Valeria Golino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valeria Golino
A 2015-ös cannes-i filmfesztiválon
A 2015-ös cannes-i filmfesztiválon
Született1966. október 22. (57 éves)[1][2][3][4]
Nápoly[5]
Állampolgárságaolasz
Élettársa
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Busto Arsizio Film Festival
  • Ökumenikus zsűri díja (cannes-i fesztivál)
  • David di Donatello for Best Actress
  • David di Donatello for Best Supporting Actress
  • Festival del Cinema Europeo
  • Flaiano Prize
  • Giffoni Film Festival
  • Haifa International Film Festival
  • Nastro d'Argento for Best Actress
  • Nastro d'Argento for Best New Director
  • Taormina Film Fest
  • Volpi Cup for Best Actress
Színészi pályafutása
Aktív évek1982 óta
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Valeria Golino témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Valeria Golino (Nápoly, 1965. október 22. –)[7][8] olasz színésznő és filmrendező. Európában és Hollywoodban is filmezett. Ismert az Esőemberben, a Pee Wee nagy kalandjaiban és a Nagy durranás két filmjében játszott szerepeiről. Több olasz szakmai elismerést kapott, jelölték David di Donatello-díjra, megkapta az Ezüst Szalagot, a Ciak d’orót (Golden Ciak-at) és a Globo d’orót (az olasz Golden Globe-ot), továbbá kétszer is elnyerte a Velencei Fesztiválon a legjobb színésznőnek járó Volpi-kupát.

Élete[szerkesztés]

Származása, pályakezdése[szerkesztés]

Apja olasz germanista filológus volt, anyja görög festőművésznő. Valeria így Nápolyban és Athénban nevelkedett. Már középiskolás korában modellkedett, hogy keresethez jusson. auf. Tizenhét éves volt, amikor a hosszú filmcímeket kedvelő Lina Wertmüller felfedezte, és mellékszerepet kínált neki az 1982-ben forgatott Scherzo del destino in agguato dietro l’angolo come un brigante da strada (magyarul kb.: „A végzet fordulata a sarkon ólálkodik, mint egy utcai rabló” című filmjében, itt mutatkozhatott be első filmszerepében (1983).

Színészi pályája[szerkesztés]

Két évvel később, 1985-ben friss élettársának, Peter Del Monte rendezőnek Kis tüzek című filmdrámájában már főszerepet játszott. A következő évben, 1986-ban Francesco Maselli rendező Storia d’amore című romantikus drámájának főszerepéért Golino a Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó kitüntetést.

Hollywoodban is felfigyeltek rá. Barry Levinson rendező 1988-as Esőember c. filmdrámájában Susannát, a Tom Cruise által játszott Charlie élettársát alakította, ezzel nemzetközi ismertséget szerzett. Erős olasz akcentusa miatt azonban Garry Marshall rendező 1990-es Micsoda nő! c. romantikus filmjében nem ő, hanem Julia Roberts kapta meg Viviant, a női főszerepet.

Népszerűsége azonban további amerikai filmes szerepekhez segítette, játszott a sikeres Nagy durranásban (1991) és a Nagy durranás 2. – A második pukk-ban (1993) is. Vonzó testi adottságait látványosan megcsillogtatta a köldökéből kilőtt olivabogyós jelenetben. Szerepelt Mike Figgis rendező 1995-ös Las Vegas, végállomás-ában és John Carpenter rendező 1996-os Menekülés Los Angelesből c. akciófilmjében is.

A következő években számos filmet forgatott az USA-ban és Európában is, de a sztárok első vonalába nem tudta magát felküzdeni. 2002-ben Lupe Marín szerepét játszotta Julie Taymor rendező Frida (2002) című drámájában, amelyet Oscar-díjra jelöltek. Nagy főszerepet kapott Emanuele Crialese rendező Grazia szigete („Lampedusa” címen is ismert) 2002-es olasz–francia filmdrámájában. A saját lelki problémáitól gyötört, és környezet által kitaszított Grazia asszony megformálásáért a kritikusok Golinót egyöntetűen felmagasztalták, és David di Donatello-díjra jelölték. Ugyanezért a szerepért a filmes újságírók olaszországi szövetsége (Sindacato Nazionale Giornalisti Cinematografici Italiani) neki ítélte az Ezüst Szalag díjat (Nastro d’Argento). 2002-ben Calpurnia szerepét játszotta Uli Edel rendező nemzetközi kétrészes televíziós Julius Caesar-produkciójában, Richard Harris, Jeremy Sisto és Christopher Walken mellett.

