Fácán

Fácán
	Fácánkakas; A fácán hangja ;
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Tyúkalakúak (Galliformes);
Család:	Fácánfélék (Phasianidae);
Alcsalád:	Fácánformák (Phasianinae);
Nemzetség:	Phasianini;
Nem:	Phasianus;
Faj:	P. colchicus;
Tudományos név
	Phasianus colchicus; Linnaeus, 1758
Elterjedés
	Elterjedési területe Természetes élőhely A vörössel bejelölt helyen betelepített faj
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Fácán témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fácán témájú médiaállományokat és Fácán témájú kategóriát.

A tojó

Fácáncsibe

A fácán (Phasianus colchicus) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék.

A Phasianus nem a grúziai Rioni (ókori görög nevén: Phászisz) folyóról nyerte elnevezését, a fajnévben szereplő colchicus jelző pedig Kolkhisz vidékére utal, amely szintén a Kaukázus környékén található, és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Előfordulása[szerkesztés]

Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, de még Angliába is.

Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.

Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.

Betelepítették továbbá Ausztrália, Tasmania, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.

Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.

A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.

Alfajai[szerkesztés]

Több alfaj keveredett a telepítés során, de itt-ott a faji bélyegek még szembetűnnek.

Phasianus colchicus alashanicus
Phasianus colchicus bergii
Phasianus colchicus bianchii
Phasianus colchicus chrysomelas
Phasianus colchicus colchicus
Phasianus colchicus decollatus
Phasianus colchicus edzinensis
Phasianus colchicus elegans
Phasianus colchicus europaeus
Phasianus colchicus formosanus
Phasianus colchicus hagenbecki
Phasianus colchicus karpowi
Phasianus colchicus kiangsuensis
Phasianus colchicus mongolicus
Phasianus colchicus pallasi
Phasianus colchicus persicus
Phasianus colchicus principalis
Phasianus colchicus rothschildi
Phasianus colchicus satschuensis
Phasianus colchicus septentrionalis
Phasianus colchicus shawii
Phasianus colchicus sohokhotensis
Phasianus colchicus strauchi
Phasianus colchicus suehschanensis
Phasianus colchicus takatsukasae
Phasianus colchicus talischensis
Phasianus colchicus tarimensis
Phasianus colchicus torquatus
Phasianus colchicus turcestanicus
Phasianus colchicus vlangallii
Phasianus colchicus zarudnyi
Phasianus colchicus zerafschanicus

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 53–89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70–90 centiméter, testtömege pedig 750–1300 gramm.^[1]^[2] Nagy zajjal, de jól repül. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük.

Életmódja[szerkesztés]

Fácánpár

Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.

Szaporodása[szerkesztés]

Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.^[3]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországra betelepítették, azóta rendszeres fészkelő, nem költöző madár.

Képek[szerkesztés]

Magyar szakirodalom[szerkesztés]

Diezel, K. E. 1912. Az apróvad vadászata. Budapest. Atheneum Irodalmi és Nyomda Rt. 746pp.
Festetics, P. 1938. A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata. Hubertus vadászkönyvtár. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest. 152pp.
Nagy, E. 1971. A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. 231pp.
Nagy, E. 1984. A fácán és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 198pp.
Szederjei, Á. és Studinka, L. 1962. Nyúl, fogoly, fácán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 287pp.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A fácán (Phasianus colchicus). haziallat.hu, 2010. július 14. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
↑ FÁCÁN. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)
↑ Julie L. Tesky: Phasianus colchicus. Fire Effects Information System. U.S. Department of Agriculture, Forest Service, Rocky Mountain Research Station, Fire Sciences Laboratory, 1995. (Hozzáférés: 2019. március 7.)

Források[szerkesztés]

↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. november 18.) (angolul)
↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. november 18.)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 18.) (angolul)
↑ Mme-monitoring.hu: Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2009. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A fácán (Phasianus colchicus). haziallat.hu, 2010. július 14. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)

[2] FÁCÁN. tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)

[3] Julie L. Tesky: Phasianus colchicus. Fire Effects Information System. U.S. Department of Agriculture, Forest Service, Rocky Mountain Research Station, Fire Sciences Laboratory, 1995. (Hozzáférés: 2019. március 7.)

[1]

[2]

[3]