Fácán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fácán
Fácánkakas A fácán hangja
Fácánkakas
A fácán hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae)
Nemzetség: Phasianini
Nem: Phasianus
Faj: P. colchicus
Tudományos név
Phasianus colchicus
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe   Természetes élőhely A vörössel bejelölt helyen betelepített faj
Elterjedési területe
  Természetes élőhely
A vörössel bejelölt helyen betelepített faj
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fácán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fácán témájú médiaállományokat és Fácán témájú kategóriát.

A tojó
Fácáncsibe

A fácán (Phasianus colchicus) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék.

A Phasianus nem a grúziai Rioni (ókori görög nevén: Phászisz) folyóról nyerte elnevezését, a fajnévben szereplő colchicus jelző pedig Kolkhisz vidékére utal, amely szintén a Kaukázus környékén található, és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Előfordulása[szerkesztés]

Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, de még Angliába is.

Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.

Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.

Betelepítették továbbá Ausztrália, Tasmania, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.

Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.

A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.

Alfajai[szerkesztés]

Több alfaj keveredett a telepítés során, de itt-ott a faji bélyegek még szembetűnnek.

  • Phasianus colchicus alashanicus
  • Phasianus colchicus bergii
  • Phasianus colchicus bianchii
  • Phasianus colchicus chrysomelas
  • Phasianus colchicus colchicus
  • Phasianus colchicus decollatus
  • Phasianus colchicus edzinensis
  • Phasianus colchicus elegans
  • Phasianus colchicus europaeus
  • Phasianus colchicus formosanus
  • Phasianus colchicus hagenbecki
  • Phasianus colchicus karpowi
  • Phasianus colchicus kiangsuensis
  • Phasianus colchicus mongolicus
  • Phasianus colchicus pallasi
  • Phasianus colchicus persicus
  • Phasianus colchicus principalis
  • Phasianus colchicus rothschildi
  • Phasianus colchicus satschuensis
  • Phasianus colchicus septentrionalis
  • Phasianus colchicus shawii
  • Phasianus colchicus sohokhotensis
  • Phasianus colchicus strauchi
  • Phasianus colchicus suehschanensis
  • Phasianus colchicus takatsukasae
  • Phasianus colchicus talischensis
  • Phasianus colchicus tarimensis
  • Phasianus colchicus torquatus
  • Phasianus colchicus turcestanicus
  • Phasianus colchicus vlangallii
  • Phasianus colchicus zarudnyi
  • Phasianus colchicus zerafschanicus

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 53–89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70–90 centiméter, testtömege pedig 750–1300 gramm.[1][2] Nagy zajjal, de jól repül. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük.

Életmódja[szerkesztés]

Fácánpár

Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.

Szaporodása[szerkesztés]

Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.[3]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországra betelepítették, azóta rendszeres fészkelő, nem költöző madár.

Képek[szerkesztés]

Magyar szakirodalom[szerkesztés]

  • Diezel, K. E. 1912. Az apróvad vadászata. Budapest. Atheneum Irodalmi és Nyomda Rt. 746pp.
  • Festetics, P. 1938. A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata. Hubertus vadászkönyvtár. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest. 152pp.
  • Nagy, E. 1971. A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. 231pp.
  • Nagy, E. 1984. A fácán és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 198pp.
  • Szederjei, Á. és Studinka, L. 1962. Nyúl, fogoly, fácán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 287pp.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A fácán (Phasianus colchicus). haziallat.hu, 2010. július 14. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  2. FÁCÁN. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
  3. Julie L. Tesky: Phasianus colchicus. Fire Effects Information System. U.S. Department of Agriculture, Forest Service, Rocky Mountain Research Station, Fire Sciences Laboratory, 1995. (Hozzáférés: 2019. március 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]