Bubik István
| Bubik István | |
 | |
| Bubik István (1978) Urbán Tamás felvétele | |
| Született |
1958. május 19. Budapest |
| Elhunyt |
2004. november 28. (46 évesen) Ceglédbercel |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Rémi Tünde |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1981) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | baleset |
| Sírhelye | Farkasréti temető |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1980–2004 |
| Díjai | |
| Magyar Művészetért díj (1988) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bubik István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bubik István (Budapest, 1958. május 19. – Ceglédbercel, 2004. november 28.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész.
Életpályája[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte.[1] 1981-ben szerzett színészdiplomát, majd friss diplomásként a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol már fiatalon olyan jelentős szerepekhez jutott a szakmai kritika és a közönség egyöntetű megelégedésére, mint a Tartuffe címszerepe Moliére darbjában, Shakespeare II. Richárdja,Bánk, bán Katona József darabjában, Csongor a Csongor és Tündében, Jézus a Jézus Krisztus Szupersztárban[2], Mercutio Shakespeare Rómeó és Júlia című darabjában, Ádám Madách Imre Az ember tragédiájában[3] illetve István szerepe az István, a király rockoperában.[4] Érzelmeken alapuló, aktív, robbanékony játékstílus jellemezte alakításait.[5][6]
A nyolcvanas években aktív részese volt az ellenzéki mozgalmaknak. 1988. június 27. napján az erdélyi német és magyar falvakat érintő falurombolások és Nicolae Ceaușescu diktatórikus politikája ellen szólalt fel a Hősök terén tartott jelentős méreteket öltő tüntetésen. Ezt követően egy évre Londonba utazott, mondván gondolkodni akar addigi életéről, munkájáról, életben betöltött szerepéről. Ezalatt a színészmesterséget szándékosan mellőzve rakodómunkásként dolgozott.[7]
Hazatérve a Művész Színház társulatához csatlakozott és itt is maradt egészen annak megszűnéséig. Egyik legemlékezetesebb alakítása Sütő András Advent a Hargitán című darabjának főszerepe Sinkovits Imre és Kubik Anna mellett,[8] mely az aktuális politikai helyzetben különös jelentőségű volt. A darabot a Nemzeti Színház mutatta be 1986. január 2-án Sík Ferenc rendezésében. Ezt követően rövid ideig a Thália Színháznál, a Thália Társaságnál, majd a Kelemen László Színkörnél dolgozott, melyet színésztársaival, Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral hozott létre, míg végül 2000-ben az Új Színházhoz szerződött.
Emlékezetes alakításai közé tartozik a Szinetár Miklós rendezte Tartuffe címszerepe a Várszínházban, a Kis Csaba által rendezett Othello Jágója az Új Színházban, későbbi szerepei közül pedig a Szentivánéji álom takácsa, Tompor (Zuboly neve a Nádasdy Ádám-féle fordításban).
A mozikedvelők ismerhetik Szabó István, A napfény íze című filmjéből vagy a szintén 1999-ben a mozikba kerülő Hídember című alkotásból, de Bubik alakította a 2002-ben Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is, mely rendkívüli kritikai sikert aratott.
A fentieken túl több híres szinkronszerepe volt, mint például Forrest Gump című filmben ő adta Tom Hanks hangját vagy a Rocky és a Cobra című filmekben Sylvester Stallone hangját.[9] A tévénézők a Nyolc évszak című televíziós sorozatból ismerhették meg a nyolcvanas években, ugyanakkor az 1990-es évek Magyarországán indult kereskedelmi televízióknak soha egyetlen meghívását sem fogadta el. Ennek okát a tévécsatornák kulturális színvonalával, elfogadhatatlan értékrendjével és azzal magyarázta, hogy a minőségi drámai színjátszást teljesen mellőzik a műsorgyártásból.[10]
Felesége Rémi Tünde néptáncos volt. Egy közös gyermekük született: Réka Hajnalka. Egy másik kapcsolatából szintén van egy lánya, Kincső.
