La Sapienza Egyetem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
La Sapienza Egyetem (Università degli Studi di Roma "La Sapienza"–Studium Urbis)
600px Oro e Rosso.png

Az egyetem központi épületének főbejárata
Az egyetem központi épületének főbejárata
Alapítva 1303
Hely Olaszország, Róma
Korábbi nevei Studium Urbis
Mottó A jövő múltja a jelen
Típus
Oktatók száma 8000 fő állandó
Hallgatói létszám 112 564
Rektor Eugenio Gaudio
Igazgató Carlo Musto D'Amore
Tagozatok 63
Elérhetőség
Cím Piazzale Aldo Moro, Róma
Elhelyezkedése
La Sapienza Egyetem (Róma)
La Sapienza Egyetem
La Sapienza Egyetem
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 12″, k. h. 12° 30′ 57″Koordináták: é. sz. 41° 54′ 12″, k. h. 12° 30′ 57″
A La Sapienza Egyetem weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz La Sapienza Egyetem témájú médiaállományokat.
A La Sapienza Palota
A Sándor Könyvtár, a La Sapienza-palotában

A La Sapienza Egyetem (olaszul: Università degli Studi di Roma "La Sapienza", rövidítve Università La Sapienza - Roma, a köznyelvben La Sapienza)[1] egy 1303-ban alapított olasz állami egyetem, Olaszország és a világ legrégebbi egyetemeinek egyike.

Több mint 112 500 diákjával (2016) Európa legnagyobb egyeteme.[2] A világ akadémiai rangsora szerint Olaszország és Dél-Európa legrangosabb egyeteme.[3][4] Legrégebben Róma egyetlen állami egyeteme, ezért szerepel diákjai között az olasz társadalom korifeusainak nagy része.[5]

Története[szerkesztés]

A Studium Urbis megalapítása[szerkesztés]

A 14. században Rómában különböző oktatási intézmények működtek, de a pápai udvar által hivatalosan elismert egy sem. VIII. Bonifác pápa In Supremae praeminentia Dignitatis kezdetű bullájával, 1303. április 20-án alapította, Studium Urbis néven. Kezdben finanszírozása az idegen bor adóztatásából, meg néhány római nemes nagylelkű adományaiból történt. Amikor a pápaság Avignonba költözött, az Egyetem fenntartása Róma városának feladata lett.

A reneszánsz teljes korszaka alatt több pápa is kérte a városi önkormányzatot a nevelőtestület létszámának emelésére és új karok létesítésére. Emellett vásároltak néhány épületet a Sant'Eustachio negyedben, ahol a 17. században, az új székhely mellett VII. Sándor pápa megalapította, többek között, a Sándor Könyvtárat a La Sapienzia Palotában, ahol az ma is működik. Pár év után, Francesco Borromini megépítette a Sant'Ivo alla Sapienza-templomot, amelynek a főbejárata fölé az Initium sapientiae timor Domini (A bölcsesség kezdete az Úr félelme) szöveget írták.

A napóleoni reformok[szerkesztés]

Az egymást követő reformok, amelyek közül a leginkább figyelemre méltóak a XIV. Benedek pápa (1748), valamint a Római Köztársaság (1798) által bevezetettek voltak Róma francia megszállását követően alapvető fontosságúak: az egyetem megfelelt a francia császárság jogszabályainak, miután az új rektor, Giovanni Ferri de Saint-Costante (18111815) akaratából a Palazzo del Collegio Romano palotába költözött.

Az Olasz Királyság alatt[szerkesztés]

Az 1935-ben felavatott új egyetemi város

Abban a fázisban, amikor a Pápai állam és az Olasz Királyság közti átmenet zajlott, az intézmény megbízott vezetője Terenzio Mamiani volt, akinek sikerült szekularizálnia az egyetemet. A tanácsadó az ideiglenes kormány vezető bizottságának írt, 1870. október 3-án kelt levelében az első kinevezett rektornak Clito Carluccit javasolta, aki 1872. augusztus 27-ig maradt hivatalban, amikor a képviselőház a Casati-törvényben kiterjesztette hatalmát a római egyetemre is. Carlucci mélyreható reformokat hajtott végre; az elsők között vezette be a fiziopatológiás intézetet, a kísérleti élettan, a szövettan, illetve a patológia oktatására.

Létrehoztak egy laboratóriumot vegyipari, gyógyszeripari gyakorlatokhoz, maximálisan dotálva a meglévő tudományos laboratóriumokat, különösen a kőzettanit, a geológiait és a paleontológiait. Idetelepíttek sok professzort, mind a jogi, mind a gazdasági tudományok, sőt a modern történelem tanítására. A La Sapienza nehéz időszakot élt át az első világháború alatt a beavatkozáspártiak és a pacifisták összecsapásai miatt.

