Gina Lollobrigida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gina Lollobrigida
Az 1960-as években
Az 1960-as években
Életrajzi adatok
Születési név Luigina Lollobrigida
Művésznév Gina Lollobrigida
Született 1927. július 4.[1][2][3][4][5]
Subiaco, Olaszország
Elhunyt 2023. január 16. (95 évesen)[6][7][8]
Róma[9]
Házastársa Milko Skofic (1949–1971)
Élettárs Javier Rigau y Rafols (1984–2006)
Pályafutása
Aktív évek 1946–1997
További díjak
  • Művészetek és Irodalom tisztje (1985)
  • a francia Becsületrend lovagja (1992)
  • Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic (1987. április 27.)
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (2018. február 1., 2628)[10]
  • Golden Globe-díj (18. Golden Globe-gála)
  • David di Donatello for Best Actress (Beautiful But Dangerous, Venere Imperiale, Jó estét, Mrs. Campbell!, 1st David di Donatello Awards, 8th David di Donatello Awards, 14th David di Donatello Awards)
  • Flaiano Prize
  • Nastro d'Argento for Best Actress (Kenyér, szerelem, fantázia, Venere Imperiale)
  • Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál
  • Rome Film Festival
  • Az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja
Gina Lollobrigida weboldala
Gina Lollobrigida IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Gina Lollobrigida témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Luigina Lollobrigida (Subiaco, 1927. július 4. – Róma, 2023. január 16.) Golden Globe-díjas olasz színész, énekes, fotóművész. Művészneve Luigina keresztneve rövid alakja, közismert beceneve Lollo. Az 1950-es évek és 1960-as évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga és szexszimbóluma volt világszerte. Noha jellemábrázoló képességei vitathatatlanok, számos filmjében elsősorban külseje miatt szerepeltették.

Pályafutása[szerkesztés]

Gina Lollobrigida 2012-ben

Gina egy festői szépségű hegyi faluban töltötte gyermekkorát három lánytestvérével együtt. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Fiatalon, feltűnő szépségének köszönhetően modellként kapott munkát. Kisebb filmszerepekre is hívták, elsősorban operafilmekbe. Indult az 1947-es Miss Itália szépségversenyen, ahol harmadik helyezést ért el. (A győztes, Lucia Bosé szintén jelentős színészi karriert futott be.) Meghívást kapott Hollywoodba, egyes pletykák szerint azért, mert felkeltette a különc milliomos, Howard Hughes érdeklődését. Szakmailag azonban semmilyen előrelépést nem jelentett számára az amerikai tartózkodás, ezért 1949-ben hazatért.

Olaszországban megismerkedett Milko Škofič szlovén orvossal, akihez még abban az évben feleségül ment. (1971-ben válással végződött házasságukból egy fiúgyermek született.) A hollywoodi kitérő után az olasz filmesek egyre nagyobb és főleg egyre igényesebb szerepeket ajánlottak számára: Luigi Zampa, Mario Monicelli, Steno, Carlo Lizzani, Alessandro Blasetti és Pietro Germi irányítása alatt tanulta meg igazán pályája mesterfogásait. Nemzetközi hírnevét mégis egy francia filmnek köszönheti: Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem (1952) című emlékezetes kalandfilmben. Ugyancsak Philipe-pel, abban az évben játszott René Clair Az éjszakai szépei című munkájában.

A következő évben kitűnő partnernők – May Britt, Marina Vlady, Anna-Maria Ferrero, Iréne Papasz – mellett nyújtott emlékezetes alakítást a Hűtlen asszonyok című filmben, amiben kisfia is szerepelt. Ugyancsak 1953-ban Mario Soldati A vidéki lány című drámájában és Luigi Comencini Kenyér, szerelem, fantázia című vígjátékában is sikert aratott, és hosszú évekre a közönség egyik kedvencévé vált. Ekkor már hollywoodi karrierje is beindult, elsőként John Huston Afrika kincse (1953) című alkotásában játszott Humphrey Bogart partnereként. Hazájában A római lány (1955) című Alberto Moravia-regény Luigi Zampa rendezte változatában alakította a főszerepet. Comencini újabb filmjében, a Kenyér, szerelem, féltékenységben (1954) ismét eljátszotta Maria szerepét. A harmadik rész kapcsán állítólag elfogadhatatlan anyagi követelésekkel állt elő, ezért Sophia Lorent szerződtették helyette. A két színésznő között egy szerencsétlen megjegyzés miatt kirobbant „kebelháború” évekig témát adott a bulvársajtónak, noha viszályuk később állítólag barátságba fordult. Lollo nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai az 1950-es évek második feléből: A világ legszebb asszonya (1956); Trapéz (1956); A párizsi Notre-Dame (1956); Salamon és Sába királynője (1959). Főszerepet játszott Jules Dassin A törvény (1959) című drámájában. (Partnernője, Melina Mercouri évekkel később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szívesen emlékszik vissza mindegyik kollégájára, akikkel pályafutása során együtt dolgozott, és csak egyvalakit utált: Lollobrigidát.)

