Ugrás a tartalomhoz

Dick Van Dyke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dick Van Dyke
SzületettRichard Wayne Van Dyke
1925. december 13. (100 éves)[1][2][3][4][5]
West Plains
ÁlneveDick
Állampolgárságaamerikai
HázastársaMargie Willett (1948–1984)
ÉlettársaMichelle Triola Marvin (1976–2009)
Gyermekeinégy gyermek:
  • Barry Van Dyke
  • Carey Wayne Van Dyke
SzüleiHazel Vorice McCord
Loren Wayne Van Dyke
Foglalkozása
IskoláiDanville High School
Kitüntetései
Lista
Színészi pályafutása
Aktív évek1947-
Díjai
Tony-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő musicalben
Bye Bye Bridie (1961)
Emmy-díjak
Legjobb férfi főszereplő (vígjátéksorozat)
The Dick Van Dyke Show (1964, 1966)
Kiemelkedő varietésorozat
The Dick Van Dyke Show (1965)
Van Dyke and Company (1977)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dick Van Dyke témájú médiaállományokat.

Richard Wayne „Dick“ Van Dyke (West Plains, Missouri, 1925. december 13. –) Tony- és többszörös Primetime Emmy-díjas amerikai színész, komikus.

Karrierjét rádiós, televíziós, illetve klubokban fellépő szórakoztatóként kezdte. 1959-ben debütált a Broadway-en, a The Girl Against the Boys című revüben, 1960-ban pedig már a Bye Bye Birdie főszerepét játszhatta, amelyért Tony-díjat kapott. A legnagyobb ismertséget az hozta meg számára, amikor 1961 és 1966 között Rob Petrie szerepét játszotta a CBS The Dick Van Dyke Show című műsorában - ezért három Emmy-díjat is nyert. Több produkcióban is vendégszerepelt, mint 1974-ben a Columbo, 1977-ben a The Carol Burnett Show, továbbá 1971 és 1974 között a The New Dick Van Dyke Show-ban, 1993 és 2001 között a Halálbiztos diagnózis című sorozatban, valamint 2006 és 2008 között a Nyomoz a professzor-ban is játszott. Ismert szerepe még az 1964-es Mary Poppins filmben Bert, amelyért Aranyglóbusz-díjra jelölték.

Fiatalkora

[szerkesztés]

1925. december 13-án született a Missouri állambeli West Plains-ben,[9] Hazel Victoria (1896–1992) és Loren Wayne "Cookie" Van Dyke (1898–1976) gyermekeként. Anyja gyorsíró, apja értékesítő volt.[10][11][12] Az Illinois állambeli Danville-ben nőtt fel. A Van Dyke holland vezetéknév, azonban angol, ír és skót felmenőkkel rendelkezik.[13] Családfáját vissza tudta vezetni egészen a Mayflower hajón érkező John Aldenig[14]. Testvére Jerry Van Dyke szintén színész, komikus volt[15].

A Danville Középiskolába járt 1944-ig, ahol tagja volt a helyi akapella-kórusnak és a drámacsoportnak is. Fiatalkorában eredetileg egy minisztériumnál tervezett dolgozni. Azonban Bobby Short és Donald O’Connor társaságában részt vett egy drámaprogramban, mely meggyőzte arról, hogy inkább a szórakoztatóiparban helyezkedjen el.[16]

1944-ben otthagyta az iskolát, és csatlakozott az Egyesült Államok légierejéhez, hogy pilótaképzésen vegyen részt a második világháború alatt[17]. Soványsága miatt eleinte nem akarták besorozni, végül rádiós lett, majd a különleges egységekhez került, ahol műsorszámaival szórakoztatta a katonákat[18].1946-ban leszerelt[19], az érettségijét pedig végül csak 2004-ben vehette át[20].

Pályafutása

[szerkesztés]

Korai évek és a Broadway-debütálás (1947-1959)

[szerkesztés]

Az 1940-es évek végén az Illinois állambeli Danville-ben dolgozott a WDAN rádióállomásnál[21]. 1947-ben a pantomimes Phil Erickson meggyőzte, hogy álljanak össze az "Eric and Van - The Merry Mutes" nevű duóvá[22]. Végigturnézták az Egyesült Államok nyugati partvidékét, műsoruk pedig pantomimezésből és lemezről szóló számokra történő tátogásból állt. Az 1950-es évek elején Atlantába költöztek, ahol a televízióban kaptak egy saját műsort, ahová önálló számokat is írtak[23].

