Deborah Kerr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Deborah Kerr
Deborah Kerr 1973-ban
Deborah Kerr 1973-ban
Életrajzi adatok
Születési név Deborah Jane Kerr-Trimmer
Született 1921. szeptember 30.
Helensburgh, Skócia Egyesült Királyság
Elhunyt 2007. október 16. (86 évesen)
Botesdale, Suffolk Egyesült Királyság
Sírhely St Mary's Church, Redgrave
Házastársa Anthony Bartley (1945-59) (elvált)
Peter Viertel (1960-2007)
Élettárs Michael Powell (1943-44)[1]
Gyermekei 3
Pályafutása
Aktív évek 1940-1986
Díjai
Oscar-díj1994: Oscar-életműdíj
Golden Globe1957: Legjobb női főszereplőAnna és a sziámi király
További díjak

Deborah Kerr az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Deborah Kerr témájú médiaállományokat.

Deborah Jane Kerr-Trimmer (1921. szeptember 30.2007. október 16.) Golden Globe-díjas skót színésznő. Hatszor jelölték Oscar-díjra, négyszer BAFTA-díjra és egyszer Emmy-díjra. 1994-ben Oscar-életműdíjat kapott „elegáns és szép színészi munkájáért”.[2]

Élete[szerkesztés]

Deborah Kerr csillagja a Hírességek sétányán
Japán poszter a Quo vadisról
Kerr a Quo vadis című filmben
Kerr (balra) és Greer Garson (jobbra) a Julius Caesar című filmben
Deborah Kerr 1973-ban

Balerina növendék[szerkesztés]

Deborah Kerr 1921-ben született Skóciában. Egy öccse volt. Édesapját, aki építész volt, korán elvesztette: a férfi megsérült az első világháborúban. Kerr táncolni tanult nagynénje bristoli iskolájában, és ösztöndíjjal bekerült a Sadler's Wells balettiskolába. Tizenhét évesen debütált Londonban, a Prométeusz című balettban. Kerr azonban úgy érezte, nem elég jó ahhoz, hogy balerina lehessen: túl magasnak találta magát, ráadásul látva társai ügyességét (mint Beryl Grey vagy Margot Fonteyn), meggyőzte magát, hogy sosem lesz igazi balett-táncos.[1][3] Miután Kerr felfedezte, hogy érdeklődik a színészet világa iránt, különböző apró szerepekkel részt vett Shakespeare-drámákban. Első filmes szerepét George Bernard Shaw drámájának, a Barbara őrnagynak filmadaptációjában kapta (Major Barbara), főszerepben Wendy Hillerrel és Rex Harrisonnal, miután Gabriel Pascal, magyar származású producer egy étteremben odajött hozzá.[1]

Útban Hollywood felé[szerkesztés]

A brit filmiparban sorra kapta a főszerepeket, mígnem 1943-ban Michael Powell és Pressburger Imre kiválasztotta őt a Blimp ezredes élete és halála című filmjébe. Kerr az ezredes női ideáljait testesítette meg háromféleképpen. A film forgatása közben ő és Powell szeretők lettek.[1] Később Powell remélte, hogy Kerr elvállalja a neki felkínált szerepet A Canterbury Tale című filmben, azonban Gabriel Pascal már leszerződtette a színésznőt a Metro-Goldwyn-Mayerrel. Kerr szerelmi ügye véget ért Powellel, miután a színésznő Hollywoodba ment filmezni. Első szerepe a Tökéletes idegenekben volt Robert Donattal az oldalán. Egy bugyuta párt játszottak, akik azonban a háború alatt tapasztaltaktól hatalmas változáson esnek át. 1945-ben nyolchetes színházi turnéra ment a Gázláng című thrillerrel. Járt Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban is, és a turné alatt találkozott a brit pilótával, Anthony Bartley-val, aki első férje lett.

Kerr karrierje akkor indult be igazán, mikor 1947-ben főszerepet kapott a Fekete nárcisz című filmben, amely nemzetközi sikert ért el, a színésznő pedig lehetőséget kapott, hogy Clark Gable-lel A házalókban játszhasson.