Az 1960-as években is voltak emlékezetes szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, aki később szeretettel emlékezett vissza rá, ám a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi forgatásán – amelyben egy megtévesztett asszonyt alakított – megromlott a kapcsolata Sean Conneryvel. A skót színész ugyanis az egyik jelenet felvétele közben túl erősen vágta pofon kolléganőjét, akinek felrepedt az ajka. A haragos Ginát óriási rózsacsokorral sem lehetett kiengesztelni. Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát a Császári Vénusz (1963) című filmben, továbbá Alessandro Blasetti társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is megállta a helyét. Kitűnő alakítást nyújtott a Cicababák (1965) című szkeccsfilm Boccaccio-novella alapján készült epizódjában. Felejthetetlen volt a Jó estét, Mrs. Campbell! (1968) című vígjáték főszerepében is. Ez volt az utolsó, igazán sikeres filmje.

Az 1970-es évek elején bejelentette, hogy visszavonul a filmvilágtól, és a fotózásnak szenteli magát. Italia mia címmel 1973-ban kiadott egy fotóalbumot. Hírességeket is fotózott, nagy visszhangja volt Fidel Castro kubai vezetővel készített interjújának. Nem utasított vissza néhány televíziós felkérést: a Falcon Crest című amerikai szappanopera esetében a felajánlott gázsi is sokat nyomott a latban, A római lány 1988-as tévéváltozatában viszont arra kapott lehetőséget, hogy bő 3 évtizeddel a címszerepben nyújtott alakítása után az anya szerepét játssza el. A feladatot kitűnően megoldotta, ám a lányát (az ő régi szerepét) játszó új csillagocska, Francesca Dellera egyáltalán nem volt szimpatikus számára. Lollobrigida a politikával is megpróbálkozott, de sikertelenül. Több ízben járt Magyarországon: első, egyben legemlékezetesebb fellépése a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában volt. Sajnos későbbi magyarországi látogatásaihoz rossz emlékű incidensek fűződnek.

A díva 2006 decemberében másodszor is férjhez akart menni. A vőlegény (Javier Rigau y Rafols) egy 34 évvel fiatalabb férfi lett volna, aki még Lollo fiánál is fiatalabb: a pár 1984 óta ismeri egymást. Lollo 2006-ban 49 éves „gyermeke” mindenesetre az első meglepetés után gratulált édesanyjának, és sok boldogságot kívánt neki, akárcsak a vőlegény mamája. A médiában viszont gúnyos megjegyzések is elhangzottak a tervezett esküvővel kapcsolatban, ezért a vőlegény végül lefújta a lagzit. A lakodalomra New Yorkban került volna sor, a meghívottak között Silvio Berlusconi, volt olasz kormányfő is szerepelt.

Filmjei[szerkesztés]

