Jennifer Jones (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jennifer Jones
Jennifer Jones a Bernadette című filmben (1943)
Jennifer Jones a Bernadette című filmben (1943)
Életrajzi adatok
Születési név Phylis Lee Isley
Született 1919. március 2.
Tulsa, Oklahoma USA
Elhunyt 2009. december 17. (90 évesen)
Malibu, Kalifornia USA
Sírhely Forest Lawn Memorial Park
Házastársa Robert Walker (1939-1945) (elvált)
David O. Selznick (1949-1965) (haláláig)
Norton Simon (1971-1993) (haláláig)
Gyermekei Robert Walker Jr. (*1940)
Michael Walker (1941-2007)
Mary Jennifer Selznick (1954-1976)
Pályafutása
Iskolái
  • Északnyugati Egyetem
  • American Academy of Dramatic Arts
  • Northwestern University School of Communication
Aktív évek 1939-1974
Díjai
Oscar-díj 1944: legjobb női főszereplőBernadette
Golden Globe 1944: legjobb női főszereplőBernadette

Jennifer Jones az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jennifer Jones témájú médiaállományokat.

Jennifer Jones Simon (1919. március 2.2009. december 17.) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, a negyvenes évek felfedezettje. Kései éveiben a Norton Simon Múzeum igazgatójaként tevékenykedett.[1]

Élete[szerkesztés]

Jones csillagja a Hírességek sétányán
Ray Corrigan, Jones és John Wayne a New Frontier című filmben
A Carrie című filmben Laurence Olivierrel
Jones és William Holden A szerelem nagyon ragyogó dolog című filmben
Jennifer Jones és David O. Selznick 1957-ben
Cluny Brown Charles Boyer-val
Vittorio De Sicával, a Termini pályaudvar rendezőjével

Phylis Lee Isley néven született Tulsában, Philip és Flora Mae Isley egyetlen gyermekeként. A szüleinek egy vaudeville társulat állt a tulajdonában, édesapja több csődbe ment színházat is felvásárolt. A kis Phylis nyaranta cukrot árult, jegyet szedett és fellépett a társulatnál.[2][3][4] Egy évet az Északnyugati Egyetemen tanult, majd beiratkozott színjátszó szakra a New York-i American Academybe. Itt ismerte meg a szintén színészi ambíciókkal ellátott Robert Walkert, akivel 1939-ben összeházasodott és Hollywoodba költözött. Két fiuk született, akik később szintén színészként keresték kenyerüket.[5]
A párnak az áttörés azonban nehezen akart megérni. A színésznő Phyllis Isley név alatt tevékenykedett négy évig, mígnem meghallgatásra ment a Claudia című film főszerepére. A szerepet Dorothy McGuire nyerte, azonban az Elfújta a szél producere, David O. Selznick látott valami különlegeset a nőben, és szerződést kínált neki, a színésznő pedig teljességgel a producerre bízta magát. Selznick megváltoztatta a színésznő nevét Jennifer Jonesra, és sztárrá nevelte. A Bernadette című film kasszasiker lett, és Jennifer Jones elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.
1944-ben újabb Oscar-díjra jelölték a Mióta távol vagy című film mellékszereplőjeként. Ez a film volt az első és az egyetlen, amelyben férjével, Robert Walkerrel együtt szerepelt. A következő évben Jonest ismét Oscarra jelölték a Love Letters című filmben nyújtott alakításáért, amelyben egy amnéziával küszködő asszonyt játszik.
1949-ben karrierje fordulóponthoz ért, mikor Selznick merőben más szerepeket osztott a színésznőre. A közönség szemében eddig naiv, ártatlan lányként élt, annál nagyobb sokk volt a Párbaj a naponban virgonc, kacér megjelenése. 1952-ben forgatták le a Carrie című filmet, Theodore Dreiser Sister Carrie (magyarul Carrie drágám) könyvének adaptációját, amelyben Jones Laurence Olivierrel együtt játszott, ezt követte William Holdennel közös szereplése A szerelem nagyon ragyogó dolog című filmben, ami Jonest ötödszörre, egyben utoljára Oscarra jelölte.[6] Jones olyan neves színészekkel játszott még együtt, mint Humphrey Bogart (Afrika kincse), Gregory Peck (Párbaj a napon) és James Mason (Ruby Gentry).
Az 1960-as években válság következett be Jones életében. A Búcsú a fegyverektől olyan gyengén szerepelt, hogy a színésznő egy stúdiótól kért segítséget, hogy gyakorolhassa színészi képességeit.[7] Négy év szünetet tartott, míg újra szerepet vállalt a Tender is Night című filmben. 1965-ben Selznick elhunyt, Jonest pedig erős kritika érte Angel, Angel, Down We Go című filmjéért. Utolsó filmes szereplése 1974-ben volt a Pokoli toronyban, mikor sok más sztárral együtt a torony fogságába esik.

