A vágy villamosa (film, 1951)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A vágy villamosa
(A Streetcar Named Desire)
1951-es amerikai film

A Streetcar Named Desire (1951).jpg
Rendező Elia Kazan
Producer Charles K. Feldman
AlapműTennessee Williams: A vágy villamosa
Műfaj amerikai filmdráma
Forgatókönyvíró Tennessee Williams
Oscar Saul
Főszerepben Vivien Leigh
Marlon Brando
Kim Hunter
Karl Malden
Zene Alex North
Operatőr Harry Stradling Sr.
Vágó David Weisbart
Hangmérnök C. A. Riggs
Nathan Levinson
Jelmeztervező Lucinda Ballard
Lillian House
Robert O'Dell
Marguerite Royce
Díszlettervező George James Hopkins
Richard Day
Gyártás
Gyártó Warner Bros.
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Forgatási helyszín New Orleans
Játékidő 125 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Warner Bros.
BemutatóOlaszország Velencei Filmfesztivál: 1951. szeptember 9.
USA 1951. szeptember 18.
Korhatár16 III. kategória (F/3355/J)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A vágy villamosa témájú médiaállományokat.

A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) Tennessee Williams azonos című színműve alapján készült 1951-es amerikai filmdráma, Elia Kazan rendezésében. A főszerepben Vivien Leigh, Marlon Brando, Kim Hunter és Karl Malden. A film 1951. szeptember 9-én debütált a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol elnyerte a legjobb színésznőnek járó Volpi Kupát és a zsűri különdíját, valamint Arany Oroszlán díjra is jelölték. A produkciót tizenkét Oscar-díjra jelölték, amiből négyet nyert meg, ezenkívül Golden Globe-díjat és BAFTA-díjat is nyert.

Cselekmény[szerkesztés]

Blanche DuBois (Vivien Leigh) kifinomult, de törékenynek ható tanárnő várandós testvérét, Stellát (Kim Hunter) tervezi meglátogatni. Megérkezik New Orleansba, ahol a Vágy (Desire) nevű villamosvonalat veszi igénybe, de megrökönyödik, amikor szembesül a lakhatási körülményekkel. Stella és férje, Stanley (Marlon Brando) a munkásnegyedben élnek egy szűk kis lakásban. Rögtön megfeszül a viszony Stanley és Blanche között, amikor kiderül, hogy a DuBois családi birtokot el kellett adni, hogy Stelláék ki tudják fizetni a tartozásaikat. Blanche egy képzeletvilágba ringatja magát, drága ruhákba öltözködik és különféle meséket ad elő, amivel Stanley-t maga ellen fordítja, lenéző stílusa pedig haragot kelt a férfiban.

Stanley pókerpartija közben ismeri meg Blanche Mitchet (Karl Malden), akinek azon nyomban elnyeri a tetszését. Amikor egy rossz kör után Stanley kidobja Stella rádióját az ablakon, elszabadul a pokol. A részeg Stanley felpofozza Stellát, aki a fent lakó szomszédhoz menekül. Stanley magabiztossága elpárolog, és Stelláért kiált az utcán, hogy a nő visszajöjjön hozzá. Stella visszamegy Stanley-hez, és a helyzet másnapra valamelyest javul. Blanche visszautasítja Mitch közeledését egy táncesten, és elmeséli fiatalkori szerelmének tragédiáját, aki öngyilkosságot követett el, miután ő gyengének nevezte.

Blanche születésnapi partiján azonban kitör a botrány, mikor kiderül, hogy Stanley nemcsak kitalálta Blanche múltját, de el is mesélte Mitchnek: Blanche már régóta egy harmadrangú hotelben, a Flamingóban szállt meg, ahol mindenféle idegen férfiakat fogadott. Ezek közé a "vendégek" közé tartozott egy tizenhét éves diák is, így Blanche elvesztette tanárnői állását. Blanche és Stanley vitáját Stella meginduló szülése szakítja félbe, Stanley így gyorsan kórházba viszi. Az egyedül maradó Blanche-t Mitch látogatja meg, aki felkereste Stanley informátorát és meggyőződött maga is Blanche hátteréről. Mitch számonkérésére Blanche összezavarodik, és nem hajlandó fényre menni.

