Monica Vitti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Monica Vitti
Monica Vitti 1990.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Maria Louisa Ceciarelli
Született 1931. november 3.[1][2][3][4][5]
Róma
Elhunyt 2022. február 2. (90 évesen)[6][7][8]
Róma[9]
Sírhely Campo Verano
Házastársa Roberto Russo (1995–2022)
Élettárs
Pályafutása
Iskolái Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Aktív évek 1954 – 1991
További díjak
  • Targa d'Oro (Three Fables of Love, 1963)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1995. január 26.)[10]
  • Nastro d'Argento for Best Supporting Actress (Az éjszaka, 1962)
  • David di Donatello for Best Actress (The Girl with the Pistol, 1969)
  • David di Donatello for Best Actress (Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa, 1971)
  • David di Donatello for Best Actress (Polvere di stelle, 1974)
  • David di Donatello for Best Actress (Duck in Orange Sauce, 1976)
  • David di Donatello for Best Actress (Szerelmeim, 1979)
  • Nastro d'Argento for Best Actress (The Girl with the Pistol, 1969)
  • Nastro d'Argento for Best Actress (Duck in Orange Sauce, 1976)
  • Golden Lion for Lifetime Achievements (52nd Venice International Film Festival, 1995)
Monica Vitti IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Monica Vitti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Monica Vitti, eredeti neve Maria Louisa Ceciarelli (Róma, 1931. november 3. – Róma, 2022. február 2.) olasz színésznő. Az 1950-es évek közepétől filmez. Michelangelo Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett. Legnépszerűbb filmjei az 1960-as, 1970-es években készültek.

Pályafutása[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Vittoria szerepében A napfogyatkozás című filmben
Giuliana szerepében a Vörös sivatag című filmben

Monica Vitti pontos születési dátuma bizonytalan: egyes források szerint nem 1931-ben, hanem 1933-ban született. Elvégezte a római Színművészeti Akadémiát, ahol 1953-ban kapott diplomát. Az olasz fővárosban, illetve Milánó és Genova színházaiban játszott, és tévés megbízásokat vállalt. A világot jelentő deszkákon olyanok rendezték őt, mint Franco Zeffirelli és Michelangelo Antonioni. Utóbbi egy vígjátékban figyelt fel Monicára. Közös színházi együttműködésük legsikeresebb állomása John Van Druten I am a camera című darabjának színrevitele volt. Filmen Antonioni először szinkronfeladatot bízott Monicára: az 1957-es A kiáltásban ő volt Dorian Gray olasz hangja. (Később Pier Paolo Pasolini A csóró egyik szereplőjének hangját szintén Vittivel szinkronizáltatta.)

A fordulatot Antonioni A kaland című alkotása jelentette Vitti számára. A modern filmművészet ezen darabjában, amelyhez a cannes-i filmfesztivál történetének egyik legzajosabb botránya is fűződik, Monica a női főszereplőt keltette életre. Claudia talán a legszebb nőalak Antonioni filmjeiben, és ez nem utolsósorban Vitti hallatlanul érzékeny játékának köszönhető. A látszólag cselekménytelen filmben Monica az érzelmek széles skáláján játszik, arcának rezdüléseivel hihetetlenül sok mindent képes kifejezni. A Mester újabb remekében, Az éjszaka című drámában mellékszerepet alakított: egy unatkozó, gazdag lányt, aki láthatóan belefásult a jólétbe, de lázadás nélkül elviseli azt. A napfogyatkozásban Vittoriát, egy újabb, érzelmileg labilis nőfigurát formált meg, aki számára az Alain Delon megformálta szereplő sem jelent menekvést magánélete problémái elől. Különösen érdekes volt a szerepformálása a Vörös sivatagban, amely Antonioni első kísérlete volt a színes filmmel. A Vitti által játszott neurotikus Giuliana számára elviselhetetlennek tűnik a sivár, egyhangú ipari város, Ravenna, az alkalmazkodást pedig a körülötte lévőkkel szembeni érzelmi problémái is nehezítik. A Vörös sivatag érdekes vonása még, hogy amíg a korábbi Antonioni-filmekben a szereplők egymáshoz való viszonyának ábrázolása dominált, addig itt előtérbe került a főhős és környezete kapcsolatának bemutatása.

