Giovanni Boccaccio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Giovanni Boccaccio
Boccaccio01.jpg
Született 1313. június 16.
Párizs ? Firenze ? Certaldo ?
Elhunyt 1375. december 21. (62 évesen)
Certaldo
Állampolgársága Firenzei Köztársaság
Foglalkozása
Halál okalipopolysaccharide

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Boccaccio témájú médiaállományokat.

Giovanni Boccaccio (ejtsd: Dzsovánni Bokáccsó;[1] 1313. június 16.1375. december 21.) olasz író, költő, humanista.

Élete[szerkesztés]

Apja mint az egyik firenzei bankház utazója és ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – valószínűleg már Firenzében, de születési körülményei homályosak: helyszínként leggyakrabban Párizs, Firenze és Certaldo neve merül fel az életrajzokban. Apjánál, Boccaccio di Chellinónál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem Boccaccio anyját.) Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan elhagyta. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra vet fényt. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. – Nem sokkal élte túl nagy barátját: Certaldóban halt meg ősi házában 1375. december 21-én.

Művei[szerkesztés]

Andrea del Castagno: Giovanni Boccaccio, freskórészlet az Uffizi képtárban (1450)

Fő műve a Dekameron (Decameron) (1348-1353): Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.

További művei:

  • Amorosa visione (1342)
  • Buccolicum carmen (1367-69)
  • Caccia di Diana (1334-37)
  • Comedia delle ninfe fiorentine (Amato, 1341-42)
  • Corbaccio (1365 körül, a dátum vitatott)
  • De mulieribus claris (1361)
  • Elegia di Madonna Fiammetta (1343-44)
  • Esposizioni sopra la Comedia di Dante (1373-74)
  • Egy szerelem megpróbáltatásai (Filocolo) (1336-39)
  • Nimfák színjátéka (Filostrato) (1335 vagy 1340)
  • Genealogia deorum gentilium libri (1360, 1374)
  • Ninfale fiesolano (1344-46 ?)
  • Rime (1374)
  • Teseida delle nozze di Emilia (1341 előtt)
  • Trattatello in laude di Dante (1357)
  • Zibaldone Magliabechiano (1351-56)

Magyarul[szerkesztés]

  • Igen szep historia, az Tancredvs kiraly leanyarol Gismundarol, és az Kiralynak titkos tanátsossáról Guisquardusról, kik között fel-bomolhatatlan szeretet lévén, halálra adták magokat: olasz nyelvböl az Bocatiusból deákra fordittatott Philipus Beroaldus által: magyar nyelvre penig fordittatott G. E. T. által; Brewer Samuel, Lőcse, 1683
  • Bocatiusː Igen szép Tangredus historia, az király leányáról Gismundáról, és az Királynak titkos tanácsossáról Gisquardusról; átdolg., deákra ford. Philippus Beroaldus, ford. G. E. T.; Esler Márton, s.l., 1737
  • Dekameron, vagy A száz elbeszélés; ford. Zempléni P. Gyula; Deubler, Bp.–Bécs, 1890
  • Válogatott elbeszélések a Dekameronból; ford., bev. Radó Antal; Lampel, Bp., 1899 (Magyar könyvtár)
  • Giovanni Boccaccio Decameronja. Teljes fordítás életrajzzal, jegyzetekkel; ford., jegyz. Bokor János; Brassói Lapok Ny., Brassó, 1909
  • Boccaccio száz elbeszélése. 100 érdekes képpel; ford. Szász Károly; Rozsnyai, Bp., 190?
  • A vészjel; in: Boudoir-idyllek; s. n., Bp., 190? (Pikáns könyvtár)
  • Fiammetta; ford., bev. Cs, Papp József Franklin, Bp., 1913 (Olcsó könyvtár)
  • Lisetta / Lizetta. Az eredeti szöveg és hű fordítása; ford. Honti Rezső; Lantos, Bp., 1919 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
  • Dekameron, 1-5.; bev., ford. Balla Ignác; Kultúra, s.l., 1921-1922
  • Trattatello in laude di Dante azaz Dante dícsérete. Giovanni Villani Firenzei krónikájának Dante-rubrikája és a Boccaccio-féle Vita intera néhány fejezete; ford. bev., jegyz. Kaposy József; Kner, Gyoma, 1921 (Monumenta literarum)
  • Corbaccio vagy A szerelem labirintusa; ford. Komor Zoltán, Komor András; Világirodalom, Bp., 1922 (Boccaccio válogatott munkái)
  • Dekameron, melyben hét bájos firenzei hölgy és három ifjú száz tarka mesét kötött a szerelem hervadhatatlan örökifjan virágzó csokrába; ford. Forró Pál, Szini Gyula; Nova, Bp., 1926 (Szerelmes századok)
  • Dekameron, 1-3.; ford. R. Vay József [Révay József], versford. Radó Antal; Könyvkedvelők, Bp., 1931
  • Boccaccio legszebb novellái; ford. R. Vay József [Révay József]; Az Est Lapok, Bp., 1935 (Pesti Napló könyvek)
  • Dante élete; ford., bev. Füsi József; Róma, Bp., 1943 (Olasz kincsek)
  • A férj feltámadása; ford. Takáts Ifigénia; Aurora, Bp., 1943
  • Dekameron vagy Szerelemre csábító könyv; ford. I. Regien; Anonymus Ny., Bp., 1947
  • Dekameron. Válogatás; ford. Révay József, vál., bev., jegyz. Kardos Tibor; Szépirodalmi, Bp., 1954 (A világirodalom klasszikusai)
  • Szaladin szultán barátsága. Mesék; ford. Révay József, átdolg. Mészöly Miklós; Móra, Bp., 1957 (Kispajtások mesekönyve)
  • Dekameron, 1-2.; ford. Révay József, versford. Jékely Zoltán; Európa, Bp., 1961
  • Boccaccio művei; szerk. Kardos Tibor, Rózsa Zoltán, ford. Jékely Zoltán et al., utószó, jegyz. Rózsa Zoltán; Helikon, Bp., 1964 (Helikon klasszikusok)
  • Boccaccio száz elbeszélése. 1.; Kincses, Toronto, 196? (Kincses regények)
  • Corbaccio avagy A szerelem útvesztője; ford. Jékely Zoltán, jegyz. Rózsa Zoltán; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1968
  • Dante élete; bev., jegyz. Oláh Tibor, ford. Füsi József; Kriterion, Bukarest, 1986 (Téka)
  • Harmónia és életöröm. Válogatás Petrarca, Boccaccio és Chaucer műveiből; Interpopulart, Szentendre, 1993 (Populart füzetek)
  • A magyar decimeron. Mesélő sorok. Boccaccio Dekameronjának morzsái; összelopkodta Sinkó Gy. Imre, a rajzokat kapirgálta M. Kakuk Itti; B&T, Szeged, 1998 (Tisza hangja)
  • Dante, Petrarca, Boccaccio. A korareneszánsz irodalma. Általános és középiskolások számára; összeáll. Hamar Péter; Tóth Könyvkereskedés, Debrecen, 1998 (A világirodalom nagyjai)
  • Dekameron; ford. Szalkai Szőke Annamária; Librotrade, Bp., 2001

Hangoskönyv[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. https://hu.forvo.com/languages/it/