Peter O’Toole

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter O’Toole
Peter O’Toole 1962-ben
Peter O’Toole 1962-ben
Életrajzi adatok
Születési név Peter Seamus O’Toole
Született 1932. augusztus 2.
Connemara
Elhunyt 2013. december 14. (81 évesen)
London
Házastársa Siân Phillips (1959–1979)
Pályafutása
Iskolái Royal Academy of Dramatic Art
Aktív évek 19542012
Díjai
Oscar-díj 2003 Életmű-díj
Golden Globe legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték)
1970 Isten vele, tanár úr!
legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1969 Az oroszlán télen
legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1965 Becket
BAFTA-díj Legjobb brit színész
1963 Arábiai Lawrence
Emmy-díj Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
1999 Szent Johanna

Peter O’Toole az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter O’Toole témájú médiaállományokat.

Peter O’Toole (Connemara, County Galway, 1932. augusztus 2.London, Anglia, 2013. december 14.) nyolcszoros Oscar-díjra jelölt ír származású brit színész, akit – mivel az Amerikai Filmakadémia díját nem sikerült elnyernie – 2003-ban Életműdíjban részesítették. Az 1962-ben készült Arábiai Lawrence című film főszerepe tette híressé, de több mint ötven éves pályafutása alatt, rengeteg változatos szereppel kápráztatta el a közönséget.

A korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írországi Connemara városában született 1932-ben. Édesapja bukméker volt, aki fiát a futball mérkőzésekre is kivitte magával, így Peter eleinte sportújságíró akart lenni, de később mégis a színészet mellett döntött. Pályafutása a bristoli Old Vicben kezdődött, ahol John Osborne Nézz vissza haraggal! című drámájában alakította Jimmy Portert (1957), majd Hamletet játszotta (1958). 1959-ben elnyerte az év legjobb színésze címet. 1960-tól a Stratford-on-Avon-i Shakespeare Memorial Theater Companyben ívelt fel pályája, ahol Shylockot (A velencei kalmár), Petrucchiót (A makrancos hölgy) és Thersitest (Troilus és Cressida) játszotta.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első filmszerepe A Vörös Pimpernel történetének egyik filmfeldolgozásában, a The Adventures of the Scarlet Pimpernel című tévésorozat egyik részében volt, 1956-ban, ahol zsoldoskatonát alakított. Ezt több szerep követte, közülük kiemelhető A nap, amikor kirabolták az Angol Bankot, amelyben Fitch kapitányt játszotta. Harmincévesen, a filmművészet egyik csúcsának tartott Arábiai Lawrence (1962) főszerepével lett világhírű filmszínész. Két évvel később – Richard Burtonnel együtt – ismét Oscar-díjra jelölték a Becketben nyújtott alakításáért. Eleinte főleg brit produkciókban játszott, majd egyre gyakrabban vállalt filmszerepeket a tengerentúlon is, ám tudatosan távol maradt a hollywoodi sztárvilágtól. A Hogyan kell egymilliót lopni? (1966) című bűnügyi vígjátékban Audrey Hepburn partnere, a A tábornokok éjszakájában (1967) egy náci főtisztet formál meg. 1968-ban Az oroszlán télen című történelmi filmben másodszor alakítja II. Henriket, Katharine Hepburn oldalán, az ifjú Anthony Hopkins mellett.

A hetvenes években O'Toole alkoholizmusa miatt hullámvölgybe került. Egy jelentősebb filmje, A felső tízezer mellett említést érdemel a szintén 1972-ben készült, Golden Globe-jelölést hozó La Mancha lovagja című filmmusical. Ezután, az évtized végéig csak kevésbé színvonalas filmekben tűnt fel, többek közt a botrányos Caligulában, Tiberiusként, ahol az alkotó gyakran élt ellene panasszal folytonos ivászatai miatt.

A nyolcvanas évekre visszanyerte életkedvét és erejét. Emmy-díjra jelölték a Masada (1981) című tévésorozatban nyújtott alakításáért. Gyakran szerepelt az angol és az amerikai közszolgálati televízióban. 1981-ben A kaszkadőr című amerikai thrillerben egy gátlástalan filmrendezőt játszik. Ezért a filmjéért már hatodik Oscar-jelölését kapta, ám végül mégsem ő kapta meg. A Legkedvesebb évem (1983) című vígjátékban is emlékezetes alakítást nyújtott. A következő években nem talált számára megfelelő filmeket, sőt egy-két bukott produkcióban is feltűnt. 1987-ben Bernardo Bertolucci nagyszabású filmeposzában, Az utolsó császárban azonban ismét megcsillantotta színészi tehetségét. A kilencvenes években megjelentette háromkötetesre szánt önéletrajzának első két részét, a harmadikat későbbre tervezte. Ezekben az években egyre többször tűnt fel amerikai mozikban, ám ezek egyike sem aratott átütő sikert. 1999-ben a Szent Johanna című tévéfilmért, elnyeri a legjobb mellékszereplőnek járó Emmy-díjat.

2003-ban – attól tartva, hogy ezzel beismeri és megpecsételi karrierje végét – először visszautasította a tiszteletbeli Oscart, aztán mégis elfogadta, és 2004-ben ismét szerepet vállalt Hollywoodban a Trója című filmben, Priamoszként. (Némiképp hasonló szerepben – mint öreg király – később a Csillagporban is feltűnt.) 2007-ben nyolcadik Oscar-jelölését is elnyerte, a Vénusz című film főszerepéért. Az utóbbi időben inkább hazájában forgatott, leginkább brit televíziós filmekben.

Házasságából és élettársi kapcsolatából három gyermeke született.

81 éves korában 2013. december 14-én hunyt el, hosszantartó betegség következtében, a londoni Wellington Kórházban.[1][2]

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Henrik szerepében Az oroszlán télen című filmben (1968)

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a jelölések száma)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Peter O'Toole, star of Lawrence of Arabia, dies aged 81 (angol nyelven). theguardian.com, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 16.)
  2. Meghalt Peter O'Toole (magyar nyelven). inforadio.hu, 2013. december 15. (Hozzáférés: 2013. december 16.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter_O'Toole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]