2013-ban megrendezte első saját nagyjátékfilmjét, Miele (Méz) címmel, Mauro Covacich „A nome tuo” című novellájából. A filmet beválogatták a 66. cannes-i fesztivál mezőnyébe, az Un certain regard szekcióban.[9] 2018-ban forgatta második filmjét, az Euforiát.

2008-ban, a 65. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsürijének elnöke, Wim Wenders meghívta Golinót zsüritagnak.[10] 2016-ban is tagja volt 69. 2016-os cannes-i fesztiválon zsürijének. 2019-ben szerepelt Costa-Gavras rendező Görögország, 2015 c. politikai dokumentarista filmjében.

Magánélete[szerkesztés]

Valeria Golino élettársai:

Elismerései, díjai[szerkesztés]

A 2019-es cannes-i fesztiválon

Számtalan jelölés mellett a következő díjakat nyerte el:

David di Donatello-díj
  • 2006: a legjobb női főszereplő díja (La guerra di Mario)
  • 2014: a legjobb női mellékszereplő díja (Esélylesők)
  • 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám)
Ezüst Szalag díj (Nastro d’argento)
  • 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
  • 2002: a legjobb női főszereplő díja (Grazia szigete/Lampedusa)
  • 2009: a legjobb eredeti dal (Piangi Roma) díja (Giulia este otthon marad)
  • 2013: a legjobb elsőfilmes rendező díja (Miele)
  • 2020: a legjobb női mellékszereplő díja (5 a tökéletes szám és Portré a lángoló fiatal lányról)
Globo d’oro
  • 1986: a legjobb feltörekvő színésznő díja Figlio mio infinitamente caro… és Kis tüzek
  • 2006: a legjobb színésznő díja (La guerra di Mario)
  • 2013: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
Ciak d’oro
  • 1987: a legjobb női főszereplő díja (Storia d’amore)
  • 2012: a legjobb női főszereplő díja (La kryptonite nella borsa)
  • 2014: a legjobb elsőfilmes díja (Miele)
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
  • 1986: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Storia d’amore)
  • 2015: Volpi Kupa a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
  • 2015: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (Per amor vostro)
  • 2019: Pasinetti-díj a legjobb női közreműködőnek (5 a tökéletes szám)
Bari Nemzetközi Filmfesztivál
  • 2018: Mariangela Melato-filmdíj a legjobb női főszereplőnek (Az én lányom)
  • 2019: Federico Fellini-díj, Platina fokozat, kiemelkedő filmkészítő munkájáért
Egyéb díjak
  • 2006: Flaiano-díj a legjobb női közreműködőnek (La guerra di Mario)
  • 2015: a Museo nazionale del cinema Cabiria-díja

Fontosabb filmszerepei[szerkesztés]

Filmrendezései[szerkesztés]

  • 2010: Armandino e il madre (rövidfilm)
  • 2013: Miele („Méz”)
  • 2018: Euforia

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  6. ↑ https://dilei.it/vip/valeria-golino-riccardo-scamarcio-venezia/560772/
  7. ↑ Lucio Giordano: Valeria Golino: „A quarantanni mi vergogno a recitare nuda” (Al Festival di Taormina) (olasz nyelven). il Giornale, 2006. június 23. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  8. ↑ Valeria Golino (olasz nyelven). la Repubblica (Archivio), 2006. november 5. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  9. ↑ 2013 Official Selection. Un certain regard. Miele, realisé par Valéria Golino (francia nyelven). Festival-Cannes.fr. (Hozzáférés: 2022. augusztus 2.)
  10. ↑ Nick Vivarelli: Venice Film Festival announces slate. „Burn After Reading”, „Hurt Locker” top lineup (angol nyelven). Variety.com, 2009. július 29. [2009. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  11. ↑ Redazione ANS: Valeria Golino, 50 anni e una lunga carriera sul set, con »La stessa ingenua allegria di allora« – Cultura & Spettacoli (olasz nyelven). Ansa.it, 2015. október 19.
  12. ↑ Redazione: Una nuova fidanzata per Riccardo Scamarcio (tale e quale a Valeria Golino) (olasz nyelven). Today.it, 2018. augusztus 29.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Valeria Golino
A Wikimédia Commons tartalmaz Valeria Golino témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Valeria_Golino&oldid=26731812”