Hírnév és sikerek[szerkesztés]

1949-ben Oscarra jelölték az Edward fiam című filmben nyújtott alakításáért - amely mellesleg Robert Morley angol író színdarabjának adaptációja volt -, ennek ellenére a film nem vonzott nagy érdeklődést. Kerr a Kérlek, higgy nekem forgatása után kedveszegetten vallotta be, hogy nagyon szívesen játszott volna az Afrika királynőjében, amelynek jogaival már a Warners stúdió rendelkezett.[1] Helyette egy másik afrikai történetben adódott lehetősége a színésznőnek, cím szerint a Salamon király kincsében. A film nagyszerűen szerepelt a közönség előtt, ezt pedig követte egy újabb kasszasiker, a nagy költségvetésű Quo vadis.

1952-ben Deborah Kerrt választották a Most és mindörökké című film főszerepére, miután Joan Crawfordnak összetűzése támadt a rendezővel az operatőrt illetően. Kerr három hónapig képezte beszédkiejtését, hogy megszabaduljon az akcentusától, vörös haját pedig szőkére festette. Alakítása sokkolta Hollywoodot és a rajongóit is. Ikonikussá vált az a forró jelenete Burt Lancasterrel, amikor a tengerparton fekszenek egymásba gabalyodva, a hullámok pedig körbe ölelik őket. Kerrt újabb Oscarra jelölték. Ezután a színésznő a Broadwayen is debütált a Tea és vonzalomban, amiben egy iskolaigazgató feleségét játszotta, akinek komolyan meg kellett győznie egy tanulót annak beállítottságát illetően. A darab filmváltozata megsínylette a cenzúrát, a színpadi teljesítménye azonban elismerő kritikát kapott.[1] 1955-ben karrierje a csúcson járt, mikor megkapta Anna Leonowens szerepét az Anna és a sziámi király című filmben, amely meghozta számára a harmadik Oscar-jelölést. A filmben IV. Ráma király (szerepben Yul Brynner) a gyermekeihez és feleségeihez hívja meg a brit Annát, hogy tanítsa őket, közben maga is nagy változásokon megy keresztül.

Oscar-jelölések nyomán[szerkesztés]

1956-ban ismét egy apáca szerepét öltötte magára, mint a Fekete nárciszban, az Ég tudja, Mr. Allison című filmben - újból Oscar-jelöléssel a zsebében. A következő évben Cary Granttal játszott a Félévente randevúban, amely a színésznő egyik kedvenc filmje volt.[1] A következő évben Kerrt ismét jelölték Oscarra a Külön asztalokban nyújtott alakításáért. A vélemények azonban megoszlottak Kerrt illetően, egyesek túl mesterkéltnek vélték.[1]

1959-ben Kerr újra Yul Brynnerrel játszott Az utazás című filmben, amelynek társszerzője Peter Viertel volt, Kerr későbbi második férje. 1960-ban a Csavargókban a színésznő egy megrendítő játékot mutatott be egy elnyomott, rongyokban járt feleségről, amely meghozta számára az utolsó Oscar-jelölést, de a díjat nem kapta meg. „Nekem kellett volna nyernem. Nekem!” - nyilatkozta Kerr, és sokan mások is egyetértettek vele, azonban ez a Modern kaméliás hölgy éve volt Elizabeth Taylorral a főszerepben. A hatvanas években már csak másodrangú filmekben szerepelt, nem kapott nagy visszhangot. A hetvenes években színpadon lépett fel, 1982-ben tért vissza tévéfilmek erejéig, mint Agatha Christie novelláskötetének, A vád tanúja és más történeteknek feldolgozására. Kerr 1984-ben életműdíjat kapott a cannes-i filmfesztiválon. A színésznő hivatalosan is nyugdíjba vonult, férjével Svájcba költöztek. 1994-ben Kerrt Oscar-életműdíjjal jutalmazták. Deborah Kerr 2007-ben hunyt el, Parkinson-kórban szenvedett.[3]

Filmográfia[szerkesztés]

Szerepei a Broadwayn

  • Tea and Sympathy (1953-55)
  • Seascape (1975)