Van Dyke önállóan a New Orleans-i televízióban szerepelt, először mint komikus, később mint a műsorszámokat összekötő produkció[24]. Országos adón először 1954-ben szerepelt, az ABC-n vetített Chance of a Lifetime című sorozatban, egy kisebb szerepben. 1957-ben vendégszerepelt a The Phil Silvers Show két epizódjában, de benne volt a The Pat Boone Chevy Showroom-ban és a The Polly Bergen Show-ban is. Ekkoriban egy barátja, akit még a seregből ismert, a CBS-nél dolgozott, és beajánlotta őt[25]. Ennek következtében hétéves szerződést írt alá a csatornával. Ekkoriban a CBS Morning Show egyik hírolvasója is ő volt.[26]

1959-ben szerepet kapott a Broadway-en, a The Girls Against the Boys című revüben, Shelley Berman, Bert Lahr, Nancy Walker és mások mellett. A műsor tizenhat előadást élt meg[27].

Út a sztárság felé (1960-as évek)

[szerkesztés]

1960 áprilisától 1961 októberéig játszotta Albert Peterson szerepét a Bye Bye Birdie című musicalben. Ugyan a kritikák nem voltak hízelgőek, a darab mégis kapott négy Tony-díjat, ezek közül egyet Van Dyke[28]. 1963-ban a karaktert eljátszhatta a filmváltozatban is, habár az adaptáció változtatásaival nem volt maradéktalanul elégedett.

1961 és 1966 között a CBS-en futó The Dick Van Dyke Show című műsorban szerepelt, ahol ő alakította a főszereplőt, a humorista író Rob Petrie-t. A műsort eredetileg Carl Reiner álmodta meg és önmagát szerette volna látni a főszerepben, de a csatorna azt mondta, hogy inkább keressen mást, és Reiner Van Dyke-ot javasolta[29]. A műsorban számos, akkoriban híres komikus is szerepelt, mint Rose Marie, Morey Amsterdam, Jerry Paris, Ann Morgan Guilbert, Richard Deacon, és maga Carl Reiner is, ahogy a 24 éves Mary Tyler Moore is, aki Rob feleségét játszotta. A szerepért Van Dyke három, a műsor maga négy Emmy-díjat nyert, és hatalmas kritikai és közönségsiker lett[30]. A The Dick Van Dyke Show egy akkoriban érdekes koncepcióval, a metanarratívával állt elő, melyben Rob Petrie a fiktív The Alan Brady Show írója volt.

1964-ben szerepet kapott a Mary Poppins című filmben is, mindjárt kettőset. Egyrészt ő alakította Bert-öt, a furcsa munkákat végző férfit, aki végül kéményseprőnek állt, másrészt ő volt idősebb Mr. Dawes, a bankvezér. Utóbbi szerepéhez alaposan elmaszkírozták, és a stáblistán sem a valódi nevén, hanem mint Navckid Keyd szerepelt, mely betűk a stáblista végén összeálltak Dick Van Dyke-ká. A filmben mint Bert erős cockney akcentussal próbálkozott, amely olyan borzasztóan sikerült, hogy később elrettentő példaként oktatták[31]. Saját bevallása szerint az akcentust a veterán ír színész, J. Pat O'Malley oktatta neki, akinek valószínűleg még annyira se ment a dolog, mint neki[32]. A film mindazonáltal nagy siker lett, a Chim Chim Cher-ee című dal 1964-ben Oscar-díjat kapott Van Dyke pedig Julie Andrews-szal közösen Grammy-díjat[33].

Az 1960-as években több vígjátékban is szerepelt, azonban ezek kevéssé lettek sikeresek. Ilyen volt a Melyik úton járjak?, a Robin Crusoe kalandjai, a Fitzwilly, a The Art of Love, a Some Kind of Nut, az Unalomról szó sem lehet, és a Válás amerikai módra. Az 1968-as musicaladaptáció Csodakocsiban is játszott, amely viszont népszerűbb lett.

Sztárként (1969-1992)

[szerkesztés]

1968-ban felajánlották neki a lehetőséget, hogy Sean Connery helyett ő legyen a következő James Bond. Ő visszautasította ezt, rossz brit akcentusára hivatkozva[34]. Helyette a Carl Reiner rendezte The Comic című filmben szerepelt, ahol egy egykori némafilmsztárt játszott, aki az önpusztítás útjára lépett[35]. 1969-ben játszott az Elvonási tünetek című filmben, ahol egy tiszteletest játszott, aki arra próbálta rávenni városkáját, hogy egy hatalmas pénznyeremény érdekében ne dohányozzanak egy álló hónapig. A filmet végül csak 1971-ben mutatták be. 1970-ben megjelentetett egy könyvet Faith, Hope and Hilarity: A Child's Eye View of Religion címmel, amelyben olyan humoros anekdoták szerepeltek, amelyek a vasárnapi iskolában tapasztalt élményein alapultak. 1965-től 1982-ig a KKIV nevű phoenix-i rádió tulajdonosa volt[36].

