Monica Vitti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monica Vitti
1990-ben
1990-ben
Született Maria Luisa Ceciarelli
1931. november 3.[1][2][3][4][5]
Róma[6]
Elhunyt 2022. február 2. (90 évesen)[7][8][6]
Róma[9]
Állampolgársága
  • olasz ( – 1946. június 18.)
  • olasz (1946. június 19. – )
Nemzetisége olasz
Házastársa Roberto Russo (1995–2022)
Élettársa
Gyermekei gyermek
Foglalkozása
Iskolái Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései
  • az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Nastro d'Argento for Best Supporting Actress (1962)
  • Ezüst Szalag díj (1962)
  • Targa d'Oro (1963)
  • David di Donatello for Best Actress (1969)
  • Nastro d'Argento for Best Actress (1969)
  • David di Donatello-díj (1969)
  • David di Donatello for Best Actress (1971)
  • David di Donatello for Best Actress (1974)
  • David di Donatello for Best Actress (1976)
  • Nastro d'Argento for Best Actress (1976)
  • David di Donatello for Best Actress (1979)
  • Silver Bear for Outstanding Artistic Contribution (1984)
  • Golden Lion for Lifetime Achievement (1995)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1995. január 26.)[10]
Halál okaAlzheimer-kór
Sírhelye Campo Verano[11]
Színészi pályafutása
Aktív évek 1954–1992
Tevékenység színésznő, komika

A Wikimédia Commons tartalmaz Monica Vitti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Monica Vitti, eredeti neve Maria Louisa Ceciarelli (Róma, 1931. november 3. – Róma, 2022. február 2.) olasz színésznő. Az 1950-es évek közepétől filmez. Michelangelo Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett. Legnépszerűbb filmjei az 1960-as, 1970-es években készültek.

Pályafutása[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Monica Vitti pontos születési dátuma bizonytalan: egyes források szerint nem 1931-ben, hanem 1933-ban született. Elvégezte a római Színművészeti Akadémiát, ahol 1953-ban kapott diplomát. Az olasz fővárosban, illetve Milánó és Genova színházaiban játszott, és tévés megbízásokat vállalt. A világot jelentő deszkákon olyanok rendezték őt, mint Franco Zeffirelli és Michelangelo Antonioni. Utóbbi egy vígjátékban figyelt fel Monicára. Közös színházi együttműködésük legsikeresebb állomása John Van Druten I am a camera című darabjának színrevitele volt. Filmen Antonioni először szinkronfeladatot bízott Monicára: az 1957-es A kiáltásban ő volt Dorian Gray olasz hangja. (Később Pier Paolo Pasolini A csóró egyik szereplőjének hangját szintén Vittivel szinkronizáltatta.)

A fordulatot Antonioni A kaland című alkotása jelentette Vitti számára. A modern filmművészet ezen darabjában, amelyhez a cannes-i filmfesztivál történetének egyik legzajosabb botránya is fűződik, Monica a női főszereplőt keltette életre. Claudia talán a legszebb nőalak Antonioni filmjeiben, és ez nem utolsósorban Vitti hallatlanul érzékeny játékának köszönhető. A látszólag cselekménytelen filmben Monica az érzelmek széles skáláján játszik, arcának rezdüléseivel hihetetlenül sok mindent képes kifejezni. A Mester újabb remekében, Az éjszaka című drámában mellékszerepet alakított: egy unatkozó, gazdag lányt, aki láthatóan belefásult a jólétbe, de lázadás nélkül elviseli azt. A napfogyatkozásban Vittoriát, egy újabb, érzelmileg labilis nőfigurát formált meg, aki számára az Alain Delon megformálta szereplő sem jelent menekvést magánélete problémái elől. Különösen érdekes volt a szerepformálása a Vörös sivatagban, amely Antonioni első kísérlete volt a színes filmmel. A Vitti által játszott neurotikus Giuliana számára elviselhetetlennek tűnik a sivár, egyhangú ipari város, Ravenna, az alkalmazkodást pedig a körülötte lévőkkel szembeni érzelmi problémái is nehezítik. A Vörös sivatag érdekes vonása még, hogy amíg a korábbi Antonioni-filmekben a szereplők egymáshoz való viszonyának ábrázolása dominált, addig itt előtérbe került a főhős és környezete kapcsolatának bemutatása.