A húszéves fasiszta időszak alatt, 1931 októberében hűségesküt kellett tennie a Ducéra minden egyetemi oktatónak. Négyen, akik ezt elutasították, ennélfogva katedrájukat elveszítették: Ernesto Buonaiuti a Kereszténység történelme; Giorgio Levi Della Vida, a Keleti tudományok; Gaetano De Sanctis, az Ókori történelem és Vito Volterra, a matematika és fizika professzora.[6]

A monumentalista építész, Marcello Piacentini által tervezett új Egyetemi Várost a király és a királyné jelenlétében, 1935-ben avatták fel.

A háborútól 1968-ig[szerkesztés]

A második világháború után az egyetem gyorsan folytatta tevékenységét.

1966. április 27-én az új diákönkormányzat megalakulásakor, az újfasiszta FUAN-Caravella szervezet erőszakos támadásokat hajtott végre az Irodalom- és Filozófia karon, amelyek Paolo Rossi építészhallgató, az Olasz Szocialista Párt tagja halálához vezetett, amikor lezuhant a bölcsészettudományi kar lépcsőházában. Néhány nap múlva, május 2-án az olasz baloldal egységes képviselőházi fellépésére,[7] az Egyetem történetében először fordult elő, hogy a rektor, Ugo Papi kénytelen volt lemondani.[8][9]

Két évvel később, 1968 márciusában az Építészkar volt a helyszíne a jobb- és baloldali diákok és a rendőrség összecsapásának, amely a krónikába, később pedig a történelembe, a Valle Giulia-i csata néven vonult be.

1977[szerkesztés]

A La Sapienza volt az 1968-as országos diáklázadás és a hetvenes évek politikai zűrzavarának kiindulópontja. Elsősorban ez volt az a hely, ahol 1977-ben a nagy agitáció történt, amiről a nevét ez a lázadás kapta, abból az alkalomból, hogy összecsapások történtek a CGIL február 17-i ülésén, amikor a titkár, Luciano Lámát a parlamenten kívüli szélsőbalos diákok hevesen megtámadták a szakszervezet azon kezdeményezése miatt, hogy megtörjék az egyetemi várost elfoglaló mozgalmat.

2006-tól napjainkig[szerkesztés]

2006 novemberében az egyetem egy új vizuális azonosításrendszert fogadott el: Minerva logóját felváltotta egy kerub, ami arra utal, hogy az eredeti székhelye a Bölcsesség palotája volt. Emellett a "La" névelő kihagyásával lerövidített neve a "Sapienza Egyetem - Róma" lett.

2009 novemberében az egyetemi szenátus jóváhagyta az átszervezés tervét, amely felülvizsgálta az előző egyetemi felosztást, s tartalmazta a hasonló témájú karok összevonásával a források önálló kezelését.[10] A 2010-es strukturális átszervezés folytán a Sapienza tizenegy karra,[11] több mint 60 osztályra, huszonegy múzeumra és ötven könyvtárra oszlik.

Az egyetem a bűnügyi krónikákban[szerkesztés]

A Sapienzához köthető az 1980-as, 1990-es évek, a média által Esamopolinak (kb. vizsgamaffia) nevezett, nagy botránya. A nyomozás a vizsgák adásvétele ügyében folyt, s később az igazságügyi hatóság bizonyitotta is több tucatnyi diák érintettségét a gazdaságtudományi, kereskedelmi és jogi karokon. A bíróság megállapította, hogy jónéhány diák a vizsgázás helyett minimálisan 500 000 lírát fizetett egy vizsgabiztosnak, aki nevüket a vizsgán átmentek listájára vezette fel. A vizsgálat olyan illusztris személyeket is érintett, mint Antonio Mastrapasqua.[12]

A meggyilkolt Marta Russo emléktáblája

1997. május 9-en véres esemény is történt a Sapienza falai között: a fiatal diáklányt, Marta Russót, aki éppen csak kilépett az osztályteremből, alkotmányjogi órája után, a jogi-, politika- és statisztiktudományi karok felhajtóján halálos pisztolylövés érte a jogfilozófiai tanszék hatos előadóterme felől. Az olasz közvéleményt hosszú időre bizonytalanságban tartotta ez az ellentmondásos bírósági ügy.[13] 2003-ban a Filozófia Intézet két asszisztensét, Giovanni Scattonét és Salvatore Ferrarót a bíróság jogerősen elítélte. Előbbit öt év négy hónap börtönbüntetésre emberölésért, utóbbit pedig négy év két hónapra bűnrészesség miatt.[14]