1971 és 1974 között a The New Dick Van Dyke Show című műsorban szerepelt, aminek semmi köze nem volt az eredeti sorozathoz - ezúttal egy helyi televízió talkshow-műsorvezetőjét alakította. Ugyan ezt a sorozatot is Carl Reiner jegyezte, és Aranyglóbusz-díjat is kapott érte, ez már kevésbé volt sikeres. A műsort három évad után el is kaszálták[37].

1973-ban önmagát alakította a Scooby-Doo újabb kalandjai című rajzfilmsorozatban. 1974-ben Emmy-díjat kapott a The Morning After című tévéfilmért, amelyben egy alkoholista üzletembert alakított. Van Dyke nem sokkal a film bemutatója után jelentette be, hogy neki is évtizedes alkoholproblémái vannak[38]. Ugyanebben az évben a Columbo című krimisorozat Negatív reakció című epizódjában alakította a gyilkost. 1976-ban tért vissza a komédia világába a Van Dyke and Company című, humoros szkeccseket bemutató műsorral - ebben mutatkozott be a későbbi világhíres humorista, Andy Kaufman is[39]. Ugyan a műsort már három hónap után elkaszálták, még ez is elég volt ahhoz, hogy Emmy-díjat nyerjen. Néhány vendégszereplés után 1977-től állandó szereplője lett a The Carol Burnett Show-nak, melynek a vége felé már csak az epizódok felében volt benne. 1980-ban újra Broadway-darabban játszott, a The Music Man-ben[40].

Az 1980-as években jobbára televíziós produkciókban szerepelt, köztük az 1982-es The Country Girl-ben, Faye Dunaway oldalán. 1986-ban egy különleges szerepben volt látható a Matlock című sorozatban: egy gyilkos bírót alakított. 1987-ben a fia, Barry Van Dyke mellett szerepelt az Airwolf-ban, 1989-ben pedig az Öreglányokban szerepelt, mint az egyik főszereplő, Beatrice Arthur udvarlója. Ez utóbbiért újra Emmy-díjra jelölték[41].

Larry King műsorában elárulta, hogy felkérték az Ómen című film főszerepére is, amit visszautasított, és amelyet végül Gregory Peck kapott meg. Azt is elmondta ekkor, hogy a legjobban a Madárijesztőt szerette volna eljátszani az Óz, a nagy varázslóban. 1990-ben a Dick Tracyben játszotta Fletcher államügyészt.

Későbbi karrierje (1993-)

[szerkesztés]

A Dick Tracyben nyújtott alakítása kihatással volt a televíziós szerepeire is. Először egy hasonló karaktert, Dr. Mark Sloant alakította a Jake meg a dagiban, majd ugyanezt a figurát több CBS-tévéfilmben, amelyekből végül a Halálbiztos diagnózis című sorozat nőtte ki magát. Ebben is együtt játszott Barry Van Dyke-kal, a fiával[42].

1991-ben a számítógépes grafika iránt kezdett el lelkesedni, miután vásárolt egy Commodore Amigát. Ő maga is készített olyan háromdimenziós ábrákat, amelyek felbukkantak a sorozatban. Munkáit a SIGGRAPH nevű konferencián is bemutatták, melyeket a Lightwave 3D nevű programmal készítette[43].

2000 szeptemberében újra akapellázni kezdett, megalapította a Dick Van Dyke and The Vantastix nevű együttest, akikkel többször fellépett. Tevékenységéért a Barbershop Harmony Society tiszteletbeli tagjává választotta[44].

A Halálbiztos diagnózis befejezése után is igyekezett tévés szerepeket vállalni. Az egyik ilyen volt a The Gin Game című tévéfilm, amelyben újra együtt szerepelt Mary Tyler Moore-ral. 2003-ban a Dokikban is felbukkant, mint Dr. Doug Townshend. 2004-ben The Dick Van Dyke Show Revisited címmel egy különkiadásra álltak össze a műsor akkor még élő szereplői. Habár Emmy-díjra jelölték őket, a műsor megbukott[45].

