Ugrás a tartalomhoz

Tarr Béla (filmrendező)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarr Béla
Született1955. július 21.[1][2][3][4][5]
Pécs
Elhunyt2026. január 6. (70 évesen)[6][7]
Budapest
Állampolgárságamagyar[8]
Nemzetiségemagyar
HázastársaHranitzky Ágnes (1978-2026)
ÉlettársaHranitzky Ágnes (1978–)
SzüleiTarr Mari
Tarr Béla
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró
Tisztségeelnök (2022. szeptember 29. – 2026. január 6., Freeszfe Egyesület)
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (1977–1981, filmrendezés)
Kitüntetései
Halál okabetegség[9]
SírhelyeFiumei úti sírkert[10][11]
Tarr Béla aláírása
Tarr Béla aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarr Béla témájú médiaállományokat.

Tarr Béla (Pécs, 1955. július 21. – 2026. január 6.) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, producer, 2012-től a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja id. Tarr Béla díszlettervező volt, többek között a Magyar Állami Operaházban, édesanyja, Tarr Mari (született Huszt Mária; 1934–2023),[12][13][14] a Madách Színház elismert súgónője.

Tarr Béla amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981–1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött.

1987-től működik együtt Krasznahorkai László regényíróval.

Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.

A Guardian brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.

2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában.

2011-ben pedig utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve díjat a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon.

2022-től a Freeszfe Egyesület elnöke.[15]

2026. január 6-án hajnalban hosszú és súlyos betegség után elhunyt.[16]

Munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenévesen kezdett amatőr dokumentumfilmezéssel foglalkozni. Mialatt hajógyári munkásként dolgozott figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akik "kívülről behozott" emberként pénzt és nyersanyagot biztosítottak számára. 22 éves volt, mikor a stúdió pénzéből elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészket. Tarr eredetileg dokumentumfilmet akart csinálni egy kilakoltatott pesti családról, azonban a rendőrség nem engedte a helyszín közelébe. Ekkor döntötte el, hogy dokumentum-játékfilmet készít a témáról amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal (ami igencsak népszerűnek számított a "budapesti iskola" körében). Az amatőr költségvetésből, bármilyen fizetség nélkül hat nap alatt elkészített film egy csapásra ismertté tette a fiatal rendező nevét és a magyar dokumentarista film leghíresebb alkotása lett.

Tarrt első filmje bemutatása után felvették a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol 1981-ben végzett. Főiskolai évei alatt leforgatta a bemutatkozó filmjéhez hasonló, szintén dokumentarista stílusú Szabadgyalogot. Főiskolai vizsgafilmjeként elkészítette a Macbeth tévéjáték változatát Cserhalmi György főszereplésével. Szintén 1981-ben Tarr több más fiatal filmessel megalapította a Társulás Filmstúdiót, melynek feloszlásáig (1985-ig) tagja.

1982-ben forgatta a még mindig dokumentarista stílusú, de immár profi színészeket felvonultató Panelkapcsolatot (melyben Koltai Róbert és felesége, Pogány Judit egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait ábrázolták), 1984-ben készült az Őszi almanach, színes nagyjátékfilm, mely a rendező első eltávolodása a realizmustól, szándékosan szürreálisabb, stilizáltabb alkotás.

Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy virágzó munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájakon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tízperces) snittek, meghatározóvá váltak a rendező művészetében. Ezen filmek időrendi sorrendben a következőek: Kárhozat, Szürkület, Sátántangó, Szenvedély, Werckmeister harmóniák, ... (nagy szünet egy "hiányzó" Fehér György film: Tarr Béla bevezetője Fehér György filmjeihez, illetve Maár Gyula: Töredék című fekete-fehér alkotása, amely Tarr Béla TT Filmműhelye nélkül nem készülhetett volna el...) ..., A londoni férfi, és – nyilatkozata szerint – utolsó filmje, A torinói ló.

2017-ben A világ végezetéig címmel interaktív kiállítást rendezett Amszterdamban. A nyolc fejezetből álló vizuális utazás olyan címeket visel, mint a kerítés, a fa, ablakok, gyerekek, konyha, nyitányok, napfogyatkozás és Mohamed. Noha könnyen kapcsolatba lehetne hozni a menekültek és Európa viszonyával, a kiállítás semmiképpen sem a migrációs kérdésről szól, hanem az emberi méltóságról. Az összeállításhoz alapvetően korábbi filmjeiből mazsoláz, de a kiállításra egy egészen új jelenetet, vagyis "rövidfilmet" is forgatott, rendezett Muhamed címmel. Tarr Béla szerint a kiállítás teljes eddigi életművét sűríti magába, foglalja össze.

2019-ben a Bécsi Ünnepi Hetek keretében mutatták be Tarr Béla új "nem-filmjét", a Hiányzó embereket. Legújabb kísérleti alkotása a hajléktalanságról és a kirekesztettségről szól. "Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről.” – mentegetődzik az életművét már lezárt rendező.

Fogadtatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gus Van Sant-ra saját bevallása szerint nagy hatással van Tarr művészete.[17] Tervezte a Sátántangó kockáról kockára való újraforgatását is színes verzióban.