Magánélete[szerkesztés]

Jones és Robert Walker házassága megromlott. A Mióta távol vagy forgatását követően a színésznő elvált első férjétől, és szerelmi viszonyba került a nős Selznickkel. Selznick 1948-ban elvált feleségétől, Irene Mayertől, a Metro-Goldwyn-Mayer alapítójának lányától, 1949-ben pedig elvette feleségül Jennifer Jonest. A házaspár között tizenhét év korkülönbség volt.[8] Selznick egészen az irányítása alá vonta a színésznő karrierjét. Határozott elképzelése volt Jones imidzsének kialakításáról. A Bernadette című film forgatásához Jonesnak titkolnia kellett, hogy már férjnél van és két gyermek édesanyja.[9] Selznick választotta ki a színésznő számára a szerepeket. King Vidor rendező így írt róla: „David (Selznick) elvesztette minden ítélőképességét. Úgy gondolta, hogyha a filmben ott van Jennifer, az már csak jobb lehet.[10] Nem ez történt a Termini pályaudvar, a Búcsú a fegyverektől és a Tender is Night filmek esetén. 1949-ben a Madame Bovary forgatása közben Selznick megvádolta a rendezőt, Vincente Minnellit, hogy nem tünteti fel a színésznőt kedvező színekben, „elcsúfítja a különleges báját”.[11] 1950-ben Selznick kivágatta a Gone to Earth közel egyharmadát, és visszaküldte a filmet újraforgatásra. Jones ekkortájt kezdett nagy mennyiségű altatót szedni és depressziós volt.[12] Selznick 1965-ben elhunyt, hátrahagyva Jonest és közös lányukat, Mary Jennifert. Két évvel később Charles Bickford, Jones egy közeli barátja (a Bernadette-ben is szerepelt) meghalt, Jones pedig halála napján öngyilkosságot kísérelt meg – altatót vett be. Malibu partjainál találtak rá összeesve, de meg tudták menteni az életét.
1971-ben Jones harmadszor is férjhez ment, Norton Simonhoz, egy nyugdíjba vonult vállalkozóhoz, aki dél-ázsiai, délkelet-ázsiai műtárgyakat gyűjtött. A műtárgyak jelentős részét képezik a Norton Simon Múzeum gyűjteményének.[13] 1976-ban Jones lánya, Mary Jennifer kiugrott egy huszonkét emeletes felhőkarcolóból, és meghalt. Jonesnak ebből fakadóan támadt fel az érdeklődése a mentális egészségügy iránt, és aktívan tevékenykedett segélyszervezeteknél.[14][15] Norton Simon a kilencvenes években Guillain–Barré-szindrómában szenvedett, ezért feleségét nevezte ki a múzeum elnökének, Jones pedig haláláig a múzeumért dolgozott.[16]

Filmográfia[szerkesztés]

Év Cím Szerep
1939 New Frontier Celia Braddock
The Streets of New York (tévéfilm)
Dick Tracy's G-Men Gwen Andrews
1943 Bernadette Bernadette Soubirous
1944 Mióta távol vagy Jane Deborah Hilton
1945 Love Letters Singleton
1946 Cluny Brown Cluny Brown
Párbaj a napon Pearl Chavez
1948 Portrait of Jennie Jennie Appleton
1949 We Were Strangers China Valdés
Madame Bovary Emma Bovary
1950 Gone to Earth Hazel Woodus
1952 Carrie Carrie Meeber
Ruby Gentry Ruby Gentry
1953 Afrika kincse Mrs. Gwendolen Chelm
Termini pályaudvar Mary Forbes
1955 A szerelem nagyon ragyogó dolog Dr. Han Suyin
Good Morning, Miss Dove Miss Dove
1956 A szürke öltönyös férfi Betsy Rath
1957 A Wimpole Street-i Barrettek Elizabeth Barrett
Búcsú a fegyverektől Catherine Barkley
1962 Tender Is the Night Nicole Diver
1966 The Idol Carol
1969 Angel, Angel, Down We Go Astrid Steele
1974 Pokoli torony Lisolette

Díjak és jelölések[szerkesztés]

David di Donatello díj

  • 1975: Career David

German Film Awards

  • 1997: életműdíj

''Golden Apple Awards

  • 1947: Sour Apple

Golden Globe-díj

  • 1944: legjobb női főszereplő (dráma) – Bernadette
  • 1975: legjobb női főszereplő (jelölés) – Pokoli torony

Hollywood Walk of Fame

New York Film Critics Circle Awards

Oscar-díj

Photoplay Awards

  • 1956: legnépszerűbb filmcsillag

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]