2006-ban szerepet kapott a Nyomoz a professzor címú Hallmark-sorozatban, de emellett a filmvásznon is ott volt, előbb a Bajkeverő majom című filmben, majd az Éjszaka a múzeumban-filmsorozatban alakította Cecil Frederiks-et, a főgonoszt[46]. A második epizódban csak egy cameo-szerepe lett volna, és a mozikban bemutatott változatból ezt is kivágták.

2010-ben a gyerekeknek készült Rhythm Train című lemezen közreműködött, az egyik számban pedig még rappelt is[47]. 2017-ben szólóalbumot adott ki, ahol klasszikus szerzeményeket énekel egy dzsessz-zenekar kíséretében. Ugyanebben az évben Jane Lynch-csel közösen jegyezték a We're Going Caroling című karácsonyi dalt.

2018-ban Van Dyke alakította ifjabb Dawes urat a Mary Poppins visszatér című filmben. A WandaVízió című Marvel-produkcióban konzultáns volt, amikor a producerek a The Dick Van Dyke Show hangulatát akarták megragadni[48].

2023-ban szerepelt az Álarcos énekes amerikai változatában, mint a Gnóm. Már az első fordulóban kiesett, azonban amikor levette a maszkot, álló ováció fogadta. 97 évesen ő volt a műsor történetének legidősebb szereplője[49]. Ugyanebben az évben szerepelt az Ármány és szenvedély című szappanopera néhány részében. Kilencvennyolcadik születésnapját a CBS egy különkiadással ünnepelte meg[50].

2024 decemberében szerepelt a Coldplay együttes All My Love című dalának videoklipjében, amelynek producere is volt[51].

Magánélete

[szerkesztés]

1948. február 12-én vette feleségül Margerie Willet-et[52]. Négy gyerekük született: Christian, Barry, Stacy és Carrie Beth. 1984-ben, hosszú különélés után elváltak. 1976-ban párkapcsolatba kezdett Michelle Triola Marvinnal. Több mint harminc évig éltek együtt, a nő 2009-ben bekövetkezett haláláig[53]. 2012. február 29-én, nyolcvanhat éves korában újra megnősült, ezúttal a nála 46 évvel fiatalabb Arlene Silvert vette el, aki sminkesként dolgozott[54].

Fia, Barry Van Dyke mellett unokái, Shane Van Dyke és Carey Van Dyke is színészek lettek, továbbá más unokái és rokonai is szerepet kaptak a Halálbiztos diagnózis egyes részeiben. Chris fia az Oregon állambeli Marion megye kerületi ügyésze volt az 1980-as években[55], és ő emelt vádat Randall Woodfield sorozatgyilkos ellen. Egyik unokája, Jessica Van Dyke, Reye-szindróma következtében hunyt el, ami miatt számos társadalmi célú hirdetésben hívta fel a figyelmet az aszpirin gyerekekre gyakorolt káros hatására[56].

Karrierje során a presbiteriánus egyház vasárnapi iskolájának is az egyik tanítója volt[57].

Van Dyke 1972-ben elvonóra ment, miután hosszú éveken át küzdött alkoholizmussal[58]. Élete nagy részében erős dohányos is volt, Nicorette rágógumi segítségével próbált leszokni[59]. 2013-ban hozta nyilvánosságra, hogy már hét éve küzd egy idegrendszeri rendellenességgel, amelynek köszönhetően ha lefekszik, olyan érzése van, mintha fejbevágták volna. Pontosan nem tudták behatárolni, hogy mi a baja, de több szerepet is vissza kellett mondania az állapota miatti kimerültség miatt, mert még aludni sem tudott. Ő maga úgy gondolta, hogy a titánium fogimplantátumok okozzák állapotát[60].

2012-ben balesetet szenvedett Los Angeles megyében, Jaguarja roncsaiból (amelyek kigyulladtak) ki kellett szabadítani. 2024 decemberében, majd 2025 februárjában is ki kellett őt menteni malibui otthonából, mert segítség nélkül nem tudta volna elhagyni azt a környéken tomboló erdőtüzek miatt[61].

2016-ban és 2020-ban Bernie Sanders[62], 2024-ben Kamala Harris elnökké választása mellett kampányolt[63].

