Casablanca (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Casablanca
(Casablanca)
1942-es amerikai film

Casablanca, title.JPG
Rendező Kertész Mihály
Producer Hal B. Wallis
Vezető producer Hal B. Wallis
Műfaj
Forgatókönyvíró Julius J. Epstein
Philip G. Epstein
Howard Koch
Casey Robinson
Főszerepben Humphrey Bogart
Ingrid Bergman
Zene Max Steiner
Operatőr Arthur Edeson
Vágó Owen Marks
Jelmeztervező Orry-Kelly
Díszlettervező Carl Jules Weyl
Gyártás
Gyártó Warner Bros.
Ország  USA
Nyelv angol
Forgatási helyszín Kalifornia
Játékidő 102 perc
Költségvetés 950 ezer dollár (becsült)[1]
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó USA Warner Bros.
Bemutató USA 1942. november 26.
Magyarország 1966. augusztus 27. (MTV1)
Magyar adó MTV1
Filmmúzeum
További információk
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Casablanca témájú médiaállományokat.

A Casablanca (eredeti cím: Casablanca) 1942-ben bemutatott fekete-fehér amerikai filmdráma, romantikus film, Kertész Mihály rendezésében, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével. A film egyszerre melodráma, krimi és kalandfilm. A forgatókönyvet Julius J. Epstein, Philip G. Epstein és Howard Koch írta, Murray Burnett és Joan Allison Everybody comes to Rick's című színműve alapján.

Tartalom[szerkesztés]

A film a második világháború háttere előtt a Marokkóban lévő Casablancában játszódik, amely annak idején nem tartozott a németek által uralt Franciaországhoz. Sokan innen próbálnak menekülni az Egyesült Államokba, ami csak hivatalos igazolvánnyal lehetséges. Azt viszont csak a korrupt Louis Renault kapitányon keresztül lehet megszerezni, illetve a feketepiacon sok pénzért megvenni. Miután rátalálnak két náci holttestére, akiknek ellopták a vízumait, a rendőrség nyomozni kezd a tettesek után. A főszereplő az amerikai Rick, aki az idők folyamán cinikussá vált, egy kis bárral tartja el magát, és mindjárt a nyomozás elején fókuszba kerül. A főnyomozó Renault gyorsan megtalálja az olasz Ugartéban az igazi bűnözőt, aki vízumok eladásával keresi a pénzét a feketepiacon. Mivel Rick bárja az emigránsok között ismert és kedvelt hely, Renault abban reménykedik, hogy ott tudja majd letartóztatni. Kifejezetten erre az alkalomra utazik Strasser német őrnagy Németországból Casablancába. Mivel Ugarte érzi, hogy a nyomában vannak, odaadja a vízumokat Ricknek, aki a zongorában rejti el azokat. Röviddel utána Strasser lelövi Ugartét. Ezután érkezik a cseh Victor László a feleségével, Ilsával, akik Ricknél keresik a két vízumot. Rick felismeri Ilsában régi párizsi szerelmét. Miután ő is felismerte Ricket, Victor tudomása nélkül újra egymásra találnak. De a kapcsolat nem tartós, és Ilsa megint elhagyja Ricket. Az elkeseredett Rick ezután már nem akarja odaadni ellenfelének, Lászlónak a vízumokat. Akkor lesz belátó, amikor Ilsa bevallja neki a szerelmét, de azt is hozzáfűzi, Párizsban azt hitte, hogy férje, László halott. Ha tudta volna, hogy még életben van, nem alakult volna köztük ki komolyabb kapcsolat. Erre Rick belátja, hogy önző volt, és hogy Ilsa helye Lászlónál van. A film azzal végződik, hogy Rick, az érzései ellenére, engedi mindkettőjüket Amerikába repülni.

Az 1966-os magyar változat eltérései[szerkesztés]

A filmet 1966-ban mutatták be Magyarországon. A Nagy Vilma által készített szinkronos változat szövege azonban több helyen eltért az eredetitől, hogy a rendszer számára kényes politikai kérdéseket ne érintsék. Így például a nyugati szövetségeseket népszerűsítő részek kihagyásra kerültek, de a változtatások a film végét is érintették, és az ikonikussá vált utolsó mondat („Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”[2]) helyett ebben a változatban a „Louis, maga ugyanolyan szentimentális, mint én” hangzott el.[3]

A szereplők[szerkesztés]

Ricket ismerik minden kocsmában, fehér szmokingban és öves ballonkabátban jár. Ilsa elmerülten nézi Ricket a kávéházban, miközben a háttérben As Time Goes By dallamai visszaröpítik őket egy nyugodtabb életbe, melyet még nem mérgezett meg a háború. Renault, a cinikus, de meleg szívű rendőrfőnök higgadtan szemléli az élethelyzetek teremtette abszurditást. Megalkuvásra kész, és ő a film legromantikusabb alakja. Rické a film híres zárómondata: „Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete.” Hasonlóan emlékezetes számos mellékszereplő karaktere. Peter Lorre, a simlis Ugarte szerepében, aki óvatosan megvallja, hogy bízik még Rickben; Conrad, mint a náci gazember, Strasser őrnagy, aki nem tudja befejezni a telefonbeszélgetéseit; Wilson, Sam szerepében, aki folyamatosan zongorázik; Szőke Szakáll az osztrák-magyar menekültet, Carlt alakítja, aki folyamatosan izzad, és még számtalan figura teszi emlékezetessé Kertész nagyszerű alkotását.