2008. január 15-én az Apostoli Szentszék lemondta XVI. Benedek pápa látogatását az egyetemen egy hatvanhét tudós által aláírt hivatalos tiltakozás miatt, akik nem kívántak részt venni a pápa tanévnyitó székfoglaló előadásán. A tüntetés az egyház állásfoglalása miatt történt, amely szerintük a tudomány ellen irányult, Ratzinger pápa ui. még bíboros korában, 1990-ben a Galileo Galilei ellen 1633-ban indított pert, valamint későbbi bűnösnek nyilvánítását „racionálisnak és jogszerűnek” minősítette. A kezdeményezés a diákok egy részét is négynapos tiltakozásra mozgósította.[15]

Külső campusok[szerkesztés]

A sok római külvárosi hely mellett, az Egyetem rendelkezik egy sor Latina megyei helyszínnel. Összesen több mint száz ingatlan tulajdonosa vagy folytonos állami használatra szóló szerződéssel birtokosa, amelyből harmincnyolc az egyetemi városon belül, a többi elosztva Róman belül helyezkedik el. A Sapienzához két egyetemi kórház is kapcsolódik, a Policlinico Umberto I. és a Sant'Andrea Kórház, ahol orvostudományi oktatási-kutatási tevékenység folyik. A campus körülbelül 439 000 négyzetméternyi területű.

Egyetemi város[szerkesztés]

Az egyetemi város az 1930-as években, a fasiszta időszak alatt épült fel, amelyet egy sor racionalista építész felügyelete mellett a hagyományos építész Marcello Piacentini irányított, aki a tervezésért és a Rektori palotáért volt felelős, s akinek joga volt, hogy módosítsa a többi projektet. A munkát erősen támogatta Benito Mussolini, hogy Olaszország fővárosának saját egyetemi központja legyen, a munkálatok egészen a második világháborúig folytatódtak. A várost 1935. március 31-én III. Viktor Emánuel olasz király jelenlétében avatták fel.

A főbejárat az Aldo Moro térre néz. Egy nagy portál lehetővé teszi a bejutást a város belső terére, amelyen egy sor palota, épület a diákok, illetve a tanárok számára. A fal minden oldalán vannak még kapuk, amelyeken a város elérhető. Az északi falon van a kórház, a Policlinico "Umberto I" kapuja, amely szerves része az egyetemi létesítményeknek, közvetlenül kezeli az Egyetem; orvosi és sebészeti kara is itt van. A főbejárattól rálátni a Minerva-szoborra, a Bölcsesség szimbólumára, Arturo Martini bronzművére, aki egy emelvényen ül egy kád vízben. A szobor a Rektori Palota előtt áll, amely Marcello Piacentini munkája.

Egy sugárút vezet a főbejárattól a Minerva térre, amelynek jobb oldalán az Ortopédia, a Kémia, a Higiénia, Fizika épületei a bal oldalon, a főépületben a rektori irodák, az Sándor Könyvtár, valamint az Aula Magna találhatók. Tőle jobbra az Irodalmi, a Bölcsészettudományi, és a Filozófiai tanszék, míg a bal oldalon van az Igazságügyi palota, ahol a Jogi-, Politikai-, valamint a Statisztikai Tudományok kara kapott helyet. A Rektorátustól jobbra legtávolabb, de még mindig a Minerva téren áll a Giò Ponti által 1934-ben tervezett Matematika tanszék. Az egyetemi városon belül is van óvoda, vannak bárok, irodák, bankok, posták, sok könyvtár, és nyilvános múzeumok. Figyelemre méltó a nagy Isteni Bölcsességnek szentelt Egyetemi Kápolna, amely a jezsuita atyák gondjaira van bízva.

Római székhelyű karok[szerkesztés]

Az Építészkar a Valle Giulián
A Mérnökkar a Via Eudossianán
  • Építészkar:
    • Borghese - Piazza Borghese, 9;
    • Flaminia - Via Flaminia, 70;
    • Gianturco - Via E. Gianturco, 2;
    • Gramsci (Valle Giulia) - Via A. Gramsci, 53.
  • Mérnökkar - Via Eudossiana, 18. Az iskola történelmi központja a San Pietro in Vincoli-bazilika melletti, egykori kolostorépületben, Giuliano da Sangallo művében van. Modern mérnökiskolaként, Párizs és Bécs mintájára, VII. Piusz pápa akaratából született, 1817-ben.
    • Van egy másik hivatala is a Via A. Scarpa 14. alatt, a Via del Castro Laurenzianón lévő Gazdaságtudományi kar mellett.
  • Szociológia, Kommunikációtudományok kara, a Via Salaria 113. alatt, valamint egyes részlegei a korábbi Sani-kaszárnyában, a Via Principe Amedeo 184. alatt
  • Bölcsészettudományi, Filozófiai kar:
    • Scalo S. Lorenzo RM 21, Circonvallazione Tiburtina 4;
    • Ex Vetrerie Sciarra, Via dei Volsci, 122;
    • Villa Mirafiori - Via Carlo Fea, 2;
  • Pszichológia kar - Via dei Marsi, 78.