Szerepei

[szerkesztés]

Film

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang[64]
1963 Bye Bye Birdie Albert F. Peterson
1964 Melyik úton járjak? What a Way to Go! Edgar Hopper Tordy Géza
Lux Ádám
Mary Poppins Mary Poppins Bert Sinkovits-Vitay András
idősebb Mr. Dawes Rátonyi Róbert
1965 The Art of Love Paul Sloane / Toulouse aka Picasso
1966 Robin Crusoe kalandjai Lt. Robin Crusoe, U.S.N. Robin Crusoe hadnagy Hirtling István
1967 Válás amerikai módra Divorce American Style Richard Harmon Lőte Attila
Fitzwilly Fitzwilly Claude R. Fitzwilliam Mihályi Győző
1968 Unalomról szó sem lehet Never a Dull Moment Jack Albany Láng Balázs
Csodakocsi Chitty Chitty Bang Bang Caractacus Potts Tarján Péter
1969 Some Kind of a Nut Fred Amidon
The Comic Billy Bright
1971 Elvonási tünetek (Hideg pulyka) Cold Turkey Clayton Brooks tiszteletes Bujtor István
Magyar Bálint
1975 Tubby the Tuba Tubby a Tuba (hangja)
1979 Édes vétkezés The Runner Stumbles Brian Rivard atya
1990 Dick Tracy Dick Tracy Fletcher államügyész Fülöp Zsigmond
2001 Walt: The Man Behind the Myth Narrator (hangja)
2002 Kóla, puska, sültkrumpli Bowling for Columbine önmaga
2005 Batman: New Times Gordon felügyelő (hangja)
2006 Bajkeverő majom Curious George Mr. Bloomsberry (hangja) Verebély Iván
Éjszaka a múzeumban Night at the Museum Cecil Fredricks Kristóf Tibor
2009 Éjszaka a múzeumban 2. (törölt jelenet) Night at the Museum: Battle of the Smithsonian
2014 Éjszaka a múzeumban – A fáraó titka Night at the Museum: Secret of the Tomb Ujréti László
Egy igazán csodás nap Alexander and the Terrible, Horrible, No Good, Very Bad Day önmaga Papp János
2015 Merry Xmas (rövidfilm)[65] apa
2017 If You're Not in the Obit, Eat Breakfast (dokumentumfilm)[66] önmaga
2018 Buttons angyal
Mary Poppins visszatér[67] Mary Poppins Returns ifjabb Dawes úr Papp János

Televízió

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Megjegyzések
1955–1956 The Morning Show házigazda
1956 CBS Cartoon Theatre 13 epizód
1956–1957 To Tell the Truth versenyző 5 epizód
1957–1958 The Phil Silvers Show Lumpkin közlegény / Swifty Bilko közlegény 2 epizód
1958 The Chevy Showroom Starring Andy Williams önmaga
1958–1959 Mother's Day házigazda
1959 Laugh Line
1961–1966 The Dick Van Dyke Show Rob Petrie 158 epizód
1969 Dick Van Dyke and the Other Woman önmaga különkiadás Mary Tyler Moore-ral
1970 Dick Van Dyke Meets Bill Cosby különkiadás Bill Cosbyval
1971–1974 The New Dick Van Dyke Show Dick Preston 72 epizód
1973 Scooby-Doo újabb kalandjai The New Scooby-Doo TV-films önmaga (hangja) 1 epizód
1974 Julie and Dick at Covent Garden önmaga különkiadás Julie Andrewsszal
Columbo Columbo Paul Galesko
The Morning After Charlie Lester tévéfilm
1976 Van Dyke and Company önmaga varietésorozat
Lola! stábtag
1977 The Carol Burnett Show 11 epizód
1979 Supertrain Waldo Chase 1 epizód
1981 True Life Stories Charlie dokumentumfilm
Harry's Battles Harry Fitzsimmons eladatlan próbaepizód
How to Eat Like a Child önmaga különkiadás
1982 The Country Girl Frank Elgin tévéfilm
Apuci Drop-Out Father Ed McCall tévéfilm
1983 CBS Library apa (hangja) 1 epizód
Found Money Max Sheppard tévéfilm
1984 Donald Duck's 50th Birthday önmaga (házigazda) különkiadás
1985 American Playhouse Les Dischinger 1 epizód
1986 Strong Medicine Sam Hawthorne tévéfilm
1986–1990 Matlock Carter Addison bíró 2 epizód
1987 Ghost of a Chance Bill Nolan tévéfilm
Út a mennyországba Highway to Heaven Wally Dunn 1 epizód
Airwolf Airwolf Malduke 1 epizód
1988 The Van Dyke Show Dick Burgess 10 epizód
1989 Öreglányok The Golden Girls Ken 1 epizód
1991 Daughters of Privilege Buddy Keys tévéfilm
Jake meg a dagi Jake and the Fatman Dr. Mark Sloan 1 epizód
1993–2001 Halálbiztos diagnózis Diagnosis of Murder Dr. Mark Sloan
1993 The Town Santa Forgot narrátor / idős Jeremy Creek (hangja) különkiadás
1999 Becker Fred Becker 1 epizód
2000 Sabrina, a tiniboszorkány Sabrina the Teenage Witch Duke 1 epizód
2003 The Gin Game Weller Martin tévéfilm
The Alan Brady Show Webb (hangja) különkiadás
Dokik Scrubs Dr. Townshend 1 epizód
2004 The Dick Van Dyke Show Revisited Rob Petrie különkiadás
2006 Nyomoz a professzor Murder 101 Dr. Jonathan Maxwell tévéfilm
2007 Murder 101: If Wishes Were Horses Dr. Jonathan Maxwell tévéfilm
Nyomoz a professzor: Halálos ismeretség Murder 101: College Can Be Murder tévéfilm
2008 Murder 101: The Locked Room Mystery tévéfilm
2011 Hollywood Treasure önmaga 1 epizód
2012 The Doctors talkshow
Fun with Dick and Jerry Van Dyke tévéfilm
2013 Brody Stevens: Enjoy It! 1 epizód
2014 Elveszett levelek Signed, Sealed, Delivered Kenneth Brandt 2 epizód[68]
Mickey egér játszótere Mickey Mouse Clubhouse Goof-Beard kapitány (hangja) 1 epizód[69]
2015 A semmi közepén The Middle Dutch Spence
2020 Most nevess! Kidding Hopscotch Sasquatch 2 epizód, hang
2023 Ármány és szenvedély Timothy Robicheaux Mr. Doe 4 epizód
Álarcos énekes The Masked Singer Gnóm
Dick Van Dyke: 98 Years of Magic önmaga különkiadás
A Simpson család The Simpsons önmaga 1 epizód
2024 Jimmy Kimmel Live! önmaga 2024. december 5.

