Alessandro Blasetti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Alessandro Blasetti
Alessandro Blasetti 1951-ben
Alessandro Blasetti 1951-ben
Született Alessandro Blasetti
1900. július 3.
Róma
Elhunyt 1987. február 1. (86 évesen)
Róma
Állampolgársága olasz
Nemzetisége olasz
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Tisztség President of the Jury at the Cannes Festival
Iskolái La Sapienza Egyetem
Kitüntetései
  • Golden Lion for Lifetime Achievements
  • David di Donatello for Best Director
  • Nastro d'Argento for Best Director
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1980. július 20.)
Sírhely Campo Verano

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Blasetti témájú médiaállományokat.

Alessandro Blasetti (Róma, 1900. július 3.Róma, 1987. február 1.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró.

Életpályája[szerkesztés]

Jogi diplomáját megszerezve újságíró lett. Kritikai munkásságot folytatott, filmlapokat szerkesztett (L'Impero, Lo Schermo, Cinematografo, Lo Spettacolo d'Italia). Az 1920-as évek végén többedmagával – Goffredo Alessandrinivel, Umberto Barbaróval, Aldo Verganóval, stb. – megalapította az Augustus filmvállalatot, majd a Cines cég számára dolgozott. Filmalkotással 1929-ben mutatkozott be első ízben. 1932–1934 között az első olasz filmiskola igazgatója volt. 1934-től színházi rendezéssel is foglalkozott. 1945–1947 között a római színházakban színpadra vitte John Boyton Priestley nálunk is játszott Conway család című színművét.

Munkássága[szerkesztés]

A Mussolini-uralom éveiben a vezető művészek közé tartozott mint a fasiszta szellemű A régi gárda (1934) és az ünnepelt Vaskorona című történelmi tabló (1941) rendezője. Munkásságában azonban egyidejűleg haladó vonások is kimutathatók voltak. Így pl. az 1860 című filmje (1934) a Garibaldi-féle forradalmi mozgalom dicsőséges napjait idézte, az Úti kaland (1942) pedig első változatában reális képet nyűjtott a kispolgárság világáról. Ennek hatása fellelhető a neorealista irányzatban is. Blasetti jó képességű dokumentumfilm-készítő is volt. Nyilatkozata szerint az 1960-ban forgatott Én szeretlek, te szeretsz (1962) című alkotásával, amely több országban – így a Szovjetunióban is – játszódik, a népek közötti megértést kívánta szolgálni. Sokoldalú művész, drámában, vígjátékban egyaránt emlékezeteset nyújtott.

Filmjei[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az első színes olasz dokumentumfilm

Források[szerkesztés]

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 121-122. old.

További információk[szerkesztés]