A komika[szerkesztés]

Tina Candela szerepében az Éjfélkor indul útjára a gyönyör című filmben
Lisa Stefani szerepében a Narancsos kacsasült című filmben

Monica átnyergelése a drámákról a komédiákra egyáltalán nem hirtelen történt: már az Antonioni-filmek idején is vállalt vígjátéki felkéréseket, de ezek a produkciók eleinte alkalmi kitérőknek tűntek csupán. A manapság inkább erotikus botrányfilmjeiről ismert Tinto Brass szatírája, A repülő csészealj jelentette a fordulópontot: ebben Monica először játszott Alberto Sordival, aki egyik kedvenc partnere és rendezője lett. A csalfa nőkről szóló két szkeccsfilm, a Cicababák és a Tündéri nők közül az előbbi volt a híresebb, köszönhetően az olasz cenzúra álszent felháborodásának. A tekintélyes rendező, Joseph Losey – egy évvel megelőzve Roger Vadim híres Barbarella című filmjét – egy képregényhősnő, Modesty Blaise szerepét bízta Vittire. A színésznő élvezettel komédiázott a szerepben, de a film nem lett túl sikeres, és sokan úgy vélték, Monicához se illett a szerep. Kirobbanó sikert aratott viszont Mario Monicelli Lány pisztollyal című filmjében mint a szicíliai Assunta, aki hűtlen csábítója után utazik Londonba, hogy megölje a férfit. Alberto Sordi rendezése, a Szerelmem, segíts! újabb sikert hozott a színésznőnek.

A drámával sem szakított teljesen: több komédiájának is van drámai vonulata. Példaként említhető Ettore Scola Féltékenységi dráma című filmje, melyben Marcello Mastroianni és Giancarlo Giannini mellett ő a szerelmi háromszög csúcsa, vagy akkori élettársa, Carlo Di Palma operatőr rendezése, a Teresa, a tolvaj. Luigi Magni irányítása alatt a híres operahősnő, Tosca szerepét is eljátszotta. A Ninì Tirabusciò: la donna che inventò la mossa című filmben ugyancsak dalra fakadt. Főszerepet vállalt Jancsó Miklós első olasz filmjében, A pacifista című drámában is. A várva várt közös munka a magyar rendezővel azonban mindkét fél számára csalódást okozott, ráadásul a témájában a korát megelőző alkotás megbukott. Örömmel tett eleget Luis Buñuel felkérésének, és kicsiny szerepet játszott A szabadság fantomja című filmben. A Magyarországon is jól ismert Éjfélkor indul útjára a gyönyör című vígjátékban egy temperamentumos nőt alakított, akit azzal vádolnak, hogy egy vita hevében megölte férjét. Partnerei: Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és ismét Giancarlo Giannini. Ellenállhatatlanul komédiázott mint válni készülő feleség a Narancsos kacsasült című vígjátékban nagyszerű partnere, Ugo Tognazzi oldalán. Alakításáért több díjat is kapott.

Díjjal ismerték el szerepformálását mint bigámista feleség a Szerelmeim című filmben is. André Cayatte Államérdek című rendezésében ismét a drámai műfaj felé tett kitérőt, ahová Antonioni is visszacsábította Az oberwaldi titok női főszerepével. A Jean Cocteau-műből készült hosszadalmas kamaradráma ma már leginkább arról nevezetes, hogy Antonioni a videotechnika lehetőségeivel kísérletezett benne. 1986 óta Vitti mint docens ténykedik a Silvio D’Amico Színházművészeti Akadémián. Megpróbálkozott a rendezéssel is, de a Titkos botrány című filmje nem lett sikeres se a kritika, se a közönség körében. 1997-ben II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta őt, valamint Sordit és Gassmant: a három művész lemezfelvételt készített a Szentatya 1957 és 1975 között írt verseiből.

A művésznő magánélete mentes volt a botrányoktól. Hosszabb ideig élt együtt előbb Antonionival, majd Carlo Di Palma operatőrrel. Az 1980-as évektől a nálánál 16 évvel fiatalabb Roberto Russo rendező a társa, akihez 1995-ben feleségül ment.

Filmjei[szerkesztés]

Claudia szerepében A kaland című filmben

Díjak és jelölések[szerkesztés]

Arany Oroszlán díj[szerkesztés]

  • 1995 életműdíj a filmművészet 100 éves jubileuma alkalmából

BAFTA-díj[szerkesztés]

David di Donatello-díj[szerkesztés]

Ezüst Medve díj[szerkesztés]

Ezüst Szalag díj[szerkesztés]

San Sebastián-díj[szerkesztés]

  • 1968 díj Lány pisztollyal, legjobb színésznő

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ FemBio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Walter Veltroni, 2022. február 2., 1488832020029575168
  7. ↑ È morta Monica Vitti, talento smisurato del cinema italiano (olasz nyelven). GEDI Gruppo Editoriale. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  8. ↑ Maurizio Porro: È morta Monica Vitti, l’attrice aveva 90 anni (olasz nyelven). RCS MediaGroup. (Hozzáférés: 2022. február 2.)
  9. ↑ https://www.ansa.it/sito/notizie/cultura/cinema/2022/02/02/e-morta-monica-vitti_658b356e-9a12-483b-aeef-d983d2cb794a.html, 2022. február 5.
  10. ↑ https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. május 3.

További információk[szerkesztés]

  • Máté Judit: Monica Vitti; Gondolat, Budapest, 1985 (Szemtől szemben)
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Monica_Vitti&oldid=25559829”