Színpadi szerepek

[szerkesztés]
Év Cím Szerep Helyszín
1959. november 2–14. The Girls Against the Boys Counselor/Jock/

Groom/He

Alvin Theatre, Broadway
1960. április 14–október 22. Bye Bye Birdie Albert Peterson Martin Beck Theatre, Broadway
1960. október 24 – 1961. január 14. 54th Street Theatre, Broadway
1977. április 12–május 15. Same Time, Next Year George Doolittle Theatre, Hollywood
1979. október 18–december 9. The Music Man Harold Hill Sahara Theatre, Reno, Nevada
1979. december 27. – 1980. március 16. Pantages Theatre, Hollywood
1980. március 20–május 4. Golden Gate Theatre, San Francisco
1980. május 6–11. Orpheum Theatre, Minneapolis
1980. május 14–25. Arie Crown Theater, Chicago
1980. május 29–június 22. City Center, Off-Broadway
2006. január 24–26. Chita Rivera: The Dancer's Life Guest Star Gerald Schoenfeld Theatre, Broadway

Videoklipek

[szerkesztés]
Év Dal Előadó Szerep Hiv.
2024 "All My Love" Coldplay önmaga [70]

Zene

[szerkesztés]
  • Bye Bye Birdie (1960)
  • Bye Bye Birdie (filmzene) (1963)
  • Mary Poppins (filmzene) (1964)
  • Songs I Like by Dick Van Dyke (Enoch Light és zenekara közreműködésével) (1963)
  • Csodakocsi (filmzene) (1968)
  • Put on a Happy Face (Dick Van Dyke and The Vantastix) (2008)
  • Rhythm Train (Leslie Bixler és Chad Smith közreműködésével) (2010)
  • Step (Back) in Time (2017)
  • We're Going Caroling (Jane Lynch-csel közösen) (2017)