Fióktelepei, illetve külföldi egyetemi karai[szerkesztés]

Szervezet[szerkesztés]

A 2011-es átszervezés óta a következő tizenegy kar és speciális iskola létezik:

  • Építészet
  • Gazdaság
  • Gyógyszerészet, Farmakológia
  • Jogtudomány
  • Polgári ipari mérnöki
  • Információ mérnöki, informatikai, statisztikai
  • Irodalom, Filozófia
  • Gyógyászat, Fogászat
  • Orvostudomány, Pszichológia
  • Matematikai, fizikai, természettudományok
  • Politológia, Szociológia, Kommunikáció
  • Űrmérnöki iskola

Építészkar[szerkesztés]

Az Építészkar a Piazza Borghesén

Olaszországban az 1920-as években az első építészkart itt alapították. 2000-ben két különböző karra osztották: a Ludovico Quaroni Első Építészkarra, amelynek elnöksége a piazzale Flaminión van, és a Valle Giulia Építészkarra. A Sapienza 2010. november 1-jei átszervezésekor visszatértek az egykaros rendszerre, a négy fentebb felsorolt helyen. A Valle Giulián található a Központi Építészeti Könyvtár, amely a legnagyobb olasz építészeti könyvtár.

A jelenlegi dékán Anna Maria Giovenale professzorasszony, az Építészeti Technológia docense, aki 2014 decemberében Renato Masiani professzort, az újraegyesített kar első dékánját váltotta.

A tanszéken tanított, többek között Marcello Piacentini, Giorgio Calza Bini, Bruno Zevi, Saverio Muratori, Vincenzo Fasolo, Carlo Aymonino, Plinio Marconi, Carlo Kosarak Guidi, Leonardo Benevolo, Franco Minissi, Italo Insolera, Alessandro Anselmi, Arnaldo Bruschi és Ludovico Quaroni. Jelenlegi oktatói: Franco Purini, Paolo Portoghesi, Achille Bonito Oliva, Manfredi Nicoletti, Giovanni Carbonara, Piero Ostilio Rossi és Guendalina Salimei. A karon tanult Lina Bo Bardi és Massimiliano Fuksas.

Ez a kar híres az 1968-as diáklázadásról is, amely a történelemben mint a „Valle Giulia-i csata” ismert. A Madaraknak nevezett diákok és a rendőrség közötti összecsapásokban részt vett, többek között Massiomiliano Fuksas, Franco Russo, akkoriban fiatal diákokként, és Renato Guttuso, aki ebből az alkalomból készítette a híres, ma is látható homlokzati murális művészeti alkotásait a Via Gramscin.[16]

Gazdaságtudományi kar[szerkesztés]

Gazdaságtudományi kar a Via del Castro Laurenzianón

A kar 1906-ban alakult a köztisztviselők képzésére „Római Kereskedelmi, Gyarmati, Biztosításmatematikai Felsőfokú Tanulmányok Intézete” néven. Mai székhelye az Egyetemi Városon kívül, a Via del Castro Laurenziano 9. sz. alatt van, dékánja Giuseppe Ciccarone. Az intézményi, pénzügyi, gazdasági világ olyan híres diplomásait ez a kar képezte, különösen a Federico Caffè-iskola, mint Cesare Romiti, Ignazio Visco, Mario Draghi és Fulvio Conti. Ennek udvarán gyilkolta meg a Vörös Brigádok Ezio Tarantelli professzort.

