Harold Russell
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Harold Russell | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Harold John Russell |
| Született |
1914. január 14. North Sydney, Új-Skócia  |
| Elhunyt |
2002. január 29. (88 évesen) Needham, Massachusetts  |
| Házastársa |
Rita Russell-Nixon (1944–1978) Betty Marshalsea (1981–2002) |
| Pályafutása | |
| Iskolái |
|
| Aktív évek | 1945–1997 |
| Díjai | |
| Oscar-díj | Legjobb férfi mellékszereplő Életünk legszebb évei (1947) |
| Golden Globe | Különdíj (legjobb nem professzionális alakításért) Életünk legszebb évei (1947) |
| További díjak |
|
| Harold Russell IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harold Russell témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Harold Russell (North Sydney, 1914. január 14. – Needham, 2002. január 29.) kanadai származású második világháborús amerikai veterán és Oscar-díjas színész.
Ifjúkora[szerkesztés]
Harold Russell a kanadai North Sydney-ben, Új-Skóciában született. Apja halála után családjával Massachusettsbe költözött 1921-ben.
1941. december 7-én, a Pearl Harbor elleni japán támadás idején a Massachusetts állambeli Cambridge-ben élt, egy élelmiszer üzletben dolgozott. Az 1949-es Victory In My Hands című önéletrajzi könyvében azt írta, hogy azért sietett bevonulni az Egyesült Államok hadseregébe, mert vesztesnek tartotta magát.
1944. június 6-án, miközben a hadsereg instruktoraként, bontási munkát tanított az Egyesült Államok 13. légideszant hadosztályának Camp Mackall-ban, Észak-Karolinában, egy hibás biztosíték élesítette a kezében tartott TNT robbanóanyagokat. Mindkét kezét elvesztette, melynek helyére protézist kapott. Felépülése után, a Bostoni Egyetemen hallgatója lett, ahol Russell szerepelt a Diary of a Sergeant című dokumentumfilmben, amely a háborús veteránok rehabilitációjáról szólt.
Filmes pályafutása[szerkesztés]
Mikor William Wyler filmrendező látta a Russell-el készült filmet, azonnal szerepet adott neki az Életünk legszebb évei című legújabb filmjében, ahol Fredric March és Dana Andrews játszotta a főbb szerepeket. Russell Homer Parrish-t, az Egyesült Államok haditengerészetének tengerésze szerepét játszotta, aki mindkét kezét elvesztette a háború alatt. Russell ezért az alakításáért 1947-ben elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díját. Korábban ugyancsak kitüntették egy tiszteletbeli Oscar-díjjal „a mozgássérült veteránok mozgóképes közvetítéssel nyújtott segítség és vigasz nyújtás végett”. A különdíjat azért ítélték neki, mert az Vezetőség ezzel akart tisztelegni Russell játéka előtt, aki nem volt hivatásos színész, és ezért azt feltételezték, hogy kevés esélye lesz a győzelemre. Ez volt az egyetlen alkalom az Oscar-történelemben, amikor az akadémia két Oscart ítélt oda ugyanazon teljesítményért.
Későbbi évei[szerkesztés]
A film befejezése után Russell visszatért a Bostoni Egyetemre, és 1949-ben üzleti diplomát szerzett. Russell az AMVETS aktív résztvevője lett, három cikluson keresztül, mint országos parancsnok. Először 1949-ben választották meg, majd 1960-ban választották meg harmadik ciklusába. A Veteránok Világszövetségének adománygyűjtő ágának, a World Veterans Fund Inc. alelnöke is volt. Az AMVETS vezetőjeként Russell 1951-ben írt Harry S. Truman elnöknek, és támogatta a Douglas MacArthur tábornok elbocsátására vonatkozó döntését a koreai háború idején. Russell a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig elnöki posztot töltött be az Elnöki Bizottság a fogyatékkal élők foglalkoztatásáról, amiért nem kért fizetést.
Russell debütálása után két filmben szerepelt még, 1980-ban az Inside Moves és 1997-ben a Dogtown című filmekben. 1981-ben szerepelt a Trapper John M.D. című sorozat egyik epizódjában és a China Beach televíziós sorozat két részes epizódjában 1989-ben.
Russell két önéletrazi könyvet írt, Victory in My Hands (1949) és The Best Years of My Life (1981).
1992-ben mellékszereplői Oscar-díját árverésre bocsátotta New York-ban, ahol egy magángyüjtő 60 500 dollárért vette meg. Russell azzal védekezett, hogy pénzre van szüksége felesége orvosi költségeihez, bár ezt később vitatták. Russell nem vált meg Tiszteletbeli Oscar-díjától. Russell halála után a magángyűjtő, akit később Lew Wasserman stúdióvezetőként és tehetségkutatóként azonosítottak, visszaadományozta Russel aranyszobrát az Akadémiának.
Halála[szerkesztés]
Russell 2002. január 29. húnyt el szívrohamban a Massachusetts állambeli Needhamben lévő egyik idősek otthonában.
Filmjei[szerkesztés]
| Év | Cím | Szerep | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1945 | Diary of a Sergeant | önmaga | |
| 1946 | Életünk legszebb évei | Homer Parrish | Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek Tiszteletbeli Oscar-díj Golden Globe-díj - Különdíj a legjobb nem professzionális alakításért |
| 1980 | Inside Moves | Wings | |
| 1981 | Trapper John, M.D. | Leo Hopkins | |
| 1989 | China Beach | Uncle Conal | |
| 1997 | Dogtown | Blessed William |
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
További információ[szerkesztés]
- Harold Russell a PORT.hu-n (magyarul)
- Harold Russell az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Harold Russell az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Harold Russell a Rotten Tomatoeson (angolul)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Harold Russell című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