Forráshivatkozás

[szerkesztés]
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ GeneaStar
  6. ↑ https://airforce.togetherweserved.com/usaf/servlet/tws.webapp.WebApps?cmd=ShadowBoxProfile&type=Person&ID=122611. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  7. ↑ http://www.theatreworldawards.org/past-recipients.html
  8. ↑ https://d23.com/walt-disney-legend/dick-van-dyke/
  9. ↑ Van Dyke, Dick: U.S. Actor. Museum of Broadcast Communications. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  10. ↑ The Van Dyke – Smith Research – Person Page. Vandyke-smith-family.com. [2017. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
  11. ↑ The Family Forest Descendants of Lady Joan Beaufort. Books.google.com pp. 4519. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)[halott link]
  12. ↑ Van Dyke Recalls Learning Shocking Secret. Today.com. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  13. ↑ „Dick Van Dyke Plays Not My Job”, NPR (Wait Wait ... Don't Tell Me!), 2010. október 23.. [2018. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 5.) 
  14. ↑ „Mayflower group not easy to get into”, The Post and Courier. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. december 13.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ „Mayflower group not easy to get into”, The Post and Courier. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. december 13.) (angol nyelvű) 
  16. ↑ Van Dyke, Dick. My Lucky Life in and out of Show Business. New York: Crown Archetype (2011). ISBN 9780307592231 
  17. ↑ Massimo, Carlo: How World War II Helped Set Dick Van Dyke Up For His Career (amerikai angol nyelven). Grunge, 2022. január 26. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  18. ↑ Karin Adir: The Great Clowns of American Television. 2001–12–01. ISBN 978-0-7864-1303-4 Hozzáférés: 2025. december 13.  
  19. ↑ https://www.britannica.com/biography/Dick-Van-Dyke
  20. ↑ nmcgee@news-gazette.com, Noelle McGee: Van Dyke gets new generation of fans (angol nyelven). The News-Gazette, 2025. december 13. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  21. ↑ Flashback: Dick Van Dyke found his footing on the stage in his beloved hometown of Danville (amerikai angol nyelven). Chicago Tribune, 2021. június 4. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  22. ↑ VAN DYKE, DICK - The Museum of Broadcast Communications. www.museum.tv. [2011. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  23. ↑ Welcome to Wits' End Productions - Your Figment...Our Imagination!. www.witsendproductions.com. [2009. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  24. ↑ New Orleans Television (angol nyelven). Arcadia Publishing. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  25. ↑ A step in time with Dick Van Dyke - Page 2 - Los Angeles Times (angol nyelven). Los Angeles Times Articles. [2010. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  26. ↑ N. „Dick Van Dyke Plays Not My Job”, NPR, 2010. október 23. (Hozzáférés: 2025. december 13.) (angol nyelvű) 
  27. ↑ The Girls Against the Boys – Broadway Musical – Original | IBDB. www.ibdb.com. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  28. ↑ Dick Van Dyke (amerikai angol nyelven). The Official Masterworks Broadway Site. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  29. ↑ A step in time with Dick Van Dyke - Page 2 - Los Angeles Times (angol nyelven). Los Angeles Times Articles. [2010. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  30. ↑ VAN DYKE, DICK - The Museum of Broadcast Communications. www.museum.tv. [2012. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  31. ↑ „How not to do an American accent”, 2008. július 21. (Hozzáférés: 2025. december 13.) (brit angol nyelvű) 
  32. ↑ Dick Van Dyke apologizes to Brits for his ‘atrocious’ Cockney accent in ‘Mary Poppins’ (amerikai angol nyelven). New York Daily News, 2017. július 21. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  33. ↑ Past Winners Search (angol nyelven). The GRAMMYs. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  34. ↑ Dick Van Dyke: Forever young - CBS News (amerikai angol nyelven). www.cbsnews.com, 2023. december 17. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  35. ↑ The Comic. Turner Classic Movies. [2012. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  36. ↑ https://worldradiohistory.com/Archive-BC/BC-1965/1965-08-23-BC.pdf
  37. ↑ (2025. november 26.) „The Complete Directory to Prime Time Network and Cable TV Shows 1946–Present” (angol nyelven). Wikipedia. (Hozzáférés: 2025. december 13.) 
  38. ↑ „Dick Van Dyke: "I'd go to work with terrible hangovers. Which if you're dancing is hard"”, Telegraph.co.uk. [2018. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. december 13.) (angol nyelvű) 
  39. ↑ Dick Van Dyke’s forgotten variety show found the perfect way to introduce general audiences to Andy Kaufman (angol nyelven). Me-TV Network. [2024. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  40. ↑ Goodyear, Dana. „Supercalifragilistic”, The New Yorker, 2010. december 5. (Hozzáférés: 2025. december 13.) (amerikai angol nyelvű) 