A rektorok és dékánok listája[szerkesztés]

Rektorok:

  • Tullio Martello (1906-1907)
  • Anselmo Ciappi (1907-1908)
  • Enrico De Marinis (1908-1910)
  • Gennaro Mondaini (1910)
  • Filippo Mariotti (1910-1911).
  • Anselmo Ciappi (1911)
  • Giuseppe Chiovenda (1911-1913)
  • Luigi Fontana Russo (1913-1919)
  • Umberto Navarrini (1919-1922)
  • Enrico Barone (1922-1924)
  • Vittorio Alfieri (1924)
  • Arrigo Cavaglieri (1924-1925)
  • Umberto Navarrini (1925-1928)
  • Giacomo Acerbo (1928-1935)

Dékánok:

  • Giacomo Acerbo (1935-1943)
  • Luigi Ferrara (1943, 1944)
  • Vittorio Angeloni (1944-1946)
  • Nicola Garrone (1946-1952)
  • Joseph Chiarelli (1952-1961)
  • Livio Livi (1961-1966)
  • Raffaele Resta (1966-1969)
  • Mario Bandini (1969-1971)
  • Remo Cacciafesta (1971 1981)
  • Ernesto Chiacchierini (1981-1996).
  • Raimondo Cagiano de Azevedo (1996-2002)
  • Attilio Celant (2002-2011)
  • Giuseppe Ciccarone (2011 óta)

Általános Orvostudományi és Gyógyszerészkar[szerkesztés]

A kar a különböző szakterületeknek megfelelő kilenc szervezeti egységből áll.

Általános orvostudományi kar[szerkesztés]

A 16. században, X. Leó pápa idején az orvostudomány elméleti és gyakorlati orvostudományokra, valamint felcserképzésre oszlott. III. Gyula pápa rendelte el, hogy az Egészségügyi főiskolai kar az Orvosi kollégiumokhoz tartozzon, míg XIII. Gergely pápa azt, hogy minden gyógyító ágazatnak kötelező legyen lediplomázni. A következő században X. Kelemen pápa bevezette azt, hogy a diplomához előzetesen kórházi szakmai gyakorlatot kelljen szerezni.

1824-ben XII. Leó pápa bullájában reformokat vezetett be az orvosi egyetemen, ahol az órákat elsősorban latinul tartották, és elrendelte, hogy gyógyító (4 év) valamint sebészi (3 év) oklevelet kizárólag Róma és Bologna egyeteme volt jogosult kibocsátani. 1870-ben, az Olasz Királyság idején, az általános orvostudományi kart, valamint a sebészetet egy karba foglalták össze, amelyet öt, majd 1876-tól hat év alatt lehetett elvégezni. A kar a Policlinico Umberto I kórházban működik, annak 1904-es megnyitása óta.[17]

Gyógyszerésztudományi kar[szerkesztés]

1808-ban a gyógyszerészet a Római Főgimnázium tantárgyai között szerepelt, amely az egyik legrégebbi olasz egyetem volt, s VIII. Bonifác pápa alapította. A gyógyszerészeti tanulmányok rendszeres egyetemi kurzusait az 1872-ben megszületett Római Királyi Egyetemen tartották. A gyógyszerésztudományi kart hivatalosan 1932-ben alapították.

Irodalom és Filozófia kar[szerkesztés]

A Villa Mirafiori, a bBölcsészettudományi és Filozófiai kar székhelye

A kar helyettesíti a korábbi Bölcsészettudományi, Irodalom-, Humán -, illetve Keleti Tanulmányok egykori fakultását, az egyetem 2010 végén történt strukturális átszervezése óta. A kar székhelyei:

  • Egyetemi város, Irodalom és Filozófia épület
  • Villa mirafiori, egy városi villa nem messze a Piazza Bolognától, amely otthont ad a filozófiai szakkönyvtárnak, az ILIESI-nek (Istituto per il Lessico Intellettuale Europeo e Storia delle Idee), a CNR-nek, valamint a Gentile Alapítványnak, amely magában foglalja a könyvtár, valamint Giovanni Gentile magán könyv- és levéltárát
  • Ex Vetrerie Sciarra, a San Lorenzo negyedben
  • Scalo S. Lorenzo RM 21, Circonvallazione Tiburtina 4, S. Lorenzo negyed (az Orientalisztika Intézet központja)[18].

A négy szétválasztott kar újraegyesítésével a jelenlegi Bölcsészettudományi és Irodalmi kar a legnagyobb lett az Egyetemen, a 2015/16-os akadémiai évben összesen több mint 12 000 hallgatója volt, de elvesztette képviselőit az egyetemii szenátusban.[19]

A Jogi Kar[szerkesztés]

A Jogi Kar a legősibb alapítású,[20] egyidejűleg született az Egyetemmel. 1303-ban. VIII. Bonifác pápa alapította, hogy a város jogi iskoláját biztosítva, kifejezze az Egyház fennhatóságát a jogi tanulmányokon is.

A kar a következő évszázadokban az egyházjog, valamint a polgári jog (sőt, a római jog) oktatásában tűnt ki, hűségesen ragaszkodva a mos italicushoz mint oktatási módszerhez, amely az érzékenység hiányát jelentette a tudományos fejlődés, a humanista jog, és később a felvilágosodott jog iránt. A kurzusokat egy ideig nem jellemeztee erős változékonyság; a kivétel ez alól csak a büntetőjog volt.