Egyik leghíresebb szerepében: Salamon és Sába királynője (partner: Yul Brynner)
Trapéz (1956) (partnerek: Burt Lancaster, Tony Curtis)
  • 1997 Nagydarab és Kicsiagy (XXL)
  • 1996 Una donna in fuga
  • 1995 101 éjszaka (Les cent et une nuits de Simon Cinéma)
  • 1988 A római lány (La romana) (tévéfilm)
  • 1985 Deceptions (tévéfilm)
  • 1981 Falcon Crest (tévésorozat)
  • 1973 Peccato mortale
  • 1972 Pinokkió (Le avventure di Pinocchio) (tévésorozat)
  • 1972 Király, dáma, bubi (King, Queen, Knave)
  • 1971 Bad Man's River
  • 1969 Gyönyörű november (Un bellissimo novembre)
  • 1968 Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona sera, Mrs. Campbell)
  • 1968 Sör, lányok, háború (The Private Navy of Sgt. O'Farrell)
  • 1968 La morte ha fatto l'uovo
  • 1968 Stuntman
  • 1967 Cervantes
  • 1966 Les Sultans
  • 1966 Hotel Paradiso
  • 1966 Le piacevoli notti
  • 1965 Strange Bedfellows
  • 1965 Cicababák (Le bambole: a Monsignor Cupido című epizódban)
  • 1965 Én, én, én… és a többiek (Io, io, io… e gli altri)
  • 1964 Gyilkosság a hajón (Woman of Straw)
  • 1963 Császári Vénusz (Venere imperiale)
  • 1963 Őrült tenger (Mare matto)
  • 1962 Ippolita szépsége (La bellezza di Ippolita)
  • 1961 Mr. Szeptember (Come September)
  • 1961 Menj meztelenül világgá! (Go Naked in the World)
  • 1959 Salamon és Sába királynője (Solomon and Sheba)
  • 1959 Elsöprő túlerő (Never So Few)
  • 1959 A törvény (La legge)
  • 1958 Első szerelem (Anna di Brooklyn)
  • 1956 A párizsi Notre-Dame (Notre-Dame de Paris)
  • 1956 Trapéz (Trapeze)
  • 1956 A világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo)
  • 1955 A római lány (La romana)
  • 1954 Kenyér, szerelem, féltékenység (Pane, amore e gelosia)
  • 1954 Il maestro di Don Giovanni
  • 1954 Le Grand jeu
  • 1954 Egy nap a bíróságon (Un giorno in pretura) (nincs feltüntetve a stáblistán)
  • 1953 Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia)
  • 1953 Afrika kincse / Ördögi kör (Beat the Devil)
  • 1953 A vidéki lány (La provinciale)
  • 1953 Hűtlen asszonyok (Le infedeli)
  • 1952 Az éjszaka szépei (Les belles de nuit)
  • 1952 Királylány a feleségem (Fanfan la Tulipe)
  • 1952 Moglie per una notte
  • 1952 Régi idők (Altri tempi)
  • 1951 Achtung! Banditi!
  • 1951 Öt város meséje (A Tale of Five Cities)
  • 1951 Enrico Caruso: a legendás hang (Enrico Caruso: leggenda di una voce)
  • 1951 Amor non ho… però… però
  • 1951 La città si difende
  • 1950 Kutyaélet (Vita da cani)
  • 1950 Campane a martello
  • 1950 Alina
  • 1950 Miss Italia
  • 1949 Follie per l'opera
  • 1949 Cuori senza frontiere
  • 1949 A menyasszony nem tud várni (La sposa non può attendere)
  • 1947 A Man About the House
  • 1947 A Giovanni Episcopo-bűntény (Il delitto di Giovanni Episcopo)
  • 1947 Bajazzók (Pagliacci)
  • 1947 Il segreto di Don Giovanni (nincs feltüntetve a stáblistán)
  • 1946 Aquila nera
  • 1946 Szerelmi bájital (L’elisir d'amore)
  • 1946 Lammermoori Lucia (Lucia di Lammermoor) (nincs feltüntetve a stáblistán)

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés]

BAFTA-díj[szerkesztés]

  • 1955 jelölés Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb külföldi színésznő

Bambi-díj[szerkesztés]

Megkapta: 1957, 1958, 1959, 1960, 1987, 1990

David di Donatello-díj[szerkesztés]

  • 1956 díj A világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo), legjobb színésznő
  • 1986 különdíj: Golden Medal of the City of Rome
  • 1996 életműdíj
  • 2006 jubileumi díj

Ezüst Szalag díj[szerkesztés]

  • 1954 díj Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb színésznő
  • 1963 díj Császári Vénusz (Venere imperiale), legjobb színésznő

Golden Globe-díj[szerkesztés]

  • 1961 Henrietta-díj: legnépszerűbb színésznő
  • 1969 jelölés Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona sera, Mrs. Campbell), legjobb női alakítás vígjáték/musical kategóriában
  • 1985 jelölés Falcon Crest, legjobb női mellékszereplő tévésorozatban

Magyarul[szerkesztés]

  • Az én Itáliám. Gina Lollobrigida felvételei; bev. Alberto Moravia, ford. Balabán Péter, Pődör László; Corvina, Bp., 1973

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár – Berlini Állami Könyvtár – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Gina Lollobrigida (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ Gina Lollobrigida (holland nyelven)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Chiara Ugolini: Morta Gina Lollobrigida, la "bersagliera" del cinema italiano (olasz nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  7. ↑ Елизавета Шишкова: Умерла итальянская актриса Джина Лоллобриджида (orosz nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  8. ↑ Alan Evans: Gina Lollobrigida, Italian star of the 1950s and 60s dies aged 95 (angol nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  9. ↑ È morta Gina Lollobrigida (olasz nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
  10. ↑ Gina Lollobrigida. Hollywood Walk of Fame, 2018. február 1.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gina_Lollobrigida&oldid=25732068”