  41. ↑ The Gin Game . About the Show . Key Biographies | PBS. www.pbs.org. [2015. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  42. ↑ Shows | Universal UK (angol nyelven). www.universalchannel.co.uk. [2017. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  43. ↑ Jim Hill Media - Themed Entertainment News, Blogs, & Podcasts (amerikai angol nyelven). Jim Hill Media. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  44. ↑ jsiepler: Honorary Members of the Barbershop Harmony Society. www.barbershop.org. [2008. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  45. ↑ The Dick Van Dyke Show Revisited (angol nyelven). Television Academy. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  46. ↑ Night at the Museum: Battle of the Smithsonian. Yahoo! Movies. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  47. ↑ https://archive.today/20130410004612/http://m.aol.com/music/blog/spinner/2010/04/09/chad-smith-dick-van-dyke-kids-album-rhythm-train/
  48. ↑ Sharf, Zack: ‘WandaVision’ Consulted Dick Van Dyke, Filmed in Front of Live Audience to Capture Sitcom Feel (amerikai angol nyelven). IndieWire, 2020. november 10. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  49. ↑ Garvey, Marianne: ‘The Masked Singer’ debuts its most senior contestant to date (angol nyelven). CNN, 2023. február 16. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  50. ↑ Haring, Bruce: ‘Dick Van Dyke 98 Years Of Magic’ CBS Special To Celebrate Star’s Long Career (amerikai angol nyelven). Deadline, 2023. november 16. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  51. ↑ Perez, Lexy: Dick Van Dyke Says He’s “Not Afraid” of Dying Ahead of 99th Birthday, Reflects on Life and Career in Coldplay’s New Music Video (amerikai angol nyelven). The Hollywood Reporter, 2024. december 6. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  52. ↑ A step in time with Dick Van Dyke - Page 2 - Los Angeles Times (angol nyelven). Los Angeles Times Articles. [2010. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  53. ↑ Dick Van Dyke Opens Up About the Affair That Ended His Marriage (amerikai angol nyelven). Country Living, 2016. augusztus 1. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  54. ↑ Dick Van Dyke Opens Up About the Affair That Ended His Marriage (amerikai angol nyelven). Country Living, 2016. augusztus 1. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  55. ↑ Altus Times - Google Hírek Archívumkereső. news.google.com. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  56. ↑ U.S. Food and Drug Administration (2019. július 5.). „Historical PSAs - Read the Label with Dick Van Dyke”. (Hozzáférés: 2025. december 13.) 
  57. ↑ Dick Van Dyke: My lucky life in and out of show business : a memoir. Internet Archive. 2011. ISBN 978-0-307-59223-1 Hozzáférés: 2025. december 13.  
  58. ↑ Dick Van Dyke Opens Up About the Affair That Ended His Marriage (amerikai angol nyelven). Country Living, 2016. augusztus 1. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  59. ↑ „Dick Van Dyke: "I'd go to work with terrible hangovers. Which if you're dancing is hard"”, Telegraph.co.uk. [2018. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. december 13.) (angol nyelvű) 
  60. ↑ Takeda, Allison: Dick Van Dyke Mystery Illness Caused by Dental Implants (amerikai angol nyelven). Us Weekly, 2013. május 31. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  61. ↑ Sharf, Zack: Dick Van Dyke Says Neighbors ‘Saved Me’ During Wildfire Evacuation Ahead of 99th Birthday: ‘I Was Trying to Crawl to the Car. I Couldn’t Get Up’ (amerikai angol nyelven). Variety, 2024. december 12. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  62. ↑ AmatulliReporter, Jenna: Dick Van Dyke Hams It Up At Bernie Sanders Rally, Crowd Chants 'We Love Dick' (angol nyelven). HuffPost, 2020. március 2. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  63. ↑ Johnson, Ted: Dick Van Dyke Endorses Kamala Harris; Entertainer Reads Message He Delivered At 1964 Martin Luther King Event (amerikai angol nyelven). Deadline, 2024. november 4. (Hozzáférés: 2025. december 13.)
  64. ↑ a b c Dick Van Dyke az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  65. ↑ Pedersen, Erik: Dick Van Dyke Stars In ‘Merry Xmas’ Short: Tribeca Trailer. Deadline Hollywood. Penske Media Corporation, 2015. március 13. [2015. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 1.)
  66. ↑ If You're Not in the Obit, Eat Breakfast. (Hozzáférés: 2018. július 8.)
  67. ↑ „Creative Until You Die”, The Hollywood Reporter (Hozzáférés: 2016. december 19.) 
  68. ↑ Dick Van Dyke to Guest Star in a Two-epizód Arc on "Signed, Sealed, Delivered," Hallmark Channel's Highly Anticipated New Original Series from Martha Williamson Premiering April 2014. TheFutonCritic.com. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
  69. ↑ Sneak peek: Dick Van Dyke is Goofy's Grandpa. USA TODAY, 2014. október 6.
  70. ↑ Dick Van Dyke, Approaching 99, Dances in Coldplay's Latest Video. The New York Times, 2024. december 6. [2024. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. december 6.)

További információk

[szerkesztés]
Ez az amerikai személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dick_Van_Dyke&oldid=28619888”