Mindazonáltal az oktatási tevékenységet mindig is az erős kulturális elevenség jellemezte, a tanári kar magas szintjének köszönhetően, amit a Rotuli 1514-es kiadásának pontos rekonstrukciójából tudhatunk.

1552-ben III. Gyula pápa újjászervezte az Egyetemet az 1527-es, tragikus Sacco di Roma után, az Ügyvédi kollégium hozzárendelésével, a hatóság biztosította a doktori címet, mind a polgári, mind az egyházi jog képviselőinek. Ezt a reformot a század végén V. Szixtusz pápa megerősítette, aki hozzátette, a testület döntési jogát a Római Studium rektorválasztásában.

181112-ben a franciák kísérletet tettek a római egyetem Giovanni Ferri de Saint-Costant intenciói általi megreformálására, aki javasolta az egyházi jog oktatásának megszüntetését, valamint a polgári-, kereskedelmi-, polgári eljárási-, illetve büntető-eljárásjog bevezetését. A reformot nem hajtották végre, mivel a francia uralom Rómában 1814-ben hirtelen véget ért. XII. Leó pápa átszervezése 1824-ben csupán arra irányult, hogy fenntartsák a vizsgarendszert, a tanítási módszerek változtatása nélkül. Ezt az újítást a nagy német jogászok Friedrich Carl von Savigny és K. J. A. Mittermaier is elismerték, akiknek lehetőségük volt, hogy a kart meglátogassák.

Rómának az Olasz Királyság által történt annexiója (1870) után a rendszert a vizsgák tekintetében, a Casati-törvénynek megfelelően radikálisan megújították, amely inspirációt nyújtott egy sor nagy európai egyetem számára is. Az oktatói kart az egész országból meghívott jogászokkal gazdagították. A Jogi Kar ebben az időszakban óriási innovációs tevékenységet fejtett ki. Státuszát megerősítette a gyakori véleménykérés mind az európai parlamentek, mind a római önkormányzat részéről, valamint a Magasabb Igazságügyi Tanács (1921) létrehozásában, és a laikus tagok kinevezésében.

A tanszék ma[szerkesztés]

Épületét 1935-ben az Egyetemi Városon belül, a Rektori hivatal mellett emelték. A dékán Paolo Ridola, az összehasonlító közjog professzora.

A kar hosszú ideig az egyetlen volt Olaszországban, ahol az ún. Berlinguer-reformot, a 30/2000-es törvényt nem vezették be, amely féléves vizsgarendszert ír elő. A hagyományos, éves rendszer itt egészen a 2012/13-as tanévig fennmaradt.

A polgári és ipari Mérnökkar[szerkesztés]

A Mérnöki kar palotája

Az első Mérnöki Iskolát, motu proprio VII. Piusz pápa 1817. október 23-án alapította; modellje a két legismertebb mérnöki iskola Európában, a bécsi, és a párizsi volt. Azt, hogy meg kell nyitni egy helyi iskolát elsősorban a külföldi mérnökök toborzásának túlzott költségei okozták a Pápai államban. Ugyanakkor szintén nyitott egy rövid életű irodát Ferrara városában. Első igazgatója a vízépítő mérnök, Giuseppe Venturoli volt.

A hivatal a Via Eudossiana 18. sz. alatt, a San Pietro in Vincoli al colle Oppio-bazilikához csatolt egykori kolostor helyén van. Egyes tanfolyamokat a latinai és rieti fiókintézményekben indítottak, míg más kurzusokat (a korai években az első évfolyamokat) a Via Scarpa közelében található Gazdaságtudományi kar közelében tartottak meg. 2016-tól a dékán Antonio D'Andrea, az előző Fabrizio Vestroni volt. Ő 2007-ben Tullio Bucciarellit váltotta, aki 1996 óta volt hivatalban.

A két könyvtárt a Hidraulika, Szállítás, Utak tanszéken Franco Giannini professzor, a Közlekedési Intézet igazgatója helyett, utóda, Vincenzo Leuzzi professzor, a B metró tervezője vezeti.

Mérnökiformációs, informatikai, statisztikai kar[szerkesztés]

2010. november 1-jén a Műszaki Matematikai, Fizikai, Természettudományok karról, a Számítógép-tudományi a mérnökinformációs terület leválásával, egyesítve a már meglévő Statisztikai Tudományokkal jött létre. 2009. november 27-én került sor az ünnepélyes felavatására, amely később összeolvadt a jelenlegi karral. Az elnökség új telephelye a Via Ariostón (közel a Mérnöki Kar székhelyéhez, a történelmi központban) található.

