kifejező, néma alakítása világszerte szuperlatívuszokra késztette a kritikusokat. A film a cannes-i filmfesztiválon tört be a köztudatba, ahol az akkor nemzetközi porondon ismeretlen Dujardin kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Azóta a francia színész egymás után gyűjti be a díjakat és elismeréseket. Gérard Depardieu után második francia színészként megnyerte a Golden Globe legjobb férfi főszereplőnek járó díját, vígjáték kategóriában;[3] majd az SAG-díjat (Screen Actors Guild Awards) és a BAFTA-t is. 2012-ben legjobb férfi főszereplő kategóriában Oscar-díjra jelölték, George Clooney, Brad Pitt, Gary Oldman és Demián Bichir mellett, és – első francia színészként – meg is nyerte a díjat.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20110919-james-bond-ihlette-filmek-johnny-english-austin-powers-zsenikem-bosszuallok.html
- ↑ http://www.guardian.co.uk/film/shortcuts/2012/jan/24/french-adore-jean-dujardin
- ↑ Kaufman, Amy: Golden Globes: Jean Dujardin wins best actor in a comedy or musical. Los Angeles Times, 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. január 5.)
További információk[szerkesztés]
- Hogyan ejtsd ki Jean Dujardin nevét?. forvo.com. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Jean Dujardin a PORT.hu-n (magyarul)
- Jean Dujardin az Internet Movie Database oldalon (angolul)
|