Blanche végül elmondja az igazat és kiteszi Mitchet a házból, majd visszamenekül az álomvilágába. Stanley tér vissza a kórházból, Blanche úgy próbál meg egy texasi hódolójával felvágni, aki a Karib-tengerre hívta meg a jachtjához. Stanley felismeri Blanche újabb hazugságát, és durván felrázza a nőt az illúzióiból. Blanche egy törött üveggel próbál védekezni, de alulmarad a küzdelemben. A film ezután már csak az üres tekintetű, sápadt Blanche-t mutatja, ami arra akar utalni, hogy Stanley megerőszakolta.

Blanche idegösszeomlást kap és teljesen elveszti valóságérzetét. Hetekkel később Stella és barátnője Blanche holmiját pakolják össze. Blanche azt hiszi, indul a karibi útjára, valójában azonban a pszichiátriára vitetik. Hiába mondta el Blanche Stellának, hogy megerőszakolták, Stella nem hisz neki. Két ápoló érkezik, hogy elvigyék Blanche-t, aki teljesen kiborul és tiltakozni kezd. Végül az idősebb férfi udvariasan a karját nyújtja a nőnek, aki azt megnyugodva elfogadja, és elhagyja Stelláék otthonát. Stella a kisbabával a karján felköltözik a szomszédhoz, miközben Stanley ismét Stella nevét kiáltozza az utcán, de Stella már nem figyel rá és nem is tér vissza.

Szereplők[szerkesztés]

Színész Szerep Magyar hangja[1]
1. magyar változat
(1976)
2. magyar változat
(?)
3. magyar változat
(2013)
Vivien Leigh Blanche DuBois Bánsági Ildikó Udvaros Dorottya Götz Anna
Marlon Brando Stanley Kowalski Kozák András Józsa Imre Dányi Krisztián
Kim Hunter Stella Kowalski Császár Angela Tóth Enikő Kökényessy Ági
Karl Malden Harold "Mitch" Mitchell Balázs Péter Fazekas István Háda János
Rudy Bond Steve Kristóf Tibor Salinger Gábor Kapácsy Miklós
Nick Dennis Pablo Gonzales n.a Végh Ferenc Kassai Károly
Peg Hillias Eunice Békés Rita Bókai Mária n.a

Adaptációk[szerkesztés]

A forgatókönyvet Tennessee Williams A vágy villamosa című drámája alapján írták. A Broadwayn Blanche szerepét Jessica Tandy alakította, míg Londonban Vivien Leigh. A művet még többször megfilmesítették, majd opera és balett is készült belőle:

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés]

Díj Kategória Eredmény
BAFTA-díj BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek Elnyerte
BAFTA-díj a legjobb filmnek Jelölve
Golden Globe-díj Golden Globe-díj a legjobb filmdrámának Jelölve
Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma Jelölve
Golden Globe-díj a legjobb női mellékszereplőnek (Kim Hunter) Elnyerte
Oscar-díj Oscar-díj a legjobb filmnek Jelölve
Oscar-díj a legjobb rendezőnek Jelölve
Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek Jelölve
Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek Elnyerte
Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (Karl Malden) Elnyerte
Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek (Kim Hunter) Elnyerte
Oscar-díj a legjobb adaptált forgatókönyvnek Jelölve
Oscar-díj a legjobb operatőrnek Jelölve
Oscar-díj a legjobb eredeti filmzenének Jelölve
Oscar-díj a legjobb hangkeverésnek Jelölve
Oscar-díj a legjobb látványtervezésért Elnyerte
Oscar-díj a legjobb jelmeztervezésért Jelölve
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán díj Jelölve
Zsűri különdíja Elnyerte
Volpi Kupa a legjobb színésznőnek (Vivien Leigh) Elnyerte

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. iszdb.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]