Szervezeti egységei:

  • Mérnökiformatika, -automatika, -gesztorációs tanszék;
  • Mérnökinformáció, elektronika, távközlés tanszék;
  • Tudománystatisztikai tanszék;
  • Számítógép-tudomány-tanszék.

Politikai, Szociológiai, Kommunikációs tanszék[szerkesztés]

A jelenlegi kar a meglévő Politológia, Szociológia, Kommunikáció Tudomány karból három helyen alakult: az Egyetemi Városon belül; a via Salaria 113. alatt; és a volt Sani-kaszárnyában, a Via Principe Amedeo 184. alatt. A tanszéket jelenleg Giuseppe Venanzoni professzor vezeti.

A Politológia, Szociológia, Kommunikáció kar a következő tanszékekből áll:

  • Kommunikáció és Társadalomkutatás - CoRiS (igazgató Mario Morcellini);
  • Politikai tudományok (igazgató Luca Scuccimarra);
  • Társadalmi-Gazdasági tudományok (igazgató Sandro Bernardini).

A kar élén több állandó megfigyelő, mint például az Európai Megfigyelőközpont (koordinálja a Társadalmi-Gazdasági Tudományok tanszéke), az Osservatore Mediamonitor Politica, az Osservatore Mediamonitor Minori és a Cinemonitor (az utóbbiakat a Kommunikációs és Szociális Kutatás részleg koordinálja). A CoRiS részlegre bízta a menedzsment a Radio Sapienza (egyetemi web rádió), valamint a ComunicLabot (olasz online magazin) koordinálását.

Iskolák[szerkesztés]

Űrmérnöki iskola[szerkesztés]

A központ eredetileg a Mérnökkarral együtt, a monostorban, a San Pietro in Vincoli monostorában, a Colosseummal szemben volt, de később a Via Salaria 851. alá, a város repülőtere közelébe.

Didaktikai szempontból az Iskola kezdetben repülőnöki végzettséget kínált mérnöki diplomával már rendelkező hallgatóknak. Összhangban az egyetemi tanulmányok szervezeti változásaival, az Iskolának sikerült a bachelor végzettség után mesterfokozatú Űrhajózásmérnök-diplomásokat képeznie. A 2015/16-es tanévtől az Iskola biztosítja, mind az olasz, mind a külföldi, egyetemi diplomával már rendelkező diákok számára különleges űrhajózásmérnöki, magas fokú specializációjú diploma megszerzését, ami egyedülálló az olasz egyetemi rendszerben.

Levéltárosok, Könyvtárosok szakiskolája[szerkesztés]

Az iskola székhelye a Viale Regina Elenán van, igazgatója Attilio De Luca.

Sapienza School for Advanced Studies[szerkesztés]

Az SSAS az egyetem legmagasabb szintű, 2011-ben alapított iskolaja.

A diákok, párhuzamosan egyetemi tanulmányaikkal, kiegészítő kurzusokat, szemináriumokat végezhetnek az SSAS-en. Az iskola tevékenysége négy egyetemi osztálya a diákok szakiránya szerint van csoportosítva.

A felvételi verseny az év első beiratkozási évében zajlik, miután az előző tanévben, az érettségi vagy az azzal egyenértékű osztályban legalább 90/100-as osztályzattal végzett. Az is előírt a felvételhez, hogy a jelölt a második évben a tanfolyamokat egy ciklusban végezze el.

A bentmaradás feltétele, hogy a hallgató fenntartsa az átlagos 28/30, de minimálisan 27/30 osztályzatot, és abszolválja a tanév összes vizsgáját.

A Polo museale Sapienza[szerkesztés]

A Polo museale Sapienza az Egyetemmel kapcsolatos múzeumok csoportja. Többségük az Egyetemi Városban található, kivéve a Botanikus kertet, amelynek helyszíne a Largo Cristina di Svezia, a Patológiai Anatómiai múzeum a Policlinico Umberto I-en, az Állattani Múzeum egy része pedig az Állatkertben van, a többi a fővárosban, és Latina megyében, szétszórtan van.

Botanikus kert[szerkesztés]

A Botanikus kert már a 11. században, még az Egyszerű barátok kertjeként jött létre, míg az első egyetemi kertet V. Miklós pápa alapította, 1477-ben. Később ez költözött az Acqua Paola szökőkútja mellé. A század végén, pontosabban 1492-ben a Palazzo Salviati területére költözött. Ma az Accademia dei Lincei mögött, a Trastevere negyedben található, bár a növényzet nagy részét az egyetem Botanikus kertjében tartják.