2004. november 28-án reggel az előző napi szolnoki előadása után hazafelé autóbalesetben vesztette életét a 4-es főúton Ceglédbercel közelében.[11]
Emlékezete[szerkesztés]
Művésztársai a színész emlékére létrehozták a Bubik István-díjat, mely a Magyar Művészetért díjrendszer önálló értékű díja. A kuratórium elnöke Kubik Anna. Az elismerést évente ítélik oda, 35 évesnél fiatalabb színész vagy rendező érdemelheti ki.[6]
Bubik halálát követően az Új Színház a színészről nevezte el stúdiószínpadát.[12] Emellett Orosházán a művelődési ház kamaraterme,[13] Budapesten a Csili Művelődési Központ színházterme és Maglódon a MAGHÁZ színházterme is az ő nevét viseli.[14][15]
Tekintettel arra, hogy Bubik szenvedélyes lovas és az ügető rendszeres vendége, versenyek rendszeres résztvevője volt, a Kincsem Park legnagyobb szabadtéri versenyén, a hagyományos szilveszteri ügetőn emlékére minden évben megrendezésre kerül a Bubik István emlékverseny.[16]
Halála után Esztergomban utcát neveztek el róla.
Színházi szerepeiből[szerkesztés]
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 93; ugyanitt ötvenöt színházi felvételen is látható.[17]
- Henry Wadsworth Longfellow: Hiawata
- Molière: Az úrhatnám polgár (Cléonte)
- Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? (Egy úr a rendőrségről)
- Verebes István: Kettős ünnep (Kovács)
- Hubay Miklós: Túsz-szedők (Orestes)
- Bertolt Brecht: Háromgarasos opera (Ede);[18] Bicska Maxi[19]
- Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy (Duval Armand)
- Georg Büchner: Wojzeck (Kapitány)
- Shakespeare: Szentivánéji álom (Tompor Miklós)
Filmjei[szerkesztés]
Játékfilmek[szerkesztés]
- Vérszerződés (1983)
- Az óriás (1984)
- Elysium (1986)
- Volt egyszer egy légió (1989)
- A halálraítélt (1989)
- A napfény íze (1999)
- Glamour (2000)
- Kanyaron túl (2002)
- A Hídember (2002)
- Szent Iván napja (2003)
- Az ember, aki nappal aludt (2003)
Tévéfilmek[szerkesztés]
- Szerelmem, Elektra (1980)
- Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1980)
- A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1980)
- Hogyan csináljunk karriert? (1981)
- Nápolyi mulatságok (1982)
- Történetek a vonaton (1983)
- A tanítónő (1985)
- Nyolc évszak 1-8. (1987)
- Bánk bán (1987)
- Ítéletidő (1987)
- A férfi, aki virágot hord a szájában (1989)
- Royce (1994)
- Advent a Hargitán (1994)
- Istálló (1995)
- Az öt zsaru (1998)
- Kisváros (2000 - tévésorozat)
- Az alkotás folyamata (2001)
- A titkos háború (2002)
Díjai[szerkesztés]
- Rajz János-díj (1983, 1990)
- Jászai Mari-díj (1985)
- Farkas–Ratkó-díj (1986)
- Erzsébet-díj (1988)
- Magyar Művészetért díj (1988)
- Érdemes művész (2000)
- POSZT: Legjobb férfi főszereplő (2001)[6]
- Ivánka Csaba-díj (2004)
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ UM. „Rohan az idő: 18 éve szenvedett végzetes balesetet Bubik István – Újságmúzeum”, Újságmúzeum, 2022. november 27. (Hozzáférés ideje: 2022. december 19.) (hu-HU nyelvű)
- ↑ Origo: A 80-as, 90-es évek egyik legnagyobb magyar színészének tragikus halála (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
- ↑ Évfordulónaptár. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 4.)
- ↑ Index.hu
- ↑ Magyar Színházművészeti Lexikon
- ↑ a b c Port.hu
- ↑ Bubik István életrajza a Nemzeti Színház oldalán
- ↑ Port.hu
- ↑ Bubik István az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ „Bubik István tévéinterjú – Magyar Televízió, New York” (hu-HU nyelven).
- ↑ Elhunyt Bubik István. Index.hu, 2004. november 28. (Hozzáférés: 2021. június 4.)
- ↑ 7ora7.hu
- ↑ Archivált másolat. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 5.)
- ↑ Zene.hu
- ↑ Mozgalom, Köztérkép: Bubik István – Maglód (Babos László, 2007) | Köztérkép. Köztérkép. (Hozzáférés: 2018. április 10.)
- ↑ Pentathlon.hu
- ↑ 2011. október 17-i lekérdezés
- ↑ A Nemzeti Színházban
- ↑ A Művész Színházban
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Színházi Adattár „Ritka magyar – Bubik 60”, oszmi.hu
További információk[szerkesztés]
- Molnár Gál Péter a Szentivánéji álomról[halott link]
- Gubcsi Lajos - A csillagokban Bubik István (emlékkönyv, visszaemlékezések)
|
