Kálmán György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kálmán György
Kálmán György fortepan 138100.jpg
Életrajzi adatok
Született 1925. március 6.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt 1989. február 19. (63 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Káldi Nóra
Szülei Kálmán Mór
Benjamin Helén
Pályafutása
Iskolái Színház- és Filmművészeti Főiskola
Aktív évek 19491988
Díjai
További díjakKossuth-díj (1970)
Jászai Mari-díj (1956, 1958)
Érdemes művész (1966)
Kiváló művész (1972)

Kálmán György IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálmán György témájú médiaállományokat.

Kálmán György (Budapest, 1925. március 6. – Budapest, 1989. február 19.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. Az 1956 utáni színésznemzedék meghatározó egyénisége volt.

Élete[szerkesztés]

Apjának, Kálmán Mórnak (1887–1967)[4] körkötőgép-üzlete volt. A középpolgári család a ferencvárosi Ráday utcában lakott. Első elemitől az Ipar utcai polgári negyedik osztályáig nagyon rossz tanuló volt. Azután beállt négy évre kesztyűsinasnak. Amikor 1943-ban segédként felszabadult, már nem volt kesztyűbőr, így cipőfelsőrész-készítő lett. Aztán elfogyott a felsőbőr is. Asztalossággal próbálkozott, később nyakkendő-készítéssel. Majd munkaszolgálatra elvitték a Délvidékre. 1945 februárjában érkezett haza. Édesanyját elvitték, többé nem látta. Apja 1950-ben ismét megnősült. Amikor a „magánszektor” megszűnt, nem akart gyárba menni.[5]

Pályája[szerkesztés]

Makay Margit magániskolájában kezdte színészi képzését. Utána a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, amelynek 1949-es elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban, Szendrő József igazgatása alatt kapott először szerződést. Ezután 1953–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel, illetve akkor szerződtette a Magyar Filmgyár is.

1957-ben aratta első nagy sikerét Félicien Marceau A tojás című darabjában. Azonnal feltűnt szikár játékstílusával, mélylélektani előadásmódjával. Alakításait eszköztelenség, intellektuális irónia, távolságtartás jellemezte. Művészete legjobban a 20. századi drámák zavaros lelkű, őrült vagy az őrültség álarca mögé rejtőző hőseinek megformálásában bontakozott ki.

Szinkronszínészként Humphrey Bogart magyar hangja volt a Casablanca című filmben, a Magyar Televízió Bernstein-sorozatában Leonard Bernsteinnek kölcsönözte hangját. Hosszú hallgatás után színpadon a Korona Pódiumban lépett fel, Arcok és harcok címmel híres szerepeit idézte fel.

Felesége, halála előtt rövid ideig, Káldi Nóra színésznő volt[vitatott].[6]

Főbb szerepei[szerkesztés]

Színház[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 106. Ugyanitt kétszáztizennégy színházi fotón is látható.[7]

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

  • A harag napja (1953)
  • Keserű igazság (1956)
  • Hannibál tanár úr (1956)
  • Bakaruhában (1957)
  • Láz (1957)
  • Sóbálvány (1958)
  • Édes Anna (1958)
  • Merénylet (1959)
  • Felfelé a lejtőn (1959)
  • Dúvad (1961)
  • Jó utat autóbusz! (1961)
  • Délibáb minden mennyiségben (1962)
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Esős vasárnap (1962)
  • Egyiptomi történet (1963)
  • Germinal (1963)
  • Rab Ráby (1964)
  • A kőszívű ember fiai I-II. (1965)
  • Iszony (1965)
  • Sellő a pecsétgyűrűn I-II. (1966)
  • És akkor a pasas… (1966)
  • A férfi egészen más (1966)
  • Kártyavár (1967)
  • Imposztorok (1969)
  • Történelmi magánügyek (1970)
  • Szerelmi álmok – Liszt (1970)
  • Kopjások (1975)
  • Teketória (1976)
  • Naplemente délben (1979)
  • Requiem (1981)
  • Fogadó az Örök Világossághoz (1981)
  • Gyertek el a névnapomra (1983)
  • Keserű igazság (1986)
  • Tüske a köröm alatt (1988)

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • Nő a barakkban (1961)
  • Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
  • Nyaralók (1967)
  • Halálnak halála (1969)
  • Só Mihály kalandjai (1970)
  • Tizennégy vértanú (1970)
  • A gyáva (1971)
  • Felhőfejes (1972)
  • Irgalom 1-3. (1973)
  • Zrínyi (1973)
  • A fekete Mercedes utasai (1973)
  • A professzor a frontra megy (1973)
  • Próbafelvétel (1974)
  • Veszélyes forduló (1974)
  • Végül (1974)
  • Hogyan viseljük el szerelmi bánatunkat (1975)
  • Felelet 1-6. (1975)
  • Tengerre néző cellák (1978)
  • Rejtekhely (1978)
  • Az elefánt (1978)
  • Hálapénz – Tiszteletem főorvos úr! (1979)
  • Jegor Bulicsov és a többiek (1981)
  • Kálmán György (dokumentum, 1982)
  • A piac (1983)
  • Csinszka (1987)
  • Margarétás dal 1–2. (1988)

Hangjáték[szerkesztés]

  • Hawthorne: Skarlát betű (1964)
  • Liszkay Tamás: Utazás Bitóniába (1965)
  • Miroslav Krlezsa: Areteus (1965)
  • Hollós Ervin: Fiúk a térről (1966)
  • Lóránd Lajos: Várlak a Diadalív alatt (1966)
  • Boros Lajos-Vámos Miklós: Felfüggesztés (1971)
  • Vágó Péter: A boszorkány (1974)
  • Joachim Walther: A zöldövezet (1976)
  • Bárány Tamás: Egy boldog família (1983)
  • Szakonyi Károly: A hentes (1983)
  • Móricz Zsigmond: Murányi kaland (1985)
  • Franz Hiesel: Kerkafalva (1986)
  • Traven: Halálhajó (1986)
  • Franz Fühmann: A kékfényű lámpás (1987)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Portréfilmek[szerkesztés]

  • Mestersége színész – Kálmán György (1984)
  • Hogy volt?! – Kálmán György felvételeiből (2012)

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07281.htm, Kálmán György, 2017. október 9.
  2. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Freebase-adatdump
  4. Kálmán Mór halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 3213/1967. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.)
  5. 30 éve nincs közöttünk Kálmán György
  6. FotoKlikk (2018. január 20.). „Keleti Éva: Kontakt tárlatvezetés”.  
  7. 2011. augusztus 14-i lekérdezés

Források[szerkesztés]

Kálmán György sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22/1-1-9. Varga Imre alkotása