Díjai, elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmjei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Féjja Sándor: Alkotói portré: Tarr Béla (Budapest: Magyar Filmintézet) kézirat ké.390.9.
  • Családi tűzfészek (szerk. Erdélyi Z. Ágnes) (Budapest: BBS, 1979) p. 44.
  • Szabadgyalog (szerk. Gervai András) (Budapest: Mafilm Objektív Stúdió – MOKÉP, 1982) p. 44.
  • Kárhozat (szerk. Komár Erzsi) (Budapest: Magyar Filmintézet – MTV – MOKÉP, 1988)
  • Sátántangó (Budapest: Budapest Film, 1994) p. 64.
  • Metropolis – Tarr Béla-különszám (Metropolis 1997/nyár)
  • Jytte Jensen: Béla Tarr / Tarr Béla (Budapest: Magyar Filmunió, 2001)
  • Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ (in: uő.: A film szerint a világ – tanulmányok, Budapest: Palatinus, 2002)
  • Bikácsy Gergely: A reménytelenség vígasza – Tarr Béla (in: Zalán Vince (szerk.): Magyar filmrendezőportrék, Osiris Könyvtár – Film, Budapest: Osiris, 2004) pp. 5–32.
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Budapest: Francia Új Hullám Kiadó, 2011)
  • Filmszem – Tarr Béla különszám (Filmszem 2011/3.)
  • Filmszem – Tarr Béla különszám – Újratöltve (Filmszem 2012/2.)
  • Kővári Orsolya: Árnyékvilág. Tarr Béla retrospektív (Sprint Filmkönyvek 1. kötet; Budapest: Sprint Kiadó, 2012)
  • Jacques Ranciére: Utóidő. Tarr Béla filmjeiről (Elmegyakorlatok; Budapest: Műcsarnok, 2013)
  • Kovács András Bálint: A kör bezárul. Tarr Béla filmjei (Budapest: XXI. Század Intézet, 2013)
  • Kovács András Bálint: The cinema of Béla Tarr. The circle closes (A kör bezárul. Tarr Béla filmjei); London–New York, Wallflower Press, 2013 (Directors' cuts)
  • TARR – 60 (Budapest: Underground Kiadó, 2016)
  • Pentelényi László (szerk.): Az arcok iskolája – Találkozás(ok) Fehér György operatőr-rendezővel (Szerzőifilmes Gondolkodók 1. kötet; Budapest: Francia Új Hullám Kiadó, megjelenés előtt [~2021.])

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 17.
  2. ↑ "Béla Tarr". SNAC (angol nyelven).
  3. ↑ "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ "Meghalt Tarr Béla". 24.hu. 2026. január 6. Hozzáférés: 2026. január 6.
  7. ↑ Dzsubák Tamás (2026. január 6.). "Meghalt Tarr Béla". Hozzáférés: 2026. január 11.
  8. ↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4.
  9. ↑ "Le réalisateur hongrois Béla Tarr, virtuose du cinéma mélancolique, est mort" (francia nyelven). 2026. január 6. Hozzáférés: 2026. január 6.
  10. ↑ "24.hu/kultura/2026/01/13/tarr-bela-temetes-halal-fiumei-uti-sirkert/".
  11. ↑ "www.hirstart.hu/hk/20260113_februar_6-an_vesznek_vegso_bucsut_tarr_bela_filmrendezotol_a_fiumei_uti_sirkertben".
  12. ↑ Kitti, Harnisch (2023. március 15.). "Meghalt Tarr Mari". index.hu. Hozzáférés: 2024. július 21.
  13. ↑ "Tarrmari estje Békéscsabán". Magyar Teátrum Online. 2011. augusztus 15. Hozzáférés: 2021. január 20.
  14. ↑ "Tarr Mari, egy legendás súgó Rimaszombatból". Rimavská Sobota. 2020. április 16. Hozzáférés: 2021. január 20.
  15. ↑ "Tarr Bélát választotta elnöknek a Freeszfe". filmhu - a magyar moziportál. Hozzáférés: 2022. október 3.
  16. ↑ "Meghalt Tarr Béla". karakter. 2026. január 6. Hozzáférés: 2026. január 6.
  17. ↑ Jones, Jenny (2008. március 17.). "Gus Van Sant in the light of Béla Tarr". blogs.walkerart.org. 2012. április 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. február 20.. I have been influenced by Béla Tarr's films and after reviewing the last three works Damnation, Satantango, and Werckmeister Harmonies, I find myself attempting to rethink film grammar and the effect industry has had on it.{{cite web}}: CS1 karbantartás: date és year (link)
  18. ↑ "'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai". MEDIAWAVE Alapítvány. 2016. augusztus 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. március 17.
  19. ↑ Zrt, HVG Kiadó (2020. november 5.). "Csákányi Eszter, Spiró György és Tarr Béla az idei Hazám-díjasok között". hvg.hu. Hozzáférés: 2020. november 5.
  20. ↑ https://24.hu/kultura/2023/10/11/tarr-bela-tiszteletbeli-europai-filmdijat-kap/
  21. ↑ Életműdíjat kap Tarr Béla a tokiói filmfesztiválon (telex.hu)

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarr_Béla_(filmrendező)&oldid=28695198”