A komika[szerkesztés]

Monica átnyergelése a drámákról a komédiákra egyáltalán nem hirtelen történt: már az Antonioni-filmek idején is vállalt vígjátéki felkéréseket, de ezek a produkciók eleinte alkalmi kitérőknek tűntek csupán. A manapság inkább erotikus botrányfilmjeiről ismert Tinto Brass szatírája, A repülő csészealj jelentette a fordulópontot: ebben Monica először játszott Alberto Sordival, aki egyik kedvenc partnere és rendezője lett. A csalfa nőkről szóló két szkeccsfilm, a Cicababák és a Tündéri nők közül az előbbi volt a híresebb, köszönhetően az olasz cenzúra álszent felháborodásának. A tekintélyes rendező, Joseph Losey – egy évvel megelőzve Roger Vadim híres Barbarella című filmjét – egy képregényhősnő, Modesty Blaise szerepét bízta Vittire. A színésznő élvezettel komédiázott a szerepben, de a film nem lett túl sikeres, és sokan úgy vélték, Monicához se illett a szerep. Kirobbanó sikert aratott viszont Mario Monicelli Lány pisztollyal című filmjében mint a szicíliai Assunta, aki hűtlen csábítója után utazik Londonba, hogy megölje a férfit. Alberto Sordi rendezése, a Szerelmem, segíts! újabb sikert hozott a színésznőnek.

A drámával sem szakított teljesen: több komédiájának is van drámai vonulata. Példaként említhető Ettore Scola Féltékenységi dráma című filmje, melyben Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini mellett ő a szerelmi háromszög csúcsa, vagy akkori élettársa, Carlo Di Palma operatőr rendezése, a Teresa, a tolvaj. Luigi Magni irányítása alatt a híres operahősnő, Tosca szerepét is eljátszotta. A Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa című filmben ugyancsak dalra fakadt. Főszerepet vállalt Jancsó Miklós első olasz filmjében, A pacifista című drámában is. A várva várt közös munka a magyar rendezővel azonban mindkét fél számára csalódást okozott, ráadásul a témájában a korát megelőző alkotás megbukott. Örömmel tett eleget Luis Buñuel felkérésének, és kicsiny szerepet játszott A szabadság fantomja című filmben. A Magyarországon is jól ismert Éjfélkor indul útjára a gyönyör című vígjátékban egy temperamentumos nőt alakított, akit azzal vádolnak, hogy egy vita hevében megölte férjét. Partnerei: Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és ismét Giancarlo Giannini. Ellenállhatatlanul komédiázott mint válni készülő feleség a Narancsos kacsasült című vígjátékban nagyszerű partnere, Ugo Tognazzi oldalán. Alakításáért több díjat is kapott.

Díjjal ismerték el szerepformálását mint bigámista feleség a Szerelmeim című filmben is. André Cayatte Államérdek című rendezésében ismét a drámai műfaj felé tett kitérőt, ahová Antonioni is visszacsábította Az oberwaldi titok női főszerepével. A Jean Cocteau-műből készült hosszadalmas kamaradráma ma már leginkább arról nevezetes, hogy Antonioni a videotechnika lehetőségeivel kísérletezett benne. 1986 óta Vitti mint docens ténykedik a Silvio D’Amico Színházművészeti Akadémián. Megpróbálkozott a rendezéssel is, de a Titkos botrány című filmje nem lett sikeres se a kritika, se a közönség körében. 1997-ben II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta őt, valamint Sordit és Gassmant: a három művész lemezfelvételt készített a Szentatya 1957 és 1975 között írt verseiből.

Magánélete mentes volt a botrányoktól. Hosszabb ideig élt együtt előbb Antonionival, majd Carlo Di Palma operatőrrel. Az 1980-as évektől kezdve a nála 16 évvel fiatalabb Roberto Russo rendező volt a társa, akihez 1995-ben feleségül ment.

Filmjei[szerkesztés]

Claudia szerepében A kaland című filmben

Díjak és jelölések[szerkesztés]

Arany Oroszlán díj[szerkesztés]

  • 1995 életműdíj a filmművészet 100 éves jubileuma alkalmából

BAFTA-díj[szerkesztés]

David di Donatello-díj[szerkesztés]

Ezüst Medve díj[szerkesztés]

Ezüst Szalag díj[szerkesztés]

San Sebastián-díj[szerkesztés]

  • 1968 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Maurizio Porro: È morta Monica Vitti, l’attrice aveva 90 anni (olasz nyelven). RCS MediaGroup. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  7. Walter Veltroni, 2022. február 2., 1488832020029575168
  8. È morta Monica Vitti, talento smisurato del cinema italiano (olasz nyelven). GEDI Gruppo Editoriale. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  9. https://www.ansa.it/sito/notizie/cultura/cinema/2022/02/02/e-morta-monica-vitti_658b356e-9a12-483b-aeef-d983d2cb794a.html, 2022. február 5.
  10. https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. május 3.
  11. https://www.findagrave.com/memorial/236423710

További információk[szerkesztés]

  • Máté Judit: Monica Vitti; Gondolat, Budapest, 1985 (Szemtől szemben)