A forgatás és a bemutató[szerkesztés]

A forgatókönyvet majd’ minden nap átírták a forgatásig. Ingrid Bergman az utolsó napig nem tudta, hogy Ilse elrepül-e vagy marad. A film e tekintetben az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartotta hőseit és egyben a nézőket is. A film kitűnő szereposztással készült, a kis szerepeket is beleértve. A Warner Brothers a jogokat 20 ezer dollárért vásárolta meg. A forgatást 1942. május 25-én kezdték meg, és augusztus 3-án fejezték be.

A film bemutatója 1942. november 26-án volt, a mozik 1943. január 23-ától játszották. A film iránti érdeklődést fokozta, hogy a Hitler-ellenes koalíció vezetői alig néhány héttel a bemutató után, január 14. és 24. között találkoztak Casablancában (ezzel a film véletlenül mintegy elébe ment a világtörténelmi eseménynek). Sok kritikus a Casablancát minden idők legjobb filmjei között tartja számon. Cselekményében finom egyensúlyt tartva ötvöződik a szerelmi és a politikai történet.

Szereplők[szerkesztés]

Humphrey Bogart mint Rick
Ingrid Bergman mint Ilsa
Szerep Színész Magyar hang
Richard „Rick” Blaine Humphrey Bogart Kálmán György
Ilsa Lund László Ingrid Bergman Váradi Hédi
Ugarte Peter Lorre Harkányi Endre
Heinrich Strasser Conrad Veidt Somogyvári Rudolf
Victor László Paul Henreid Avar István
Louis Renault Claude Rains Agárdy Gábor
Carl S. Z. Sakall Szendrő József
Signor Ferrari Sydney Greenstreet Győrffy György
Yvonne Madeleine LeBeau Béres Ilona
Sam Dooley Wilson Bessenyei Ferenc

A film egyik főszereplőjéről választotta nevét Viktor Lazlo belga énekesnő. A filmbeli Victor Laszlo cseh nemzetiségű volt (Magyarország ekkoriban a németek szövetségese volt, Csehszlovákia pedig áldozata), és érdekesség, hogy Kertész Mihály ennek ellenére magyar nevet adott neki.[4]

Zene[szerkesztés]

A film tette világslágerré Herma Hupfeld 1931-ben született dalát. A Casablancában Dooley Wilson – a filmben Sam – adta elő az As Time Goes By című dalt.

Díjak[szerkesztés]

A Casablanca három Oscar-díjat nyert:

A film még öt további díjra volt jelölve:

A film szállóigévé vált mondatai[szerkesztés]

Az Amerikai Filmintézet (AFI) 2005-ben összeállított listája alapján hat, a filmben elhangzó mondat is bekerült minden idők száz leghíresebb filmidézete közé, így a Casablanca első lett az idézetek számát tekintve.[5]

A következők kerültek fel a listára:

  • "Here’s looking at you, kid" („Fel a fejjel kölyök!”) – Rick Blaine mondja Ilsa Lundnak.
  • "Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship." („Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”) – Rick mondja Renault kapitánynak (Claude Rains), ez egyben a film befejező mondata. Szintén elhangzik Emir Kusturica 1998-as, Macska-jaj című filmjében, utalásként a Casablancára.
  • "Play it, Sam. Play 'As time goes by.'" („Játszd el Sam! Játszd, »Ahogy múlik az idő«!”) – Ilsa mondja Samnek.
  • "Round up the usual suspects." („Szedjék össze a szokásos gyanúsítottakat!”) – Renault kapitány a repülőtéren mondja, Strasser meggyilkolása után.
  • "We'll always have Paris." („Párizs mindig a miénk lesz.”) – Rick mondja Ilsának a repülőtéren.
  • "Of all the gin joints in all the towns in the world, she walks into mine." („A világ összes városának összes kocsmája közül miért pont ebbe kellett bejönnie?”) – Rick mondja Samnek.

Az egyik legismertebb mondat – a „Játszd újra, Sam” – a filmben így nem hangzik el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Casablanca - IMDb - Box office/business
  2. „Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.”
  3. Magyarország inkább meghamisította a kultikus filmet. NOL, 2016. szeptember 21. (Hozzáférés: 2016. szeptember 22.)
  4. Emigránsok földje (Amerikai Népszava)
  5. Az American Film Institute honlapja: afi.com

Források[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Casablanca témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Casablanca (film) témájú médiaállományokat.