Jules Dassin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jules Dassin
Joe and Jules Dassin 1970.jpg
Született Julius Dassin
1911. december 18.
Middletown, Connecticut, USA
Elhunyt 2008. március 31. (96 évesen)
Athén
Állampolgársága
Házastársa Beatrice Launer (1937–1962)
Melína Merkúri (1966–1994)
Gyermekei Joe Dassin
Julie Dassin
SzüleiSamuel Dassin
Berthe Vogel
Foglalkozása filmrendező
Kitüntetései Legjobb rendezés díja
Halál okainfluenza
Sírhely First Cemetery of Athens

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Dassin témájú médiaállományokat.

Jules Dassin (Middletown, Connecticut, USA, 1911. december 18.Athén, 2008. március 31.) amerikai filmrendező.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Samuel Dassin és Berthe Vogel voltak. Iskoláit New Yorkban végezte. 1934–1936 között színi tanulmányokat folytatott Franciaországban. 1936–1939 között a New York-i Jiddish Színházban szerepelt. 1939–1941 között mint rádiószerző dolgozott. 1940-ben Alfred Hitchcock asszisztense volt. 1941-ben Hollywoodban telepedett le. Előbb az RKO cég forgatókönyvírója, majd az Metro-Goldwyn-Mayer vállalat munkatársaként Garson Kanin rendező-asszisztense volt. Az 1940-es évek végén bűnügyi históriákat forgatott. 1950-ben tanúként hallgatták ki az Amerikai-ellenes tevékenysége miatt, majd hollywoodi munkájától megfosztották. 1954-től Franciaországban élt és rendezett. Az 1979-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt. 1984-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűritagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Többek között egyéni felfogásban hangjátékká dolgozta fel Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpeny című elbeszélését. Önálló művészi pályafutását Edgar Allan Poe Áruló szív (1941) című novellájának filmrevitelével kezdte. A második világháború alatt néhány antifasiszta jellegű produkción kívül elkészítette Oscar Wilde A canterville-i kísértet (1944) című derűs, szatirikus művét. A bűnügyi históriák legfeljebb abban különböztek a hasonló hollywoodi munkáktól, hogy környezetrajzukban, társadalom-ábrázolásukban reálisabbak, de a bűntettek bemutatásában ugyancsak aprólékosan naturalisták. Franciaországban készült munkái közül kiemelkedik a Níkosz Kazandzákisz regénye nyomán forgatott modern Jézus-legenda, az Akinek meg kell halnia (1957). A Kréza szigetén a török megszállás idején játszódó érzelemgazdag, nagy hatású történet nemcsak művészi megoldásaival, de haladó mondanivalójával, a szabadságvágy elpusztíthatatlanságának hirdetésével is emlékezetessé vált. 1960-ban a Vasárnap soha című filmjét Oscar-díjra jelölték.

Magánélete[szerkesztés]

1937–1962 között Beatrice Launer volt a felesége. Két gyermekük született: Joe Dassin (1938–1980) énekes és Julie Dassin (1945) színésznő. 1966–1994 között Melína Merkúri (1920–1994) görög színésznő volt a párja.

Filmrendezései[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 235.-236. old.
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4

További információk[szerkesztés]