Szolgáltatások[szerkesztés]

Könyvtárak[szerkesztés]

Számos könyvtára mellett, az Egyetem otthona a Polo SBN-nek is, amelyet koordinál és gesztorál. A Sándor Könyvtár az Egyetemen belül felelős fenntartója a polo SBN-nek Róma állami közkönyvtárai ellátójának is.

Sport[szerkesztés]

A sporttevékenységet jórészt a CUS Roma, az egyetemi sportközpont integrálja magába. A többi csapatból is kiemelkedik a rögbicsapat, a CUS Roma Rugby, az egyik legfontosabb a sportágban.

Van egy Formula SAE autóversenyeken szereplő csapatuk is, a "Sapienza Corse".

Az Egyetem energiaellátása[szerkesztés]

Az egyetemen működik egy szervezet, amely az energiaellátással foglalkozik. foglalkozik mind a felsőoktatási intézmények, mind az Egyetemi Város tekintetében. A tervek között szerepel a mikroturbina, egy háromgeneráciös berendezés (a Farmakológia épületében), és a kapcsolt energiatermelés, amely egy projekt a Policlinico Umberto I-en, valamint az Egyetemi Városban, végül egy termográfiai bemutató elemzés az egyetemi városra.

A Sapienzához köthető személyiségek[szerkesztés]

Egykori tanárok[szerkesztés]

  • Enrico Fermi - az atomenergia egyik úttörője, Nobel-díjas fizikus
  • Emilio Segrè - az atomenergia egyik úttörője, Nobel-díjas fizikus
  • Tullio Levi-Civita matematikus
  • Ugo Amaldi - fizikus
  • Roberto Vaccával - író
  • Corrado Böhm - a számítástechnika úttörője (az ismert tétel névadója)
  • Giorgio Israel - történész, episztemológus
  • Luigi Crocco - a repülés úttörője, az azonos nevű tétel megalkotója
  • Daniel Sette - fizikus

Honoris causa diplomások[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

  • Egyetemi Város
  • Építészkar, Piazza Borghese
  • Építészkar (Via Gianturco és Via Flaminia)
  • Építészkar (Via Gramsci)
  • Bölcsészettudományi kar, Filozófia (ex Caserma Sani)
  • Bölcsészettudományi és Filozófia kar (ex Vetrerie Sciarra)
  • Bölcsészettudományi és Filozófia kar (Villa Mirafiori)
  • Pszichológia kar
  • Mérnöki kar (Via Eudossiana/San Pietro in Vincoli)
  • Politikai, Szociális, Kommunikációs tudományok tanszék (Via Salaria, 113)

Autóbusszal a legközelebbi Fiume megállótól a 92-es (Marliana), vagy a 360-as (Muse) viszonylattal érhető el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Nicola Spano.szerk.: Casa editrice La Sapienza: L'Università di Roma (2008). ISBN 978-88-95814-02-5 
  • Ida Mitrano.szerk.: Casa editrice La Sapienza: La Sapienza 1932-1935 (2008). ISBN 978-88-95814-13-1 
  • Vincenzo Di Gioia.szerk.: Edizioni dell'Ateneo: Dalla scuola d'ingegneria alla Facoltà d'ingegneria di Roma (1985) 
  • Raimondo Cagiano De Azevedo.szerk.: Rubbettino Editore: La Facoltà di Economia. Cento anni di storia (2006). ISBN 88-498-1172-1 , ISBN 9788849811728
  • Attilio Celant.szerk.: Marchesi Grafiche: 100 anni … e la storia continua. Gli eventi della Facoltà con parole e immagini (2011). ISBN 978-88-86248-16-7 
  • Candida Carella.szerk.: Olschki: L'insegnamento della filosofia alla Sapienza di Roma nel Seicento (2007). ISBN 978-88-222-5689-8 
  • Lidia Capo.szerk.: Viella: Storia della Facoltà di Lettere e Filosofia de “La Sapienza” (2000). ISBN 978-88-8334-032-1 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • A telematikai egyetem "UNITELMA Sapienza"
  • A Sapienza rektorai
  • Policlinico Umberto I
  • Polo museale Sapienza
  • A római botanikus kert
  • Lista a legrégebbi egyetemekről

Egyéb projektek[szerkesztés]

További információkat találhatsz La Sapienza Egyetem témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Wiktionary-logo-hu.svg Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Wikibooks-logo.svg Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Wikiquote-logo.svg Idézetek a Wikidézetben
Wikisource-logo.svg Forrásmunkák a Wikiforrásban
Commons-logo.svg Képek a Commonsban
Wikinews-logo.png Hírek a Wikihírekben