Filmjei

Év Cím Szerep
1940 Contraband cigarettaárus (jelenet törölve)
1941 Major Barbara Jenny Hill
Love on the Dole Sally Hardcastle
1942 Penn of Pennsylvania Gulielma Maria Springett
Hatter's Castle Mary Brodie
The Day Will Dawn Kari Alstad
A Battle for a Bottle Linda hangja
1943 Blimp ezredes élete és halála Edith Hunter
Barbara Wynne
Johnny Cannon
1945 Tökéletes idegenek Catherine Wilson
1946 I See a Dark Stranger Bridie Quilty
1947 Fekete nárcisz Clodagh nővér
A házalók Kay Dorrance
If Winter Comes Nona Tybar
1949 Edward fiam Evelyn Boult
1950 Kérlek, higgy nekem Alison Kirbe
Salamon király kincse Elizabeth Curtis
1951 Quo vadis Lygia
1952 Thunder in the East Joan Willoughby
Zenda foglya Flavia hercegnő
1953 Julius Caesar Portia
A fiatal Bess Parr Katalin angol királyné
Álmaim asszonya Effie
Most és mindörökké Karen Holmes
1955 The End of the Affair Sarah Miles
1956 The Proud and Profane Lee Ashley
Anna és a sziámi király Anna Leonowens
Tea és vonzalom Laura Reynolds
1957 Ég tudja, Mr. Allison Angela nővér
Félévente randevú Terry McKay
1958 Jó reggelt, búbánat! Anne Larson
Külön asztalok Sibyl Railton-Bell
1959 Az utazás Diana Ashmore
Count Your Blessings Grace Allingham
Beloved Infidel Sheilah Graham
1960 Csavargók Ida Carmody
Másutt a fű zöldebb Lady Hilary Rhyall
1961 The Naked Edge Martha Radcliffe
Az ártatlanok Miss Giddens
1963 ITV Play of the Week Moira (egy epizód)
1964 The Chalk Garden Miss Madrigal
Az iguána éjszakája Hannah Jelkes
1965 Marriage on the Rocks Valerie Edwards
1966 Az ördög szeme Catherine de Montfaucon
1967 Casino Royale Mimi ügynök
1968 Prudence and the Pill Prudence Hardcastle
1969 A különleges tengerész Elizabeth Brandon
Megegyezés Florence Anderson
1982 BBC2 Playhouse Carlotta Gray (egy epizód)
A vád tanúja Plimsoll nővér
1985 Egy gazdag nő Emma Harte
The Assam Garden Helen
Reunion at Fairborough Sally Wells Grant
1986 Ann and Debbie Ann
Őrizd az álmot! Emma Harte

Díjak és jelölések[szerkesztés]

BAFTA-díj

  • 1956: legjobb brit színésznő (jelölés) – The End of the Affair
  • 1958: legjobb brit színésznő (jelölés) – Tea és vonzalom
  • 1962: legjobb brit színésznő (jelölés) – Csavargók
  • 1965: legjobb brit színésznő (jelölés) – The Chalk Garden
  • 1991: különdíj

Cannes-i Filmfesztivál

  • 1984: életműdíj

David di Donatello-díj

  • 1959: legjobb külföldi színésznő – Külön asztalok
  • 1987: legjobb külföldi színésznő (jelölés) – The Assam Garden

Emmy-díj

  • 1985: legjobb női mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) (jelölés) – Egy gazdag nő

Golden Apple Awards

  • 1956: Golden Apple – legjobb színésznő

Golden Globe-díj

Hollywood Walk of Fame

Laurel Awards

  • 1958: legjobb női filmcsillag (jelölés)
  • 1959: legjobb női főszereplő (filmdráma) – Külön asztalok
  • 1959: legjobb női filmcsillag (jelölés)
  • 1960: legjobb női filmcsillag (jelölés)
  • 1961: legjobb női főszereplő (filmdráma) (jelölés) – Csavargók
  • 1961: legjobb női filmcsillag (jelölés)
  • 1964: legjobb női filmcsillag (jelölés)
  • 1965: legjobb női főszereplő (filmdráma) (jelölés) – Az iguána éjszakája
  • 1965: legjobb női filmcsillag (jelölés)

New York Film Critics Circle Awards

Oscar-díj

Photoplay Awards

  • 1958: legnépszerűbb filmcsillag

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]