Bubik István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bubik István
Életrajzi adatok
Született 1958. május 19.
Budapest
Elhunyt 2004. november 28. (46 évesen)
Ceglédbercel
Házastársa Rémi Tünde
Pályafutása
Aktív évek 19802004
Díjai
További díjak Jászai Mari-díj (1985)
Rajz János-díj (1985)
Farkas–Ratkó-díj (1986)
Erzsébet-díj (1988)
Magyar Művészetért díj (1988)
Érdemes művész (2000)
Ivánka Csaba-díj (2004)

Bubik István az IMDb-n

Bubik István (Budapest, 1958. május 19.Ceglédbercel, 2004. november 28.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte. 1981-ben szerzett színészdiplomát, majd friss diplomásként a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol már fiatalon olyan jelentős szerepekhez jutott, mint Mercutio Shakespeare Rómeó és Júlia című darabjában, Ádám Madách Imre Ember tragédiájában[1] illetve István szerepe az István, a király rockoperában. [2] Érzelmeken alapuló, aktív, robbanékony játékstílus jellemezte alakításait.[forrás?]

A nyolcvanas években aktív részese volt az ellenzéki mozgalmaknak.1988. június 27. napján az erdélyi német és magyar falvakat érintő falurombolások és Ceausescu diktatórikus politikája ellen szólalt fel a Hősök terén tartott jelentős méreteket öltő tüntetésen. Ezt követően egy évre Londonba utazott, mondván gondolkodni akar addigi életéről, munkájáról, életben betöltött szerepéről. Ezalatt a színészmesterséget szándékosan mellőzve rakodómunkásként dolgozott[forrás?].

Hazatérve a Művész Színház társulatához csatlakozott és itt is maradt egészen annak megszűnéséig. Itteni legemlékezetesebb alakítása Sütő András Advent a Hargitán című darabjának főszerepe Sinkovits Imre és Kubik Anna mellett[3], mely az aktuális politikai helyzetben különös jelentőségű volt. Ezt követően rövid ideig a Thália Színháznál, a Thália Társaságnál, majd a Kelemen László Színkörnél dolgozott, melyet színésztársaival, Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral hozott létre, míg végül 2000-ben az Új Színházhoz szerződött.

Emlékezetes alakításai közé tartozik a Szinetár Miklós rendezte Tartuffe címszerepe a Várszínházban, a Kis Csaba által rendezett Othello Jágója az Új Színházban, későbbi szerepei közül pedig a Szentivánéji álom takácsa, Tompor (Zuboly neve a Nádasdy Ádám-féle fordításban).

A mozikedvelők ismerhetik Szabó István, A napfény íze című filmjéből vagy a szintén 1999-ben a mozikba kerülő Hídember című alkotásból, de Bubik alakította a 2002-ben Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is, mely rendkívüli kritikai sikert aratott.

A fentieken túl több híres szinkronszerepe volt, mint például Forrest Gump című filmben ő adta Tom Hanks hangját vagy a Rocky című filmben Sylvester Stallone hangját[4]. A tévénézők a Nyolc évszak című televíziós sorozatból ismerhették meg a nyolcvanas években.

Felesége, Rémi Tünde néptáncos. Egy közös gyermekük született: Réka Hajnalka. Egy másik kapcsolatából szintén van egy lánya, Kincső.

2004 novemberében Szolnokról hazafelé autóbalesetben vesztette életét.

Halála után Esztergomban utcát neveztek el róla.

Színházi szerepeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 93; ugyanitt ötvenöt színházi felvételen is látható.[5]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vérszerződés (1983)
  • Az óriás (1983)
  • Elysium (1986)
  • Volt egyszer egy légió (1989)
  • A halálraítélt (1989)
  • A napfény íze (1999)
  • Glamour (2000)
  • Kanyaron túl (2002)
  • A Hídember (2002)
  • Szent Iván napja (2003)
  • Az ember, aki nappal aludt (2003)

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerelmem, Elektra (1980)
  • Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1980)
  • Hogyan csináljunk karriert? (1981)
  • A mi ügyünk avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1981)
  • Nápolyi mulatságok (1982)
  • Történetek a vonaton (1983)
  • A tanítónő (1985)
  • Nyolc évszak 1-8. (1987)
  • Bánk bán (1987)
  • A férfi, aki virágot hord a szájában (1989)
  • Royce (1994)
  • Advent a Hargitán (1994)
  • Istálló (1995)
  • Az öt zsaru (1998)
  • Kisváros (2000 - tévésorozat)
  • Az alkotás folyamata (2001)
  • A titkos háború (2002)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bubik István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1]
  2. [2]
  3. [3]
  4. [4]
  5. 2011. október 17.-i lekérdezés
  6. A Nemzeti Színházban
  7. A Művész Színházban

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]