Anthony Perkins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anthony Perkins
Született1932. április 4.[1][2][3][4][5]
New York[6]
Elhunyt1992. szeptember 12. (60 évesen)[1][2][3][4][5]
Hollywood[7][8][9]
Állampolgárságaamerikai
HázastársaBerry Berenson (1973–1992)
Gyermekei
  • Elvis Perkins
  • Oz Perkins
SzüleiJanet Esselstyn Rane
Osgood Perkins
Foglalkozása
Iskolái
  • Columbia Egyetem
  • Rollins College
  • Brooks School
  • Buckingham Browne & Nichols School
Kitüntetéseicsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
Halál oka
Magassága187 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1953–1992
Híres szerepeiNorman Bates (Psycho)
Műfajok
Díjai
Golden Globe-díjak
További díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Perkins témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Anthony Perkins (New York, 1932. április 4. – Hollywood, Kalifornia, 1992. szeptember 12.) Golden Globe-díjas amerikai színész.

Legismertebb szerepe Norman Bates az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho (1960) című filmben.

Kezdetek[szerkesztés]

Édesanyja Janet Esselstyn (leánykori nevén Rane), édesapja pedig Osgood Perkins, aki szintén színész volt.[10] 1942-ben, 5 évvel apja halála után Bostonba költözött. A Brooks School, a The Browne & Nichols School, a Columbia Egyetem és a Rollins College hallgatója is volt.[11]

Pályafutása[szerkesztés]

Először 21 évesen debütált a The Actress című filmben. Második filmjéért, az 1956-ban bemutatott Szemben az erőszakkal című háborús filmdrámáért Golden Globe-díjat kapott az év új sztárja kategóriában és Oscar-díjra is jelölték.

Ezt követően három popzenei albumot adott ki 1957-ben és 1958-ban Tony Perkins néven.[12] 1958-ban Shirley Booth-szal és Shirley MacLaine-nel játszott együtt a Házasságszerző című filmben. Perkins színházban is dolgozott a Broadwayn, a Look Homeward, Angel című darabban nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó Tony-díjra jelölték. 1959-ben Audrey Hepburnnel játszott a Zöld palotákban.

1960-ban megkapta az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho című horrorfilm főszerepét, amely újabb kritikai elismerést és nemzetközi hírnevet hozott a számára. A Szereti ön Brahmsot? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznek járó díjat az 1961-es cannes-i filmfesztiválon.

Néhány évig Európában dolgozott, majd visszatért Amerikába, ahol szerepet kapott a Pretty Poison, majd A 22-es csapdája című filmekben. 1972-ben Paul Newmannel, Jacqueline Bisset-vel és Victoria Principallal játszott együtt a Roy Bean bíró élete és kora című vígjátékban. 1974-ben a Gyilkosság az Orient expresszen c. filmben számos híresség mellett szerepelt. 1979-ben forgatta pályafutása egyetlen sci-fi filmjét, A fekete lyukat.

1983-ban több mint 20 év után újra felvette Norman Bates szerepét a Psycho 2-ben, majd a harmadik és negyedik Psycho-filmben is.

Perkins 1992. szeptember 12-én hunyt el 1986-ban diagnosztizált AIDS-betegsége következtében fellépő tüdőgyulladásban, 60 éves korában.[13]

Magánélete[szerkesztés]

Fiatalkorában homoszexuálisként élt olyan hírességekkel, mint Rudolf Nurejev balett-táncos, Tab Hunter és Nick Adams színészek, Christopher Makos képzőművész vagy Stephen Sondheim zeneszerző-szövegíró. 1973-ban Victoria Principallel, első női szexpartnerével élt együtt egy darabig, miután visszautasította Brigitte Bardot és Jane Fonda közeledését.[14] 1973-ban a fényképész Berry Berensont vette feleségül. Két fiuk született, Oz, aki szintén színész 1974, és Elvis, aki zenész lett, 1976 februárjában. Neje 2001. szeptember 11-én vesztette életét, a World Trade Centerbe csapódott két repülőgép egyikén utazva.

Filmjei[szerkesztés]

  • 1992 – Az erdei gyilkos
  • 1990 – Ma este harapok
  • 1990 – Psycho 4. – Ahogyan kezdődött
  • 1987 – Napóleon és Josephine sorozat
  • 1986 – Psycho 3.
  • 1984 – Rettegés Londonban
  • 1984 – Szenvedélyes bűnök
  • 1983 – Életfogytiglan
  • 1983 – Psycho 2.
  • 1983 – Dorian Gray bűnei
  • 1980 – 25 millió fontos váltságdíj
  • 1979 – Téli gyilkosságok
  • 1979 – A fekete lyuk
  • 1978 – A nyomorultak (Les Miserables); Javert felügyelő
  • 1975 – Mahogany
  • 1974 – Drága Molly
  • 1974 – Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express); Hector Willard MacQueen
  • 1972 – Roy Bean bíró élete és kora
  • 1971 – Valaki az ajtó mögött
  • 1971 – A tizedik nap
  • 1970 – WUSA
  • 1970 – A 22-es csapdája (Catch 22); Tappman káplán
  • 1968 – Csinos kis méreg
  • 1966 – A botrány
  • 1964 - A bájos kis ostoba nő
  • 1962 – Kés a sebben
  • 1962 – Phaedra
  • 1962 – A per (Le procès); Josef K
  • 1961 – Szereti ön Brahmsot?
  • 1960 – Magas történet
  • 1960 – Psycho; Norman Bates
  • 1959 – Zöld paloták
  • 1959 – Az utolsó part
  • 1958 – Vágy a szilfák alatt
  • 1957 – Bádogcsillag
  • 1956 – Szemben az erőszakkal[15]
  • 1953 – The Actress

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ 1992. szeptember 13., 2022. október 16., Los Angeles Times, https://www.latimes.com/archives/la-xpm-1992-09-13-mn-1407-story.html
  8. ↑ 1992. szeptember 28., 2022. október 16., People, https://people.com/archive/one-final-mystery-vol-38-no-13/
  9. ↑ 2010. szeptember 28., https://www.nytimes.com/1992/09/16/arts/anthony-perkins-s-wife-tells-of-2-years-of-secrecy.html, The New York Times, 1992. szeptember 16., https://web.archive.org/web/20100928110506/nytimes.com/1992/09/16/arts/anthony-perkins-s-wife-tells-of-2-years-of-secrecy.html, 2022. október 16.
  10. ↑ Osgood Perkins, stage star, dies; Stricken after premiere of Susan and God, in Which He Was Leading Man. The New York Times, 1937. szeptember 22. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  11. ↑ Anthony Perkins Biography. Yahoo! Movies. (Hozzáférés: 2007. június 18.)
  12. ↑ Anthony Perkins. AllMusic. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  13. ↑ Berry Berenson. The Guardian, 2011. szeptember 14. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  14. ↑ Anthony Perkins utolsó fotója. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 14.)
  15. ↑ Szemben az erőszakkal. iszdb.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthony Perkins című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anthony_Perkins&oldid=26923423”